Tolnai Népújság, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-17 / 14. szám
$A7TÓ Él TANUttf® W<Mi.VípÚWf a 2007-2008-as tan, első félévében a SÉTA programban való részvételért nem se- Nem hiszem el, hogy eny- nyire nem tudnak odafigyelni egymásra az emberek - panaszkodott az egyik ismerősöm. Azt tudni kell róla, hogy megvakult, és nemrég kapott egy vakvezető kutyát. Elmondása szerint az emberek nem úgy viszonyulnak hozzá, ahogy az illendő lenne. Mesélt két történetet, amin érdemes elgondolkodni. Arról, hogy hol tart az emberiség, hogyha már egymásra sem figyelünk oda. Az ismerősöm felszállt a buszra, a kutya megállt az első ülőhelynél, mivel az van a vakok számára fenntartva, és az eb ezt tanulta a kiképzése során. Már ült ott valaki. Mikor helyet szeretett volna foglalni, a sofőr ahelyett, hogy szólt volna az ott lévőnek, azt mondta az ismerősömnek, hogy keressen hátul helyet. Megdöbbent ugyan a sofőr tanácsán, de megfogadta azt, és elment hátrébb helyet keresni. Talált is egyet, ám mikor leült volna, a szomszédos ülésen már ott tartózkodó kedves ember azt mondta neki, hogy ne üljön le mellé a kutyával. A másik eset az egyik hipermarketben történt. Vásárolgatni indult, ám amikor be szeretett volna menni az üzletbe, a biztonsági őr nem akarta beengedni a vakvezető kutyával. A bejáratnál vitatkozott vele, míg végül hosszas veszekedés után beengedte őket, mert nem tudott felügyeletet biztosítani az elég drága és különleges kiképzésben részesített kutyának. E két történet sajnos nem egyedi eset. El kellene gondolkodni azon, hogy miért jár akkora nyűggel valakinek az, hogy megkönnyítse egy rászoruló ember életét. ■ Illés Norbert, ESZI iáit szerkesztette: ai Éva, Kurz Patrik 74/511-510 e-mail: uargitai@axels.hu üdalon megjelent kát olvashatjátok a aolnainepujsag.hu ternetes oldalon. TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. JANUAR 17., CSÜTÖRTÖK a diákoknak Többek között a Tolnai Lajos Gimnázium „sétás” diákjainak is köszönhető, hogy a csütörtökönként megjelenő oldalakat sikerült érdekes beszámolókkal, humorral, kulturális ajánlókkal színessé tenni. A programban való részvételükért hétfőn az ifjú toliforgatók - a többi résztvevő csapathoz hasonlóan - elismerő oklevelet vehettek át Lengyel Jánostól, lapunk fő- szerkesztőjétől. Gondolatok a félévi jegyekről izgalom Elindult a hajsza a jobb osztályzatokért, és az aggódás a szülők miatt Már csak egy-két nap van vissza a félévi bizonyítvány kiosztásáig. Fodor Niki, Császár Johanna, Kapás Gabi, Rácz Adrienn Sokan már tudják, ml vár rájuk. Mindenki más módszerekkel tanul, és más képességekkel rendelkezik, ez az eredményeken is megmutatkozik. De egy biztos: a diákok 99 százaléka az utolsó napokban szeretne javítani abból a tantárgyból, amiből éppen kétesre áll. A tanárok erre különbözően reagálnak. Van, aki még az utolsó pillanatban is feleltet, de akadnak olyanok is, akik már nem kegyelmeznek. Mi mégis várunk a csodára, amely meggörbíti a jegyünket. Visszatérve a való vüágba, szerintem nagyon túlreagáljuk a félévet, hiszen az év vége az igazán fontos. Azt pedig mi alakítjuk. Persze az ellenpéldákat sem szabad figyelmen kívül hagyni, de ez már egy másik történet. Eléggé megoszlanak a vélemények a félévi bizonyítvány fontosságáról. A diákok szerint ez csak újabb ok a tanároknak, hogy macerálják őket. A szülők pedig szeretnének némi visszajelzést kapni, hogy ha nagy a baj, akkor azt még időben orvosolni tudják. Persze mindig ki vannak akadva, mert ami van, az sohasem jó. Nekem eddig 4- esnél rosszabb jegyem sohasem volt. Idén félévkor pedig mégis megesik, hogy egy általam nem kedvelt tantárgyból 2- esre zárt le a tanár. Csak nevetni tudtam. Ha a mai gyerekeket megkérdezzük, senki nem tudja, mi akar lenni. Én viszont tudom, és teljesen tisztában vagyok vele, hogy az adott tárgyra sohasem lesz szükségem. Vicces, hogy elvárják, mindenből a legjobban teljesítsünk, miközben a megtanultak nagyobbik hányadát soha nem fogjuk hasznosítani. Tanáraink osztanak, szoroznak, mérlegelnek, és már kész is a félévi bizonyítvány. Milyen könnyű ezt leírni, és milyen nehéz ebből jól kijönni! Bizony, a számok mindent megmutatnak: például azt, hogy egyszerűen semmi az, amit eddig csináltál, és azt is, ha példásan teljesítettél. A suliban az osztályzatok mutatják meg, ki vagy. A félév közeledtével az is hirtelen fontosnak kezdi érezni a tanulást, aki eddig úgy gondolta, hogy „ej, ráérünk arra még”. Nézzük a dolog pozitív oldalát! Az iskolára kötelezve vagyunk, de hát mi lenne belőlünk, ha soha nem tanulnánk meg alkalmazkodni, elfogadni az élet szabályait, és nem lenne senki, aki egyengetné az utunkat? Ha pedig mindenki mélyen magába néz, rájön, hogy menynyi boldog pillanatot, sikerélményt, tudást, tapasztalatot A csodában csak addig bízhat a diák, amíg kézhez nem kapja a félévi bizonyítványt szerzett a „börtönben”. Aztán csak rá kell néznünk a bizonyítványunkra, ami megmutatja, hogy hányadán állunk, miben kell erősödnünk, és mi az, amiben végre igazán jók vagyunk, és hogy merre tovább. Mit is rejt magában a félévi bizonyítvány, mennyiben mutatja a valóságot? Szinte lehetetlen - persze biztos van, akinek sikerült - mindig maximálisan teljesíteni. Bármikor közbejöhetnek zeneiskolai próbák, fellépések, diákolimpiák, vagy bármi más, ami miatt kevesebb időnk marad a tanulásra. Aztán jön egy be nem jelentett röpdolgozat, természetesen rossz jeggyel megtoldva, és az átlagunk máris zuhan a mélybe. Érdekes és bosszantó dolog, ha tanáraink is úgy hiszik, hogy a jobb jegyet érdemeljük, mégsem adják meg. Az sem utolsó szempont, hogy a diák milyen iskolában szerzi meg félévi jegyét. Előfordulhat ugyanis, hogy aki az egyik helyen nagy nehezen megkapja a négyest, máshol könnyedén kitűnő lehetne. Ezek után mégis azt mondom, jegyeink mögött - sok más mellett - ott rejtőzik tudásunk. Hogy mennyire, azt mindenkinek magának kell tudnia. . V. Filmajánló Filmajánló: Anyád lehetnék ZENE SZÓRAKOZÁS Könyvajánló Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger rosie negyvenéves, Los Angelesben élő egyedülálló anya. Dolgai nem éppen úgy alakulnak, ahogy azt eltervezte. A tévéműsor, melynek producere komoly bajba kerül, és odahaza sem mennek sokkal jobban a dolgok. Volt férjének ugyanis gyermeke születik egy fiatalabb nőtől, közös lányuk pedig kamaszkorba lép, és immár a fiúk kötik le minden idejét. Egy napon fiatal színész, Adam Perl jelentkezik Rosie műsorának szereplőválogatására. kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük közt, ám Rosie a korkülönbség miatt nem mer belevágni egy ilyen kapcsolatba. A film főszerepében Michelle Pfeiffert és Paul Ruddot láthatjuk, m Gyenge Alexandra Béri Balogh Ádám Gimnázium ERNEST HEMINGWAY 1954-ben Nobel-díjat kapott az Öreg halász és a tenger című művéért. A történet Santiagóról, a hajlott korú kubai halászemberről szól, aki már nyolcvannégy napja fogás nélkül tér vissza a kikötőbe. A szerencse mesz- sziről elkerüli, míg egy szép napon rámosolyog Fortuna istenasszony. A kapást követően egy ismeretlen erő kezdi el vontatni a csónakot, emberfeletti küzdelem veszi kezdetét. A halász gondolatai örvényében tépelődve harcol a mariinnal. Napokon keresztül tart a csata, míg végül az öreg ember győzedelmeskedik az óceán ura felett. Miután szigonyával ledöfte a hatalmas állatot, a csónakjához köti, és vitorlát bontva elindul hazafelé. Ám a vérszagot megérezve az éhes cápák is bejelentkeznek a koncért. - Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet - így szól Santiago, ez azóta világhírűvé vált mondás lett, amelyet az író kisregénye tanulságául szánt az utókornak. A könyv köny- nyen fogyasztható, mégis gondolkodásra késztet, miközben kiválóan mutatja be az ember harcát önmagával és a természet erőivel. ■ Könyvmolyképző Kiadó, 2005, 96 oldal. Aranyköpések diák: - De tanárnő, a rák az kétéltű, nem? Tanár: - De a rák, az rák, értsd meg! tanár: - Mi Newton I. törvénye? Diák: - A Máté, mert az is egy tehetetlenség. tanár: - A tengerparton mi a természetes növényzet? DIÁK: - Hát a homok, nem? tanár: - Valaki magyarázza el nekem, hogy mi az a metafora! diák: - Miért, maga nem tudja? tanár: - Mi az erő mértékegysége? diák: - Az erő mértékegysége: Fekete Laci. ■ 4
