Tolnai Népújság, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-01-13 / 2. szám

2008. JANUÁR 13., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ „Nem vagyok marionettbaba" botránydarab 1905-ben a New York-i bemutató után letartóztatták az egész stábot Udvaros Dorottya egy ma- dám bőrébe bújt a Nem­zetiben, ő alakítja War- rennét, a G. B. Shaw-da- rab főhősét. Azt mondja, ő minden szerepéért meg­harcol, szereti ütköztetni elképzeléseit a rendezőé­vel. Most is ezt tette. Hegedűs V. Rita- Hogy érzi magát Warrenné szerepében?- Jó darab, jó szerep, összetett figura, tele jó és rossz tulajdon­ságokkal. Egy Ilyen bonyolult figurát jó játszani. Nádasdy Ádám újrafordította, aktualizál­ta az eredeti művet, amelynek utolsó emlékezetes feldolgozása 1968-ban volt. Warrennét akkor Mezey Mária, a lányát Béres Ilo­na játszotta. A szocialista vonal nagyon keményen meglátszott a darabban, Béres Ilona öntuda­tos munkáslányként állt a szín­padon.- Megnézte a darabot a próba előtt?- Véletlenül láttam részleteket belőle a tévében. Amúgy nem néztem volna meg. Semmilyen szempontból nem érvényes már ma nekünk az az előadás.- A Warrenné mestersége ere­detileg kamaradarab. Miért a nagyszínpadon mutatják be?- Nincs olyan törvény, hogy kamaradarabot stúdiószínház­ban kell játszani, mint ahogy kétszereplős darabot is lehet nagyszínpadon játszani. De er­re a kérdésre igazán a rendező, Valló Péter tudna válaszolni.- A Nemzeti Színházban zajló igazgatóváltás hat a tár­sulatra?- Ezt a szezont még Jordán Tamás szervezte meg, az ő igaz­gatása alatt készült el a reperto­ár. Mindenkinek az a dolga, hogy a munkáját végezze. Jól. Ráadásul most még jobbnak kell lenni, hiszen vannak olyan szí­nészek, akik úgy érzik, hogy a pozíciójuk nem száz százalékig biztos. Még nincsenek kiosztva a lapok, hogy ki megy és ki ma­rad. Itt most két bemutató volt egy időben, így mindenkinek el­sősorban a munkájára kell kon­centrálnia.- A filmszemlén mutatják be Alföldi Róbert Nyugalom című filmjét, amelynek ön játssza az egyik főszerepét. Hogy zaj­lott a forgatás?- Jó csapatmunka volt. Remek volt az összhang a rendező, Ba­bos Tamás, az operatőr és a sze­replők között. A szerepem vi­szont nagyon nehéz volt. Ezt a karaktert a regény színpadi vál­tozatában - az Anyám, Kleopát­rában - három szezonon keresz­tül játszottam a Nemzetiben. Ajándék volt, hogy filmen is el­játszhattam. Boldoggá tett, hogy megküzdhettem ezzel a borzal­masan nehéz szereppel.- Előfordult, hogy rendezői instrukcióra nemet mondott?- Milliószor. Nem vagyok ma­rionettbaba, aki végrehajtja, amit mondanak neki. Egy jó rendező ezt nem is várja el. Azt igényli, hogy hozakodjak elő a saját ver­zióimmal. Mérkőzzek meg az ő javaslataival. Optimális esetben a rendezőnek határozott elképze­lése van arról, miként szeretné megrendezni a darabot. Ilyenkor meghajtok az akarata előtt. Ah­hoz, hogy a rendszer összeálljon, a rendezőnek kell döntenie. De addig harcolgatunk.- Most is voltak harcok?- Mindig harcolgatunk min­den apróságért, hiszen az ember csak így tudja saját magát meg­győzni. Nagyon jó volt a próba- időszak, egy színészi mesterkur­zushoz hasonlított - nemcsak a fiatal kollégák számára, hanem nekem is. Névjegy 1954-hen született. 1978-ban végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 2002 óta a Nemzeti Színház tagja. DÍJAI: Filmszemledíjak: 1983, 1984, 1987 A Montreali Filmfesztivál legjobb női főszereplő díja: 1984 A filmkritikusok díja: 1985 A Moszkvai Filmfesztivál leg­jobb alakítás díja: 1987 Erzsébet-díj: 1988, 1989 Déryné-díj: 1995 Súgó Csiga Díj: 2004 Udvaros Dorottya Warrennét, a madámot alakítja a darabban Warrenné új ruhája Viktória kori angol darab mai kosztümökben: láttunk már ilyet nemegyszer. Kitty Warren figurája azonban akkor sem lesz mai, ha az idei Versace- kollekcióból választották a ru­háit. Lehet, hogy 1893-ban, amikor G. B. Shaw papírra ve­tette a két szabadszellemű nő, anyja és lánya konfliktusát áb­rázoló Warrenné mesterségét (és egy évtizeddel később, ami­kor a cenzúrát kijátszva be is merték mutatni), még botrány­számba ment a prostitúció okai­nak elemezgetése, és különle­gesnek számított, ha egy nő ma­ga kereste a boldogulását. De ne nézzünk már senkit hülyé­nek: eltelt azóta két világhábo­rú, szüfrazsettek feministáknak adták át a stafétabotot, és ná­lunk az elmúlt fél évszázadban alig akadt nő, aki ne lett volna kénytelen dolgozni. 2008-ban annál anakronisztikusabbat nem lehet mondani, mint hogy egy vagyontalan nő csak úgy léphet előre, ha elveszi egy jó­módú férfi, vagy szajhának áll. márpedig Udvaros Dorottya szájából más se nagyon hallat­szik, miközben úgy libeg föl-alá a Nemzeti Színház üvegtáblák­kal és műfűvel jellegtelenné va­rázsolt nagyszínpadán, mint egy vállalkozó, épp csak a ko­csikulcsot nem zörgeti a kezé­ben. Körülötte szánalmas férfi­alakok jönnek-mennek, diskur­zusuk a Shaw, Oscar Wilde vagy £. M. Forster világából jól ismert semmittevő nemeseket idézi fel, bár a szereplők tenisz­szerelése inkább egy olyan kert­városi grillpartit idéz, ahol étte­remből rendelték az ételeket. A férfi színészek, köztük Bene­dek Miklós vagy Rátóti Zoltán jobb - pontosabban rendezői instrukciók - híján saját stílu­sukat adják. De nekik legalább van, amit bajosan állíthatnánk Sipos Veráról, aki Warrenné ta­nult lányát játssza. Szerepe sze­rint amint megtudja, hogy any­ja a mai napig bordélyházak fenntartásából él, felrúgja a ha­vi apanázs felvételében kimerü­lő családi köteléket. Igaz, a fia­tal színésznő nincs könnyű helyzetben, hiszen saját jellegte- lenségéből a darab szerint az emeli ki, hogy az egyetem után elmegy dolgozni. Hű. Gy. M. wmBMBMM Négyen pályáznak a szegedi Nemzetire herczeg tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgató- helyettese, Maczelka Noémi zongoraművész, Gyüdi Sán­dor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagya és Korcsmáros György ren­dező pályázik a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói tisztségére. A jelenlegi di­rektor, Székhelyi József áp­rilisban távozik posztjáról. Tarr Béla-összes a Cirko Gejzírben tarr Béla A londoni férfi cí­mű filmje január 31-én ke­rül mozikba. Az Aranypál­mára jelölt alkotás apropó­ján retrospektív vetítéssoro­zatot rendeznek a Cirko- Gejzír moziban január 25- étől. A mustrán Tarr Béla összes alkotása látható lesz. Antal Nimród Renovál és Fishburne-nel forgat antal Nimród az Elhagyott szoba után január 7-től for­gatja második hollywoodi filmjét, amelyben nem ki­sebb sztárok vállaltak sze­repet, mint Laurence Fishburne, Jean Reno, Matt Dillon. A történet egy pán­célautó kirablásáról szól. Fishburne is szerepel a filmben Liverpool és Stravanger a kultúra fővárosai tegnap kezdődött a 2008- as év Európa Kulturális Fővárosainak műsora. Stravangerben először Ibsen- és Grieg-műveket mutatnak be, majd dzsessz- fesztivál következik. Liver­poolban az év folyamán fellépnek a Királyi Filhar­monikusok, valamint Ringó Starr is. Lassú utazás a tenger fenekére stephen mottram Budapesten járt új előadásával a világhírű bábművész Beugrásból csillagos ötös: Butterfly megmenekült Csónak úszik be jobbról - az evezőket talán valami rejtett mechanika hajtja - a zsinórt, amelyen az emberpár függ, épp csak sejteni lehet a sötétben. Stephen Mottram világhírű bábművésszel merülünk épp a tengerfenékre, hogy a megfoga- nás és a születés titkait kutas­suk az Organillo tengerei című előadáson. A Trafó színháztere zsúfolásig megtelik, a nézőtéren több is­mert bábművész, zenész foglal helyet. Ezúttal a történet csak vízjelként dereng át a jelenete­ken, a születésről látunk egy köl­tői, szürrealitásba hajló víziót: emberszerű lények úsznak elő a sötétből, gömbök pulzálnak, megreped rajtuk a képzeletbeli tojáshéj, szeretkező pár hullám­zik elő. Az előadás ugyanis Elaine Morgan elméletére épül; e szerint az emberi faj néhány a főemlősökétől eltérő jellegzetes­sége abból fakad, hogy átmene­tileg vízi életmódot éltünk. Bábszínházát látunk, de el kell felejtenünk mindent, amit eddig a műfajról gondoltunk. A mozgá­sok életszerűek, lágyak és pon­tosak, mintha nem is dróttal mozgatnák a bábokat. A fogyasz­tói kultúrához szoktatott sze­münknek talán egy kicsit lassú az előadás, de gondoljunk bele, a víz alatt vagyunk, a testek súlytalanok, és amúgy is az időt­lenségben lebegnek. ■ M. G. Stephen Mottram előadása zsúfolásig megtöltötte a nézőteret Ha a világsztárokat helyettesíte­ni kell, az olyan, mint amikor az elromlott készülék helyett meg­kapjuk a cseretelefont. Próbál­juk megszokni, ellenszenvvel fi­gyeljük, hogy viselkedik a kriti­kus pillanatokban. A Puccini-évet nyi­tó Pillangókisasz- szonnyal éppen ez történt: a Cso-Cso- szán szerepére meghívott Ka­rine Babajanian örmény szop­ránt és Giuseppe Giacominit, a híres tenort is ledöntötte lábáról az influenza. Helyettük Barbara Dobrzanska és Zorán Todorovich ugrott be. Az előadás előtt kide­rült: Dobrzanska is beteg, ő azon­ban vállalja a fellépést. Végül nemcsak megszerettük, de meg is könnyeztük Madame Butterfly halálát. Káéi Csaba rendező ismét egy félig szcenírozott előadással lep­te meg a közönséget: a háttérben egy japán pagodát vetíttetek, metsze­tekkel, tolóajtókkal. Ebben a díszletben végképp a zenére összpontosulhatott a figyelem: Barbara Dobrzanska nemcsak gyönyörű énekhangjával, de szí­nészi játékával is maradandót nyújtott. Méltó partnere volt Pinkerton szerepében Todoro­vich és Wiedemann Bernadett, aki szolgálóját, Szuzukit ala­kította. ■ M. G. ■ Az influenza a Puccini-operát sem kímélte.

Next

/
Thumbnails
Contents