Tolnai Népújság, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-07 / 285. szám

NYUGDÍJASOK TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. DECEMBER 7., PÉNTEK mamiim Születésnapját ünnepelte a bőrgyári nyugdíjasklub simontornya 1992-ben, 15 éve alakult meg a bőrgyári nyugdíjasok klubja Botos Jánosné vezetésével, melyet azóta is ő irányít A napokban vidám hangulatban ünnepel­ték meg a jubileumot (vl) Batyuval búcsúznak az évtől a klubtagok kakasd Bátyus bállal zárja az évet a kakasdi nyugdíjasklub december 15-én. Mint azt Hajdú Gábor, a szervezet ve­zetője elmondta, az ünnep­ség 14 órakor kezdődik a fa­luházban. Legközelebb pedig januárban, egy pótszilveszte­ri mulatságon találkoznak majd a tagok, (hé) Kakaspörkölttel karácsonyoznak BÁTASZÉK A Napsugár Nyug­díjas Egylet december 15-én tartja meg karácsonyi ren­dezvényét a művelődési ház­ban - tájékoztatta lapunkat Mezei Bonifácné, a szervezet vezetője. Az ünnepségre het­ven tagot várnak. A klub egy kisebb műsorral, kakaspör­költtel vendégeli meg a tago­kat. (hé) Mezei Bonifácné Eseménydúsan telnek az ünnepek a högyészieknél hőgyész A múlt héten az Eu- rópa-napon a hőgyészi nyug­díjas egyesület tagjai magya­ros sertéspörköltet készítet­tek, szerdán pedig télapóün­nepélyt tartottak - tudtuk meg Fábián Józsefné klubve­zetőtől. Szerdán műsorral egybekötött előkarácsonyi ünnepséget rendeznek, (kp) @ további hírek: www.tolnainepujsag.hu Óvodások; nyugdíjasok - no és a Mikulás adtak egymásnak randevút tegnap Madocsán ÉS Bálban alakul meg a klub tervek Beszélgetnek, énekelnek, segítenek, még a Mikulásnak is Bejegyezték a Madocsai Nyugdíjasklubot, mely­nek alapítását a nyáron határozták el néhányan. Mostanra megduplázó­dott a létszám, s a progra­mok is megszaporodtak. Tegnap a Mikulás kísére­tében az óvodásokat láto­gatták meg a klubtagok. Vida Tünde Madocsán nem emlékszik senki arra, hogy mikor volt, volt-e va­laha nyugdíjasklub. Most - ta­lán éppen ezért - mindenki örömmel fogadta néhány asz- szony ötletét. A kezdeményező Tarczal Jánosné volt, aki rok­kantnyugdíjas. - Sokat beszél­tünk róla, buszon, utcán felme­rült az igény, hogy alakítani kel­lene egy klubot - meséli. Madár Jánosné hozzáteszi, mindig akartak valamit, hogy legyen hol eltölteni az időt, együtt lenni. - Szeretünk énekelni, asszonykó­rusra is gondoltunk, meg sok minden másra, de eddig vala­hogy nem sikerült - mondja. Örül, hogy megalakult a klub, mert így van arra lehetőség, hogy beszélgessenek. Az utcán, futtában ez nem az igazi. Madárné és régi barátnője, Ma­gyar Sándorné is itt talált ismét egymásra, azóta ők is aktív tag­jai a közösségnek, ami igen szé­pen gyarapodik. Huszonegy alapí­tó taggal jegyezték be az új egyesületet Madocsai Nyugdí­jasklub néven. Az előkészüle­tek júliusban kezdődtek. Meg­választották a háromfős vezető­séget, felvették a kapcsolatot az önkormányzattal. A polgármes­ter vendégeskedett már a nyug­díjasklubnál, bemutatta az ön- kormányzat munkáját, vázolta a falu helyzetét. Gelencsérné Tolnai Klára is nagyon örül az új egyesület létrejöttének. Ez a negyedik a községben, s mint a többiek, ők is számíthatnak az önkormányzat támogatására. Ez egyelőre abban nyilvánul meg, hogy ingyen használhat­nak egy termet a művelődési házban. Gelencsérné Tolnai Klára ígéri, anyagi lehetőségeikhez mérten pénzzel is támogatják majd a klubot, hasonlóan a töb­bi egyesülethez. - Örülünk, hogy létrejött a klub, és annak is, hogy aktívan részt szeretné­nek venni a falu életében - fo­galmazott a polgármester. Hogy ezt a klub miként teszi, már kezd körvonalazódni. Jelezték ■ Megajándékoz­ták az óvodás apróságokat. A következő összejövetel majd ismét munkával telik A klubtagok ezek után sem tétlenkednek. Ma este tartják ala­kuló báljukat. A faluházban lesz vacsora, zene, tombola és tánc. A következő klubnap pedig ismét munkával telik, karácsonyi dí­szeket készítenek a buszmegállókra. Azért oda, mondják, mert onnan indul, s oda érkezik minden falubeli és idegen. A nyugdí­jasok azt tervezik, az iskolások farsangjáról sem fognak hiá­nyozni. Hogy mivel készülnek, még vagy nem tudják, vagy nem akarják elárulni. Miután többségük gyakorló nagymama, való­színűleg ez édes meglepetés lesz. ugyanis az önkormányzatnak, hogy szívesen segédkeznek a parkok, virágoskertek rendbe­tartásában. Ezt a nyugdíjasklub tagjai megerősítik, miközben sorolják a többi tervet, az eddig elvégzet­teket. Kéthetente találkoznak, beszélgetnek, tesznek-vesznek. A legutóbbi klubnap azzal telt, hogy kiscsizmákat varrtak. Majd’ hetven óvodás van a madocsai óvodában. Hozzájuk tegnap nem csak a Télapó érke­zett meg népes kíséretével, ha­nem a nyugdíjas hölgyek is. A tagság ugyanis úgy döntött, megajándékozzák az apróságo­kat. Maguk adták össze a szük­séges pénzt, anyagot, és segítsé­get kaptak Juhász Lajos aszta­lostól is. A kicsik nagy örömmel fogadták a Mikulás-napi megle­petést. - A nyugdíjasok kerestek meg bennünket, hogy szeretnék felvenni a kapcsolatot, s kölcsö­nösen megajándékozhatnánk egymást - mondta az intéz­ményvezető-helyettes. Koszorús Aranka hozzáfűzte, a nyugdíja­sok például ilyen alkalmakkor vendégeskednek majd náluk, cserébe ők műsort adnak, ha meghívják őket. Öt társaság ülte meg együtt a gyönkiek jubileumát gyönk Mozgalmasan telnek a gyönki nyugdíjasklub évvégi napjai. Nemrégiben zajlott le harmincéves jubileumi összejö­vetelük a gyönki művelődési ház szervezésében, ahol a szekszár­di Platán és Babits klub tagjai mellett a kölesdi és miszlai klub tagjait is vendégül látták - tájé­koztatta lapunkat Gyimesi Já­nos, a szervezetvezetője. A meg­hívottak között volt a bátaszéki és a tamási szervezet is, de ők csak üdvözletüket tudták külde­ni az eseményre. Ezt követően a miszlai és a kölesdi klubbal kö­zösen tartottak Erzsébet- és Ka- talin-bált mintegy hetven részt­vevővel. Az idei utolsó, karácso­nyi és névnapi összejövetelt ajándékozással december 18-án tartják meg. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Or­szágos Szövetségének megyei szervezete pedig december 12- én tartja meg idei utolsó klubve­zetői értekezletét. ■ H. É. Különjárattal mennek ünnepelni a dombóváriak A Dombóvári Nyugdíjasok Ér­dekvédelmi Egyesülete idén is meghitt hangulatban várja az ünnepeket. Az egyesület de­cember 13-án rendezi - már ha­gyománnyá vált - karácsonyi ünnepségét. A összejövetelnek a gunarasi Camping Étterem ad otthont. - Kultúrcsoportunk előadásával igyekszünk kará­csonyi hangulatot varázsolni ezen a decemberi napon - mondta Bakonyi Károlyné, az egyesület elnöke. A lelkes cso­port versekkel, dalokkal ked­veskedik publikumának. A ka­rácsonyváró ünnepségre meg­hívott vendégként Aradi And­rás dombóvári evangélikus lel­készt és más civil szervezetek képviselőit is szeretettel várják. Mivel karácsonykor ajándék is kerül a fa alá, az egyesület min­den jelenlévőt finom ebéddel .vár. A lakoma után egy kiadós beszélgetésre is sor kerül. A ta­gokat különjárat szállítja a helyszínre, így senkinek sem kell lemondania a kellemes, ka­rácsonyi hangulatban eltöltött néhány óráról. ■ Kazinczi Kata Számára minden fa gyönyörű, de azért vannak kedvencek is iparművész Szándéka szerint addig szeretne dolgozni, amíg a szíve és az alkotás kényszere vezeti a kezét Fetzer János többféle szakmát is kitanult az évek során. A hi­vatását, a megélhetését, a szá­mára legkedvesebb anyag, a fa hozta meg. Fetzer János Zombán él, az iparművész vál­lalkozó gyönyörű, fából készült használati tárgyai itthon és kül­földön is ismertek. Gimnáziu­mi érettségi után mindjárt munkába állt, 1966-ban. Mint mondja, mindent mun­ka közben tanult meg, így szer­zett jártasságot és végzettséget többféle szakmában is. Bár munkája inkább a fémekhez kö­tődött, szívéhez mindig is közel állt a fa. Hobbiként kezdődött, és életre szóló hivatás lett belő­le. Magától tanulta ki a faeszter­gálás minden csínját-bínját, s egyszer csak rájött, nem szüksé­ges a leírás, a minta, magától ta­lál ki új formákat, tárgyakat, amelyek elkészítéséhez a gépe­ket is maga készíti. Első kiállítá­sa 1980-ban volt, az­óta többek között Pé­csett, Komlón, Mar­caliban, Tolnán, Di­ósgyőrben, Kiskőrö­sön, Kiskunhalason, no és persze szülőfalujában, Zombán mutatkozott be. Már 1975-ben voltak zsűrizett tár­gyai, amelyeket a Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat üz­leteiben forgalmaztak, ezek az üzletek akkor az egész országot behálózták.- Amíg a szívem és az alkotás kényszere vezet, dolgozni fogok - mondja Fetzer János a nyugdí­jas évekre célozva. Most, az ün­nepek előtt, mondhatni a munka dandárjában van a kis vállalko­zás, felesége segít neki a műhelyben. Készülnek a szebb­nél szebb diótörők, dugóhúzók, gyer­tyatartók, fatálak, bortartók, díszdobozok. Fetzer János szerény ember. Még ennyi év után, számos sike­res kiállítással, elismerő ered­ménnyel a háta mögött is meg­tiszteltetésnek érzi, hogy az em­berek érdeklődnek a munkája iránt, hogy szívesen használják ■ Számára meg­tiszteltetés az emberek érdeklődése. azokat a tárgyakat, amelyeket ő készít. Minden tárgyban a gépi mellett kézimunka is van, s a fa - feketedió, gyertyán, akác - ter­mészetes színe és erezete adja a díszítést. Minden fa egyformán gyö­nyörű és jóillatú, de azért neki is vannak kedvencei. Mégpedig a cseresznye és az akác. Mint mondja, ez a két fajta még sem­mit nem árul el magáról nyer­sen. Mire elkészül a tárgy, egé­szen más lesz, mint ami fűré­szeléskor látszik. Nehéz is ve­lük dolgozni, de talán ezért olyan kedvesek, mert annál na­gyobb öröm, amikor elkészül­nek és teljes szépségükben megmutatkoznak. ■ V. M. Hobbiként kezdődött a faragás, életre szóló hivatás lett belőle

Next

/
Thumbnails
Contents