Tolnai Népújság, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
12 ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá. (Charlotte Carpenter) karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van. (Carol Nelson) semmi sem okoz nagyobb csalódást annál, mint amikor karácsonykor arra ébredünk, már nem vagyunk gyerekek. , (Erma Bombeck) karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség; mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet. (Oren Arnold) miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani? (Gene Perret) csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei. (Stephen King) az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti. (Ernest Hemingway) Ernest Hemingway A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani. KARÁCSONY TOLNAI NÉPÚJSÁG 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ Nem csak blöffölt, tudott is pókerarc Jó játékkal, szép összeget nyert a vetélkedőn Török Péter éreztem egy kis lámpalázat, de gyorsan elmúlt, mert érzékeltem, hogy itt nem lesz baj. Az, hogy különböző embereket, és azok megnyilvánulásait elviseljem, szintén nem okozott gondot, ezt a szakmámból hozom, és ehhez tényleg van pókerarcom.- Mi a véleménye a két játékvezetőről, Sebestyén Balázsról és Vágó Istvánról? Segítőkészek voltak vagy épp ellenkezőleg?- Nekem mindketten nagyon szimpatikusak voltak,Vágó úr a tudásával, Sebestyén Balázs pedig a lazaságával, humorával fogott meg. Nem volt észrevehető, hogy segítenének valakinek.- Túl jutott a kétmilliós első körön. A hétmilliós másodikban is a legjobbnak bizonyult, mégis a végén, az utolsó pillanatban megnyomta a gombot, kiszállt, amikor már csak ketten voltak. Ez nem csak a nézőket, de még a játékvezetőket is megdöbbentette, mivel semmi nem utalt arra, hogy fel akarja adni a játékot. Nem bírta cérnával?- Ez ennél összetettebb. Az látható volt, hogy az ellenfelemnek megfelelő a lexikális tudása. Úgy éreztem, kicsit több jó választ kellett volna ahhoz produkálnom, hogy biztosabb lehessek önmagámban. Ugyanakkor fel kellett mérnem, hogy ha netán kevesebb pénzem van, mint neki, és nem nyomom meg a gombot, akkor üres kézzel megyek el, és akkor persze mindenki ezzel húzott volna. Munkahelyemen kockázatkezeléssel foglalkozom, és ebben a helyzetben túl nagy volt a kockázat, amit már nem volt érdemes vállalni. Mérlegeltem, döntöttem, és az utolsó századmásodpercben szálltam ki a játékból. Szép összeggel, emelt fővel távozhattam. Itt szeretném megköszönni mindenkinek, hogy szorított értem, nagyon sokan gratuláltak, jól esett, hogy ilyen kedvesek az emberek.- Mire költi a nyereményét?- Hát ahhoz még meg is kellene kapni! Adózás után ez már egy kisebb összeg lesz, de így is nagyon komoly talált pénz, konkrét elképzelésem még nincs, hogy mire költőm. Kitűnő játékkal több mint hárommillió forintot nyert a Pókerarc televíziós vetélkedőn a szekszárdi Török Péter. Vihetett volna haza többet is, ha nem nyomja meg a pánikgombot. Tudása alapján a verseny második fordulójában is ő volt a legjobb. F. Kováts Éva- Mondták már önnek, hogy pókerarca van, nem lehet leolvasni róla, hogy blöfföl vagy igazat mond? ■V Török Péter megtanult uralkodni érzésein, de azt mondja: aki jól ismeri, tud olvasni az arcáról- Előfordult már, hogy mondták. De úgy gondolom, inkább arról van szó, hogy megtanultam uralkodni az érzéseimen, és nem mindenki látja, hogy mi zajlik a lelkemben. Aki jól ismer, az viszont tud olvasni az arcomról, visszanézve önmagamat, én bizony sok árulkodó jelet láttam. Amúgy blöffölni csak akkor szabad, ha az embernek van mire. Én nagyon ritkán élek ezzel az eszközzel, az őszinteséget fontosabbnak tartom, akkor is, ha az néha fáj.- A biztosítási szakmában dolgozik, az OTP Garancia Biztosító Tolna megyei igazgatója. Hogy jutott eszébe benevezni a Pókerarc televíziós vetélkedőre?- Azt hittem nem függ össze a munkámmal, de többen azt mondták, hogy én a biztosítót is képviseltem abban a helyzetben. Úgy gondoltam, hogy elsősorban magamat képviseltem, és magamat vállaltam. Végiggondolva azonban a dolgot, valóban nagyobb volt a tét, mivel vezető beosztásban dolgozom és ismert vagyok, így a bukás járt volna £ jóval nagyobb kockázattal. De erre nem gondoltam, mert alapvetően optimista vagyok és bíztam önmagámban.- A játék egész ideje alatt rendíthetetlen nyugalom ült az arcán, még a legkritikusabb helyzetekben is. Ilyen nyugodt a magánéletben is?- Igen, azt hiszem, hogy a végtelen türelem a legfőbb erényem, de ez sokszor már túlmegy a köznapi határokon, ami nem mindig kifizetődő. De mivel hiszek magamban, tudom, hogy hosszú távon igazam van, egyébként pedig nem kell mindig mindenkinek tudnia, hogy mivel tud hatni rám. Ugyanilyen fontos az is, hogy az embereket elfogadom olyannak, amilyenek, és nem idegesít, ha valami nem úgy történik, ahogy én akarnám. Fontosabbnak tartom a megismerést és az elfogadást, ez pedig nagy békességet, nyugalmat ad nekem.- Tizenéves a lánya, fia, ők mit szóltak a játékhoz?- Végigizgulták, és nagyon büszkék voltak rám, remélem, jó példát tudtam nekik mutatni. Egyébként szabadidőnkben sokszor játszunk a családban memóriajátékokat, kvízjátékokat, szeretem, ha aktívan telik az idő. Pont most olvastam az agyműködésről és a memóriáról egy cikket, az aktív memóriámat valószínűleg nagyobb mértékben tudom használni, és ez előny volt ebben a játékban. Talán ezt a fajta gondolkodást a gyerekek is át tudják majd venni.- Mi volt a legnehezebb a versenyben?- Egyáltalán nem emlékszem nehézségekre. A forgatás közben nagyon sok technikai szünet volt, ilyenkor sokat kellett várakozni, ami engem nem zavart. A hétfői játék első kérdéseinél \ Feláldoztuk magunkat egy csúszós terepen FORRALMÁNY Ki bögrében, ki műanyag pohárban kínálja utcán és fedél alatt a szívmelengetőt A „milyen forralt bor? - Jó.” típusú párbeszédek nem vezetnek sehová, pedig hogy milyen is a jó forralt bor, kardinális kérdés ezekben a napokban. Az „ezekben a napokban” alatt a jegesmedve dermesztő ünnepre készülődést, illetve abban való feloldódást értem. Épp ezért kötelességünknek véltük kutatást végezni e tárgykörben, mert hát forralt bor ügyben sem engedhetjük el olvasóink kezét, a terep ugyanis szószerint csúszós. Főként Szekszárd belvárosában, ahol mindjárt két helyen is beszerezhetjük a betevőt No, a bodegaffling nem éppen a bécsi kriszkindli adventi vásárt idézi, és „sönbrunnos" köcsög helyett műanyag (igaz egy helyütt hőtartó (!) műanyag) pohárba töltik a gyomor- és szívmelegítő nedűt, de a béltartalom messze felülmúlja a nyugatit. Nem olyan messzire szagló és adalékanyagokkal felturbózott, de ízre, állagra egészen tűrhető, mondhatni: finom, és néhány pohárka után hatásos is. Ehelyütt megvidámodva érzékeljük, hogy fiatalságunk és erőnk visszatér, szemünk igézőén csillog, akár helyből dobbantva leharaphatnánk a díszkivilágítást szolgáló égők némelyikét. De menni kell, menni tovább, hogy a belváros egyik ellátójában szemrevételezzük a felhozatalt Mivel itt már bögrében érkezik a forralt bor, kóstolunk is, hogy megállapíthassuk, bár nem olyan jó, mintha mi csináltuk volna, de szinte tökéletes ez az ital. Itten már vita kerekedik az arányokról, hogy akár fele vörös, fele fehér, vagy csak vörös és némi víz, de méginkább csak vörös kell a forralmányhoz. Ez utóbbi és valószínűleg némi víz elegye mellett döntöttek, és a fűszereket tekintve is a hagyományosan nem túlzó, inkább kellemes megoldást választották. Talán ennek is köszönhető, hogy két-három bögrényi is lecsúszik, és kezd odalenni hamvassá- gunk. Az égősort most már akár egészben is lenyelnénk. Ha nem Két-három pohár, és visszatér a fiatalság, de oda a hamvasság találnánk rá a következő eseti ellátóra, mely szintén igényes külleme mellett a bor minőségével is csábít Nem ragozom, határozottan kezdenek elmosódni a vonások, mind a másokét és, hát a magunkét tekintve is. Már nem érdekel minket a díszkivilágítás, igaz, már nem is látszik. Az utolsó előtti állomás Igazi kedvencünk, helyes bögrével, illatos nedűvel, elnéző kiszolgálókkal. Már olyan gyakran elnéztek, csak hogy ne kelljen minket úgy istenigazán helyretenni. Sem szépek, sem okosak nem vagyunk. A végső állomás a vetett ágy, szemben azzal a tervvel, hogy majd otthon megforraljuk az igazit Tiszta szerencse, hogy ünnepek jönnek, így lesz némi idő kiheverni és befejezni a forraltbortúrát, meg persze újat kezdeni, szigorúan olvasóink érdekében. ■ Budavári Kata 4 1 4 i A
