Tolnai Népújság, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-03 / 256. szám
RIPORT 2007. NOVEMBER 3., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG donor A betegség, a halál Magyarországon tabutéma. A szervátültetés is az, bár az utóbbi hetekben a Pro Vita elismerés kapcsán több transzplantált is megszólalt. Jó tudni, hogy az élő donoros beavatkozások döntő része sikeres, és természetesen nem a díj a fontos AZÉlfTA CSALÁDOK IGAZI JUTALMA ló, hogy a megyében vannak olyanok, akik Pro Vita díjat kaphattak, de nem az elismerésért magáért. A díj ugyanis azt jelenti, élő donorként valakinek szervet, életet adtak. Az esetek többségében saját gyermeküknek. Budavári Kata A Pro Vita díj váltotta ki az utóbbi hetekben a transzplantáció iránti érdeklődést. Az elismerést azok kapták, akik élő donorként szervet, és ezzel együtt új életet adtak valakinek. A transzplan- táltak és családtagjaik ugyanakkor gyakran nehezen beszélnek küzdelmeikről, hiszen a betegség és a halál még mindig tabutéma nálunk. Kivételek persze akadnak, például a Magyarkeszi- ben élő Csincsi család. Igaz, az ő történetük boldogan végződik. Csincsi Vivien és szülei megpróbáltatásai 2001-ben kezdődtek, amikor a még csak két hónapos kislányról kiderült, hiányzó epevezetéke és epehólyagja miatt károsodott a mája. Vivient Hamburgban műtötték meg 2002-ben, édesapja májának egynegyedét ültették át. A műtét remekül sikerült, csakhogy további másfél évbe telt, amíg a kislány megküzdött a CMV vírussal. Az operációra magára ma már csak az édesapa, Csincsi Attila hasán lévő fél Mercedes jel, Vivien hasán pedig'egy ennél nagyobb heg emlékezteti a családot. A ma már hatéves leányzó annyiban különbözik g kortársaitól, hogy minden nap kétszer gyógyszert, kilökődésgátlót szed, illetve, hogy még a legegyszerűbb betegség okán is vért vesznek tőle Budapesten. No meg, hogy ritka szép és igazi nő, aki szívesen dirigálja ikertest- j vérét, Domini- Jj kot. A kisfiú egyébként emlékszik arra az időszakra, amikor testvére beteg volt, és nem tudott játszani vele, és amikor apa odaadta a „májáját” Viviennek. Az édesanya, Csincsiné Flórián Andrea elmondta, Vivien szerencsére nagyon kicsi volt, amikor a transzplantációt elvégezték, így nincsenek rossz emlékei. A nagyfiú, a ma tizenegy éves Balázs viszont érezte, hogy szülei gyakran feszültek. Andrea beszámolójából kiderült, Vivien betegségét akkor vették volna időben észre az orvosok, ha még az anyaméhben fedezik fel. Az anya azonban emiatt nem okolt senkit, állítása szerint mindvégig biztos volt abban, hogy Vivien meggyógyul. - A Jóisten valamiért szeret minket. Viviennek semmivel nem rosszabbak az életkilátásai, mint bárki másnak. Az óvónők először majd szívbajt kaptak, amikor azt látták, hogy hason csúszkál, de megnyugtattuk őket, hogy nem lesz baja. Ha felnő, még gyermeket is vállalhat - mondta az asszony. Csincsiék átértékelték az életüket a történtek után. Mint mondják, az egészség a legfontosabb, ám hazudik, aki azt állítja, hogy pénz nélkül is lehet boldogulni. Boldogan élni persze igen, de az OEP, a Vöröskereszt és sok civil támogatása mellett is megterhelő volt anyagilag az a két év. Kákonyi Máté is meggyógyult, édesanyjától kapott vesét a múlt nyáron. A ma már középiskolás szedresi fiatalember viszont nem szívesen beszél betegségéről, új életet kezdett, és mindene a foci. Egy egészséges embernek szinte elképzelhetetlen, hogy van olyan kisgyerek, aki a legnagyobb nyári hőségben is csak egy deci vizet ihat meg naponta. Vagy az, hogy a dialízisre minden második napon el kell menni, ott pedig tűt szúrnak a páciensbe, sőt mindeközben még a tanulnivalóval is haladni kell. Máténál három hónapos korában derült ki, hogy krónikus vesebetegségben szenved. Tizenhárom éves korában kezdték el dializálni, és ezután még több mint egy év telt el az élő donoros transzplantációig. - Rossz volt, hogy nem egyszerre műtötték Viviennek mindene az apukája. A szervátültetéstől függetlenül nagy köztük a szeretet minket, azt meg el sem tudom képzelni, hogy az operáció ideje alatt min mehetett keresztül a férjem és a nagyfiam - mondta az édesanyja. - De az leírhatatlan boldogság, amikor a műtét után a szülő azt látja, hogy a gyerekének hatalmas étvágya van, és annyit ihat, amennyit csak akar - osztotta meg velünk érzéseit az asszony. Kákonyi Ferencné szerint azonban aggasztó, hogy azt a fajta szűrővizsgálatot, melyet a három hónapos Máténál automatikusan elvégeztek, ma már nem támogatja az egészségbiztosító. Százból csak ötven jelzi a beültethető szervet az ÉLŐ donoros átültetésnél nem nagyobb a kockázat, mint bármilyen más műtétnél - tudtuk meg Szalamanov Zsuzsától, a Transzplantációs Alapítvány kuratóriumának elnökétől. A beültetett szerveknek hazánkban csak 3-4 százaléka származik élő donorból, míg Amerikában a donorok fele élő. Holott az ilyen műtétek sikeressége sokkal nagyobb, mint a cadaver átültetéseké. Utóbbiról Szalamanov Zsuzsa elmondta, száz kórházból csak ötven szokott jelenteni, ha beültethető szerv van. A szervátültetésre várók többsége továbbra sem tenné ki hozzátartozóját egy műtét kockázatának. Az alapítvány ezért tekinti egyik fő feladatának a felvilágosítást. novemberben Szekszárdon, a Babits Művelődési Házban nézhetik meg az érdeklődők Tarján Iván Fény és Árnyék című fotókiállítását, mely a szervátültetés előtt állók, illetve a transzplantáltak és családtagjaik mindennapjait mutatja be. A pro vita díjat a Transzplantációs Alapítvány kezdeményezte 2003-ban, hogy ezzel is felhívják a figyelmet erre a problémára. További információ: www.transalap.hu és www.szervatultetes.hu TARCA Elkésett vallomás LENGYEL JÁNOS M a este randizom, ne zavarjatok mindenféle hülye sms-ekkel - libbent be a tanári ajtaján Kriszta, a testnevelő, s a nyomaték kedvéért megismételte: ma es-te - miközben Győző szemébe nézett. A fiatal férfi történelmet tanított, s kolléganője állandó céltáblája volt, amióta az kosarat adott neki az iskolai tanévzáró bálján. Halk kuncogás futott át a négyszer hatméteres szobán, Irénke, a magyar nyelvtan elkötelezett oktatója pedig nyomban az ablakhoz szaladt, látványa san kitárta annak mindkét szárnyát. Hónapok óta így megy ez. Állítólag ki nem állhatja a tesitanár parfümjének illatát. Rossz nyelvek szerint nem ez a megromlott viszony oka. Irénkét, aki mind a mai napig Konzervatív szingliként éli életét, gyengéd viszony fűzte az iskola igazgatójához. Erről a kapcsolatról szinte mindenki tudott és mindenki hallgatott. Legfőképpen a nős igazgató, aki néhány évvel a nyugdíjazása előtt érhető módon nem akarta elveszíteni állását, tiszta érkezése azonban kisebb fuiradalmat robbantott ki az amúgy évek óta unalmasan langyos tanáriban. Addig ugyanis a legnagyobb riadalmat az a fecske okozta, amelyik 2004-ben berepült a nyitott ablakon, s ijedtében jókorát pottyantott a VIII.C nyitva hagyott naplójára, éppen Irén- ke neve alá. Szóval a főnök szemet vetett a formás idomokkal rendelkező pályakezdőre, aki nem átallott kacérkodni a korosodó férfival. A dolog nem maradt válasz nélkül, így a kitüntetett figyelmet persze más is észrevette. Köztük Irénke is, aki a maga módján mindent megtett, hogy elriassza a gaz csábítót. Röpködtek is az új lány egy- éjszakás kalandjairól szóló szaftos történetek, s persze az is nyílt titoknak számított, hogy Kriszta akár egy márkás parfümért is képes a kegyeit osztogatni. A cserfes pedagógust eleinte zavarta a sok rosszindulatú pletyka, de később inkább még maga is adta a lapot, z igazság ehhez képest egészen másutt volt Kriszta korábbi iskolájából egy szerelmi csalódás miatt menekült. Ő követte el a hibát egy külföldi nyaraláson. Homokos tengerpart, háborgó, vad hullámok, tombolóan érzelmes, egzotikus zenét játszó diszkók, csillagfényes éjszakák, ahol rendszerint szerető lesz még a barátokból is. Vele is megesett. Egy áttáncolt éjszaka után ketten indultak a szálloda felé. A lány, maga sem tudja miért - talán a hely, vagy éppen az elfogyasztott szesz tette - vetkőzni kezdett. Egyenként dobálta le magáról a lenge ruhákat, s végén már csak a kicsiny tanga maradt. Megtörtént! A vízparton, a homokban! Talán egy korábbi élménye vezette félre. Két évvel ezelőtt ugyanis kísértetiesen hasonló volt a helyzet. De akkor a fiú, miután levetkőztek és egymásba fonódtak, finom mozdulattal lefejtette magáról a lány kezeit. Hosszan a szemébe nézett, s azt mondta: ha most megtesszük, akkor milyen érzésekkel ugrasz majd a repülőtéren a kedvesed nyakába!- Ott és akkor iszonyú dühöt éreztem - fordítja vissza az idő kerekét a lány. - Akartam a férfit, vágytam a csókjaira, minden porcikájára, s megalázva éreztem magam. Csak másnap jöttem rá: neki volt igaza. Ez a fiú nem ilyen volt! tisztát otthon kutató-tanár kedvese várta, aki évek óta azért nem tudott vele elmenni nyaralni, mert az amerikai ösztöndíja erre az időszakra szólt. Emiatt nem akarta büntetni a párját. Az mondta: menj nyugodtan a barátnőiddel, és érezd jól magad. Biztosan nem erre gondolt. Amikor véget ért a nyaralás, Tamás ott állt a repülőtér érkezési oldalán. Úgy ölelték át egymást, mint aki soha sem akarja elengedni a másikat. A mindig vidám lányba beköltözött a lelkiismeret-furdalás.- Napokig nem tudtam eldönteni, mit tegyek mondjam vagy ne mondjam? Azzal a fiúval soha többé nem találkozom. Azt sem tudom hol él és mit csinál Csak egy meggondolatlan kaland volt A barátnőim szerint csak akkor érdemes bevallani, hogy mi történt, ha a dolog nem múlik el nyomtalanul A nyaralás éjszakája maradjon szép emlék, ami nem befolyásolja a régi kapcsolatot. Nem egyszerű dönteni egy ilyen helyzetben. Önzést vagy őszinteséget válasszam?- Ne mondj semmit - tanácsolta negyvenes bizalmasom, aki évekkel ezelőtt hasonló cipőben járt, s ma is boldogan él a férjével, s büszkén nevelik két, közös gyermeküket. - Mert ha valaki csak azért számol be a történtekről, hogy megszabaduljon a lelki tehertől, és nem számol a következményekkel, az inkább önző, mint őszinte. M égis a másik utat választottam - mondta Kriszta. - Mindent bevallottam! A párom mérhetetlenül csalá dott, egy világ omlott össze benne, s azt mondta: soha többé nem bízik meg bennem. Egyelőre még félek minden új kapcsolattól. De az élet szép! Ma este randizom. Ma es-te...
