Tolnai Népújság, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-14 / 265. szám
RIPORT 2007. NOVEMBER 14., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 Dalmácia Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba! Akit egyszer a tenger megérintett, soha nem szabadul. Sokat változott Horvátország a háború óta, de a tűz nagy ellenség r r r AZ ADRIA ELCSÁBÍT E$ VISSZAVÁR Keresve sem találhattak volna a horvát tengerpartnál jobb úticélt a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság tagjai. Az utazás hasznos jutalom és fizetség volt számukra, ugyanis munkájukért nem vesznek fel pénzt. Lengyel János Dalmácia a kék tenger és a fenyőerdők illata - ez jutott eszembe, amikor magam elé vettem a meghívót. Irány Dél-Horvátor- szág, a legnagyobb idegenforgalmi régió, amelyet négy csodálatos település, a háromezer éves Zadar, a legrégebbi horvát város, Sibenik, az ókori római császár, Diocletianus által épített palotáról híres Split és a világörökség részét képező Dubrovnik és környéke tesz feledhetetlenné. A világnak ezt a részét sokan és sokszor látták már. Mégis minden egyes alkalommal kínál valami felejthetetlenül újat. Nem véletlen hát, hogy egyeüen útleírás sem felejti el megemlíteni George Bemard Show híres mondását: „Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba.” Ezt a 44 ezer embernek otthont adó ékszerdobozt valóban méltán tartják a világ legszebb üdülőhelyének. Pedig története során több katasztrófa is érte. Az 1667-es földrengés után teljesen újjáépítették, a délszláv háború hatalmas kárait mára láthatatlanná tették. A Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság (DRIB) tagjainak ez az út egyféle jutalom. Ők ugyanis - ritka ez manapság - egyetlen fillért sem vesznek fel a munkájukért, sőt még a költségeik megtérítésére sem tartanak igényt. Ennek fejében évente egyszer megszerveznek maguknak egy tanulmányutat. Túdjuk jól, az élethosszig tartó tanulás időszakában nélkülözhetetlen a tapasztalat. S az ember jól teszi, ha körülnéz a szomszédban is. így legalább mindenki megtapasztalhatta: az Adria nagy csábító! A tengerek legkékebbje, Nyugat- és Kelet-Európa találkoA forró nyarakon sokat szenvednek a tűztó'l. zásánál elhelyezkedő ország büszkesége, amely magába szívta a latin, a velencei, a Habsburg és a szláv hatásokat, hogy így alakíthassa ki a saját, csak rá jellemző karakterét. Az biztos, akit az Adria egyszer megérintett, lehet akármekkora lokálpatrióta, többé nem szabadul. A szíve visszahúzza, amikor csak teheti, újra és újra visszatér. A hajnali indulás után este Vodice várt. A messze földön híres, Kék zászló-díjjal elismert 4 kilométeres, apró, fehér kavicsos strandja már messziről hívogatott. A csodálatos kisváros, amely az út során kétszer is szállást adott, a szezon vége felé sem kihalt. Esténként megtelnek még a kávézók és sörözők. Helyismeretre itt bizony szükség van: magunk is megtapasztaltuk, a kedélyes, de kimerítő buszozás után este fél kilenc tájban egyetlen olyan utcát sem találtunk, amelyen a közlekedési szabályokat betartva eljuthattunk volna a szállásunkra. Hála Péntek Pista horvátságának, azt legalább megtudtuk, hogy munkaidőben a rendőrök vezetik a hotelhez a turistabuszokat, mégpedig szembe a forgalommal. Mivel ilyen munkát este öt után már nem vállalnak, maradt a jó magyar megoldás: két délceg fiatalember ballag a busz előtt és letereli az egyirányú utcában nekünk szemből - de egyébként helyes irányból érkezőket. Érdekes módon ez ellen senki sem Úgy tetszik, a csodák gyorsan gyógyulnak. Adria gyöngyének kínálata a legfáradtabb utazót is jó kedvre deríti. Nem fél már a hosszú úttól, mert tudja, mindenért kárpótol majd az élmény, a csodálatosan romantikus, kiismerhetetlen környezet vigyázó királynője, az Adria. Dubrovnik tehát valóban maga a csoda, s akkor még nem is beszéltünk Trogírról, a vagy Makarskáról, ahol a riviéra legszebb gyöngy- f szemei kápráztatnak el 1 szemet és lelket egyaránt < is kevés lett volna, ha nem tagja a csapatnak Horváth Zoltán, a kaposfői és Kövér István, a nagy- szakácsi pékség tulajdonosa. Ők - biztos, ami biztos alapon - több doboznyi tepertős, vajas és paprikás pogácsával, édes süteménnyel felszerelkezve érkeztek a hosszú útra. És akkor még nem beszéltünk azokról a hatalmas tálcányi finomságokról, amelyeket az utazók hozzátartozói készítettek, ismerve a csapat ebbéli képességeit, szemet csodálkozásra nyitó mennyiségben. Persze az út nem elsősorban az evés- ivásról szólt. Bár erre napközben csak a buszon volt lehetőség. A feszes program garantálta: egyetlen nevezetesség sem maradhat rejtve. Ettől jobb vizsgacsoportot az idegenvezetők sem kívánhattak volna maguknak: mindenki mindenütt percnyi pontossággal megjelent. No, de térjünk vissza egy kicsit a Srdj-hegy lábánál megbúvó Dubrovnikra. Kevesen tudják: az idén emléktáblát avattak Szabó Lőrincnek, aki többek között itt írta a Beszélgetés a tengerrel, vagy az Egy raguzai leanderhez című versét is. A város nevezetességei közül méltán emelkedik ki az óváros, amelyet körbefon az a majd kétkilométernyi, néhol 25 méter magas és hat méter széles városfal, amelyet a 8.-tól a 16. századig építettek. Az itt lakók álmát öt bástya és tizenöt torony őrzi. A hozzáértők szerint ez Európa legmasszívabb és legteljesebb városfala. A legalább háromszáz méter hosszú Fő utFüg-e-, narancs és mandarinbort kínálnak. ca, a Piaca sokak találkahelye. Ez látszik is, hiszen a sétálóutcán minden talpalatnyi hely foglalt, az egymásba karoló üzletek csak annyi utat adnak, hogy a szűk sikátorokon a belső városba jusson a kíváncsiskodó. A horvátok komolyan veszik a turizmust, amely a bevételek között is dobogós helyet foglal el. Az Adria keskeny, parti sávján csak ritka vendég a termőföld. Talán a Neretva völgye az egyetlen nagyobb kiterjedésű, művelés alá vont terület, ahol megterem a Mediterráne- um minden kincse. Látványnak is lenyűgöző. Csak úgy, mint a Krka nemzeti park, amely nem csak fantasztikus vízesései miatt vált ismertté. A folyó 72 kilométeren 242 méternyi szintkülönbséget jár be, hogy szurdokba szűkülő zuha- tagaival feledhetetlen élményt kínáljon a táj szerelmeseinek. A nedves és száraz területek váltakozása, az eltérő fényviszonyok segítségével csodálatos növény és állatvilág otthonául szolgál. A régészek azt is bebizonyították, hogy itt a környéken már az őskortól éltek emberek. Mediterrán kisvárosok, megbúvó halászfalvak, sziklás partok mentén szétszóródó szigetek, titokzatos tengeri világ, amerre a szem ellát. Megannyi csoda. Sokak számára semmit sem jelentenek ezek a szavak. Viszont akit egyszer megsimogatott az Adria, soha nem szabadul. Tanulni jöttünk, sokat tapasztaltunk. Rajtunk is áll, mire használjuk ezt a tudást... tiltakozott. Rendszer lett a rendszertelenségből! Egy ilyen buszozás nem csak a kötélén beszélgetésre jó, feleleveníti kopó történelmi ismereteinket is. Újra rácsodálkozhattunk: 1409-ben Velence 100 ezer dukátért vásárolta meg nápolyi Lászlótól Dalmáciát és azt 1797- ig uralma alatt is tartotta. Isztria, Dalmácia, és Boka Kotorska rövid időre elismeri uralkodóként I. Napóleont, ám 1813 után ezek a területek Ausztria fennhatósága alá kerülnek. Be kell vallanom, a buszunkat nem mindig használtuk rendeltetésszerűen. Ez a jármű egyben a világ leghosszabb borkóstolójának a helyszínéül is szolgált. Polgár Zoltán többszörösen elismert, kiváló villányi borász, akiről köztudott, hogy bort csak üvegpohárba hajlandó tölteni, öt napon keresztül állta a próbát. Ez idő alatt megkóstoltunk vagy harminc fajta bort. S hogy a hozzám hasonló kezdőknek is sikerüljön a tapasztalatokat rögzíteni, megtoldotta ezt még egy búcsúesti borpartival is. Tolna megye most is jól szerepelt. Nagy sikert arattak a Bodri és a Fritz pincészet borai. A nagy borok közül Bodri István Optimusa pedig elnyerte a nem hivatalos zsűri nagy aranyérmét is. Ezt maga Sárdi Árpád, a DRIB elnöke közölte a borásszal, amikor Splitből telefonon felhívta. Az elnök egyébként szó szerint a tenyeréből etette a busznyi delegációt. Több mint egy órán keresztül szorgalmasan gyártotta a szendvicseket, s kívánság szerint hol somogyi, tolnai vagy éppen baranyai szalámival, kolbásszal gazdagította azokat. Ez Sokat változott az ország a háború óta. Ugyan itt-ott még látszanak az értelmetlen pusztítás nyomai, de már autópályák kanyarognak a hegyek lábainál, s feledhetetlen kilátást kínálnak az ezernyi szigetre. < 4 l
