Tolnai Népújság, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-13 / 214. szám

2007. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ Uj kapcsolatokat keres cél Nagyobbra nyitná az egyetem kapuit a közvélemény előtt Új képet fest József Attilá­ról dr. Horváth Béla hama­rosan megjelenő nagymo- nográfiája. A PTE új rek­torhelyettese elmondta, hogy a szekszárdi főisko­lai kollégium a felújítandó épületek első csomagjában szerepel. Ihárosi Ibolya Dr. Horváth Béla egyetemi tanárt rektorhelyettessé nevezte ki dr. Gábriel Róbert, a Pécsi Tudo­mányegyetem rektora. Mint an­nak idején megírtuk, a szekszár­di főiskolai kar volt főigazgatója tavaly már nem indulhatott a posztért, mert letöltötte három ciklusát. Kapott viszont egy év­nyi alkdtószabadságot. Ezt az időt használta fel arra, hogy ele­get tegyen az Akadémiai Kiadó felkérésének, és megírja nagy­monográfiáját József Attiláról. Egy korszak lezárásáról és az új feladatokról kérdeztük a pro­fesszort, aki megosztja munka­idejét Pécs és Szekszárd között, ahol az Irodalomtudományi és Nyelvészeti Intézetet vezeti.- Elkészült-e a nagymonográ­fiával?- A kézirattal nagyjából ké­szen vagyok, elküldtem már a lektoroknak, de még van munka vele. Finomítani kell a szöveget, hátravan a jegyzetek egyezteté­se, kiegészítése. Bevallom, nem gondoltam, hogy ekkora munká­ra adtam a fejem.- Mikor jelenik meg?- A decemberi könyvvásárra kerül a boltokba.- Mi újat lehet még mondani József Attiláról?- A monográfia műfajából kö­vetkezik, hogy összegezni kell a mai tudásunknak megfelelő Jó­zsef Attila képet. Azt hangsú­lyoztam, hogy miként gondolko­dunk a költő életművéről az ez­redfordulón, hozzátéve saját egyéni értelmezésemet. A koráb­biakat csak érintőlegesen mutat­tam be. Az olvasó tapasztalni fogja, hogy sok műről teljesen más az én egyéni olvasatom, mint a korábbiak voltak. Gondo­lok itt az avantgárd művekre, az úgynevezett freudo-marxista versekre és prózákra, vagy ép­pen a Szabad ötletek jegyzékére. Az ismertebb művek közül ilyen A Dunánál című költemény.- Váratlanul érte a rektorhe­lyettesi kinevezés?- Mindig meglepetés, ha fon­tos felkérést kap az ember. Más értelemben meg nem ért várat­lanul, mert amikor Gábriel Ró­bert rektor a pályázatát készítet­te, felkeresett, és megkérdezte, ha ő lesz a rektor, tudnék-e vele dolgozni. Már akkor csapatépí­tésben gondolkodott. Két ciklu­son keresztül volt dékán, az én második, harmadik főigazgatói ciklusom ezzel egybeesett. Ép­pen ezért jól ismerjük egymás gondolkodását, törekvéseit, és sokmindenben hasonlóképpen gondolkodunk.- Konkrétabban mi lesz a munkája?- A rektor mellett négy helyet­tes van, közülük egy a felsőokta­tási törvény előírása szerint az orvosegyetemi centrum elnöke. A másik háromnak van saját te­rülete. Az enyém a kapcsolati rektorhelyettes teljesen új funk­ciója. A munkám lényege, hogy az egyetem társadalmi, gazdasá­gi kapcsolatait ápoljam, bővít­sem. Ezek közé tartozik a sajtó­val és hallgatókkal való kapcso­latok fejlesztése is. A feladat igencsak szerteágazó, mert a rektor rám bízta, hogy az Európa Kulturális Fővárosa projekt ke­retében megvalósuló Regionális Tudásközpont kivitelezésének egyetemi részét én koordináljam. Óriási a feladat, hiszen a tudás- központ 11 ezer négyzetméteres épületegyüttes lesz, a beruházás költsége 4,8 milliárd forint. A munka másik szelete, hogy az egyetem belevág a kollégiumok rekonstrukciójába, úgynevezett PPP konstrukcióban. Ebből adó­dik, hogy a feladat megvalósítá­sára egységes szervezetet kell lét­rehozni, aminek a kialakítása, majd felügyelete is a kapcsolati rektorhelyettes feladata.- A szekszárdi kar kollégiumá­nak felújításáról már évek óta szó van. Mikor kerül sorra?- Igen, ez a program húzódott, részben a korábbi egyetemi ve­zetés hezitálása, részben a gaz­dasági helyzet alakulása miatt. Az egyetem vezetése már dön­tött. Egy-egy csomagban több kollégium szerepel azért, hogy meg lehessen tervezni a hallga­tók elhelyezését. Az első cso­magban szerepel a szekszárdi kollégium felújítása. Ha 2008­ban beindul a rekonstrukció, és a szekszárdi kar tartja a koráb­bi szándékát, akkor megkezdőd­het a felújítás.- Milyen elképzelései vannak a sajtókapcsolatok fejlesztésére?- Meggyőződésem, hogy az egyetemnek erőteljesebb kap­csolatokat kell kiépítenie az ön- kormányzatokkal, civil- és társa­dalmi szervezetekkel, iskolákkal és a sajtóval. Ez kell ahhoz, hogy jelentőségéhez méltó szerepet töltsön be a régió közéletében. Az egyetem korábban csak a pé­csi médiára koncentrált. Az én felfogásom, hogy a dél-dunántú­li sajtó egészét be kell vonnunk a partnerkapcsolatba. Egy széle­sebb körű megbeszélést terve­zek még az ősszel. Szeretnénk megbeszélni, hogy a tájékozta­tást milyen kölcsönös együttmű­ködési formában lehetne kiala­kítani. A célunk, hogy az egye­tem erőteljesebben legyen jelen a sajtóban, de azt is tudom, hogy ehhez sokkal több információt kell kapniuk az egyetem életé­ről, terveiről, mindennapjairól.- A szekszárdi tanítás, inté­zetvezetés és a rektorhelyet- tesség mellett hogyan folytatja tudományos munkáját?- A monográfia elkészült. Fel­kérést kaptam a Nap Kiadótól egy József Attiláról szóló esszé­kötetre. Szívem szerint való len­ne a munka, de most egy kis tü­relmet kértem. A szakmai életrajz főbb állomásai dr. Horváth béla egyetemi tanár, CSc. Habil, intézetigazgató, tanszék\'ezető, az irodalomtudomány kandidátusa, 1980-tól egye­temi doktor. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudomá­nyi Karán magyar-orosz szakon végzett 1977-ben. német közép-, angol alap- és orosz felsőfokú nyelvvizsgája van. 2005-TÓL egyetemi tanár és intézetvezető. Tanszékvezető, főisko­lai tanár, főigazgató 1995-től 2006-ig. 1984-1995-ig a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett tagozatának tan­székvezetője. kutatási területei: József Attila költészete, művészi kommunikáció. Önálló kötetei: 1992: „Egy, ki márványból rak falut”, József Atti­la és a folklór, Szekszárd, Babits Kiadó, 1999: A hetedik (József Attila-tanulmányok), Budapest, Pannonica Kiadó, Műközeiben (Irodalomtörténeti tanulmányok, műelemzések), Budapest, Koro­na Kiadó. 2000: József Attila (Kismonográfia), Budapest, Mik­száth Kiadó, 2006: Egyéniség és valóság, Budapest, Nap Kiadó. Az én felfogásom, ho| kell vonnunk a partnerkapcsolatokba mondta dr. Horváth Béla TARCA Fuvar lengyel JÁNOS z nem igaz! - elmúlt tíz óra, s kilencre a kozmetikusnál kellett volna lennem. Kiugróm az ágyból. Bár ne tettem volna! A tükörből egy torzonborz, le­strapált nő néz velem szembe. Úristen, ez én vagyok?! Alig múltam negyven... Hol van a papucsom? Ebben az átkozott lakásban semmi sincs a he­lyén? Képtelen vagyok papucs nélkül a firdőbe menni. z a nap is rosszul kezdődik. Egyre többször van így, ami­óta a fiamat elvittem a kollégi­umba. Nehéz megszoknom az egyedüllétet. Amíg ketten vol­tunk - immár tíz éve -, sajátos ritmus szerint teltek a napok. Az iskolai órarend körül forgott a világ. Délutánonként egymást érték a kiegészítő programok: hétfőn úszás, kedden és pénte­ken angol, szerdán színjátszó szakkör, csütörtökön foci. A hét­végén rendszerint együtt vol­tunk, mert a volt férjem nem élt rendszeresen a láthatás jogá­val, mint ahogy a gyermektartá­si díjat is csak egy általa ismert rend szerint fizette. z élet szép - gondoltam ak­kor is, amikor már feszítőén hiányzott egy társ, egy férfi, aki­vel megoszthattam volna azt, amit egy gyerekkel nem lehet. A flam minden időmet és ener­giámat lekötötte. Volt férjem egyszer egy külföldi kiküldetés­ről már nem hozzánk jött haza. Az új barátnője, a cégük tulaj­donosának lánya egyik napról a másikra csábította el Jóska ugyan sokadik volt a hódítások sorában, de ez őt nem zavarta. Vonzó volt a jómód, a gondta­lan élet ígérete. Elmenekült a spórolás elől. Barátnőim közül többen is hasonló cipőben jár­tak, így legfeljebb a rossz ta­pasztalatok kibeszélése volt a téma, ha találkoztunk. Egy jobb élet reményével hitegettük egymást, s vártuk, hogy egyszer mégis eljön majd fehér lovon az a mesebeli szőke herceg. Bár­milyen nehéz is a sors, a re­mény hal meg utoljára. Időn­ként azzal vigasztaltuk egy­mást, hogy ebben a kis ország­ban több mint háromszázezer olyan anya van, aki egyedül ne­veli a gyermekét, s szinte csak matematikai esélye van arra, hogy normális családot alapít­son. Sovány vigasz! Elképesztő! orábban azt hittem, hogy a kisgyermek nevelésénél nincs megterhelőbb dolog a vilá­gon. Már tudom, hogy a ma­gány, a tétlenség még elviselhe­tetlenebb. Hirtelen lettem időmil­liomos, nem készültem föl rá. A fiam másodikos a középisko­lában, már nem jön haza min­den hétvégén, barátnője van. A nyelvtanulásban találtam egy kis örömet, jó a társaság, de ez is csak hetente egyszer van. S ott a többi nap! Ráadásul egy kis­városban alig van ismerkedési lehetőség. A baráti társaságok­ban pedig kiderült: a nekem va­ló pasik kivétel nélkül elkeltek. Feleségeik, barátnőik anyatigris­ként vigyázzák kiválasztottjai­kat Már egy félreérthető bókért, vagy gesztusért is szinte életve­szélyesfenyegetés jár. egnap este is a saját csap­dámba estem. Társaságéh­ségem okán elfogadtam egy meghívást. Pedig éppen hogy túl vagyok egy megalázó kap­csolaton. Úgy tűnik, csak a sa­ját hibámból tudok tanulni. Ha tudok! Szóval késve értem a bu­liba, mert szorított egy határ­idős munka. Egész nap nem et­tem, fájt a fejem. Mégsem haza­felé indultam. Bekaptam egy tablettát, taxiba vágtam ma­gam, és bekopogtam a vendég­látók ajtaján. A hangulat már a tetőfokán, s mindenki a késés okát firtatta.- Adjatok egy konyakot - pró­báltam elejét venni a magya­rázkodásnak - ki vagyok szá­radva. Kaja már sehol, néhány ételfoszlány árulkodott arról, hogy volt itt minden, ami szem­nek és szájnak ingere. Már csak pia van, és egy spicces, nagyhangú társaság. Barátaim jól felkészültek belőlem. Alko­holgőzbe fuldokló ajánlataikra adott elutasító válaszomat rendre cinikus, harsány neve­tés kísérte. így van ez, ha az egyedülálló nőt könnyű prédá­nak nézik. öszönés és feltűnés nélkül távoztam. Mélyeket szip­pantottam a nyárvégi éjszaka fullasztó levegőjéből. Észre sem vettem, hogy egy taxi lassít mel­lettem. Egy mosolygós arc invi­tált az autóba. Igent mondtam. Még sajgóit a fejem, s az ital sem tett jót. Percek alatt otthon voltunk. Fizetni akartam, ami­kor a taxis azt mondta: fürdő szobába kellene mennie, ha en­gedem, letudtuk a fuvardíjat. A negyvenes férfi azonban ma­radt, sőt kávét is kért és kapott, majd minden előzmény nélkül a nappali díványára döntött. Nem tudtam, mit teszek! Nem tiltakoztam! Fél óra múlva, amikor becsukódott mögötte az ajtó, jöttem rá, hogy valójában mi is történt. Kitártam az er­kélyajtót, levegőért kapkodtam. A taxi akkor'kanyarodott el a ház elől. Az oldalán a felirat: „Nálunk csak 500 Ft!” Adhattam volna drágábban is!

Next

/
Thumbnails
Contents