Tolnai Népújság, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-13 / 188. szám
4 INTERJÚ TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ hitvallás A mű csak egyfajta távirati űrlap, amit kitöltünk a saját üzenetünkkel. S elküldjük az aznapi közönségnek. Nem hittem abban, amit terjesztenek bizonyos körökben, hogy a művésznek teljesen háttérbe kell húzódnia, a mű és a közönség mögé // EGY MŰVÉSZ, AKIT A KÍVÁNCSISÁG ELTET Szeptemberben Szekszár- don, a református templomban játszik Varnus Xavér, aki ezzel régi ígéretét váltja be. Az ünnepelt orgonaművész nemrég a Balaton partján, Rádpusztán adott nagy sikerű Bach-koncertet. Itt beszélgettünk vele. Lengyel János- Az idei év gyönyörű volt, pedig már az a fajta öreg mobiltelefon vagyok, amelyiket nem lehet egyszerre tölteni és használni is. Ha töltekezni akarok, akkor ehhez idő kell: minden évben másfél-két hónap, amikor elmegyek messze. Kevés emberrel találkozom, akkor tényleg összeszedem magam.- Az idén erre nem került sor. A nagy utazás helyett nagy tévézés lett. Egy jégshow zsűrijében ült.- Ez valóban éppen a szokásos Távol-Keletre való eltűnésem idejében volt. Vállaltam a felkérést, becsületesen végígküzdöt- tük a műsort. Ezért most már éppen energiatartalékaim végén járok.- Ehhez képest most éppen a Balaton-partot hódította meg. A rádpusztai romoknál több mint ezer ember hallgatta a játékát. Mi élteti: a siker?- A kíváncsiságom éltet. Az új kihívás, az új feladat.- Mire kíváncsi?- Mindenre. Nemrégiben Fejtő Györggyel találkoztam a volt BM-kórházban. Azt vettem észre, hogy alig nyitottam ki az ajtót, Fejtő már szippantotta is be a világról szóló híreket. Feküdt a betegágyán, és kérdezett. Olyan volt, mint egy ipari porszívó. Őt is minden érdekelte. Az is, hogy közös hölgyismerősünk éppen zöld szoknyában volt-e, amikor találkoztam vele. És hogy milyen szandált viselt. Majdhogynem kínosan éreztem magam: olyan volt ez a beszélgetés, mint egy rendőrségi kihallgatás, miközben Gyuri bácsit csak a hírek érdekelték. Ekkor számomra is kiderült: a hosszú élet titka az állandó kíváncsiság. Aki nem kíváncsi a világra, az meghal.- A játékából is látszik, hogy sajátos viszonyban van a hangszerével.- Amikor leülök a billentyűk elé, akkor megnyílik előttem egy egészen más világ. Sokan vagyunk így ezzel. Papp professzor például mélyen benne van a magyar közéletben, állásfoglalásai elgondolkodtatok, de nyilvánvalóan egészen más ember, amikor bezáródik mögötte műtő ajtaja. Aki néhány órán keresztül együtt van a Teremtővel, önmagával és a gyógyítandó szívvel: az biztosan egyfajta tudati másállapotba kerül. így vagyok a közönségemmel. Csak én nem szeretem ezt a tudati másállapotot az egész életemre kiterjeszteni. Ha pesti körúton is művészietek■ * „Amikor leülök a billentyűk elé, megnyílik egy egészen más világ - de szigorúan behatárolom a művészeti életet” ti hörögtök - mondom ne* mert a Győzike-show-t k, akkor csak abból kell .dúlni, hogy ez a sokaság in um 3 millió ember. Van hétmillió e hazában, i ok az aggodalomra. Névjegy 1964. április 29-én született Budapesten. ÉDESANYJA matematikus, édesapja, Varnus Xavér jazz zongorista. első zongoratanára Németh Emma, Debussy tanítványa volt. A konzervatóriumban tanára: Lehotka Gábor. 1981-BEN Párizsba megy, hogy Pierre Cochereau-tól, a Notre-Dame egykori orgonistájától tanuljon. 1984-ben Kanadában élő szüleihez utazik. 1985. május 5-ÉN mutatkozik be Washingtonban, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikában 3000 fős közönség előtt. Ugyenebben az évben a New York Times kritikája szerint ő az orgona Horowitz-a. 1990-BEN tér haza Magyarországra. Első, budapeseti koncertje óta ünnepelt orgonista. több mint négymillió embernek játszott világszerte, 51 albumot adott ki. Az 1992-es Bach-Mozart- Albinoni válogatásából 220 ezret adtak el. ként mennék végig bohém selyemsálban, s közben minden második járókelőnek nekimennék, akkor valószínűleg hülyének tartanám magam. Szigorúan behatárolom a művészeti életet. Ez addig tart, amíg az utolsó hang megszólal.- Jól hallhatóan minden darabot minden alkalommal másként játszik...- Biztosan furcsán hangzik, de a mű néha csupán része a komponenseknek, amelyből létrejön az egész. A helyszín, a nap, a közönség hangulata, az akusztika, a páratartalom, a velünk történt események, az időjárás mindmind hozzájárulnak alihoz, hogy valami másként legyen, mint korábban volt. Mindig érdeklődéssel töltöttek el azok az előadók, akik abszolút kiszámítható művészként mindig ugyanazt adták. Közéjük tartozott tanárom, Lehotka Gábor is. Abban az időben még a Bartók rádió élőben közvetítette a koncerteket a Mátyás templomból és a Zeneakadémiáról. Egyszer fogadást ajánlottam. Ha Lehotka Gábor koncertje fél nyolckor kezdődött, s mi negyed kilenckor kapcsoltuk be a rádiót, plusz-mínusz tíz ütem pontossággal megmondtam, hogy hol tart. Nem tévedtem szinte soha. Én az előadóknak ahhoz a rendjéhez tartozom, akiknél erősen szubjektív a dolog. A mű csak egyfajta távirati űrlap, amit kitöltünk a saját üzenetünkkel. S elküldjük az aznapi közönségnek. Soha nem hittem abban, amit egyébként terjesztenek bizonyos körökben, hogy a művész az tulajdonképpen teljesen háttérbe kell hogy húzódjon a mű és a közönség mögé. Ez szerintem azért butaság, mert már azzal a pillanattal, ahogy kiválasztottam az adott művet, állást is foglaltam. Ez azt jelenti, hogy a saját személyes sorsom éppen úgy benne van az én olvasatomban, a műben, mint ahogy a másikban nincsen. Nem lehet tehát az embernek ennyire objektívnek maradnia egy művel kapcsolatban.- Milyen viszonyban van az emberekkel?- Szeretem az embereket. A legrosszabbnak azt tartom, amikor két ember végre leül egymással szembe beszélgetni és csak hallgatni tud. Addig, amíg élek, roppant módon izgat minden gondolat. Lássuk be: két ember között eddig jobb kommunikációs utat nem találtak ki, mint a beszélgetés. Gyakoroljuk hát.- Sajátos belső világ veszi körül, viaskodik önmagával...- Pozitív ember vágyok, ezért nehéz összeszedni azt, amit szeretek. Inkább nézzük azt, mit nem. Évekkel ezelőtt megírtam minden magyar hatóságnak, hogy bár tisztelem a törvényeket, de déli 12 előtt nem vagyok mozdítható. A délelőtt az önmagámmal való viaskodás, az életbe való visszatérés ideje. Ilyenkor erőszakkal bárhová el lehet engem vinni, de semmi hasznomat nem veszik. Egyszer ellopták a kisebbik fiam kerékpárját és a bíró beidézett negyed kilencre. Olyan voltam, mint egy debil: ott álltam és néztem ki a fejemből, alapvető dolgokra nem tudtam válaszolni. Azt mondtam: bírónő, felhívom magát 12 órakor és mindenre válaszolok. Azt mondta: tegye ezt és megadta a számát. Én egy furcsa, melankolikus világban érzem jól magam. Szeretem a nagy, délutáni sétákat párizsi parkokban, utána elmenni egy koncertre és közben konyakos kávét inni. Van olyan hangulat, amibe könnyen bele tudom rángatni magam. Például délután fél ötkor Budapesten az Astoria a kedvenc helyem. Bevallom őszintén: ettől az izzadós, lihegő 21. századtól néha megborzongok egy kicsit.- Rosszabb a világ, mint régen volt?- Nem gondolom. Mindig abból indulok ki, hogy amikor Seneca legszebb gondolatait írta, vagy éppen barátaival ücsörgött, nagyokat zabáltak és filozofáltak, közben az igazi büdös római csürhe az arénákban izzadó boldogsággal nézte, hogy tépik szét a fenevadak az embereket. A csürhe tehát soha nem volt jobb, csak időről időre nagyobb a vásárlóereje, s akkor hirtelen népszerű lesz. Én nem félek. Önmagáról és a világról „Csupán gondnoka vagyok a testemnek, mert az önálló életet él, s az általa elkövetett dolgokért felelősséget nem vállalok. ’’„Párizs az a hely, ahova ha gyakran járunk koncertezni, éppen annyira veszít varázsából, mintha mindennap karácsony lenne. Ahogy szeretett Veres Pali bácsink mondta egykoron (igaz, némiképpen más volt a kérdés): „Az enyhe késleltetés fokozza a gyönyört. ” “Az orgona egész nap be van kapcsolva, s valahányszor csak elmegyek mellette, tíz. percre mindig magába ránt a gravitációja. Apukám jazz- zongorista, s olyan szabad egyéniség, akihez képest én csak egy könyökvédős irodista vagyok. ” „Ha lehetőségem lenne egy másik korban születni, akkor a reneszánsz Firenzében lennék költő és udvari örömlány, ha nem nagy kérés, Lorenzo Dell' Medici udvarában”. „Véleményem szerint a szerelem csupán azt a szerepet töltheti be az életünkben, mint az autó önindítója. Belendíti a kapcsolat nagy szekerét, de utazni nem lehet vele. ” Varnus Xavér legutóbb a Balaton-parti Rádpusztán adott nagy sikerű Bach-koncertet A ma élő művészek örökös siráma, hogy még soha nem éltek ilyen buta korszakban. Butaság, amit mondanak, mert soha nem tudtak ilyen hatékonyak lenni. Régen nem lehetett száz kilométereket utazni, hogy zenét halljon valaki. Ma már mindenkinek elérhető a zene, a tévé, a rádió. Ha ti hörögtök - mondom nekik -, mert a Győzike-show-t nézik, akkor csak abból kell kiindulni, hogy ez a sokaság maximum 3 millió ember. Van még hétmillió e hazában. Semmi ok az aggodalomra.- Fél életét feltette arra, hogy a legkisebbekhez közel vigye a zenét.- Az idei gyermekkoncertek döbbenetes sikert hoztak. A vidéki újságok összefogtak, s bebizonyították: ott vannak az emberek lelkében. Ezek a lapok olyan erővel rendelkeznek ma, mint soha. A Művészetek Palotájában a legtöbb kisgyerek csak így juthatott el, mert sokak szüleinek nem lett volna pénze erre. Élmény volt. Ismét bebizonyosodott, hogy aki értelmesen és jól használja a médiát, az sikert arat. A jó partneri viszony sokat segít. A művészi életnek van egy arisztokratikus vonulata, amelyik elhajtja az újságírókat. A másik pedig mindig-minden- kor a kedvükben jár. Én a harmadik csoporthoz tartozom, azokhoz, akik úgy működnek együtt, hogy közben elérik céljukat.- Melyek a legközelebbi tervei?- Októberben Szekszárdra megyek. Erre már két éve ígéretet tettem a református templomban. A nagy tervem pedig az, hogy legyen ráadása a gyermekkoncert sorozatnak. Novemberben 11-én a Művészetek Palotájában még egyszer összegyűjtünk 1800 kisgyereket az ország minden tájáról. A szülőket és kísérőket elküldjük, s karácsonyi énekeket énekelünk együtt. Ez lesz a magyar televíziónak karácsony szentestéjén a főműsora. Szívből jövő üzenet a jövőnek!
