Tolnai Népújság, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-06 / 156. szám
HÍRSÁV Ez volt az első és utolsó munkahelye simontornya Első és egyetlen munkahelyéről vonult nyugdíjba harminchat év közszolgálat után Körtés Istvánné, a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályvezetője. A hivatal dolgozói megható ünnepségen búcsúztak a mindig korrekt munkakapcsolatot és egymás tiszteletét szem előtt tartó kollégájuktól, (vl) Fürödni mennek a kölesdi nyugdíjasok A Kölesdi nyugdíjasklubban is fürdési szezon van. Pech Antalné, a szervezet vezetője elmondta, a jövő héten csütörtökön Kiskunmajsára mennek. Az egésznapos kirándulás alatt nem csak megmártóznak a helyi fürdő gyógyvizében, hanem útba ejtik a környékbeli látnivalókat is. (hé) Igáiban már voltak, Kecskemétre is elmennek mórahalomra májusban, június 26-án pedig Igalba látogattak el a Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Központ Nyugdíjas Tagozatának tagjai. Zádor Béláné klubvezető elmondta, a harminc fős, kis csoport nagyon jól érezte magát a gyönyörű környezetben fekvő fürdőben. Legközelebb már csak augusztusban mennek kirándulni, akkor Kecskemétet és Szarvast veszik majd célba, (hé) Zádor Béláné klubvezető Máriacellbe utaznak a szekszárdiak A szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége kirándulást szervez az ausztriai Máriacellbe. Augusztus 16-án, csütörtökön hajnali 3 órakor a Gemenc parkolóból indulnak. Hazafelé Bruck-i vásárlási lehetőség is lesz. Az autóbusz költsége: 5500 forint/fő. Jelentkezni hétfőn 8-tól 10 óráig lehet a Hunyadi u. 4. szám alatt vagy a 30/298-4793 telefonszámon. Ügyességi és szellemi feladatokat oldottak meg hét öttagú csapat mérte össze az erejét június 21-én Gyönkön a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Szövetsége vetélkedőjén - tájékoztatta lapunkat Gyimesi János, a szervezet megyei vezetője. A jó hangulatú versenyen nyolc ügyességi és szellemi feladatot oldottak meg a résztvevők. Végül az első helyen a gyönki klub A csapata végzett, (he) @ további hírek: www.tolnaxnefdjsag.hu nyugdíjasok TOLNAI NÉPÚJSÁG ■ 2007. JULIUS 6., PENTEK Sajnos már nem kell tímár szakember Halas Kálmánnak mindene a bőrgyártás volt Egy pohár szóda többeknek is szerezhet jó, kellemes napot ■ A nehézfémmel szennyezett iszap ügye megoldatlan. szőr fordult meg itt. Először csak nyári szünetekben, majd amikor befejezte iskoláit, itt kezdett dolgozni 1949-ben. Mint vegyésznek első munkahelye a laboratórium volt, aztán sorra megismerkedett az üzem minden részével, a termelés minden fázisával. Középvezető lett, majd 1967-től főmérnök és vezérigazgató-helyettes. Túlzás nélkül állítható, hogy az 1780-ban alapított Fried Bern és fiai Rt.-t - amely lassacskán növekedett és a II. világháború után már ötszáz főt foglalkoztatott -, Halas Kálmán s néhány közeli munkatársa fejlesztette igazán nagy céggé, Magyarország legnagyobb marhabőrre specializálódott gyárává. (Sertésbőrrel is sokfelé foglalkoztak, volt a rendszerváltás előtt nyolc bőrgyára az államnak, s emellett több kisebb üzemben, szövetkezetben is folyt termelés.) Simon- tornyára alapanyagot főként Dél- Amerikából hoztak. A hatvanas években napi 15 tonna nyersbőrt dolgoztak fel, a nyolcvanas években már 65 tonnát. Új gépsorokat vásároltak, új csarnokokat építettek. Minden hazai cipő^jptr-j Halas Kálmán felfuttatta a termelést, a nyolcvanas évek elején már napi 65 tonna nyers marhabőrt dolgoztak fel gyárnak dolgoztak, azok meg hatalmas tételeket szállítottak keletre; szovjet exportra voltak beállítva. De amikor fújdogálni kezdtek 1988-ban a reformszelek, és a szovjet fél nem tudott fizetni, leállt a termelés. Megkezdődött a visszafejlesztés. És volt még egy probléma: a környezetszennyezés. A bőrgyártás nagyon vízigényes. Ahhoz, hogy egy kiló lesózott marhabőrből gusztusos készáru legyen, legalább 40 liter víz kell. A víztisztítást megoldották, de a nehézfémmel - krómmal - szennyezett iszap elképesztő Tudományos szakmai előadásokat is tartott PÉCSEN SZÜLETETT Halas Kálmán 1931-ben. Már diákkorában is bőrgyártással foglalkozott: minden nyári szünidőt gyakornokként a Simontornyai Bőrgyárban töltött. Dolgozni 1949-ben kezdett. Később mint műszaki vezető irányította a gyár fejlesztését. A Bőripari Tudományos Egyesület aktivistájaként szakmai előadásokat is tartott. A szakmunkás-utánpótlás érdekében beindított tímár iparitanuló-képzésben először oktatóként, majd a vizsgabizottság elnökeként vett részt. negyven évet dolgozott a bőrgyárban, s ebből 22 évig volt igazgató-helyettes - főmérnök. mennyiségben, a mai napig ártalmatlanításra vár. A fénykorában közel 1500 embert foglalkoztató cégnél az első karcsúsítás Halas Kálmán feladata volt Úgy döntött, hogy önmagát is leépíti, 59 évesen. Az agónia még körülbelül 5-6 évig tartott, aztán végleg lehúzták a rolót Az épületek pusztulnak, már a betonutak és lépcsők repedéseiben is nő a gaz. A gépek egy részét eladták ócskavasnak, másik részét kisebb vállalkozói csoportok vették meg, mélyen áron alul. Vannak, akik mindmáig nem adták fel, itt is, ott is működget egy- egy kft vagy családi vállalkozás. Túl sok tímár maradt. Halas Kálmán ugyanis előre tekintett, és lelkesen szervezte a szakmunkás-utánpótlást. Előre tekintett, de volt, amit nem láthatott. Bálkirálynőt is választottak a tamásiak tamási Előrehozott Anna-bált tartottak az Esthajnal Nyugdíjasklub tagjai Tamásiban. Piszker- né Mézes Lujza, a klub vezetője elmondta, azért ebben az időpontban rendezték, mert most kaptak időpontot a művelődési központban. A ház ugyanis júliusban és augusztusban is foglalt, ezért a mintegy nyolcvan szépkorú július első napján mulatott együtt nagyszerű hangulatban. Természetesen az Anna-bálhoz a bálkirálynő-választás is hozzátartozik. A résztvevők szavazatai alapján Szabó Istvánné kapta ezt a megtisztelő címet, míg udvarhölgyei Hajdics Istvánné és Kovács Józsefné lettek. A különdíjat pedig Piszkémé Mézes Lujza érdemelte ki. A szépségversenyen különben tízen indultak. A hölgyek először térdig érő kosztümben vonultak végig a kifutón, majd nagyestélyiben is megmutatták magukat társaiknak. Azt mondják, rég volt részük ilyen jó hangulatú programban. ■ T. Gy. Nagy volt a forróság aznap Kölesden is. Aki tehette, nem ment ki az utcára, lakása viszonylagos hűvösében maradt. Az élet azonban nem állt meg. Többek között a kukásoknak is dolgozniuk kellett. Az Úttörő utcában vékony, törékeny néni csoszogott ki a háza elé, kezében szódavízzel. A kukásokat kínálta vele. Azoknak jólesett az ital. Egyrészt a meleg miatt. Másrészt mert, ugye, a kukások nem az olyasféle társdalmi csoportokhoz tartoznak, amelyek tagjainak csak úgy, mindenféle érdek, számítás nélkül segíteni szoktak ismeretlen emberek. A vékony, törékeny asszonyt Lukács Józsefnének hívják. Marika néni nyolcvankét éves. - Hallottam, hogy zörögnek a kukások. Gondoltam, jól fog esni nekik abban a nagy melegben egy pohár szóda. Nekem van belőle bőségesen. Csak ennyi az egész. A kukások először kicsit meglepődve végigmértek, de természetesen örültek. És akkor nekem is volt egy jó napom. ■ S. K. Kereken negyven évet dolgozott a Simontornyai Bőrgyárban Halas Kálmán főmérnök. S ma bizony elszorul a torka, ha látja a hajdan virágzó, 1500 embert foglalkoztató üzem pusztulását. Wessely Gábor Vezérigazgatók jöttek-mentek. Az első számú vezetői poszt akkoriban is erősen politikafüggő volt. Legalább tízen váltották egymást abban a székben, miközben a vezérigazgató-helyettes, a főmérnök Halas Kálmán maradt. Ő vérbeli szakember, a gyári munkától a tudományos kutatásig minden érdekelte. Mindene a bőrgyártás volt 1990 februári nyugdíjazásáig. Akkor becsukta maga mögött az ajtót, és elment metszegetni a gyümölcsfáit. Pécsen született, s miután az apja a Simontornyai Bőrgyárban kapott munkát, ő is egyre többKüzdelmes és szép életre tekinthetnek vissza pedagógusok A legjobb érzés gyerekeket elindítani az életbe és picikre vigyázni Huszonhat nyugdíjas pedagógusnak ítélt oda a PTE szenátusa arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomát. Olyanoknak, akik 50, 60, 65 vagy 70 évvel ezelőtt képesítőztek, végeztek óvó- vagy tanítóképzőt. A nyugdíjas pedagógusok a frissdiplomásokkal együtt vehették át a szakmai megbecsülésről szóló oklevelet Szekszárdon, az Illyés Gyula Főiskolai Kar diplomaosztó ünnepségén. Molnár Pállal és Molnár Pálnéval Szekszárdon beszélgettünk. A kilencven éves Molnár Pál 1937-ben Kiskunfélegyházán szerzett tanítói diplomát az állami képzőben. Rubindiplomáját vehette ár. Molnár Pálné 1944- ben kezdte meg tanulmányait a szabadkai Brunszvik Teréz Óvónőképzőben, majd a háború miatt a budapestiben fejezte be. ■ Három gyereket neveltek fel, négy unokájuk van. 1947-ben kapott óvónői diplomát. Nyolcvanéves és immár gyémántdiplomás pedagógus. Ma úgy mondanánk, hogy mindketten hátrányos helyzetből indultak, akkor osztályidegennek mondták őket. A férj annak idején párhuzamosan végezte el a tanítóképzőt és az egyetemet. Hosszú ideig mégsem taníthatott középiskolában. A hetvenes évek elején azonban már érettségiztetett. Volt szak- felügyelő, megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Nyugdíjba vonulása után még 14 évet dolgozott. A tanár úr szerint az volt a legszebb, hogy gyerekeket indíthatott el, akik megállták a helyüket az életben. Az óvónéni, aki tanítónő szereti volna lenni, azt mondta, hogy a képző szellemisége, hangulata egy életre megkedveltette vele a hivatását, amit 35 éven át gyakorolt. Jó volt kicsi | gyerekekre vigyázni. Négy nyel- | ven beszél, szlovákul anyanyelvi J szinten, oroszul, németül és angolul is tud. Utóbbit édesapjától még gyerekkorában tanulta meg. Államvizsgázott pedagógiából és pszichológiából. Az ő munkáját is megbecsülték, elismerték. Három gyermeket neveltek fel, négy unokájuk van, akik közül a már csak a legkisebb egyetemista. A másik három már végzett. ■!. I. Molnár Pál és Molnár Pálné gyerekek generációit nevelte, tanította * V «1 ♦ 4 V
