Tolnai Népújság, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-04 / 154. szám
2007. JÚLIUS 4., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ életút Pályájától ugyan nem szakad el teljesen, de nyugdíjba vonul Nagy József főorvos. Elégedett lehet az eltelt harminchat évvel. Tudomása szerint munkája során nem okozott károsodást, kollégáival pedig szakértő és empatikus csapatot alkotva dolgozott együtt FALUNYI KISDEDET SEGÍTETT A VILÁGRA Dr. Nagy József, a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztályának főorvosa harminchat évi szolgálat után elégedett emberként vonul nyugdíjba. Sikeres pályát tudhat maga mögött, egy falunyi emberpalántát segített a világra. Budavári Kata- Azon kívül, hogy mehet, van-e valami oka annak, hogy nyugdíjba vonul? Egyáltalán: teljesen elszakad-e a pályától?- A kórházból tényleg végleg eljövök, de a szakma fejlődését ezután is figyelemmel kísérem majd. Annak, hogy nyugdíjba megyek, több oka is van, az elsődleges az, hogy harminchat éve csinálom. Ez pedig harminchat év ügyeletet jelent. Az orvostársadalomban is vannak nem kevesen, akik nehezen értik meg, hogy a szülész-nőgyógyász a hét minden napján, a nap mind a huszonnégy órájában készenlétben áll. Egy belgyógyászt vagy sebészt a hétvégén, ha nincs ügyeletben, nem keresik a páciensek. A nőgyógyászt viszont igen. Másfelől a nyugdíjrendeletben foglaltakat figyelembe véve ez az időpont volt optimális. Biztos van, aki azt gondolja: persze, nem akar dolgozni, mert megszedte magát, de ez nem igaz. Sosem voltam az a típus, ötvenhat négyzetméteren is jól éreztem magam. Ezt a házat abban a szőlőben építettem fel, mely évszázadok óta a családomé. De ami a legfontosabb érv a nyugdíj mellett, hogy végre a családommal szeretném tölteni az időt.-* Két lánya van. Ők mond- ták-e valaha, hogy apa, azt szeretnénk, ha többet lennél itthon?- A nagyobbik lányom abban nőtt fel, hogy az édesapja állandóan dolgozott. Ő ma már felnőtt, és roppant önálló személyiség. A British Council alkalmazásában jelenleg Sri Lankán dolgozik nyelvtanárként, de a világ több, nekünk egzotikus pontján megfordult. Úgy tűnik, neki a jövés-menés az élete. A kislányom, Zsuzsanna, most tizenegy éves. Épp abban a kritikus időszakban van, amikor nem árt, ha egy apa jobban figyel rá. De ő is elfoglalja magát, kosarazik, szeret horgászni, élénk, értelmes gyermek. Amúgy olyan sosem volt, hogy ne tudtam volna mit kezdeni a szabadidőmmel. A ház körül is sok a teendő, van egy pici szőlőnk, és a Dunánál, Homokon egy horgásztanya. Nekem ugyan nem létszükséglet a horgászat, az utóbbi időben ki sem jutottam, így ott is rendet kell tenni, és a barátok sem vennék rossz néven, ha többet járnék ki. Aztán egy kicsit elmegyünk Horvátországba, szóHa szárnyalna az egészségügy, legfeljebb egy-két évet maradtam volna. Névjegy NAGY JÓZSEF 1947. február 24-én született Szekszárdon. Iskoláit is itt végezte, a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Ezután Pécsett tanult az orvosi egyetemen, majd miután végzett, néhány hónapig a bonyhádi kórház szülészeti osztályán dolgozott. A KIS KITÉRŐ Után szülővárosában kapott állást. Harminchat éve van a pályán, ebből az utolsó tizenegy esztendőben vezetőként, a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya élén dolgozott. Főorvosi székét dr. Répásy | István foglalja el, aki | Pécsről, a megyei kór- | házból érkezik. § val a nyár gyorsan eltelik majd. A magánrendelést egyelőre tovább viszem, és konferenciákra is eljárok, így később sem fogok unatkozni.- A betegei és a kollégái mit szóltak ahhoz, hogy a nyugdíjas létet választja?- A kollégák egyszerűen nem akarták elhinni. A páciensek pedig sopánkodtak. De mondtam nekik, hogy ha nem szülnek, és nem kell műteni, ezután is el tudom látni őket. A fiatalok talán azt gondolják, hogy az idősebbek nem követik a tudomány fejlődését. Pedig ez nem igaz. Persze van az a típus is, aki mindenhol a főnököt keresi. Ők ezután valószínűleg elmaradnak. A hűséges pácienseim viszont ezután is megtalálnak majd.- Változott-e valamit a betegek orvoshoz, betegséghez vagy éppen a kezeléshez való hozzáállása az eltelt több mint három évtizedben?- Igen, mondhatom, hogy sajnos ma sokkal arrogánsabbak az emberek. De nemcsak a kórházban, így van ez az élet minden területén. Nekem kapásból a parkolás és az autóvezetők megváltozott stílusa jut az eszembe. Nálunk az osztályon például abban is mérhető a változás, hogy a betegek közül egyre többen az orvosi utasítás ellenére egyszerűen elszökdösnek. Példának okáért valaki harmincnégy hetes terhesen fenyegető koraszülés miatt jön be a kórházba. És ahelyett, hogy legalább két hetet bent töltene, és figyelhetnénk rá, a magzatára, azt mondja, hogy ezt a két tablettát ő otthon is be tudja venni. Kérdem én, akkor miért jön be? Úgy gondolom, az egészségügyi kultúrát az orvosok, ápolók, az asszisztencia egy-két hét alatt nem tudja megtanítani, ezt otthonról kellene hozni. Szerencsére továbbra is vannak olyan betegek, akik betartják az előírásokat, és az elmúlt évtizedek más tekintetben is sok jó változást hoztak.- Mik ezek a változások?- A szülészet-nőgyógyászat műszerezettsége sokkal jobb lett. A gyermek szívhangját ma már nem sztetoszkóppal hallgathatjuk meg, hanem monitor vigyázza. Az ultrahang készülék pedig ugyan nem jövőbelátó szerkezet, de ma már szintén alapvető eszköze az osztálynak. Jóval kevesebb az elhanyagolt toxémiás eset, a fejlődési rendellenességek száma világszerte, így nálunk is, négy százalék körül mozog. A Down- kórt például nagy biztonsággal ki lehet szűrni. A születési halandóság tíz ezrelék alatt van, a hetvenes évek végén 37 ezrelék volt. A szülő nők közül ma Magyarországon évente tíznél kevesebb hal meg. Nullára ez a szám sajnos talán sohasem lesz csökkenthető, a szülés egyszerűen veszélyes folyamat. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben nőtt a császármetszések száma. Az egészségügyi vezetésnek tudomásul kellene vennie, hogy kisvártatva a gyermekek 45-50 százaléka jön így a világra. Nem azért, hogy a kórház több ponthoz és pénzhez jusson, hanem azért, Dr. Nagy József saját sorsával elégedett, az egészségügy jelen helyzetével azonban nem hogy az orvos a minimálisra csökkentse a kockázatot. A szakma jelenleg azt nem támogatja, hogy a szülő nő kérésére végezzük el a császár- metszést. De nem biztos, hogy sokáig gátat tud ennek szabni.- Szintén kényes téma az abortusz, illetve az a tény, hogy a szexuális felvilágosítás a szakemberek minden igyekezete ellenére nem elégséges. Mi erről a véleménye?- Amikor a nagyobbik lányom elkezdett kamaszodni, rájöttem, hogy minden nő nagynak tartja a fenekét. Ne értsen félre, a lányom egy bombázó, de a tükör előtt állva állandóan ezt a bizonyos‘testrészét vizslatta, és bizonygatta, hogy márpedig nagy. Ezt csak azért mondom, mert azoknak a húsz év körüli nőknek, akiknek elmagyarázom, hogy a fogamzásgátló tabletta szedése a védekezés legkevésbé veszélyes módja, gyakran azért nem szedik, és azért vállalják inkább a nem kívánt terhesség kockázatát, mert nem akarnak felszedni plusz két kilót, idézőjelben féltik a fenekük méretét. Azt hiszem, nem kell ragoznom, hogy az ilyen esetekben, amikor abortuszra kerül a sor, miért érez tehetetlenséget az orvos. Amúgy szintén kényes téma az orvosi műhibapereké, amelyekből szerencsére a mi osztályunkon nincs sok. Más szülészeti-nőgyógyászati osztályokon gyakrabban perelnek a páciensek. Síkos pálya a miénk, épp ezért tartom butaságnak, amikor például otthonszülésről beszélnek. A gyakran példaként említett Hollandiában is csökken a számuk, annak ellenére, hogy ott a mentő a ház előtt áll, és tulajdonképpen egy egész műtő felszerelését igénybe veszi a szülést vezető orvos.- Az Önök szakmája menynyire csapatmunka?- Műtét híján, egyszerű vizsgálatnál nem, de komoly operáció és komplikáció esetén az. A mi osztályunk orvosgárdája idézőjelben elöregedett, de tapasztalt, ez pedig a betegeknek előnyt is jelent. Kevés a fiatal kolléga a már említett állandó készenlét, az esetek problémás- sága miatt. Ennyi pénzért a fiatalok ezt a veszélyes foglalkozást nem vállalják, így sajnos öt-tíz év múlva lasszóval kell majd fogni a nőgyógyászokat. Ebben a mai egészségügy tűzoltó politikája is hibás. Én sem nőgyógyásznak készültem, szemész szerettem volna lenni, annak ellenére, hogy akkoriban kurrens szakmának számított a nőgyógyászat. Hogy most újra ezt választanám-e, nem valószínű. De jó érzéssel tölt el, amellett, hogy emlékeztet a koromra is, hogy egy falura való emberpalántát segítettem a világra, és sikeres pályát tudhatok magam mögött.
