Tolnai Népújság, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-04 / 154. szám

2007. JÚLIUS 4., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ életút Pályájától ugyan nem szakad el teljesen, de nyugdíjba vonul Nagy József főorvos. Elégedett lehet az eltelt harminchat évvel. Tudomása szerint munkája során nem okozott károsodást, kollégáival pedig szakértő és empatikus csapatot alkotva dolgozott együtt FALUNYI KISDEDET SEGÍTETT A VILÁGRA Dr. Nagy József, a megyei kórház szülészet-nőgyó­gyászati osztályának fő­orvosa harminchat évi szolgálat után elégedett emberként vonul nyug­díjba. Sikeres pályát tud­hat maga mögött, egy falunyi emberpalántát segített a világra. Budavári Kata- Azon kívül, hogy mehet, van-e valami oka annak, hogy nyugdíjba vonul? Egyál­talán: teljesen elszakad-e a pályától?- A kórházból tényleg végleg eljövök, de a szakma fejlődését ezután is figyelemmel kísérem majd. Annak, hogy nyugdíjba megyek, több oka is van, az el­sődleges az, hogy harminchat éve csinálom. Ez pedig har­minchat év ügyeletet jelent. Az orvostársadalomban is vannak nem kevesen, akik nehezen ér­tik meg, hogy a szülész-nő­gyógyász a hét minden napján, a nap mind a huszonnégy órá­jában készenlétben áll. Egy belgyógyászt vagy sebészt a hétvégén, ha nincs ügyeletben, nem keresik a páciensek. A nőgyógyászt viszont igen. Másfelől a nyugdíjrendeletben foglaltakat figyelembe véve ez az időpont volt optimális. Biz­tos van, aki azt gondolja: per­sze, nem akar dolgozni, mert megszedte magát, de ez nem igaz. Sosem voltam az a típus, ötvenhat négyzetméteren is jól éreztem magam. Ezt a házat abban a szőlőben építettem fel, mely évszázadok óta a családo­mé. De ami a legfontosabb érv a nyugdíj mellett, hogy végre a családommal szeretném tölte­ni az időt.-* Két lánya van. Ők mond- ták-e valaha, hogy apa, azt szeretnénk, ha többet lennél itthon?- A nagyobbik lányom ab­ban nőtt fel, hogy az édesapja állandóan dolgozott. Ő ma már felnőtt, és roppant önálló sze­mélyiség. A British Council al­kalmazásában jelenleg Sri Lankán dolgozik nyelvtanár­ként, de a világ több, nekünk egzotikus pontján megfordult. Úgy tűnik, neki a jövés-menés az élete. A kislányom, Zsu­zsanna, most tizenegy éves. Épp abban a kritikus időszak­ban van, amikor nem árt, ha egy apa jobban figyel rá. De ő is elfoglalja magát, kosarazik, szeret horgászni, élénk, értel­mes gyermek. Amúgy olyan sosem volt, hogy ne tudtam volna mit kez­deni a szabadidőmmel. A ház körül is sok a teendő, van egy pici szőlőnk, és a Dunánál, Ho­mokon egy horgásztanya. Ne­kem ugyan nem létszükséglet a horgászat, az utóbbi időben ki sem jutottam, így ott is ren­det kell tenni, és a barátok sem vennék rossz néven, ha többet járnék ki. Aztán egy kicsit el­megyünk Horvátországba, szó­Ha szár­nyalna az egészség­ügy, legfel­jebb egy-két évet marad­tam volna. Névjegy NAGY JÓZSEF 1947. február 24-én szüle­tett Szekszárdon. Is­koláit is itt végezte, a Garay János Gimnázi­umban érettségizett. Ezután Pécsett tanult az orvosi egyetemen, majd miután végzett, néhány hónapig a bonyhádi kórház szü­lészeti osztályán dol­gozott. A KIS KITÉRŐ Után szülővárosában ka­pott állást. Harminc­hat éve van a pályán, ebből az utolsó tizen­egy esztendőben veze­tőként, a megyei kór­ház szülészeti-nő­gyógyászati osztálya élén dolgozott. Főor­vosi székét dr. Répásy | István foglalja el, aki | Pécsről, a megyei kór- | házból érkezik. § val a nyár gyorsan eltelik majd. A magánrendelést egyelőre to­vább viszem, és konferenciákra is eljárok, így később sem fogok unatkozni.- A betegei és a kollégái mit szóltak ahhoz, hogy a nyugdí­jas létet választja?- A kollégák egyszerűen nem akarták elhinni. A páciensek pedig sopánkodtak. De mond­tam nekik, hogy ha nem szül­nek, és nem kell műteni, ezután is el tudom látni őket. A fiatalok talán azt gondolják, hogy az idő­sebbek nem követik a tudo­mány fejlődését. Pedig ez nem igaz. Persze van az a típus is, aki mindenhol a főnököt keresi. Ők ezután valószínűleg elma­radnak. A hűséges pácienseim viszont ezután is megtalálnak majd.- Változott-e valamit a bete­gek orvoshoz, betegséghez vagy éppen a kezeléshez való hozzáállása az eltelt több mint három évtizedben?- Igen, mondhatom, hogy saj­nos ma sokkal arrogánsabbak az emberek. De nemcsak a kór­házban, így van ez az élet min­den területén. Nekem kapásból a parkolás és az autóvezetők megváltozott stílusa jut az eszembe. Nálunk az osztályon például abban is mérhető a vál­tozás, hogy a betegek közül egy­re többen az orvosi utasítás elle­nére egyszerűen elszökdösnek. Példának okáért valaki har­mincnégy hetes terhesen fenye­gető koraszülés miatt jön be a kórházba. És ahelyett, hogy leg­alább két hetet bent töltene, és figyelhetnénk rá, a magzatára, azt mondja, hogy ezt a két tab­lettát ő otthon is be tudja venni. Kérdem én, akkor miért jön be? Úgy gondolom, az egészségügyi kultúrát az orvosok, ápolók, az asszisztencia egy-két hét alatt nem tudja megtanítani, ezt ott­honról kellene hozni. Szeren­csére továbbra is vannak olyan betegek, akik betartják az elő­írásokat, és az elmúlt évtizedek más tekintetben is sok jó válto­zást hoztak.- Mik ezek a változások?- A szülészet-nőgyógyászat műszerezettsége sokkal jobb lett. A gyermek szívhangját ma már nem sztetoszkóppal hall­gathatjuk meg, hanem monitor vigyázza. Az ultrahang készü­lék pedig ugyan nem jövőbelá­tó szerkezet, de ma már szin­tén alapvető eszköze az osz­tálynak. Jóval kevesebb az el­hanyagolt toxémiás eset, a fej­lődési rendellenességek száma világszerte, így nálunk is, négy százalék körül mozog. A Down- kórt például nagy biztonsággal ki lehet szűrni. A születési ha­landóság tíz ezrelék alatt van, a hetvenes évek végén 37 ezre­lék volt. A szülő nők közül ma Magyarországon évente tíznél kevesebb hal meg. Nullára ez a szám sajnos talán sohasem lesz csökkenthető, a szülés egyszerűen veszélyes folyamat. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben nőtt a császármetszé­sek száma. Az egészségügyi ve­zetésnek tudomásul kellene vennie, hogy kisvártatva a gyermekek 45-50 százaléka jön így a világra. Nem azért, hogy a kórház több ponthoz és pénzhez jusson, hanem azért, Dr. Nagy József saját sorsával elégedett, az egészségügy je­len helyzetével azonban nem hogy az orvos a minimálisra csökkentse a kockázatot. A szakma jelenleg azt nem tá­mogatja, hogy a szülő nő kéré­sére végezzük el a császár- metszést. De nem biztos, hogy sokáig gátat tud ennek szabni.- Szintén kényes téma az abortusz, illetve az a tény, hogy a szexuális felvilágosí­tás a szakemberek minden igyekezete ellenére nem elégséges. Mi erről a vélemé­nye?- Amikor a nagyobbik lá­nyom elkezdett kamaszodni, rájöttem, hogy minden nő nagynak tartja a fenekét. Ne értsen félre, a lányom egy bombázó, de a tükör előtt állva állandóan ezt a bizonyos‘test­részét vizslatta, és bizonygatta, hogy márpedig nagy. Ezt csak azért mondom, mert azoknak a húsz év körüli nőknek, akik­nek elmagyarázom, hogy a fo­gamzásgátló tabletta szedése a védekezés legkevésbé veszé­lyes módja, gyakran azért nem szedik, és azért vállalják in­kább a nem kívánt terhesség kockázatát, mert nem akarnak felszedni plusz két kilót, idézőjelben féltik a fenekük méretét. Azt hiszem, nem kell ragoznom, hogy az ilyen ese­tekben, amikor abortuszra ke­rül a sor, miért érez tehetetlen­séget az orvos. Amúgy szintén kényes téma az orvosi műhibapereké, ame­lyekből szerencsére a mi osz­tályunkon nincs sok. Más szü­lészeti-nőgyógyászati osztá­lyokon gyakrabban perelnek a páciensek. Síkos pálya a mi­énk, épp ezért tartom butaság­nak, amikor például otthon­szülésről beszélnek. A gyak­ran példaként említett Hollan­diában is csökken a számuk, annak ellenére, hogy ott a mentő a ház előtt áll, és tulaj­donképpen egy egész műtő felszerelését igénybe veszi a szülést vezető orvos.- Az Önök szakmája meny­nyire csapatmunka?- Műtét híján, egyszerű vizs­gálatnál nem, de komoly operá­ció és komplikáció esetén az. A mi osztályunk orvosgárdája idézőjelben elöregedett, de ta­pasztalt, ez pedig a betegeknek előnyt is jelent. Kevés a fiatal kolléga a már említett állandó készenlét, az esetek problémás- sága miatt. Ennyi pénzért a fia­talok ezt a veszélyes fog­lalkozást nem vállalják, így saj­nos öt-tíz év múlva lasszóval kell majd fogni a nőgyógyászo­kat. Ebben a mai egészségügy tűzoltó politikája is hibás. Én sem nőgyógyásznak készültem, szemész szerettem volna lenni, annak ellenére, hogy akkoriban kurrens szakmának számított a nőgyógyászat. Hogy most újra ezt választanám-e, nem való­színű. De jó érzéssel tölt el, amellett, hogy emlékeztet a ko­romra is, hogy egy falura való emberpalántát segítettem a vi­lágra, és sikeres pályát tudha­tok magam mögött.

Next

/
Thumbnails
Contents