Tolnai Népújság, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-31 / 125. szám

Al 0[(}alt szerkesztette: Hargitai Éva.: 74/511-510 e-maii: eva.hargitai@axels.hu Az ?ldaIon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a wwvv.tolnainepujsag.hu internetes oldalon. Büchenbachban töltött négy napot a paksi Vak Bottyán Gimnázium néhány diákja tavasszal. A kiránduló cso­portban ott voltak az iskola énekkarosai, ugrálókötelesei és táncosai is. Már útközben gyűjtötték az élményeket, hiszen elláto­gattak az ausztriai Eisen- stadtba, és bebarangolták az ottani Esterházy-kastélyt. Büchenbachban a diákokat családoknál szállásolták el. A rendelkezésükre álló pár napban megnézték a kör­nyék nevezetességeit, töb­■ Egy kis csapat bebarangolhatta Büchenbachot. bek között kastélyait és mú­zeumait. Emellett minden napra jutott valamilyen sza­badprogram: vásárolhattak valami kis meglepit az ott­honiaknak és szétnézhettek a környéken. A diákok a szombat délutánt befogadó családjaikkal tölthették, majd aznap este nagyszerű­re sikeredett műsorral kö­szöntötték vendéglátóikat. Miután Büchenbach polgár- mestere köszönetét mondott mind a fogadóknak, mind a kiutazóknak, már csak a búcsú volt hátra. Aztán a kis csapat buszra szállt és elindult hazafelé. Minden diák és tanár na­gyon élvezte a németországi utat. A tanulók számára hasznos volt, hiszen egy1 mást és tanáraikat is jobban megismerhették az iskolán kívül együtt töltött időben. Arról nem is beszélve, hogy sok érdekességet láttak, és felejthetetlen élményben volt részük! ■ Bor Andrea, Paks Vak Bottyán Gimnázium /orenza f, ^számoló Itália Iá tv )Á7TÓ U TANUtÁ^ C.7.ÖV0 " és konyhája é\e«e Itália számos élményt nyújt az idegeneknek. Ez egy 15 éves paksi fiúnak megadatott, erről számol be az alábbiakban. Bosnyák László Bosnyák László vagyok, 15 éves paksi gimnazista fiú. Hetedik osztályos koromban döntöttem úgy, hogy fogadok egy holland cserediákot, és reméltem, hogy később én magam is kiutazha­tok a programban résztvevő or­szágok egyikébe. Ez a lehetőség idén érkezett el. A „Europe on the move” program keretében Lengyelországba, Németország­ba vagy Olaszországba lehetett utazni. Én Olaszországot válasz­tottam. All órás út után fáradtan ér­keztünk meg Piove di Saccoba, ahol fo­gadó diákjaink vár­tak minket. Rám Thomas várt. Ők egyébként nem Piovéban lak­nak, hanem a közeli, Campagna Lupiában, egy nagyon szép falu­ban. Ezelőtt még soha sem jár­tam Dél-Olaszországban, de annyit mondhatok, nagyon meg­lepett az, amit ott láttam. Min­den ház fehérre, vagy halvány narancssárgára volt festve. Min­den kertben volt néhány gyü­mölcsfa és sok-sok virág. A befo­gadó családomnak is hatalmas kertje volt: veteményesük és még ananászfájuk is volt, hiszen a mediterrán környezetben ki­váló gyümölcsök teremnek. Hát mit mondjak, volt miből finomat főznie Lorenzanak! Thomas anyukája nagyon ked­ves asszony, mindig azt figyelte, én mit szeretek. Igazán pompás ■ Pizzában a prosciutto az istenek eledele. ételeket tett az asztalra. Az egyik e-mailben elmondtam, hogy imádom az olasz konyhát, és azon belül is a lasagne a ked­vencem. Minden este úgy et­tünk, hogy nem volt leves. Elő­ször valami tésztaféle volt, spa­getti vagy penne, aztán jött a sült. Marha, csirke, pulyka, ser­tés - mind nagyon különleges. Nagyon ízlett a pizzájuk is, bár azt csak étteremben ettünk. Meglepett, hogy milyen vékony tésztából sütik. A barátom ked­venc pizzáján hasábburgonya volt, de szerintem a „prosciut­to”- sonka, paradicsom és mozzarella feltéttel - az istenek eledele!!! Vendéglátóink minden napra érdekes programokat szervez­tek nekünk, ám én mégis a ve­lencei városnézést vártam a leg­jobban. Mindig úgy gondoltam, hogy Velencének csak egy része épült a tengerre. De megtudtam, hogy az egész város alatt víz ringatózik. Sok érdekességet, többek között élő szobrokat is lát­tunk. Miután megnéztük a Dó- zse palotát, a Sóhajok hídja kö­vetkezett. Erről annyit kell tudni, hogy a börtönt és a palotát köti össze. Az elítélt rabok, akik tud­ták, hogy nem jutnak ki élve on­nan, itt még egy utolsót szip­panthattak a szabadság levegő­jéből. Egy ember szökött csak meg a börtönből - Casanova, aki leírta élményeit. Azóta nevezik Sóhajok hídjának. Nemsokára azonban fájó szív­vel ott kellett hagynom. Nem va­gyok biztos benne, hogy még egyszer lesz ilyen nagyszerű él­ményben részem életem során. Olaszország, az olasz emberek, az olasz városok és Lorenza asz- szony főztje örökre rabul ejtet­tek. ■ VBG, Paks TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Bonyhádiak a meglepetések távoli földjén A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium negyvenöt diákja már az év kezdete óta készült Angliá­ba. Aztán hirtelen ráébred­tek: végre elérkezett a várva várt pillanat. Erről számol­nak be az alábbiakban. Fociban van az olaszos temperamentum A Sóhajok hídja, ahol rabok szippantották be utoljára a szabadság levegőjét A velencei kirándulás más­napján volt a sportnap. A 70 fős gyereksereget négy csapat­ra bontották. Ezek egymást váltva fociztak, röplabdáztak, gyephokiztak és breakeltek is. A végén országokra bontva ját­szottunk focimeccset. Az olasz - német mérkőzés nagyon drá­mai volt, majdnem összevere­kedtek a felek egy vitatott gól miatt. A 0-0-s állás miatt elren­delt büntetőpárbajban az ola­szok nyertek. Soha nem láttam még ennyire örülni embert egy tét nélküli meccs után. Ekkor értettzem meg, mi is az az ola­szos temperamentum. Mint külső szemlélő, azt gondoltam, hogy „Ugyan már, ez csak egy játék!”, de a pályán belül ezt nem így gondolják. A Big Ben-t is megnézték Véget nem érőnek tűnő bu­szozás után érkeztünk meg a délkelet-angliai Broadstairs- be, ebbe a kedves kis üdülő­városba. Rengeteg meglepe­tés ért bennünket ahhoz ké­pest, amire számítottunk. Minden nap elmentünk a nyelviskolába, ahol kétszer háromnegyed órát töltöttünk német, belga és thaiföldi tár­sainkkal, valamint anyanyel­vi tanárainkkal. Az órák vál­tozatosak voltak: minden nap egy új tanárt, egy új stí­lust és kiejtést ismerhettünk meg a tanítás más-más esz­közével. Ez volt az első meg­lepetés: nem tapasztaltunk hidegséget, visszafogottsá­got A város pontosan olyan volt mint a filmekben: gyö­nyörű kertek, régi stílusú sorházak. A második megle­petés akkor ért bennünket, amikor befogadó családunk­kal vacsoráztunk. A hiedel­mekkel ellentétben az ango­lok igen is jól tudnak főzni. A hétvégére kirándulást szerveztek a fővárosba. Lon­don kicsit sem volt ködös, a nap szikrázóan sütött. Ez volt a harmadik meglepetés. Megnéztük a Buckingham palotát, a Big Bent, sétáltunk a Saint James parkban. Hazafelé menet a vasár­nap estét még Párizsban töl­töttük. Életre szóló élmé­nyekkel gazdagodtunk ez alatt a pár nap alatt ■ Kari Éva Petőfi Gimnázium, Bonyhád EGYVELEG vélemény Digitális szépségápolás végzősöknek A negyedik évfolyam sanyarú helyzetéből - az érettségit, felvételit sem figyelmen kívül hagyva - most pár po­csék fotó ihletett meg. Márciusban az egyik végzős osztály fotózá­son vett részt. A hónap vége felé megkapták a képeket. A bátyám, aki a szerencsések között volt, haza is hozta a sa­játjait. Azonban ami­kor megláttam, azt hit­tem, hogy kicserélték valamelyik osztálytár­sával. Pár percig néze­gettem a képeket, és néhányon sikerült is felfedeztem a hasonló­ságot a fotó és ábrá­zoltja között. Miért is ne ismertem volna fel, hisz a testvérem volt rajta - kérdezhetnék tőlem. Erre a válaszom csak annyi lenne, hogy a fotós bevetette az egyik legnagyobb se­gítségét a valóság átértelmezésében, a re­tusálási. Némi digitális szépségápolás után olyan tökéletes embe­reket lehet kapni, hogy még a rokonok, barátok sem ismerik fel őket. De ez kinek is jó? Hiszen tök unal­mas lenne a világ, ha mindenki úgy nézne ki, mint egy porcelán­baba: tökéletes bőr, tö­kéletes haj. Akkor pár mesterség - például a fodrász, kozmetikus- akár el is tűnhetne a szakiskolák tantárgy­kínálatából. ■ Illés Norbert ESZI, Paks színház A színház szerepe a nyelvoktatásban A szekszárdi német szín­ház és az iskolai német nyelvoktatás kapcsolatá­ról beszélgettünk Vécseyné Farkasfalvi Lu­cia némettanárnővel. A szekszárdi német szín­ház a Deutsche Bühne ne­vet viseli, mely annyit tesz: Német Színpad. A színház meglehetősen nagy népszerűségnek ör­vend, olyannyira, hogy egy-egy színdarab távo­labbról is a megyeszék­helyre vonzza a nézőket. Az ESZI-ből mind ez ideig 8-9 alkalommal mentek érdeklődő csoportok egy- egy idei szezonbéli elő­adásra, és szinte csak po­zitív élményekkel jöttek vissza. A színészgárda meglehetősen fiatal. A színdarabokat gazdag já­tékterv jellemzi, általában 2 órásak vagy rövidebbek. Leginkább a mindenna­pok problémáiról szólnak. A színház körülbelül 100 nézőt tud egyszerre befo­gadni. A színházi élmény a tanulmányi munkában nagy előnyt jelent, egy­részt mivel a németet ta­nuló diák nem csupán a tanórán, hanem pergőbb változatában is hallhatja a nyelvet. Másik pozitívu­ma, hogy a színdarabok lényegét később a tanórán el lehet mondani, és eset­leg el is lehet játszani. A tanárnő véleménye sze­rint a Deutsche Bühne kellemes és hasznos ki- kapcsolódást jelenthet, amelyet ezért minden is­kolatársunknak ajánlunk, mint a nyelvgyakorlás élő és eleven formáját. Nem csak németes diákoknak! ■ Komáromi Áron ESZI, Paks

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents