Tolnai Népújság, 2007. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-17 / 64. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. MÁRCIUS 17., SZOMBAT 10 HÉTVÉGÉ SZÓRÓL SZÓRA MIHALYFALV1 LÁSZLÓ Mi van a férfival? a kérdés valójában ez: férfival vagy férfivel? A „férfi” szóban látszólag ugyanazok a magánhangzók találhatók, mint a „néni” szóban. Ez utóbbit pedig így ragozzuk: nénivel, néniről, néninek. Eszerint így kell tennünk a férfi szó esetében is? Nem ilyen egyszerű azonban a dolog, mert a magyar nyelv „i” hangjai különböznek is egymástól. Jó néhány - „i” hangot tartalmazó - szavunkhoz ugyanis mély hangú toldalékot illesztünk. Gondoljuk csak a „híd” szóra, amit nem ragozunk így: A szép őszi estén átsétáltunk a híden. (Helyesen: ...a hídon.) Vagy ki mondaná így: A bíró a sípjébe fújt? (Helyesen:... a sípjába...) aztán nrr a „sír” ige és főnév. Petőfi ezt írja: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak ...” Jól írta? Nem úgy kellett volna írnia, hogy sírjeink? Szép is lett volna! Az ige esetében pedig: Kinek sírjem vagy sírjam el bánatomat? Ugye nem nehéz eldönteni, hogy a mély hangú toldalék alkalmazása a helyes? Ugyanez a helyzet jó néhány másik szavunkkal is: bíz (Bízom benned!), csík (A terítő csíkos volt), bír (Nem bírom tovább!). az ezekben a szavakban szereplő „i” hang a régi magyar nyelvben mély volt; és ezt a tulajdonságát az idézett szavakban a mai napig megőrizte. Ugyanez a mély „i” hang található a „férfi” szó második tagjában és annak származékaiban. Ez a „fi” szócska van ott a „fiatal, fiuk, úrfi szavakban. A mély hangú toldalékolást támasztja alá az is, hogy a „férfi” szó többes számát senki sem mondja így: ’férfiek’, valamint a szó -s képzős alakját sem így: ’férfies’. Azt kívánom tehát mindenkinek, hogy soha ne csalódjon egyetíen férfiban sem; a hölgyek pedig csak udvariasságot és szeretetet kapjanak az imádott férfitól! Edényeket kaptunk a bronzkorból feltárás Ismeretlen rendeltetésű köveket rejtenek magukban a háromezer éves sírok Egymásra halmozott kerámiákat találtak a régészek több késő bronzkori sírban. A Szekszárdon most napvilágra került leletanyag sokasága a szakembereket is meglepte. Szeri Árpád Legkevesebb harminc kerámia egy középső bronzkori sírban. Erre még nem volt példa Tolna megye területén, ezért nem is meglepő, hogy a régészek alig akartak hinni a szemüknek. Már az is különösnek számított, hogy a leletek éppen ezen a helyszínen, azaz Szekszárdon, a most épülő barkácsáruház munkagödreiből kerültek elő.- Az alapok kiásásakor derült ki, hogy több ezer évvel ezelőtt kisebb göröndök, tehát a környező terület szintjénél valamivel magasabban fekvő részek, árterületi szigetek szabdalták ezt a vidéket - közölte dr. Gaál Attila, a Wosinsky Mór múzeum igazgatója. - Az idő új és új rétegeket terített ide, a mélybe csak most tekinthettünk be. Kifejezetten érdekes bronzkori, valamint a szomszéd szelvényben kelta leletanyagot találtunk. De nemcsak ez jelent újdonságot. Hanem az is, hogy bebizonyosodott: a bronzkorban ezen a tájon egészen mások voltak a csapadékviszonyok. Hiszen olyan területen, ahol most talajvíz van, pár ezer évvel ezelőtt vidáman laktak. Ezt a gondolatot fűzte tovább dr. Szabó Géza régész is. - Nem az a fontos, hogy egy lelet miből, mennyire értékes anyagból van. Hanem az, hogy mit lehet kiolvasni belőlük. A most megtalált anyag környezetrégészeti szempontból is igen figyelemre méltó. Sokat elárul ennek a területnek a klimatikus viszonyairól, emellett a gazdálkodásról is. Biztosak lehetünk abban, hogy itt, azaz Szekszárd határában szántóföldi művelés zajlott durván háromezer évvel ezelőtt. Egy-egy talajmetszetben még az eke barázdájának nyomát is felfedezhetjük. A szántóföldi művelés viszont istállózó állattartást feltételez: hiszen az időnként kimerülő talajerőt valahogyan pótolni kell. A laikus számára természetesen minden másnál érdekesebbek a felszínre került tárgyak. Csiszér Antal, a Wosinsky Mór múzeum munkatársa ecsettel távolítja el az edényekről a földet Szenzációs leletekre akadtak a kőkortól a késő középkorig nem panaszkodhatnak a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum munkatársai. Ahol a megyében mostanában leásnak, onnan szinte kivétel nélkül több ezer éves leletek kerülnek elő. a nagy áttörést természetesen az M&os nyomvonalának feltárása hozta meg. Tavaly ősszel a megye eddigi legnagyobb avar kori temetőjére bukkantak rá: Odor János régész nagyjából ezerszázra becsülte az időszámításunk szerinti VI-VII. századból származó sírok számát. Geréné dr. Vízi Márta három, késő középkori téglaége- tőt szabadított ki a földből, a maguk nemében ezek ritkaságnak számítanak. Ugyancsak unikum az a réz karperec, mely a lengyeli kultúra egyik sírjából került elő Alsónyék és Bátaszék között. a neolitikumot kutató dr. Zalai-Gaál István ugyanitt tizenkét hét alatt közel kétszázhúsz újkőkori sírt talált. Olyan leletanyaggal együtt, melynek birtokában talán nem túlzás azt állítani: a kontinens eddigi legjelentősebb neolit kori helyszíne tárult fel a megye déli részén. Az elkövetkező években a leletek feldolgozása ad újabb jelentős munkát. Meg kell hagyni, azok nem is okoznak csalódást. Még az egyéb szempontokat szem előtt tartó szakemberekre is erőteljes hatást gyakoroltak.- Kerámiákban ilyen gazdag temetőt még nem találtak a megyében - folytatta a régész. - Az anyag a középső bronzkorból származik, elénk tárva az úgynevezett mészbetétes edények kultúráját. A korábbi feltárásoknál egy-egy urna mellett legfeljebb nyolc-tizenkét edény hevert. Most harminc edénynél elakadtunk, a sár nehezíti a számlálást. Ebben a sírban - mutatott a földre - egy nagyméretű, rendkívül gazdagon díszített urnát láthatunk, körülötte pedig kisebb tárolóedényeket: csuprokat, korsókat, bögréket, tálakat. Ezekre azért volt szükség, mert ennek a népnek a hitvilága szerint az elhunyt nem halt meg, hanem egy másik világba ment ■ Sok sírban van egy jellegzetes kődarab. Egyelőre nem tudják, miért. át: a hosszú út viszontagságait az edényekbe tett étel-ital enyhítette. A rengeteg kerámiára feltételezésem szerint a néhai helybeliek viszonylagos gazdagsága adhat magyarázatot: ezen az öntéstalajon kétségkívül jól termett a gabona. Az edénytömeg egyfajta anyagi jólétről árulkodik. Egy másik, némileg rejtélyes-' nek tűnő különlegesség is színesíti a feltárást. Ugyanis majdnem mindegyik sírban található egy-egy jellegzetes, combvastagságú kődarab. Őrlőkő? Lélekkő? A találós kérdésre egyelőre nincs megoldás, ám dr. Szabó Géza bizakodik: - Lassan húsz éve, hogy ezzel a korral foglalkozom, remélem, űjabb húsz év múlva megtalálom a választ. Dékány Imre, a kivitelező cég helyszínen tartózkodó projektmenedzsere a házigazda jogán mondta el véleményét. Nem titkolta, hogy egyik szeme nevet, a másik viszont sír.- A leleteknek örülök, mert ezek nemzeti kincsünket gyarapítják. Az már kevésbé tölt el boldogsággal, hogy a feltárás hátráltatja a beruházást. Nagyjából négyhetes csúszásban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a júniusra tervezett átadás egy hónappal eltolódik, és júliusban történik meg. Minden készpénzes, legalább háromsoros apróhirdetéshez ajándékot adunk! a 74/511-534 -ES TELEFONSZÁMOT. Tolnai Népújság A hír velünk jár! Egész éven át tartó, fantasztikus játékra hívjuk olvasóinkat ÖNNEK CSAK ANNYIT KELL TENNIE, HOGY BEKÜLDI LEGKEDVESEBB RECEPTJEIT. MELYEKBŐL A LEGJOBBAK NAPONTA MEGJELENNEK A TOLNAI NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN. A MEGYE ELISMERT KONYHAFŐNÖKEIBŐL ÁLLÓ ZSŰRIJE KIVÁLASZTJA A HÁROM LEGJOBBAT, MELYEK BEKÜLDŐIRE FANTASZTIKUS NYEREMÉNYEK VÁRNAK. Ml TÖBB, AZ ÖNÖK ÁLTAL BEKÜLDÖTT RECEPTEKET A MEGYE LEGJOBB MESTERSZAKÁCSAI ELKÉSZÍTIK. A RECEPTEKET NOVEMBER 1-JÉIG MINDENNAP KÖZÖLJÜK A TOLNAI NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN. CÍMÜNK: 7100 SZEKSZÁRD, LISZT F. TÉR 3. Tolnai Népújság Kovács János Venesz-díjas szekszárdi mesterszakács Küldje be már most legkedvesebb receptjeit (névvel és telefonsammal ellátva)! Mi elkészítjük, VELÜNK NYERHET IS! I i t A
