Tolnai Népújság, 2007. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-31 / 76. szám
2007. MÁRCIUS 31, SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG PÉCSI ZSIDÓ HITKÖZSÉG V. Az oldalt összeállította: Schönberger András Egyik legismertebb ünnepünknek három elnevezése is van: az elkerülés, a szabadság és a kovászta- lan kenyér ünnepe. A nép nyelvén a zsidó húsvétként is ismert, a zsidó és a keresztény ünnep időbeli közelsége okán. „És legyen a vér számotokra jel a házakon (a bárány vére és csak a kivonulás éjjelére vonatkozott), ahol ti vagytok és látva a vért elkerüllek benneteket és nem lesz a sújtó csapás pusztító közöttetek.” Chág hapészach -az elkerülés ünnepe A tizedik csapás, amely az elnyomó egyiptomiakat sújtotta, elkerülte Izrael házait. Ennek emlékére tartották régen az ünnep előtti napon az elsőszülöttek böjtjét. Később azonban úgy gondolták, s ma is ezt gyakoroljuk, a hálaadást nem böjttel kell kifejezni hanem örömteli lakomával. A Pe- szách, az „elkerülés” arra is emlékeztet, hogy őseink ekkor szabadultak meg az egyiptomi rabságból, vagy ahogyan a Szentírás mondja: „a szolgaság házából”. „És így szólt Isten Mózeshez: Én vagyok az Örökkévaló (aki mindig volt, van és lesz). Ábrahámnak, Izsáknak, és Jákobnak mint Mindenható (gondoskodó) Isten jelentem meg, de az »Örökkévaló« nevet nem tudattam velük (nem is volt rá szükségük...) Ám én is hallom Izrael fiainak jajkiáltásait, amiképp Egyiptom sanyargatja őket, és megemlékezem szövetségemről.” (Mózes n. 6.2-7) Chág hachérut -a szabadságünnep Egy nép, a zsidó nép évszázadokig Egyiptomban, szolgaságban élt. Ott megtanulta, mit „Ne egyél kovászosat hét napon át egyél kovásztalant, a sanyarúság kenyerét” jelent, ha másnak van alávetve, mi a rabság. Roskadozva, véresen hordta a köveket, húzta az igát. Egyszer csak megjelent egy ember-Mózes és emlékeztette őket az ősökre, az ősök Istenére. Aztán beköszöntött a szabadság, maguk sem értették, hogyan. Nem ők harcolták ki, nem is voltak rá igazán felkészülve, sem lelkileg, sem testileg. Tudták: Isten belenyúlt a sorsukba és új irányt adott nekik. Most képzeljük el ezt a népet ezzel a két nagy élménnyel: Egy az Isten és ne legyen bálvány; egy az ember és ne legyen rabszolga. Megfogadják, hogy mindig e két örök - egy eszme szolgálatában állnak. De kellene valami emlékeztető jel, szokás, törvény vagy írás, hogy minden nemzedéket megtanítson rá: csak Isten előtt borulj le, csak egyfajta ember van! „Ne egyél kovászosat hét napon át egyél kovásztalant, a sanyarúság kenyerét, mert sietséggel jöttél ki Egyiptom országából; ezért, hogy meg emlékez a napról, amelyen kijöttél Egyiptom országából egész életedben. És ne lássanak nálad kovászt egész határodban hét napon át...” (Mózes IV. 19.3-4) Chág hamácó - a kovásztalan kenyér ünnepe Erre elhangzik a törvény: szolgaságban kovásztalan kenyeret ettek, a kivonuláskor sem volt idő a kenyér megkeléséhez. Ezért időtlen időkig a kivonulás előtti naptól, Niszán a zsidó naptár első hónapjának 14-étől kezdve Izraelben hét napon (Izraelen kívül pedig nyolc napon) át csak csak szegény-kenyeret ehetitek. Azután a kemény szabály; semmi kovászost nem ehettek az ünnep napjaiban! Nemcsak enni tilos, hanem bármilyen formában, birtokban tartani vagy hasznát venni is. Kívülálló, ember szemével nézve talán különös ez a törvény. De hozzánk a magunk múltja szól belőle, a cselekedetben beszélő jelenünk. A polgári időszámítás előtt 419-ben, tehát ezer évvel az egyiptomi kivonulás után a perzsa birodalom határa a Nílus volt. Régészek találtak olyan papiruszt, amelyen a perzsa király engedélyt ad, hogy az Ellefantine szigetén zsoldjá- ban lévő zsidó csapatok megtarthatják a pészach előírásait. De tudjuk az is, hogy a sötét középkorban az inkvizíció idején a kényszerből kereszténnyé lett zsidók is megtartották az ünnepet életük kockáztatása árán is. Rabbi Lévi Jichákról, a berdevi- csi jámborról mondják: Pészach ünnep beköszönte előtti nap kiment egyszer a piactérre. Megszólított egy oroszt, akiről tudta, hogy csempészéssel foglalkozik: Van selymed? Igen, kitűnő külföldi áru, amennyit csak akarsz. Majd egy zsidót állított meg: Van nálad valami kovászos étel? Isten őrizz, hiszen én zsidó vagyok. Hasonló feleletet kapott egy másiktól is. Hazament a jámbor mester és így szólt Istenhez: Nézd, milyen néped van Neked: Az orosz cár nagy úr, van nagy serege, sok fegyvere, börtöne, a határokon őrök állnak, és mégis nyíltan árulják a csempészárut. Te pedig egyszer megírtad a Tórában (Mózes 1-5 könyvét nevezik Tórának - tannak.), hogy ne legyen nálunk kovászos étel és erev pészach- kor az előírt idő után többé semmi sincs a tiltott ételből a zsidó házakban. És mindezt katonák nélkül, évezredek óta. Pészach Száméach - Kellemes peszáchi ünnepet kívánunk! Schönberger András főrabbi Amikor ez az írás megjelenik, a pe- száchot közveüenül megelőző szombat a Sábát Hágádol, „a nagy szombat” lesz. Ez a szombat a hagyomány szerint azért kapta „a nagy szombat” nevet, mert az egyiptomi rabság idején ez a szombat, a szolgaság utolsó szombatja volt és egyúttal az első, amelyre már ráragyogott a biztosan közelgő megváltás. Ez a tizedik napja volt Niszán hónapjának és ekkor vették meg a bárányokat Izrael fiai, készülve a megváltás áldozatára. Mi áldozati bárányok megvétele helyett ezen a délutánon a Hag- gadát, az őrködés éjjelének liturgiáját és történeteit magába foglaló könyvet olvassuk az ünnepünkre készülve. A szabadság, a tavasz- és a pászkaünnepünk április 3. és 10. között lesz. A két széder-estét április 2-án, hétfőn és 3-án, kedden este tartjuk. Az ünnep esti istentiszteletek este fél hét órakor és a délelőtti istentiszteletek fél tizenegy órakor kezdődnek. Szeretettel hívom és várom hittestvéreimet, hogy együtt üljük meg pészach ünnepét. Pészach Száméach - Kellemes pészachi ünnepet! Elkerülés, szabadság és kenyér két örök eszme „Csak Isten előtt borulj le, csak egyfajta ember van!” A széder-esti szertartásról szimbolikus ételek A terített asztalnál felolvassák a haggadát Valamennyi zsidó ünnepünk közül leginkább a pészach - az elkerülés ünnepe mutat rá a zsidó vallás egy különleges jellegzetességére. Vallásunk cselekvő vallás, bár a filozofikus mélységnek sincs híján, mégis inkább a tettek és a megélt vallásgyakorlat a hite. Á széder-estén (az ünnep első és második napjának előestéjén) az egyiptomi kivonulást, a zsidó történelem egyik legősibb korszakát idézzük emlékezetünkbe. A zsidó család vagy közösség ünnepien terített asztalánál felolvassuk a haggadát, az elbeszélést, és ezzel mi mindannyian részesei leszünk ennek az élménynek. A zsidóság történetének elején az az ősélmény áll, amely Egyiptom földjén kezdődött, a Szinájnál folytatódott és a pusztán keresztül elvezetett Kánaánhoz. A zsidóság életében Egyiptom és a megszabadulás újra meg újra visszatért. Az egyiptomi kivonulás csodás története, valamint az asztalra tett szimbolikus ételek kiváló alkalom arra, hogy a gyermekekben felébresszük az érdeklődést a zsidó történelem e fontos eseményei iránt. A széder-est terített asztalán áll az úgynevezett széder-tál, jelképes étkekkel: Egy darab parázson sült csontos sült hús (zö- roá), ami a szentélybeli bárányáldozatra utal. Parázson sült tojás (bécá), ami az ünnepi áldozatra utal. Keserűgyökér (máror), torma. Ebből kétszer is eszünk, s a sanyarú sorsunkat juttatja eszükbe. Alma, dió, bor keveréke, masszája (chároszet): ez a téglákra, a vályogvető munkára emlékeztet, amit a szolgaság alatt atyáink végeztek. És mellette három pászka. Két egészre áldást mondunk, a harmadikat kettétörjük, és a felét az ünnepi vacsora után jelképesen csemegeként, desz- szertként fogyasztjuk. A régi rómaiak is csemegével fejezték be a vacsorát, de a széder-estén szerényen meg kell elégednünk egy kis mácával. A széder-est folyamán négy pohár bort iszunk a megváltás négy igéjének megfelelően: „Ézért mondd el Izraelnek. Én vagyok az Örökkévaló és ki foglak hozni benneteket Egyiptom sanyarúságából, megszabadítlak titeket a rabszolgamunkától, ...megváltalak benneteket, kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel, és magamhoz veszlek benneteket, és Ti az én népem lesztek, és Én leszek a Ti Istenetek.” Az asztal közepén egy díszesebb serleg áll, és Messiás előhírnökének, Élijáhúnak - ismertebb nevén Illés prófétának - az eljövetelére vár. Ez a megváltás ötödik igéjének megfelelően. „És beviszlek benneteket abba az országba, ami fölé kezemet emeltem.” A vacsora végén kinyitjuk az ajtót, ez Élijáhúnak szól. Ez a kis előírás mutatja, mi is valójában a szeder, a nép nagy vallásos drámája. Az elbeszélés e könyvecskéjének és előírásainak szerzője maga a zsidóság. Az Élijáhú várását is a nép hite rajzolta meg. Eljön majd a békesség , az igazság kora. Jön a Messiás, hozza a megváltást. Az lesz majd az igaz tavaszünnep, a szabadságé és kalászérésé. Előtte majd hírnök jön - álmodja a nép, és megjelenik Élijáhú, az örök segítő. Zsidó testvéreimnek boldog Pészachi és keresztény testvéreimnek boldog húsvéti ünnepet kívánok! mypn -na A széder-tál elrendezése 4 A. i
