Tolnai Népújság, 2007. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-29 / 74. szám
2007. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG Az élet nagy kérdései- Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?- Hogy kerülnek a „fűre lépni tilos” táblák a gyep közepére?- Az analfabétáknak is ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?- Mit csinált az ember épp akkor, amikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?- Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?- Miért olyan hosszú az a szó, hogy „megrövidebbítendő”?- Hogyan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a toliból? ■ Pribék Nikolett tanár: „Budapest és Buda között.” diák: „Majd a törött orral a vérző orrodat fogod törölgetni!” tanár: - Arnold! Tanultál? DIÁK: - Hát nem sűrűn. diák 1: - Rosszabbul élünk, mint 4 éve. diák 2: - De jobban, mint 4 év múlva! tanár: - Most magamba zárkóztam. diák 1: - Remélem nem vesztette el a kulcsot, mert az nagyon veszélyes! diák 2: - Ugye van pótkulcsa? ■ Bartakovics Bettina ovis farsanggal, és ballagásával A filmet, mely igencsak más, mint az elmúlt évek hazai vígjátékai, Márton István rendezte, Badár Sándor biztonsági őrt fog alakítani. Aki a hirdetésekben megszerette őket, az ezekben a filmekben sem fog csalódni bennük. Legalább az egyiket meg akarom nézni. Persze ehhez vetíteni kéne a paksi VMK- ban. Egyszer valaki pórul járt egy hazai filmszínházban: csak ő ült be a nézőtérre, így az előadás elmaradt. Nem szeretnék hasonló sorsra jutni, szóval légyszi ne hagyjatok magamra, „gyerünk a moziba be"! m Szemlélődő Füstölnek a Hasutasok, kész a Buliéra mátrix KÉT új MAGYAR vígjáték kerül most a mozikba, főszereplőik már ismerősek lehetnek a számodra. Hogy honnan? Segítek: azokból a bizonyos kábeltévéreklámokból. Itt azonban más szerepben láthatjuk őket. Nem üzletelnek egy pénzért adott, de ajándékba kapott csittifitti telefonnal, aminek az utcán nincs térereje, főleg a világ végén (nem is kell, hogy legyen, hiszen „be kell vele menni a házba beszélni”). Ha valaki nem tudná a nevüket: a kopasz úriember Szőke András, a másik pedig Badár Sándor. A Hasutasok négy vasutas jóbarát története, akiket a rendszerváltáskor elbocsátottak. Sok évvel a leépítés után Honost, a falu volt állomásfőnökét behívják a városi állomás irodájába, ugyanis a MÁV ezen a vonalon kívánja a szállított árukat ellenőrizni. Pedig már a régi épületet is szétlopták. Itt kezdődnek a bonyodalmak... Badár valószínűleg élethűen fog szerepelni, hiszen hosszú éveken át nap mint nap megcsapta a mozdony füstje. Szőke pedig a rendezésben is nagyot alkothatott. A Buhera mátrixban a főhős szemei előtt lepereg saját életének filmje, az Szöke András színész-rendező .AJ: '^v;§mm ifeilSf®! Humor HUMOR - AJANLO - SZÓRAKOZÁS Filmajánló Aranyköpések Ismét letehetik ■■ az OSD-t a német nyelvet tanulók Idén ismét lehetőségük van a * gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban a diákoknak az ŐSIT v (osztrák C típusú, középfokú) nyelvvizsga letételére. Ez égy akkreditált nyelvvizsga, tehát ~ Magyarországon is elfogadott. -- A gimnázium tanulóin kívül __ jelentkezhetnek a vizsgára más intézmények diákjai is,-. v főiskolások, egyetemisták és dolgozók. Mint általában a nyelvvizsgáknak, ennek is,—ä van egy szóbeli és egy írásbeli ■* része. A szóbelin egy adott té- ”~’ ináról kell beszélgetni, vala- - mint képleírás és szituációs helyzetgyakorlat tartozik a feladatokhoz. Az írásbeli pedig olvasott és hallott szövegértésből, továbbá levélírásból áll. ' Idén április 14-én rendezik meg az ÖSD-t a-gyónki gimnáziumban. Álmainkban I dolgozzuk fel a feszültséget ...'***> A k utatók szerint a legtöbb -v. ember minden este álmodik, csak nem mindenki-emlékszik rá. Aki nem álmodik, előbb- utóbb beteg lesz, mert álmainkon keresztül oldjuk fel a lelki feszültségeinket. Az álomkuta tók rájöttek, hogy az éjszaka első félénekálmai többnyire az előző nap eseményeit idézik fel. Az éjszaka második felé.ben, hajnalban lepergő képek kev ésbé kötődnek a napi történésekhez, sokszor teljesen irreálisak. Mégis ezekre emlékszünk leginkább;- Nem csak szép álmaink lehetnek: Ha azonban a rémálmok rendszeressé válnak, érdemes szakemberhez fordulni, ugyanis utalhatnak mentális betegségekre is. ■ Gyenge Alexandra (INI e okialt szerkesztette: Hargitai Éva 74/511-510 e-mail: • va.hargitai@axels.hu Az oldalon megjelent ásókat olvashatjátok a Avw.tolnainepujsag.hu internetes oldalon. Az Erdélyből érkezett fiatal lány társakra lelt az otthonától távol is, de egy mély és őszinte barátság a szívét mindig oda köti majd Idegennek lenni otthon diákok Az élet megváltozott, az őszinte barátság a régi maradt •'Vf Egy erdélyi kisvárosban születtem és nőttem fel. Ide kötött minden, itt tanultam meg a helytállás fogalmát, itt éreztem először szeretteim hiányát, és itt alakult ki az őszinte barátság is. '“Vi Azt mondják, nehéz a barátságról beszélni, az érzést felismerni, de ha nem vesszük észre az életünkben, akkor valójában nem is tanultunk meg semmit. Nos, nekem ez megadatott: a hosszú évek és sok együtt eltöltött idő lehetőséget adott a felismerésre. Mély, őszinte barátság alakult ki. Ekkor még nem tudhattuk, hogy nekem az élet - vagy mások szerint a sors - más jövőt szánt. Lehetőségem adatott egy másik országban tovább tanulni. Az iskolában erre eddig nemigen volt példa, azért az emberek furcsán néztek rám. Valójában nekem sem tűnt túl valószerűnek az egész. Nem is vártam a napot, amikor fel kellett ülnöm a buszra. Tudtam, hogy egy életet hagyok ott, méghozzá olyan helyen, ahol, elfogadtak és szerettek. De vitt az ismeretlen felé húzó vágy és a kíváncsiság. Azt hittem, oda mindig úgy mehetek vissza, hogy szeretettel várnak, és elfogadnak megváltozva is. Miért is gondoltam volna az ellenkezőjére? Még nem éreztem előtte elutasítást, kételyt. Az elutazásom napja életem végéig az emlékeimben lesz. Nagy csomagjaimmal felültem a buszra, kezemben egy kis ajándékkal, amit kedves, jó barátomtól kaptam, és amit csak a buszon nyithattam ki. Nem mutattam ki érzelmeimet, bánatomat. Talán nem akartam gyengének látszani, vagy csak büszkeségből sem, de ez a magabiztosságom hamar megrendült. Az autóbusz ablakán keresztül láttam búcsúztatóim szemében az ösz- szegyűlt könnyeket, és összeszorult a szívem. Miért ők sírtak? Ők csak az én hiányomat érezték, nekem viszont az egész addigi életem tűnt el. Elindult a busz, én pedig kinyitottam az útravaló ajándékomat. Egy fénykép volt benne, amin a barát visszamo- solygott rám, és egy levél tele olyan élményekkel, amik csak nehezítették az elindulást. És akkor sírtam. A hátrahagyott emlékek fájtak, a lelkem sírt. Otthagytam az otthonomat és új életem lett: más ország, más emberek, más akcentus, más habitus... Nem mondom, Otthagytam az otthonomat, új életem lett. A kép már nem is kép, sokkal több annál I A kép - ami már nem csak 1 egyszerű kép, hanem erőt I adó sugárzás - még min- V dig ott áll az asztalomon. « Tudom, hogy bármerre is * megyek, vagy visz az élet, I mindig ott lesz nekem. A J távolság már parányivá tő mörödött. Egy olyan kötő dés alakult ki, amihez nem kellenek szavak, elég egy rezdülés is... Ha minden ember ilyen hitben élne, és tudná tisztelni társát, mennyivel kiegyensúlyozottabb lenne a világ. hogy könnyű volt egy idegen s közegben egyedül lenni, de az ember igyekszik helytállni. A fényképet kiraktam az íróasztalomra. Máig ott van. Ettől a képtől kaptam erőt, ha nagyon elbizonytalanodtam, ezt a képet utáltam, ha keserűségem- ! ben még mindig j nevetett rám. Hosszú évek teltek el... változott az életem, és változtam én is. Már nem vártam annyira a hazamenetelt. Ha nagy ritkán otthon is voltam, csak néztek rám az utcán az emberek. Meglepődve tapasztaltam, hogy azok, akik azt mondták, várják, hogy hazatérjek, már nem is fogadtak olyan kitörő örömmel. Azt gondolták, már nem tartozom közéjük, pedig én csak közéjük tartozhattam. A másik országban is idegen voltam. Akkor hát hová tartoztam? De ekkor kiderült, miért érdemes élni: a fényképen szereplő ember örömteli viszontlátásáért, feltétel nélküli elfogadásáért. Az, hogy ugyanúgy bánik veled továbbra is, mint azelőtt, és hiába az eltelt évek, ő ugyanúgy tisztel és szeret. ■BAE, Tolnai Lajos Gimnázium avagy a szertorna minden kínja Valószínűleg sokan átélték már tesiórán a szertorna nyújtotta hatalmas örömöket. Hiszen ki ne szeretne egy két deciméteres szekrényen bukfencezni, egy lónak nevezett kitömött zsákon forgolódni, vagy épp átfordulni két rúd között? Néha ugyan leesik az ember, megüti kicsit a kezét, lábát, hasát, hátát, nyakát, fejét vagy olyan dolgait, amiket most inkább nem neveznék meg. De végül is a kihívás a lényeg az egészben! Hogy addig eshetünk fejre két rúd között, ameddig csak akarunk! Elvégre mekkora öröm az, amikor az ember egy alkalommal a talpán hagyhatja el a lovat, vagy nem esik olyan durván a hátára fejállás közben! És micsoda élmény az, mikor a rudakon tartjuk magunkat, tenyerünk, egész kézfejünk beborítva a magnéziumnak nevezett krétaporszerű anyaggal, himbálózunk egy kicsit, majd átfordulva feltörölhetjük a szőnyeget a pólónkkal! A talajgyakorlatnál mekkora öröm, mikor egyszer végre sikerül megtartanunk magunkat kézállásban két másodpercig, majd hatalmas puffanással a hátunkra eshetünk, és élvezhetjük kicsit a pihenést! A szertorna nagyon tanulságos is. Megtanulhatjuk például, hogy fejre- vagy hátraesésnél egykét méter magasságból két vagy három tatami sem elég ahhoz, hogy ne fájjon, és azt is, hogy a ló és a gerenda nem is olyan stabil, mint amilyennek látszik. Ki ne szeretné tesiórán a szertornát? Hisz, mint látjuk, örömteli és hasznos! Mindenkinek legalább egyvalami jó benne! Ha más nem, akkor a vége... ■ Komáromi Áron t 1 t I \
