Tolnai Népújság, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-13 / 11. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. JANUÁR 13., SZOMBAT HÉTVÉGE veterán A vérét adta a hazáért, súlyosan megsebesült, s miután hazatért Szekszárdra, nem kitüntetés várta, hanem üldöztetés. B listára tették, rendőri megfigyelés alatt állt, alkalmi munkákból élt egészen Nagy Imre hatalomra kerüléséig KÉTSZER VEZÉNYELTÉK A FRONTRA Magyar királyi főhadnagy, nyugalmazott őrnagy. Ezt a titulust használja legszívesebben a Don-kanyart megjárt, kilencvenéves veterán, Németh László. Wessely Gábor Egykori bajtársai ma már történelmi figurák. Kéri Kálmánnal Huszton ismerkedett meg, az 1944-es visszavonuláskor. Király Béla, az ‘56-os nemzetőrség parancsnoka pedig egy időben Szekszárdon szolgált - itt is nősült meg vele is réges-régi a barátsága. Regénybe illő életutat járt be Németh László. Evangélikus családba született, édesapja volt a szekszárdi egyházközség megalapítója és a templom építője. Édesanyja betegeskedett, s miLászló elvégzett egy könyvelői tanfolyamot - ahogy fogalmaz: katonatisztből számviteli kukac lett s búcsút mondhatott a vagonkirakásnak. Az Agro- kernél helyezkedett el, ahol osztályvezetővé, végül igazgató-helyettessé avanzsált. Nyugdíjba vonult 1979-ben, de még tíz évet dolgozott, különféle nagyberuházások számviteli ügyeit intézve. Közben megvettek és rendbe hoztak Badacsonyban egy régi szép házat; ott érzi magát legjobban családjával, két lányával és négy unokájával. Senkire sem haragszik, de az nagyon nem tetszik neki, hogy mostanában egyre-másra teremnek a hősök. Egymást tüntetik ki és léptetik elő, aminek következtében az igazi érdemek súlyukat vesztik. Az országos hagyományőrző rendezvényeken - mint meséli - csak bámul, hogy mennyi már az ezredes meg a tábornok. Miközben ő, a keleti frontot kétszer is megjárt hadfi továbbra is magyar királyi főhadnagynak, nyugállományú őrnagynak érzi és vallja magát. A lovaknak fontos szerepük volt a háborúban A MAGYAR királyi Honvédségnek két ménese volt: Bábolnán és Mezőhegyesen. A különböző harci feladatokra, különböző lovakat tenyésztettek. A legerősebbek húzták a hadi- konyhát, a gulyáságyút, a legszebbeket kapták a tisztek. A nehézfegyverzet szállítására kistermetű, mokány lovak szolgáltak. Németh László alakulatában 80- 100, speciális nyereggel felszerelt ló vitte a géppuskákat, húzta az aknavető-taligákat és a l& szeres kocsikat. a motorizáció csak a negyvenes évek elejétől kezdett igazán elterjedni a magyar hadseregben. Ak- I kor állították fel Dálnoki Miklós 1 Béla parancsnoksága alatt a gyorshadtestet. * m időkben, amikor mindenkiben ellenséget láttak az ország új urai, B listára tették, és 1946- ban eltávolították a hadseregből. Ezt követően jó ideig vasúti rakodással és szénhordással múlatta az időt, a hazáért vérét adó, hadirokkantnak nyilvánított üszt. Negyven tonna kő kilapátolása, vagy a százkilós réz- gálicos zsákok kihordása a vagonból - ez biztosította a megélhetést. Szerencsére szívós, optimista alkat Németh László. A testedzés sosem állt távol tőle, már az akadémián is sportolt, kedvence a modern pentatlon - az öttusa - volt. Persze a front az erős fizikai és lelki alkatú tiszteket is megviselte. Ő egy 350-380 fős nehézfegyverzetű alakulat parancsnoka volt. S amikor nyomultak előre, akkor látták csak igazán, hogy mire képesek a géppuskáik, aknavetőik, golyóis sündörgött az ÁVO. A felesége rettegett, a két lánya sírt, ha civil ruhás nyomozó kopogtatott. Egyszer le is tartóztatták, elvitték Pécsre, és nem sokon múlott, hogy nem internálták. Nagy megaláztatások után elengedték, és 1950-től '53-ig rendőri felügyelet alatt állt. Semmi bűne nem volt. Mint mondja, ezt csak az értheti meg, aki élt a félelem éveiben. Nagy Imre hatalomra kerülésekor konszolidálódott a helyzet Magyarországon. Németh Az egyik öcsém, aki szin- tén magyar királyi hadnagy volt és a szekszárdi ezreddel harcolt, hősi halált halt a Donnál. Németh László kilencvenévesen is jól tartja magát, pedig nem kímélte az élet vei Bécsben kezelték, ő ott született 1917-ben, és 1923-ig osztrák állampolgár volt. Elvégezte Szekszárdon az elemi iskolát, a Garay gimnáziumot, majd a fővárosba, a Ludovika akadémiára került. Tiszti szolgálatát Kaposváron kezdte, hadnagyként, 1939-ben. Kétszer vezényelték a frontra, mindkétszer súlyosan megsebesült. Először 1942-ben Donyeck mellett, ahol egy aknagránát robbant fel a közvetlen közelében, majd felépülése és visszakerülése után, 1944- ben Akasztó községben, utcai harcban. Fej- és lábsérüléseket szenvedett, kórházvonat szállította a hátországba, aztán nyugatra került, de amint tehette, 1945-ben hazajött. Kato'nai pályáját kívánta folytatni - tapasztalt főhadnagyként -, ám azokban a zavaros szóróik. Emberdarabok csüngtek az elfoglalt erdő fáin. Visz- szavonuláskor ugyanez a kép fogadta őket, csak ekkor már a saját bajtársaik tetemei szóródtak szanaszét. Egy alkalommal egy faluszéli romos ház két kisablakából kémlelték az ellenséget egy zászlóssal. És a sors úgy akarta, hogy az orosz mesterlövész nem rá célzott. A társát lőtte ki, akit hátra vittek a segélyhelyre, és akire az orvos csak legyintett: lássák el a fej sebét, de reménytelen. S ami szinte csoda: két év múlva találkozott ezzel a sebesülttel Kaposváron. Elmesélte, hogy egy lengyel kórházban kötött ki, ahol már kirakták a hullák közé, mégis itt van. Több százezren azonban nem térhettek vissza. És aki hazajött, kitette magát az esztelen üldöztetésnek. Németh László körül A Don-kanyamál elesett hétezer-ötszáz katonára emlékeztek kegyelet Szekszárdon és Závodon katonák és civilek koszorúkat helyeztek el a háborús emlékműveknél A hétezer-ötszáz megyei katona emléke előtt tisztelegtek Szekszárdon A második világháborús emlékmű koszorúzásával emlékeztek az 1943-ban, a Don-kanyamál elesett magyar katonákra tegnap délután Szekszádon. A doni áttörés 64. évfordulóján a Magyar Nemzetőrség Országos Szövetségének Katonai Hagyományőrző Tagozata, a Honvéd Hagyomány- őrző Egyesület Tolna Megyei Szervezete, a II. Világháború Hősi Halottaiért és Áldozataiért Egyesület rótta le kegyeletét az emlékműnél. Kovács lános dandártábornok, a Magyar Nemzetőrség Tolna Megyei Szervezetének elnöke lapunknak elmondta, mintegy tizenötezer Tolna megyei katona harcolt a Don-kanyar- nál 1943-ban. Közülük közel hétezer-ötszázán, azaz a katonák fele vesztette életét a csatákban, a hadosztály pedig az áttörés után megsemmisült, nem állt össze még egyszer. Horváth István, Szekszárd polgármestere köszönetét mondott a civil, a hagyo■ 1943 januáijában több mint százhúszezer magyar esett el a Donnál. mányőrző és a katonai szervezeteknek, valamint a város iskoláinak, intézményeinek, hogy megszervezték az emlékezést, és nem hagyják, hogy a háborús hősök emléke feledésbe merüljön. Mint mondta, a II. Magyar Hadsereg 1943 januárjában szinte teljes létszámban megsemmisült a Donnál. A csapatok rendezetlen visz- szavonulása miatt, amelyet a január 12-én megkezdett szovjet ellentámadás okozott, nem állapítható meg pontosan a veszteség. Százezrek vesztek oda, sebesültek meg, tűntek el. Dr. Tóth Csaba Attila, a Szekszárdi Védegylet tagja egy verssel emlékezett meg a Don-kanyarnál elesett magyar katonákra. A város három történelmi egyházának képviselői, Bacsmai László katolikus plébános, Sefcsik lózsef evangélikus lelkész, valamint Balázsi Zoltán református lelkész egy-egy imát mondtak el a hősi halott katonák lelki üdvéért, valamint Magyarország jövőjéért. ■ R. T. Máig nincs pontos adat az áldozatokról A závodi civilházban a történelmi eseményeket Ékes László újságíró idézte. Mint mondta, máig nincs pontos adat az orosz ßldön maradottakról. Az est vendége volt Törő György népi iparművész is, aki 10 esztendővel ezelőtt az oroszországi Bolgyirevkában gemenci fából felállította a Megbékélés kapuját, amelyről sohasem hiányoznak az ott élők virágai. A megemlékezés után a jelenlévők megkoszorúzták a katolikus templomban lévő második világháborús márványtáblát k 4 é l J
