Tolnai Népújság, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-28 / 253. szám
2006. OKTÓBER 28., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG RIPORT 5 Szeretetpakkot hozott a posta Ákosnak betegség Az iskolatársak figyelmessége erőt ad a felépüléshez, a súlyos betegség legyőzéséhez Szeretetcsomagot hozott a postás Ákosnak. A nyolcadikos györei fiú részére iskolatársai küldtek ajándékokat és jókívánságokat, hogy ezzel is segítsék a gyógyulását. Ákost daganatos betegség támadta meg, az elmúlt félév nagy részét kórházban töltötte. Azt ígéri, hogy a csomag erőt ad neki a felépüléshez. Steinbach Zsolt Színes kendővel a fején üdvözöl bennünket Kiss Ákos a takaros, jól felszerelt családi házban. Barna, kicsit fáradt-szomorú szemű, kevés beszédű, ritka mosolyú fiú, a kamaszkor küszöbén. Közveüen, barátságos édesanyja, Kiss Józsefné hellyel kínál bennünket. Beszélgetésünk alatt mindvégig vigyáz rá, hogy rövid időre se tűnjön el az egyébként a lényéből fakadó mosoly az arcáról. Még akkor se, ha a szeméből olykor esetleg mást olvasna is ki az ember. Jól kiegészítik egymást Ákossal: lényegében együtt csináltak végig egy olyan fél évet, amit az ellenségének sem kíván az ember. A fiúnak idén tavasszal kezdett fájni a lába. A térdében egy csomó keletkezett, amit áprilisban operáltak ki. Kiderült, hogy rosszindulatú daganat. Néhány hét múlva újra fájt a műtött térd, már szinte járni se tudott a fiú. Újabb operációra került sor, immár Budapesten. A műtét után közel egy hónapig volt a kórházban Ákos. Édesanyja mindvégig vele volt. Június elején kezdődött a kemoterápiás kezelés Pécsett. A főorvos úgy magyarázta Ákosnak, hogy ez olyan, mint egy útkereszteződés. Bekötött szemmel is épségben át lehet érni rajta, de azért jobb, ha körülnézünk. Még ha keserves is ez a biztonsági intézkedés. Hatszor három hétig tartott a kezelés, ami nem egészen két héttel ezelőtt fejeződött be.- Úgy éltem meg, ahogy egy anya ezt meg tudja élni - válaszol Kiss Józsefné a nem túl okos kérdésre. - Mi az elején szinte levegőt se kaptunk. Aztán mikor belekerültünk, már adta magát a helyzet. Lelket kellett önteni a legénybe. És neki belénk. Ákos először azt mondta nekünk, a legrosszabb az egész betegségben az volt, hogy a kórházban szinte semmit nem tudott csinálni. (Kiderült, hogy legszívesebben horgászott volna.) Később viszont megtudtuk tőle, a legelső nagy bánata az volt, hogy mindjárt az első kezelés után kihullott a haja. Édesanyja azt mesélte, hogy fiának korábban rövid frizurája volt, frufruval, elöl egy forgóval. Amikor vitték a műtőbe, az egyik orvos azt mondta Ákosnak: olyan vagy, mint Elvis. A mai férfi sztárok közül viszont sokan viselnek kendőt. Olyat, amilyet most Ákos is hord, amíg újra ki nem nő a haja. Egyébként ez a kendő is Ennél nagyobb örömet nem tudtak volna adni „Az iskola összefogott, és minden gyerek saját kezűleg készített valamit Ákos számára. Ez neki nagyon sokat jelentett, mivel tavasz óta alig találkozik velük. Én, mint szülő különösen hálás vagyok, mivel láttam Ákos tekintetét, mikor kibontotta a csomagot. Annyi nehéz dolgon ment ő keresztül ebben az időszakban, és ennél nagyobb örömet mi sem tudtunk volna neki adabban a csomagban volt, amit a fiú az iskolatársaitól kapott a napokban. A postás hozta a hatalmas pakkot, amiben a CD- től kezdve az üdítőn át a gyerekek által saját kezűleg készített rajzok, tárgyak és nem utolsósorban olyan kedves üzenetek voltak, mint „Mindent bele, Ákos!”, vagy „Lyobbulást kívánok!” Merthogy az egész iskola szorított neki, hogy sikerüljön átvészelnie ezeket a nagyon nehéz napokat, és, hogy mielőbb visszatérhessen a suliba. Az iskola igazgatója, egyben Ákos osztályfőnöke, Nyakas Gizella szerint nagyon szerették volna ezt Ákossal is éreztetni. És mivel csak ritkán volt otthon, egészégügyi okokból pedig olyankor is csak elvétve lehetett látogatni, próbáltak valami olyat kitalálni, aminek örülne a fiú. Ezért kértek neki kívánságdalt a Duna TV-ben, és ezért küldték neki az ajándékcsomagot. Az akciót egyébként az iskola Vöröskereszt csoportja, Gáspárné Link Andrea vezetésével hirdette ki és szervezte meg. Még a postással is megbeszélték, hogy az ajándékcsomagot a „Posta” kézbesítse. Ákost tehát visszavárják, de addig is segítenek neki a tanulásban. A fiú a kórházi idők során magántanulóként próbált haladni a tananyaggal. Most, hogy itthon van, osztályfőnökéhez jár 3-4 naponta tanulni. A Kisséktől néhány háznyira lakó pedagógussal már egyez ményes „redőnyjeleket” is kialakítottak, hogy kinek mikor alkalmas a foglalkozás. Az Ákossal való, munkaidőn túli tanulást egyébként az iskola valamennyi érintett pedagógusa felajánlotta. Osztályfőnöke szerint Ákos nagyon jó tanuló, és nagyon erősen tartja magát. - Szerencsére egy hatalmas akaraterővel megáldott gyerek - fogalmaz Nyakas Gizella. Ami azt illeti, Ákosnak nem csak a betegsége miatt van nagy szüksége erre. Jövőre középiskolában szeretné folytatni. Orvos szeretne lenni. Az első kemoterápiás kezelés után pedig már azt is eldöntötte, hogy onkológus lesz. Mert ha majd bemegy a gyerekekhez, és azok azt mondják, hogy hányingerük van, akkor ő tudni fogja, hogy igenis lehet hányingerük. A györei fiú ugyanis látott a kórházban olyan kis beteget is, aki hányingerre panaszkodott, de nem hittek neki. Ákos viszont, ha orvos lesz, nagyon jól tudja majd, hogy mi mindentől lehet hányingere egy nagybeteg kisgyereknek. A legnehezebb napokon ő már mindenesetre remélhetőleg túl van. Bár még vár rá a körülbelül egy hónapos sugár- kezelés, ami szintén amolyan „útkereszteződéses” dolog. A második műtét óta ugyanis semmilyen elváltozást nem találtak a szervezetében. Ákos a második félévtől már remélhetőleg újra a györei iskolába jár. Talán a Kiss család helyzete is normalizálódhat valamennyire. Mivel az édesanya végig igyekezett a fia mellett lenni, egykeresőssé vált a família, a buszsofőr családfő fizetéséből kellett megélniük négyüknek. Ákosnak ugyanis egy küencéves húga is van. A fiúnak persze továbbra is megveszik a horribilis összegbe kerülő táplálékkiegészítőket, mert - természetesen - mindent, ami segíthet, biztosítani akarnak neki. Kissék szerencsére számíthatnak a tágabb családra, Ákos nagyszüleire és nagynén- jéékre is. Az édesanya egy helyi kisboltban dolgozik, a főnöke eddig is sokat segített. Egy alapítvány révén ingyen jutnak egy egészségmegőrző teához. És ott van mögöttük egy jobbulást kívánó iskola is. Ákos és édesanyja kikísérnek bennünket a kapuig. Nem látni a fiú járásán a műtét következményeit. Már megtanulta, hogy meg kell feszítenie a lábát és úgy lépni vele. Az orvosok mindenesetre azt mondták, hogy síelő nem lesz belőle. Ákos ezt különösebben nem bánja. Nagy álma tavaszra egy robogó. TISZTELT ADÓZÓ POLGÁROK! A szekszárdi Babits Mihály Általános Iskoláért Alapítvány tisztelettel köszöni mindazoknak a támogatását, akik az ALAPÍTVÁNY javára ajánlották fel 2005. évi személyi jövedelemadójuk 1%-át, mely 566 302 Ft volt. Az ALAPÍTVÁNY ebből az összegből a kiemelkedő eredményt elérő tanulókat jutalmazta, a táborozásokat támogatta, és a magasabb szintű oktatás feltételeit - eszközbeszerzéssel - javította. Jövőbeni támogatásukat előre is köszönjük! Az Alapítvány adószáma: 19233071-1-17 AZ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA A bölcskei Tűzoltó-egyesület megköszöni a személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánló állampolgároknak, hogy támogatásukkal megtisztelték az egyesületet. A 2006. évben befolyt összeg: 102 628 Ft, mely összeget az egyesület működési § költségeire fordítjuk. ?■ \fTűzoltó-egyesület Vezetősége ^ A „Dr. Kintli József - Dr. Lukovits István” Sebészeti Alapítvány (adószám: 19232805-1-17) köszönetét fejezi ki mindazoknak, ; akik 2004. évi személyi jövedelemadójuk 1 %-át, 371 202 Ft-ot alapítványunk ' javára ajánlották fel. A befolyt összeget a korszerű 1.1 orvosi eszközök bérleti díjának |' kifizetéséhez használtuk fel. * I Az Alapítvány Kuratóriuma A Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület megköszöni támogatóinak, hogy adójuk 1%-át felajánlották. A, A befolyt összeget 1 egyesületünk fenntartására fordítottuk. Tisztelettel kérjük a jövőben is támogatásukat. A bogyiszlói Általános Iskolában működő „Gyermekért, Bogyiszlóért” Alapítvány Kuratóriuma köszönetét mond azoknak a szülőknek, támogatóknak, akik a 2004. évi szja 1%-át, 158 281 Ft-ot alapítványunknak ajánlották fel. A befolyt összeget a testvértelepülésünkről, Csíkcsicsóról érkező diákok 1 hetes csereüdülésére, valamint a továbbtanuló diákjaink tanévkezdési támogatására használtuk fel. Kérjük, ha módjukban áll, továbbra is támogassák alapítványunkat. Adószámunk: 18855915-1-17 ■ -46461A „Tölösi Péter” Alapítvány j a leukémiás és tumoros megbetegedésű gyermekek gyógyításáért ! (székhely: 7623 Pécs, József Attila u. 7. | adószám: 19031518-2-02) ezúton tájékoztatja a 2004. évi j szja 1%-val az alapítványt támogatókat, hogy a 12 590 350 Ft ! támogatást az alábbi célokra I használta fel: Rehabilitációs központ és orvosi berendezések működtetéséhez anyag- és rezsiköltség: 5 607 607 Ft. | Gépek, berendezések vásárlása a rehabilitációs központba: 734 609 Ft. j A fennmaradó 6 248 134 Ft-ot i elkülönítettük a rehabilitációs ; központ működtetéséhez j és orvosi berendezések vásárlására a I következő évekre. Támogatásukat ezúton is köszönjük. Külön köszönetét mondunk fő támogatóinknak: a Magyar Telekom Nyrt. T-.Mobil Magyarország Rt.-nek. Alapítvány kuratóriuma Fúomiim flony/iád sportegyesük köszöni támogatóinak a 2004. évi szja-ból 2005-ben vjmi2Q 707 Fttámo^/ w apAz 1. Béla Gimnázium ás Informatikai Sza kkőzáptskoia tanulói nevében az U I BÉLA ALAPÍTVÁNY kuratóriuma tisztelettel köszöni mindazoknak a támogatását, akik jövedelemadójuk 1 %-át alapítványunk számára ajánlották fel. A kapott 604 086 Ft-ot az alapító okiratban foglalt céloknak megfelelőón diákjaink támogatására fordítottuk. Bízunk abban, hogy a jövőben is megtisztelnek bennünket • támogatásukkal. Adószamunk: 18854024-1-17 Ákos levele „Ezúton szeretném megköszönni a györei Általános Művelődési Központ tanárainak és tanulóinak az általuk készített csomagot, amelynek nagyon örültem. Remélem, a II. félévet már közöttük tölthe- tem, mert április óta a betegségem miatt a napjaim töbl>- ségében kórházban voltam. Figyelmességük nagyon jólesett és erőt ad a felépülésemhez. Köszönettel: Kiss Ákos 8. osztályos tanuló”
