Tolnai Népújság, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-31 / 177. szám

2 SZEKSZÁRD ÉSTÉRSÉGE NÉPÚJSÁG - 2006. JÚLIUS 31, HÉTFŐ Még használni fogják a régi labdarúgópályát bogyiszló Jóváhagyta az új futballpálya létrehozásáról szóló elképzeléseket a bo­gyiszlói képviselő-testület - közölte Tóth István polgár- mester. Mint azt megírtuk, a régi pályát gyakran elönti a belvíz, ezért alakítanak egy újat, a most készülő el- kerülőút egyik alvállalkozó cégének segítségével. A dön­téshozók még azt is el sze­retnék érni, hogy az elkerü- lőút építésénél kitermelt földdel emeljék meg a régi pálya szintjét, (sk) Sok a baleset, nagy a forgalom a környéken 'regszemcse Pozitív vissza­jelzéseket kapott a rendőrség a lakosságtól a körzeti meg­bízottak munkájáról - mond­ta Illés László alezredes, a ta­mási rendőrkapitányság ve­zetője, aki a napokban szá­molt be a rendőrség munká­járól a képviselő-testület ülé­sén. Gondként emb'tette, hogy sok a baleset, mert nagy az átmenő forgalom a Siófokra vezető úton. (ii) Évente közel négyezren jönnek az erdei iskolába lengyel Az Anna-fürdői er­dei iskola nemcsak a Tolna megyei, de a szomszédos megyék iskolái körében is népszerű. A hőgyészi erdé­szet területén 2002-ben nyílt erdei iskolában évente 3-4 ezer vendégéjszakát tölte­nek el diákok és felnőtt ki­rándulócsoportok. (fké) Ötödször vágtak neki a virtuskodók a Dunának Paks Százhuszonhatan vál­lalkoztak szombaton arra, hogy úszva tegyék meg a Paks-Kalocsa közötti 15 kilo­méteres távot. A próbatétel­re Ausztriából, Romániából és Franciaországból is jöt­tek. Az úszók mindegyike rendben partot ért, bár meg­zavarta útjukat egy bolgár hajó. Győztest nem hirdet­tek. A program azt hivatott bemutatni, hogy a paksi atomerőmű békében él kör­nyezetével, s nem szennyezi azt. így kerülhet sor arra, hogy a hűtővízként is szol­gáló Dunában tegyék meg ezt a távot úszva, (vt) Külföldön képezték magukat • • esély Ot szekszárdi tanuló svéd és olasz mesterektől tanulhatott Csicsó Béla, Puxler Roland, Csicsa László, Kling Tamás és ikertestvére Kiing Zoltán (balról jobbra) bármikor szívesen visszamenne külföldi gyakorlatra Kevés a példa, hogy egy szakiskolás külhonban tanulhatja a szakmát. Ezért is érezte magát sze­rencsésnek a szekszárdi Esély iskola öt növendé­ke, akik nemrégiben tér­tek haza háromhónapos svéd és olasz szakmai gyakorlatukról. Steiner Viktor SZEKSZÁRD A szekszárdi Kiing Tamás asztalosnak tanul. Az áprilisi tavaszból repült a mí­nusz hétfokos hidegbe Arvi- dsjamba, Svédországba, ahol gyakorlatát töltötte. Eleinte nagyon fura volt neki a szinte állandó nappali világosság. - Arvidsjam az északi sarkkör alatt ötven kilométerrel találha­tó, ezért ott ilyenkor hajnali ket­tőkor nyugszik a nap - magya­rázta a fiatal. Az ötezer lakosú településen internetkávézó, konditerem sőt, élményfürdő is volt - mesélte Tamás. Az első hónap nyelvtanulással telt.- Angol nyelven tanultam své­dül, ami nem volt könnyű, de elboldogultam - mondta. Ez­után szakmai ismereteit bővít­hette. Padokat, dísz fabábukat készített az asztalosműhely­ben, de füvet is nyírt, ha kellett.- Érdekes volt olyan technikát használni, melynek idehaza a közelébe sem kerülhetek - árul­ta el. A munka mellett a szóra­kozásra is jutott idő. Motoros szánon utaztak, ellátogattak a szomszédos Finnországba és Norvégiába is. Tamás kalandja­iról verset is írt. A szintén szekszárdi Puxler Roland kőművestanuló, Észak- Olaszországban, Verbaniaban tölthetett három hónapot. - Kel­lemes környezetben laktam egy debreceni lánnyal, illetve egy budapesti és egy ráckevei srác­cal - mesélte. Mint mondta, a skorpiók sem zavarták, csak a nyelvvel akadtak nehézségei, de azért megértette magát. Régi házakat újítottak fel, illetve vas­betonszereléssel és betonozás­sal foglalkozott a vállalkozás, melyben dolgozott. - Néha napi tíz órát is melóztunk, de szóra­kozásból sem volt hiány. A Moto Guzzi találkozó különösen tet­szett, de jártunk hajókirándulá­son, és láttunk egy Eros Ra- mazotti-koncertet is. Az olaszok igen. lazák, és segítőkészek - összegezte tapasztalatait. Csicsó Béla tetőfedő és Kiing Zoltán szekszárdi asztalostanu­lók, valamint a bogyiszlói Csi­csa László szobafestő Dél-Olasz- országba, Forlíba kerültek. - Mi egy kevésbé kényelmes mun­kásszállón laktunk, ahol meleg víz csak a konyhában volt - me­sélte kissé bosszankodva a há­rom diák. - A munka kemény volt, maltert kevertünk, betont hordtunk és alapot ástunk. Ne­kem először nem tudtak a kép­zettségemhez illő munkát adni, de végül megoldódott a problé­ma - mesélte a tetőfedőnek ta­nuló Csicsa László, akit egyéb­ként is sújtott a balsors. A milá­nói reptéren elveszett a cso­magja, majd a bankkártyáját nyelte el az automata. Hármuk­nak kevesebb lehetőségük volt a kikapcsolódásra, de ők is szí­vesen visszamennének. Egy alapítvány és egy program segítette az utat Az Esély iskola diákjai az Artemisszió Alapítvány köz­reműködésével jutottak a díj­mentes külföldi gyakorlati helyhez. A Leonardo da Vin­ci programban összesen húsz hazai szakmunkás ta­nuló kapott lehetőséget isme­retei bővítésére Olaszország­ban, illetve Svédországban. A fiatalok egy háromlépcsős válogatás után jutottak ki. Az öt tanuló utazását az Esély iskola és a tanulók szakmai képzését biztosító Mester Kft. is támogatta. Kö­zös céljuk volt, hogy a fiata­lok megismerhessék a kül­földön használatos techniká­kat, anyagokat és munkamo­rált, valamint a különböző nemzetiségek kultúráját. Közkút helyett kerti csapokat építenek ki a rászorulóknál bogyiszló A falu utcáin találha­tó ivóvízkutak számának csök­kentését tervezik Bogyiszlón. Tóth István polgármester el­mondta, hogy a településen meglehetősen sok van. Néhány olyan háztartás is akad, ahol nincs ivóvízbekötés, így ott ezek a kutak biztosítják a vizet. A használatuk után viszont az önkormányzat fizet. A kutak fertőzési forrást jelenthetnek az ivóvízrendszerre. Ezen víznye­rő helyek nem megfelelő hasz­nálata, illetve elhelyezkedése pedig olykor konfliktusokat okoz a lakosság körében. Ezért az önkormányzat a rendszert üzemeltető Tolna Vízmű Kft.-vel közösen azt tervezi, hogy a köz- kutak nagy részét megszünte­tik. Ám azoknál az érintett ház­tartásoknál, ahol nincs bevezet­ve a víz, a kerítésen belül egy kerti csapot építenek ki. Az ön- kormányzat vállalja ennek föld­munkáit, a lakóknak a vízóra­aknát kell kiépíteniük. Nekik kell kifizetniük a beszerelést is, amit viszont a vízmű önköltsé­ges áron végez el. Tóth István közölte: ilyen megoldással nem­régiben már éltek a faluban, ha­marosan újabb közkútkiváltá- sok várhatók. ■ S. K. Nem a szüreti fesztivállal jubilál a község Medina Idén ötszázhatvan éves Medina - tudtuk meg Szalai László polgármestertől. Az azonban már biztos, hogy ezt az évfordulót nem a település legjelentősebb rendezvényével, a szüreti fesztivállal ünnepük. A program hagyományos idő­pontja ugyanis egybeesik az önkormányzati választásokkal, ezért idén elmarad az őszi ren­dezvénysorozat. Ám ami késik, nem múlik. A polgármester szerint még eb­ben az évben méltóan kívánnak megemlékezni a tisztes kort megélt, a nehézségek ellenére máig fennmaradt Sió menti te­lepülésről. Medina 1446 óta írásban is jegyzett múltjában olyan momentumok is bőven akadnak, amelyek országosan ismertté tették a falut és a ben­ne lakókat. iK. S. Sárpilis Község Önkormányzata ezúton mond köszönetét a Sárközi Lakodalom 2006 sárpilisi rendezvé­nyének lebonyolításához nyújtott támogatásért, az Alisca Bau Építő Kft.-nek Bátaszék, Közúti Építő és Szolgáltató Kft.-nek, ÁFÉSZ Bátaszéknek, Grenn 2000 Kft.-nek, OTP Bank Rt.-nek, Paksi Atom­erőmű Zrt.-nek, Izsák Kál­mánnak, Richter József­nek, Papp Gyulának és a Decsi Pék Kft.-nek. *41867* El nem cserélnék gyémántdiplomájukat tanítók Ha hét életük lenne, újra meg újra ezt a hivatást választanák Hatvan éve végezte el a tanítóképzőt dr. Luszka Józsefné és Bajári Mik­lós. Gyémántdiplomáju­kat a PTE szekszárdi fő­iskolai kar ünnepségén vették át. Pályájuk majd­nem húsz évre összekap­csolódott, amikor Tolnán egy iskolában tanítottak. Ihárosi Ibolya szekszárd Bajári Miklóst taní­tója bíztatta, támogatta abban, hogy a képzőbe kerüljön. Éppen negyven évet töltött a pedagó­guspályán. - Aki a gyerekeket szereti, annak nem okozhat gondot a jó kapcsolat kialakítá­sa velük. Igazgatóként, a felnőt­tekkel már nem volt olyan egy­szerű a dolgom. Sajnáltam is, hogy akkor már csak heti négy órát foglalkozhattam gyerekek­kel. Bár abban az időben a szü­lők még tisztelettel voltak a pe­dagógusok iránt, ami ma már nem jellemző. Ha újrakezdhet­ném akkor is tanítónak mennék - mondta Bajári Miklós bácsi.- Gyermekkori álmom volt, hogy tanító legyek - kezdte az emlékezést dr. Luszka lózsefné. Hosszú évekig nem kaptam ál­lást, míg sikerült Mözsre kerül­nöm, majd Tolnán az I-es szá­dr. Luszka Józsefné és Bajári Miklós a gyémántdiplomákkal mú iskolában a napközibe ke­rültem. A délelőtti tanítók elvé­gezték az oktatás. Délutánra maradt a nevelés, amit mindig szívügyemnek tekintettem. Az én gyerekeim nem mentek úgy haza, hogy ne olvastam volna nekik mesét. Azt mondták, el sem megyünk míg Edit néni nem mesél. Ötven évvel ezelőtt nem éreztem annyira a hiányát a nevelésnek, mint most. Az akkori szülők még hallgattak a nevelőkre. Még nyugdíjasko­romban is dolgoztam a gyakor­ló iskolában hét-nyolc évet. Ha hét életem lenne, akkor is ezt a hivatást választanám - fogalma­zott Edit néni. á i A 1 >

Next

/
Thumbnails
Contents