Tolnai Népújság, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-14 / 163. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JÚLIUS 14., PÉNTEK NYUGDÍJASOK Kirándulást szervez a szekszárdi érdekszövetség Mórahalomra szervez kirándulást a Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége. Ellátogatnak a pihenőparkba, az élményfürdőbe, melegfürdőbe. Augusztus 2-án, hajnali 5.25-kor indulnak a szekszárdi buszpályaudvarról. Jelentkezni a szokásos módon, hétfői napokon lehet 8 és 10 óra között a Hunyadi utca 4. szám alatt, (gy) Horvátországba mennek fürödni a klubtagok Minden hónap második szerdáján kirándulnak valahová a Gemenc Volán Nyugdíjasklub tagjai - tudtuk meg Dongó Lászlótól, a klub vezetőjétől. Legutóbb Kis- kunmajsán mártóztak meg a gyógyvízben, most pedig Horvátországba, Eszék mellé készülnek. Terveik szerint ugyancsak egy gyógyfürdőben töltik a napot. A mintegy hatszáztagú klub népes kirándulásokat szervez, általában két buszt töltenek meg. (hé) Régiós fesztiválon lép fel az iregszemcsei kórus A Siófoki Régiós Fesztiválon lép fel vasárnap az iregszemcsei nyugdíjasklub énekkara. Jenvay Tivadar- né, a szervezet vezetője elmondta, a fellépésre népdalokkal, elsősorban az iregszemcsei Bartók-gyűjtés gyöngyszemeivel készülnek. Nem mennek egyedül, hiszen a hajóállomáshoz szervezett programokon az iregszemcsei Szedelice néptáncegyüttes is fellép, (hé) A kölesdi szépkorúak Baranyába kirándultak Bejárták Baranya egy részét a kölesdi Őszi Fény Nyugdíjasklub tagjai. A kirándulást a Kölesdi Közéleti Egyesület 196 ezer forintos nyertes pályázata tette lehetővé - tudtuk meg Pech Antalné klubvezetőtől. Szombaton korán reggel harminchétén keltek útra, hogy megnézzék a mohácsi csata emlékművét, a siklósi várat, a pécsi székesegyházat, valamint a zengővárkonyi hímestojás múzeumot, (hé) Megküzdött a hivatásáért életút Három évtizeden át nevelte szépre, jóra a gyerekeket A majálist ugyan elmosta az eső, de felköszöntötték a férfiakat is Csaba Józsefné harminckét esztendeig dolgozott óvónó'ként. Megfogadta, ha eléri a korhatárt, azonnal nyugdíjba megy, átadja a helyét a fiataloknak. Pál Ágnes A bonyhádvarasdi óvodában virágok mindenütt. Gyerekek, szülők, munkatársak várják Csaba Józsefnét, hogy elköszönjenek tőle. Gizi néni, az óvó néni, harminckét év munka után nyugdíjba ment. Az ízig- vérig óvodapedagógus mosolyogva hallgatja a kicsi lányok és fiúk verseit, énekét, a kollégák visszaemlékezéseit, az apák és anyák búcsúztatóját. Aztán a végén ő is köszönetét mond a gyönyörű ünnepségért és süteményre, üdítőre invitálja a népes társaságot. Szívesen beszél pályájáról. ■ „Szőts Gergely tanár úr beszélte rá édesanyámat, hogy írasson be középiskolába.”- Mindig pedagógus szerettem volna lenni, magyar-történelem szakos tanár, de annak idején még az is kétséges volt, hogy általános iskola után tovább tanulhatok. Édesapámat korán elveszítettem, szükség volt otthon a segítségre. Egy bonyhádi tanárnak, Szőts Gergelynek köszönhetem, hogy mégis másképp alakult az életem. Ő beszélte rá édesanyámat, hogy írasson középiskolába. A Perczel Mór Közgazdasági Technikumba kerültem. Sosem felejtem el: az osztályfőnököm azzal fogadott, Gizi, a te egyensapkád már megvan, Szőts tanár úr megvette. Azóta is ereklyeként őrzöm azt a bocs- kait. Érettségi után nem találtam a végzettségemnek megfelelő munkát. Kapáltam, cséplőgép mellett, aztán a Zománcgyárban három műszakban, végül könyvelőként dolgoztam. Minden munkahelyen jól éreztem magam, de a gondolataimban mindig ott volt: pedagógus szeretnék lenni. Közben megszületett a kisfiam és a kislányom. Otthon, a faluban megüresedett az óvónői állás. Jelentkeztem. Nekem ígérték, aztán kiderült, van annak már Csaba Józsefné azt csinálta, amit szeret. Mindig egyféle áhítattal ment be az óvodába, a munkahelyére gazdája, nem nekem szánták. Nem hagytam magam, mert tudtam, hogy a kiszemeltnek sincs képesítése, így egyforma helyről indulunk. Végigjártam minden fórumot. Kerestem a magam igazát. Végül megtaláltam, így lettem óvónő. Akkor, 1974-ben közel harmincán voltak az óvodában. Hárman foglalkoztunk velük: az óvónő, a dajka és a konyhás. Ott segítettünk egymásnak, ahol szükség volt rá. Amikor felvettek Kecskemétre, az óvónőképzőbe, nehéz időszak következett. Munka, tanulás, munka, tanulás. De megérte, mert azt csinálhattam, amit szerettem. Az óvoda mindig olyan volt számomra, mint a templom. Áhítattal és tisztelettel mentem be minden áldott nap. Nagy lehetősége volt ott az embernek: a gyerekeket a szépre, a jóra nevelni, az értelmüket csiszolni. Hatalmas kincset kaptam. Olyan helyen dolgozhattam, ahová mindig örömmel léptem be. Azt azonban megfogadtam, ha elérem a korhatárt, nyugdíjba megyek. Sok fiatalnak szüksége van a munkára. Ismerjék meg ők is gyermekzsivaj szépségét, a nevelés örömét. Tiszteletdíjas polgármester, szereti a verseket Csaba Józsefné Cseke Gizella 1949-ben született Bonyhád- varasdon. Nyugdíjas német szakos óvodapedagógus, szülőfaluja tiszteletdíjas polgármestere. Nagyszüleitől, szüleitől tanulta az igazmondást, a család és a munka szeretetét, mások tiszteletét, s azt, hogy a bajbajutottakon segíteni kell. Ezeket szeretné átadni férjével együtt gyermekeinek is. Hobbija a versolvasás, a versek hallgatása. tevel Az Idősebbek Klubjának tagjai programok sokaságán vehetnek részt. Dr. Antal Tamás, a csoport vezetője nagy figyelmet fordít arra, hogy alkalmakat teremtsen a beszélgetésekre, az élményszerzésre. Mint Den- kinger Istvánnétól, a klub gazdasági ügyintézőjétől megtudtuk, részt vettek a gunarasi régiós nyugdíjas találkozón, ahol nagy sikerrel léptek fel táncosaik. Majális helyett, amelyet az eső elmosott, az idén juniálist tartottak Miklós József tanyáján. Ezen a rendezvényen a közösség hölgytagjai köszöntötték a csoport férfi tagjait, viszonozva nőnapi kedvességüket. A következő program sem váratott sokáig magára. Nagytevelre, Tevel testvértelepülésére utaztak a falu labdarúgócsapatával együtt. A falunapra voltak hivatalosak, ahol kitűnő vendéglátásban volt részük. Legutóbb Simontornyán jártak. A várszínházba váltottak jegyet, de az eső miatt a művelődési házban nézték meg A magyar menyegző című operettet. ■ P. Á. A nyári szünet az unokáké Dombóváron Az alsóleperdi búcsúban jártak a hétvégén a Dombóvári Nyugdíjas Érdekvédelmi Egyesület tagjai. Az egykor a dalmandi gazdasághoz tartozó pusztán a napot misével kezdték, majd sorban következtek a fellépők. Ők maguk citera kísérettel énekeltek, és két mókás jelenetet adtak elő, de szerepelt a dalmandi és a naki nyugdíjas csoport is. A nyáron több programon már nem vesznek részt a terveik szerint, inkább az unokák kötik majd le a nagyszülőket. Ezután első alkalommal szeptember 7-én jönnek össze, hogy megbeszéljék a következő félévi munkatervet, programokat. Két nagy ünnepet tartanak még az idén, az egyik a nyugdíjasok napja, a másik pedig a karácsony. Az önkormányzat minden évben támogatja őket, ez alkalommal 80 ezer forintot ítéltek oda nekik. Jelenleg 160 tagjuk van, kéthetente tartott összejöveteleiken általában 60-70-en vesznek részt. ■ H. É. A bőripari pályának is megvan a szépsége friss nyugdíjas Több ideje lesz a családra, de a cégtől sem szakad el Negyvenöt év a bőriparban. Nem csekély idő, még akkor sem, ha ennek több mint a felét adminisztratív munkatársként töltötte a cégnél Oláh Lászlóné, aki most ment nyugdíjba. Wessely Gábor A szekszárdi Palota Bőrdíszműgyártól a Samsonite Hungáriáig nem volt hosszú az út, csak az idő. Helyileg ugyanonnan ment nyugdíjba Oláh Lászlóné most, 2006-ban, ahol 1961-ben bőrdíszműves tanulóként végzett és dolgozni kezdett. Közben többször átalakult az üzem, nevet és tulajdonost váltott. Kezdetben a termelésben serénykedett - aktatáskákat gyártott -, aztán bérelszámoló, majd tb-ügyintéző lett. Sosem akart mást csinálni, mindig elégedett volt a sorsával, örömmel töltötte el a bőripari pálya szépsége. Nyugdíjba vonulása után sem szakad el a cégtől, visszajár még az utódjának segíteni a havi és a negyedéves záráskor. Azt mondja, neki biztosan nem lesz üres az élete, csak átszerveződik. Több ideje jut olvasni, kötni, együtt lenni a családjával - három gyereke, négy unokája van - otthon és a Karaszi-foki üdülőjükben. Oláh Lászlóné utolsó munkanapján. Mindig elégedett volt a munkájával Ötven év után pótolták a ballagást az óvó nénik HŐGYÉSZ Az 1956-ban megszűnt hőgyészi óvónőképző utolsóként végzett évfolyama annak idején ballagtató diáktársak nélkül volt kénytelen búcsúzni az alma matertől. Az immár nagymama korban levő óvó nénik most, ötven évvel később pótolták ezt a hiányosságot: június végén többszörös évfolyam-találkozó keretében, fakanalas-batyus, megismételt ballagást tartottak Hőgyészen. Az eseményre az ünnepeltek, azaz az ,,’56-osok” mellett a mostani ballagtató ,,’55-ösök” és az 1954-ben végzett öregdiákok is hivatalosak voltak. A találkozón végül a három évfolyamból összesen hatvanhat diák, tanáraik, nevelőik közül pedig hat pedagógus jött el. A hőgyészi művelődési házban a helyi óvodások, iskolások és felnőtt csoportok kedveskedtek műsorral, majd Pajor Márta, a szekszárdi főiskola tanára átadta az aranydiplomákat a jubilá- lóknak. Természetesen nem maradt el a ballagok és ballagtatok, a vendéglátó hőgyésziek köszöntése, méltatása sem. A nehéz éveket is zokszó nélkül megélt, az életben példamutatóan helytállt, az ünnepségen meghatott öregdiákok pedig még azt is megtudhatták, mennyi kiváló tulajdonságot kellett a Jóistennek figyelembe vennie, amikor megteremtette az óvónőt ■ S. K. 4 1 t i t T
