Tolnai Népújság, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-24 / 146. szám

4 ALMANACH 2006 - 10 ALSÓNYÉK TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT A vendégházban van a jövő falusi turizmus Nem dózerolták le, hanem felújították a parasztházat Az öreg rektor és az alsónyéki tanítók is rajta vannak a régi fotón. Péter Gáborné nagyon büszke alsónyéki gyökereire EZ TÖRTÉNT Zökkenőmentes volt az alsónyékiek csatlakozása Vérfrissítést jelent a bátaszé- ki óvodának az alsónyékiek társulása - mondta Kissné Müller Zsuzsanna óvodaveze­tő. A csatlakozás a vártnál is kevesebb zökkenővel történt, hiszen a bátaszéki és alsó­nyéki intézmények program­jai és dokumentumai jól il­leszkedtek egymáshoz. Kiss­né Müller Zsuzsanna szerint az alsónyékiek annyiban nyertek a társulással, hogy több lett a program. Jaszenovics Géza edényeit használják Szegeden is Jaszenovics Géza fazekasmes­tert több rendezvényre hív­ják, és több megrendelést kap, mint eddig bármikor. Idén is készül a bajai halün­nepre, de nemcsak oda készít korsókat, tányérokat és tála­kat. A népi iparművész a fa­lunapok gyakori vendége, és idén szeptemberben már a szegedi halfőző fesztiválon is használják munkáit. Har­minc gombócos töltött ká­posztás, illetve babfőző edé­nye is igen keresett. A Sárkö­zi Lakodalomra, akárcsak ta­valy, a népi együttesek tán­cos, azaz táncoló párral díszí­tett tányérokat kértek tőle. 1 ADATOK I A lakosság száma: 825 Óvodás: 39 Vállalkozás: 69 Költségvetési főösszeg, 2006: 64997000 Ft Költségvetési hiány, 2006: 6300000 Ft ERRŐL BESZÉLNEK Miről is beszélne a falu mos­tanság, ha nem a mai falunap­ról, mely bográcsos fesztivál is egyben. Újdonság lesz annyi­ból ez a rendezvény, hogy elké­szült a lelátó, így a falu lakói és a vendégek kényelmesen néz­hetik a folklórműsort. Ebben egyébként nemcsak alsónyéki, sárpilisi, bátai és bátaszéki együttesek lépnek fel, hanem egy eredeti dél-amerikai és in­dián népzenét játszó csapat is. Lesz tűzijáték, bál és főzőver­seny, így az is beszéd tárgya Al­sónyéken, ki mit rak a bogrács­ba. A falunap hagyományosan kiállításmegnyitóval, ünnepi istentisztelettel és a lányok ka- rikázójával kezdődik. A régi parasztházat nem dózerolták le Péter Gábor- néék, ahogy az előző tulaj­donos ajánlotta. Felújítot­ták, és ősztől várják azokat a vendégeket, akik csendre és nyugalomra vágynak. Ha elkészülünk, itt lesz a terasz. Szerintem olyan lesz itt ülni, mintha az erdőben pihenne az ember - mutatott körbe Péter Gáborné, a Síki Vendégház tulaj­donosa. Az erdősáv tényleg kö­zel van, de a kert csöppet sem emlékeztet a vadonra. A tuják és a levendulaszigetek a tervezett­ségről és a gazda lelkiismeretes munkájáról árulkodnak. - 2002- ben vásároltuk a házat, elsősor­ban a gyerekek miatt - mondja Péterné. - A nagyobbik lányom most gyesen van, két gyermeke van, egyébként dísznövényker­tész. Ők Pakson élnek. A kisel>- bik 18 éves, és jövőre érettségi­zik Bátaszéken. Hogy Alsónyé­ken marad-e, egyelőre nem lehet tudni. Az az igazság, hogy miu­tán a férjemmel jártuk az orszá­got, az az ötletünk támadt, hogy bekapcsolódhatnánk a falusi vendéglátásba. A ház szerkezete is teljesen megfelelő, hiszen a szobáknak külön bejáratuk van. Nyolcán férnek el benne, és mindegyik szobához külön für­dőszobát is építtetünk. Most ab­ban reménykedem, hogy ha megnyitunk, négy napraforgós szálláshelynek minősítik a ven­dégházunkat - tájékoztatott a tu­lajdonos. Péter Gáboné szerint a vendégházban azok szállhatná­nak meg, akik a sárközi vagy ép­pen bátaszéki rendezvényekre érkeznek. És a vadász-, horgász­turistáknak vagy éppen a ge- menci erdő szerelmeseinek is megfelelő lehet Bátaszéken és a környékén kevés a szálláshely, így a síki vendégház hiányt pó­tolna. - Szívesen látnánk egyete­mistákat, főiskolásokat is. És ar­ra is gondoltam, hogy a vendé­geknek hagyományos kézműves foglalkozásokat is szervezhet­nénk. Gyöngyfűzést, hímzést, te­hát olyan dolgokat tanulhatná­nak, melyeknek legalapvetőbb fogásait néhány nap alatt el le­het sajátítani. A termünk, egy gerendás, félig meszelt, félig tég­lával kirakott he­lyiség már meg is van hozzá. Itt egyébként csalá­di, baráti rendez­vényeket is lehet­ne tartani - me­sélt terveiről Pé­ter Gáborné. - Elképzelés van bő­ven. Épp ezért szeretnénk pá­lyázni. Sok minden hiányzik még. Régi bútorokkal, használa­ti tárgyakkal rendezzük be a szobákat és a konyhát. Ezek jó része már meg is van, csak fel kell újíttatni őket. A régi darabo­kat azért szeretem, mert a ké­nyelmet is szolgálják, és a sze­met is gyönyörködtetik, ráadá­sul sokkal inkább illenek ide, mint a modern berendezések. Van olyan darab egyébként, ami családi példá­ul ezek a fény­képek. Diákok, tanítók, sőt színtársulati ta­gok is vannak a fotókon. Ezeket még a szüleimtől, nagyszüleim- től és a dédszülőktől örököltem. Itt születtem Alsónyéken, sőt a felmenőim is. így aztán nem is csoda, hogy nagyon kötődöm ehhez a faluhoz, és hogy egy al­sónyéki parasztházat vettünk meg - mondta az asszony. Péter Gáborné szerint a legtöbb mun­ka a hátsó kerttel lesz. Szalon­nasütőt, kemencét, növényeket és pihenőhelyet álmodott ide a tulajdonos. - Furcsa, ha bele­gondolok, hogy a ház előző gaz­dája azt mondta, amikor meg­vettük, hogy ide már csak egy dózer kell. Tényleg sok volt a munka, de szerintem kár lett volna egy ilyen házat veszni hagyni - állítja Péter Gáborné. Sokat dolgoztak a közmunkások, de a fiatalok is gyakran segítenek- A Béke és a Temető utcát fel­újíttattuk, megépült a Sík kö­zepén a lelátó, és megszépül­tek a polgármesteri hivatal, a könyvtár irodái. Nemcsak fes­tettek, de bútorokat is vehet­tünk - mondta Dózsa Pál Ti­bor, Alsónyék polgármestere. A könyvtárba a Közkincs pá­lyázati támogatással új köny­vek is kerültek, és a település kiadhatta az Alsónyék törté­nete című könyvet. Jól jött ne­künk a közmunkaprogram is, tizenegyen tisztították az ár­kokat, és újították fel a járdá­kat. Ők egyébként segítettek az építkezéseken is. Persze lenne még mit tenni, és az is igaz, hogy sok minden alapo­san elő volt készítve. Büszke vagyok a fiatalokra, akik ön­szorgalomból festik a Mező tér kerítését, és akik azt ígér­ték, a falunapra elkészülnek a munkával. 2008-ig minden­képpen kész lesz a falut elke­rülő út is, és jövőre tárgyalni szeretnénk a szennyvízcsator­na építéséről is FONTOS EMBEREK Polgármester: Dózsa Pál Tibor, alpolgármester: Adorján Mihály, képviselők: Tasi János, Sörös László, Péter Gáborné, Molnár István, Horváth Péterné, Köbli Csabáné, református lelkész: Si­ma Endre, művelődési ház igaz­gató: Töttős Sándor Lászlóné, óvodavezető: Kissné Müller Zsu­zsanna, tagintézmény-vezető: Steiner Józsefné. Az összeállítást Budavári Kata írta, a fotókat Mártonfai Dénes készítette. Az oldal a Tolna megyei és az alsónyéki önkormányzat támogatá­sával jelent meg A ház csendes helyen áll, de közel a városhoz Péter Gáborné nemcsak a vendégházzal törődik, hiszen Bátaszéken egy mezőgazdasá­gi cégnél dolgozik. Az asszony elmondta, két éve van a nyug­díjig, de aztán csak a szállás­hellyel foglalkozik majd. Ad­dig is, szeptemberben szeret­nének nyitni az alsónyéki Sí­kon, hiszen már a fűtési rend­szer elkészült. A tulajdonos szerint a vendégház előnye, hogy közel van a vasútállo­máshoz és Bátaszékhez is, gyalog tíz perc alatt el lehet jutni a város központjába. Nem is beszélve arról, hogy roppant csendes helyen áll. ■ A régi bútordarab«)- örökség, kát, berendezést azért szeretik, mert a ké­nyelmet is szolgálják, és a szemet is gyö­nyörködtetik. RECEPT Sok tejföl és bors kell a jó alsónyéki bűtökhöz Töttős Sándor Lászlóné, aki nem mellesleg a művelődési ház és a könyvtár igazgatója, a tejfölös bütköt ajánlja. Egy kiló lisztből, fél liter tej­ben futtatott élesztővel, két to­jás sárgájával, vajjal vagy olaj­jal, kevés cukorral és egy csi­pet sóval lágy tésztát dagasz­tunk, majd kelni hagyjuk. Ez­után a kalácstésztát kis hal­mokra osztjuk, számszerint húsz, huszonnégy darabra, ezekből hosszú csíkokat sod­runk, és egyenként bütköt, az­az csomót kötünk rájuk. A bütköket megsütjük. Zsírt ol­Töttős Sándor Lászlóné vasztunk, ebbe sót, sok borsot és legalább négy pohár tejfölt keverünk, majd megforgatjuk benne a még forró kalácsot. Hobbivadász lett a hivatásosból vállalkozás Alsónyéken barátságból fuvaroz a kamionjaival Horváth Péter csak egy évig volt hivatásos va­dász, így hobbiból járja az erdőt. Fuvarozó vállal­kozása van, melyben re­ményei szerint nagyobbik fia is dolgozni fog. Horváth Péternek két kamionja van. Eredeti szakmáját csak egy évig gyakorolta, így a vadászat ma már a kedvtelése és nem a hivatása. 1994 óta fuvarozási vállalkozó. - A családalapítás mi­att vált szükségessé, hogy önál­lósítsam magam. Viktor, a na­gyobbik fiam 17 éves, és Baján tanul. Úgy tűnik, ő lesz az, aki beszáll majd a vállalkozásba, hi­szen amiben csak tud, most is szívesen és sokat segít. Roland fiam 14 éves, nagyon jó tanuló, így szinte biztos, hogy továbbta­nul. Hogy mi lesz belőle, egyelő­re még nem lehet tudni. Itt épít­keztünk, szeretem Alsónyéket. A feleségem, Mariann önkor­mányzati képviselő. Szóval, eszünk ágában sincs elmenni innen. A kamionoknak szeren­csére állandó helyük van, egy szekszárdi mezőgazdasági cég­nél fuvarozunk terményeket, tá­Horváth Péter pót hordunk. Van más munkánk is, de elsősorban ebből tartja el magát a cég. Azt is mondhat­nám, ha nem lenne állandó fel­adat, nem érné meg fuvarozni. Sok ugyanis a szállító cég. Két alkalmazottam van, és én is dol­gozom, így váltjuk egymást a vo­lánnál - mesélte Horváth Péter. Nyáron sok a munkája az alsó­nyéki vállalkozónak. De mint mondja, hiába az állandó hely, a madárinfluenza hatását ő is ér­zi. Horváth Péter Alsónyéken is fuvaroz, de elsősorban szíves­ségből, barátságból, vagyis a fa­lubeliektől nem kér pénzt. Gye­rekeivel egyébként közös a hob­bijuk, a vadászat. Azt mondja, jó helyre született, hiszen erdőből a környéken nincs hiány.

Next

/
Thumbnails
Contents