Tolnai Népújság, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-15 / 138. szám

Bálványaink: a sztárság sem fenékig tejfel Mindenkinek van egy kedvence, akire hasonlítani akar, és figye­lemmel kíséri minden lépését. Együtt örül és bánkódik vele, és mindent megtesz, hogy beszélget­hessen vele. Ezek a példaképek lehetnek hétköznapi emberek, akik többet tudnak felmutatni, mint mi, de a legtöbben egy sztárt választanak, talán azért, mert ró­luk többet tudunk meg. A bulvár­sajtó egy ilyen embertől származó sztoriért, minden pénzt megad, és ha kell, heteket vagy hónapokat is áldoz rájuk Ele ki gondol arra, hogy ha valóra válna álma, és olyan lenne, mint példaképe, ak­kor jól érezné-e magát a bőrében. Biztosan élveznénk egy rövid ide­ig a kiruccanást, de hamarosan menekülnénk a reflektorfény elől Az elénk terülő vörös szőnyegnek is megvannak a hátrányai Ami­kor visszatérnénk ebből a kirán­dulásból, megnyugvást éreznénk a saját városunkban, és elgondol­koznánk, hogy tényleg akarunk-e hasonlítani példaképünkre. BRAUN LOTTS VAK BOTTYÁN GIMNÁZIUM. PAKS ARANYKÖPÉSEK Amitől a tanórák sem unalmasak © Diák: „Most nem a tanárnő véleményét kérjük ki, hanem azt, hogy mit gondol a tanárnő!” © Tanár: - Téged a reál tárgyak érdekelnek! Diák: - Ja, Real Madrid... © Diák: „Több ember élte meg a 90, vagy akár a 100 000...” © Tanár: „Gyerekem! A Nap nem azért kel fel, hogy téged süssön!” © Diák 1: - Jössz ma edzésre? Diák 2: - Igen! Diák 1: - Rossz válasz! © Diák: Pofán verlek ököllel! © „Ha az IG-d kettővel több lenne, lehetnél sült krum­pli!” © „Kiszúrom a szemed, eltöröm a lábad, aztán mehetsz amerre látsz!” BARTAKOVICS BETTINA BÉRI BALOGH ÁOÁM GIMNÁZIUM, TAMÁSI A hatodik érzék: hogyan találnak haza az állatok? Az állatok hazatalálnak egyedül is, de mi segíti őket ebben? A tu­dósok megtalálták a választ: Sok állat sejtjében megtalálható egy bizonyos vastartalmú molekula, amely iránytűként mutatja a ha­zafelé vezető utat. Ez az érzék so­hasem mondja fel a szolgálatot, legyen éjszaka vagy nappal, köd vagy napsütés. Nagyobb földren­gések alkalmával és vulkánkitö­résekkor megszakad a sejtek és a föld közti kapcsolat, nem mű­ködik az „iránytű”. A stressz és a félelem viszont segít az eligazo­dásban. ÁLLÓ BOGLÁRKA BÉRI BALOGH ÁDÁM GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM, TAMÁSI Kérdés: vásárlásra, vagy tanulásra van szükség Szüntelenül romlik az életszín­vonal vidéken. Szemben a nagy­városokkal, ahol azért a fejlesz­tésekre törekednek. Már a diá­kok is érzékelik ezt a problémát, elsősorban reggel, illetve dél­után, amikor kénytelenek bizo­nyos tömegközlekedési eszközt használni (busz, vonat). Azon­ban ezeknek a tisztasága és álla­pota megkérdőjelezhető. Ezen­kívül igen sok iskolára ráférne a felújítás, de azt szokták monda­ni: „sajnos erre sincs keret”. A diákság kapcsolata ezzel a gonddal azonban nem csak a fentiekben nyilvánul meg. Szükség lenne közösségi házak­ra, vagy csak egy helyre, ahová a tanulók az utolsó óra után be­ülhetnek, és ahol különböző rendezvényeket, szabadidős programokat szervezhetnek. Manapság, ha építkezést lá­tunk, akkor az első, amire gon­dolunk, hogy egy újabb hiper­market lesz. Pedig többek között egészségügyi intézményekre, vagy a már meglévők korszerű­sítésére nagyobb szükség lenne. Ezek után feltehetjük a kér­dést: Vajon jól van ez így? Való­ban nagyobb szükség van a vá­sárlásra, mint a tanulásra, gyógyulásra? STIER NIKOLETT BÉRI BALOGH ÁOÁM GIMNÁZIUM, TAMÁSI Nemrégiben a szekszárdi | I. Béla Gimnázium és a Uh paksi Vak Bottyán Gim- f názium diákjai látogattak J el a Tolnai Népújság szer- I kesztőségébe és a pécsi nyomdába. Lássuk, ho­gyan számolnak be a ta­pasztalataikról. A szekszárdi I. Béla Gimnázi­um leendő újságíróival május 30-án ellátogattunk a Tolnai Népújság szekszárdi szerkesz­tőségébe. Megnézhettük, hol is szorgoskodnak az újságírók, fo­tósok, a főszerkesztő és a többi munkatárs. Még a régi fotóelő- hívó-terembe is bemehettünk, persze ezt ma már inkább csak raktárnak használják. Ezután kocsiba ültünk, és el­indultunk Pécs felé, a nyomdá­ba. Az első teremben azok a gé­pek voltak, amelyekre az infor­mációk érkeztek a szerkesztő­ségeikből. Innen egy henger alakú sötétkamra ajtón keresz­tül vezetett az út oda, ahol az új­ság oldalait egy átlátszó fóliára nyomták, amelyekről később a nyomólapokra került. A követ­kező helyiségben tárolták a pa­pírtekercseket, ahol az is kide­rült, hogy egy tekercsre több mint 15 kilométer hosszú pa­pírt tesznek. Amikor az ember a kezébe veszi a lapot, azt hiszi, ez csak „egy darab papír”. Vé­gig sem gondolja, hogy mekko­ra munka van mögötte. A paksi Vak Bottyán Gimná­zium diákjaiként június 9-én hatalmas „túrára” indultunk. A Tolnai Népújság jóvoltából el­mehettünk a szekszárdi szer­kesztőségbe. Ott Árki Attilától mindent megtudhattunk a mun­kájukról. Megnéztük, hol dol­goznak a fotósok, és bemehet­tünk a sötét szobába, ahol ren­geteg érdekes, régi képet vá­laszthattunk. Ezek után elmen­tünk Pécsre, a nyomdába. Itt is sok dolgot tudhattunk meg a hosszadalmas munkáról, és persze itt is ajándékokkal vár­tak minket. A begyűjtött élmé­nyeket a Vak Bottyán Gimnázi­um diákjai örökre a szívükbe zárták. KAMONDi Gabriella I. BÉLA GIMNÁZIUM, SZEKSZÁRD, VALAMINT ROHN ÉVA ÉS AMBRUS GABRIELLA VAK BOTTYÁN GIMNÁZIUM, PAKS A szekszárdi csapat Pécsen megnézhette, hogyan kerül papírra az, ami a Tolnai Népújság szerkesztőségéből lapzártáig kikerül. A zajos nyomdagé­pek között a lelkes diákok: Simon Zsuzsanna, Kovács Zsófia, Simon Attila, Vurczer Fruzsina, Kamondi Gabriella, Kindl Zoltán és Tamási János A paksi csapat a nyomdában az elsők között volt, akik kezükbe vehették a másnapi lapot a friss hírekkel: Ambrus Gabriella, Braun Lotti, Czlnkóczkl Gréta, Heiszler Zsolt, Nagy Márton Géza, Hosszú Nóra, Frlcz Hajnalka, Fodor Erzsébet, Baksai Bianka, Bocsor Zsófia, Rohn Éva, Fitt Máté, Tóth Csen­ge, Bősz Zsuzsanna, Fazekas Dóra, Bregovics Cintia, Zemkó Adrienn, valamint Fittné Szilvási Ildikó és Dobó Éva tanárnők flört Első lépésben a pillantásoddal bűvöld el a fiút Kinéztél magadnak egy srácot? Viszont nem tudod, hogy vedd fel vele a kapcsolatot? íme né­hány tipp a tuti befutáshoz! Első a szemkontaktus. Ha el­kaptad a tekintetét, nézz pár má­sodpercig nyütan a szemébe. Já­rás közben kicsit ringasd a csípő­det, menet közben a lábaidat lé­pésről léjiésre tedd egymás elé! Ha sikerült közel férkőznöd kisze­meltedhez, „véletlenül” menj ne­ki, de csak óvatosan! Ezzel felhív­tad magadra a figyelmét. Mozdu­lataidat ne vidd túlzásba! Minden heves kézmozdulattal, illetve lel­kesedéssel elrettented a pasit. Ha kacérkodva az ujjaiddal játszado­zol a nyakad körüli tincsekkel, ak­kor ügyesen a dekoltázsodra terel­ted a figyelmet Mikor 50 centinél közelebb merészkedik hozzád, nyert ügyed van! Amennyiben ál­dozatod a tekintetét vagy testét fe­léd fordítja, azonos érdeklődést táplál irántad! Mikor megtört a jég, és már belemerültök a beszél­getésbe, kerüld az igennel és nemmel megválaszolandó kérdé­seket és válaszokat! Vonulj vissza, ha elutasítóan összefonja karját a mellkasán, de ha ujjaival három­szöget formál, bizonyosan érdek­lődve hallgat téged. Hajrá csajok! BARTAKOVICS BETTINA BÉRI BALOGH ÁDÁM GIMNÁZIUM, TAMÁSI SA7TŐ ti TANutÁS TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK további képek és cikkek: www.tolnainepujsag.hu m Életre szóló élmény volt a SETA kirándulás Két középiskolás csapat is jelen lehetett a Tolnai Népújság születésénél Légy hódító, ha tetszik a srác! A 4 i 4

Next

/
Thumbnails
Contents