Tolnai Népújság, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-13 / 111. szám
HÉTVÉGE TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. MÁJUS 13., SZOMBAT Idilli gyermekkor maradt meg a főbemondó emlékezetében Hazahozta a Sárkányölő asszonyt művészút Megérkezett nyugatról a szobrász, aki annak idején keletről jött Sokan hiszik dombóvárinak Bőzsöny Ferenc főbemondót. Való igaz, hogy a Magyar Rádió zengő hangú munkatársa gyakorta megfordul ebben a városban, ám mint azt csütörtöki, Szekszárdon tartott könyvbemutatóján elárulta: jómaga - immár hetvenöt esztendeje - Pécsett született.- Édesapám, akinek ugyanaz volt a neve, mint nekem, valóban Dombóvárott látta meg a napvilágot - közölte az országszerte ismert személyiség, a frissen megjelent, Aki a harangért szól... című könyv szerzője. - Éppen ezért minden udvariaskodás nélkül állítom: én Tolna megyét ugyanúgy szeretem, mint Baranyát. Ma is Dombóvárott laknak a rokonaim, ezért gyakorta megfordulok errefelé. Bőzsöny Ferenc gyermekkori emlékei között előkelő helyen szerepelnek a Tüske-tavi kalandozások. Sokszor megmártózott a tóba - akkor még árokba - torkolló Konda patakban.- Nagybátyám istállójában egyszer zöld olajfestéket találtam - elevenítette fel egyik maradandó élményét. - Letörtem egy vadvirág bokrot, s ezzel a rögtönzött ecsettel mindkét lábamat, combtól bokáig lefestettem. Eleinte tetszett a dolog, hiszen gyönyörű, élénkzöld színben pompáztam. Akkor lepődtem meg, amikor a patakban hiába igyekeztem lemosni magamról a festéket Nem is mertem bemenni nagynéném közeli házába, csak este. Sokáig eltartott, amíg valamilyen oldószer alkalmazásával azután nagy nehezen lemosták rólam a rám tapadt mázt. Szekszárdhoz áttételesebb, de ugyancsak erős kapcsolat köti. Ezt jelzi az is, hogy életrajzi kötetét egy szekszárdi kiadó jelentette meg. Babits Mihály számára a legnagyobb költő, miképp a legfinomabbak borok egyikének a szekszárdit tartja. ■ Sz. Á. Helyére kerül Szatmári Juhos László egyik kedvenc alkotása, amit korábban már Németországban is láthatott az érdeklődő közönség Wessely Gábor Az első ránézésre kacifántosnak tűnő alcím magyarázata a következő. Szekszárdra keletről, a romániai Szatmárnémetiből került - a hetvenes években - Szatmári Juhos László szobrászművész. Az utóbbi időben viszonylag gyakran jár nyugatra, most volt Lisszabonban kiállítása, s visszafele jövet magával hozta a tavaly Németországban hagyott - egy ottani művésztelepen készített - szobrait is. Köztük egy igen figyelemre méltó munkát, a Sárkányölő asszonyt. ❖ Az életet mesterségesen túlbonyolító „vezérekről” és vezérelt folyamatokról megvan a maga véleménye Szatmári Juhos Lászlónak. Ugyanakkor az egyszerű emberekről és az egyszerű dolgokról őszinte csodálattal beszél. Ki hinné például, hogy a köztéri bronzszobrairól ismert művész kedvenc anyaga a tapló. Erdélyi történeteket mesél erről a fákon élősködő gombáról, aminek a külső felülete üvegkeménységű, és keserves vajúdás árán születhet csak meg belőle a kisplasztika. ❖ Felesége tojásdíszítő. Négy gyerekük közül a legidősebb fiuk Lisszabonban él, főiskolai tanár. Segített apjának összehozni egy kinti kiállítást két évvel ezelőtt, most meg még egyet az iskola galériájában. Először 23 Juhos-szobrot láthattak a portugálok, a második tárlaton pedig 40 Juhos-rajzot. Kiállításbontás után - hazafelé jövet - beugrót- a tak a Düsseldorf melletti | Iserlohnba, ahova már 15 éve 3 jár Szatmári Juhos László egy i meghívásos művésztelepre. Öt | ország tíz szobrásza múlatja § nyaranta ott az időt, öt héten át, nagyokat kanalazva a folyékony bronzból. Tavalyi munkáit most hozta el. ❖ Szekszárdon is próbál művész- telepesdit játszani Szatmári Juhos László, ám ez időnként elég zsebbenyúlós mutatvány. Ha összejön rá a támogatás, ha nem, 1993 óta évről évre megrendezi a Forma Symposiont, általában négy szobrász részvételével. Az együttalkotást kiállítással zárják a Pollack utcai műteremlakás bemutatótermében. Az egyik Forma Symposion kollektív terméke volt a monumentális mű, a Luther téren felállított Évezred kapuja. ❖ Egy olyan ember, aki a hatodik x felé ballag, aki a Szamostól az Atlanti-óceánig bejárta Európát, aki túl van 70 hazai és külföldi tárlaton, akinek neve jól cseng a nemzetközi képzőművész körökben, vélhetően megalapozott véleményt mond, amikor a kultúra világméretű háttérbe szorításáról beszél. A gazdaság katonái arra ösztökélnek mindenkit, hogy pénzt kell keresni. Hogy ez a lét lényege. És a kultúrát művelőket léha fickóknak tartják, akik csak nyűgnek vannak a társadalom nyakán. Holott ami egy korból fennmarad, az kizárólag a kultúrának köszönhető, nem annak, hogy élt itt egyszer egy gazdag úr... Szatmári Juhos László szerint a másokat kizsákmányoló és a természetet lerabló profitszerzési vágy teszi tönkre a világot. ❖ Műtermében - finoman szólva - nincs patikai rend és tisztaság. Itt nem tündökölnek az alkotások, hanem „csak" születnek. De azért mindennek megvan a helye, a most Németországból elhozott kisebb-nagyobb szobroknak is. Némelyik polcra, némelyik előkelőbb helyre, bemutató talapzatra kerül. A gyermekét a gonosztól megvédő anya, a Sárkányölő asszony a legbecsesebb alkotás. Egy svájci műgyűjtőnek nagyon megtetszett, nemrég írt, hogy szeretné megnézni Szatmári Juhos László többi munkáját is. A nyáron eljön Szekszárdra, ha vezet ide autópálya... Christopher Moore: Biff evangéliuma Örömmel és jól járják a kicsik tánc Fejleszti a mozgást, a gondolkodást, a figyelmet TOLNA MEGYEI ANEKDOTATAR Ali hadi kalandjai Az utóbbi évek egyik legzajosabb nemzetközi könyvsikerének első magyar kiadása. Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit - Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Christopher Moore: Biff evangéliuma - Aki Jézus gyerekkori haverja volt, Agave Könyvek, 2006, 340 oldal. ■ B. K. A gyerekek hetente egyszer kitáncolhatják magúkat a szekszárdi Mérey oviban. A harminc perces néptánc foglalkozásokat a kiscsoportosok és az összevont csoportban dolgozó középsősök és a legnagyobbak is nagyon élvezik - mesélte Horváth Erika vezető óvónő. A kicsiknél még inkább a be- szoktatáson van a hangsúly: dalos játékokat tanulnak, míg a nagyobbak már komolyabb tánclépéseket, koreográfiákat is elsajátítanak. A tanultakat évente több alkalommal be is mutatják, szereplésükkel az óvoda programjait színesítik. Tavaly először vállaltak el külső fellépést: a szüreti fesztiválon Csanádi Luca, Csereklei Sanylka a Csurgó zenéjére járják a táncot mutatták be tudományukat teljes létszámban, fergeteges sikerrel. A gyerekek egyrészt élvezik a táncot, másrészt fejlődik a gondolkodásuk, a figyelmük és a mozgáskoordinációjuk - tudtuk meg Siklósi Krisztiántól, a Csurgó zenekar vezetőjétől, és a táncoktatójuktól. A zenekarral hat éve tanítanak kicsiket, 17 óvodába járnak heti rendszerességgel, Tolnában és a környező megyékben. A gyerekek mindenhol nagyon jól fogadják őket, szeretik a magyar kultúrát. A tapasztalataik nagyon jók, a picik közül évről évre egyre többen jutnak be nagyobb néptáncegyüttesekbe. ■ H. É. Tolna mezőváros bírája másik öt helység vezetőjével összefogva 1586. május 12-én levelet írt Pálffy Miklós dunántúli főkapitánynak. Nem jószántából tette, hanem a budai beglerbég kötelezte erre, meg arra, hogy kiváltsák a végvári vitézek által fogságba ejtett koppányi béget, Alit. Ez azonban így mégsem igaz, hanem cifrább a történet. Őt már hitelben szabadon engedték - a béke is kötelezte őket erre -, de az érte járó váltságdíjat törleszteni kellett. Meg is tették becsülettel az év végére, s Ali kezdte magát biztonságban érezni, mert Pálffy azt is megígérte, hogy többé nem háborgatja, teljesítvén a könyörgő tolnaiak kérését: „nagyságod tegyen meg minden kegyelmessé- get velünk, mert mi erre az kezességre kényszerítésképpen mentünk”. Talán két hónapig élvezhette szabadságát és gazdagságát a koppányi bég, amikor váratlanul télvíz idején tört rá Nádasdy és Batthyány. Az ágyúkkal is felszerelt ostromlók bevették erősségét, 200 rab között őt is Pápára hurcolták, s csak az ördög volt a megmondhatója, mikor engedik szabadon. Ebben semmi túlzás nincs: Teuffel győri főkapitány vizsgálta az ügyet, s kimutatta: ez csak visszavágás volt Ali hadi kalandjaiért. ■ Dr. Töttős Gábor
