Tolnai Népújság, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-14 / 62. szám

2006. MÁRCIUS 14., KEDD - TOLNAI NÉPÚJSÁG MÁRCIUS 15 5 sorsok Őse karddal küzdött egy emberségesebb világért, ő a hit erejével teszi ugyanezt A SZABADSÁGHARC MA IS FOLYTATÓDIK Perczel Bertalan, Perczel Mór dédunokája több mint fél évszázada a bonyhádi templom kántora Perczel Mór 48-as honvéd- tábornok egyenes ági le­származottja, dédunokája a Bonyhádon élő Perczel Bertalan. Túl van már a kilencedik ikszen - 1915- ben született és több mint ötven éve a helyi ka­tolikus templom kántora. De nem volt mindig ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott az élete. Wessely Gábor Ahogy a dédapja, ő is lóháton in­dult harcba, csak ez már egy száz évvel későbbi csata volt, a n. világháború. Kecskemét térségé­ben próbálták feltartóztatni az előretörő szovjeteket, ami - ma­gyar részről - nem volt más, mint folyamatos visszavonulás. Aztán kivonták a lovakat a har­cokból, gyalogosokhoz került Sáregres közelébe, arcvonalat tartam. Százméterenként kiszór­tak egy-egy embert egy szál gép­fegyverrel, s mikor megindultak az oroszok, megint csak hátrálni­uk kellett- Embert ölt? - kérdezem, gyanítva, hogy ilyesmit nem mindennap kérdeznek egy kán­tortól.- Nehéz lett volna szemtől szembe állva valakivel, meghúz­ni a ravaszt - mondja -, de Isten­nek hála, nem is volt időm lőni. Csúnyán megsérült a karom egy kósza repesztől a támadás legele­jén, a szanitécekhez kerültem, onnan meg a veszprémi, aztán a szombathelyi, aztán a Németor­szágba, Triesdorfba telepített ma­gyar katonai kórházba. Ott pedig amerikai fogságba estünk, s mi­Többedmagával, elvégezte Szekszárdion a Szentlélek kö­zösség szemináriumát Perczel Bertalan. Az ország minden je­lentősebb városában működik ilyen lelkiségi csoport, mely­nek tagjai igazi testvéri szere- tetben élnek. A katolikus egy­házon belül számtalan hason­ló kis közösség működik, né­melyek a papokat segítik, né­melyek a fiatalokat, másoka betegeket vagy a rabokat. A bonyhádi Szentlélek közösség­kor szélnek eresztettek bennün- | két, kertészmunkát vállaltam | egy német gazdánál. Csak 1948- | ban jöttem haza. A kertészkedés nem volt idegen Perczel Bertalantól. Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián tanult, és Székesfehérváron, a Gazdasá­gi Felügyelőségen dolgozott, mie­lőtt megkapta a behívóját Ahogy fogalmaz: elég ledér életet élt. Mígnem egy kolléganője rávezet­te, hogy rendezze kapcsolatát Is­tennel. Egy este, minden különö­sebb érzelmi kötődés nélkül, meg akarta csókolni a nőt Csak úgy. Mire az rászólt: „Állj! Tud maga jó is lenni, ha akar! Akar?”. S akkor valami tusa kezdődött a fiatalemberben; két hang fele­selt: „Megjavulni? Nevetséges!”, „Ha nem változol, elkárhozol!”... Az utóbbi győzött. Könnyek kö­zött kért elnézést a hölgytől.- És feleségül vette?- Nem, soha nem nősültem meg. Csak azt kértem tőle, segít­sen, hogyan kezdjem a jobbá vá­lást Azt mondta, menjek el gyón­ni, áldozni. Megtettem, nem nagy meggyőződéssel, s utána mégis csodálatos megkönnyebbülést éreztem. És érzem ma is. Nem én vagyok a jó; Valaki jó bennem. Feltett szándéka volt, hogy bevo­nul egy szerzetesrendbe, ám mi­re hazakerült a háború után, er­re már nem adatott lehetőség. Édesapja meghalt, édesanyja be­teg volt, és még a nagyanyjáról is gondoskodnia kellett. Rákosi Má­tyás országlása idején egyébként is más funkciót nyertek a kolos­torok. Maradt viszont Bonyhá­don egy ferences IB. rendi cso­port. Ők nem szerzetesruhában jártak, és nem elkülönült, zárt nek mintegy harminc tagja van. Céljuk, hogy személyes példaadással kimozdítsák az embereket a szokványos ke­reszténységből Hetente egyszer összejárnak imádkozni, elmél­kedni. Mint az idős kántor mondja, a mai idők terheinek elviseléséhez nem elég egy va­sárnapi mise. Mélyebb kapcso­latba kell kerülni Istennel ah­hoz, hogy segítségével átvészel- hetők legyenek a mindenna­pos lelki viharok. közösségben éltek, hanem kinn a világban hirdették az evangéli­umot Férfiak és nők egyaránt. Őket még békén hagyta a hata­lom. Egy darabig. Perczel Berta­lan, édesanyjával együtt belépett ebbe a rendbe. Képzettségének megfelelő állást persze sehol se kapott „a rendszer ellensége”, vé­gül a hidasi téglagyárba szegő­dött el fizikai munkásnak.- Mindenüket államosítot­ták?- A családot teljes vagyonától megfosztották. Amíg édes­anyám élt, a házunkban lakhat­tunk, aztán nagyanyámmal mennünk kellett. A 15 szobás ház után - ami ma leánykollégi­um - egy sufniba költöztek. Volt benne két ágy, egy szekrény, egy asztal és két szék. Amikor 1955-ben megürült Bonyhádon a kántori állás, a tég­lagyári munkás az orgonához ült. Szállást a plébánián kapott, s később költözött jelenlegi ottho­nába, egy igen puritán és igen koros bútorokkal berendezett, kétszobás lakásba. Látszik, hogy aki itt él, nem gyűjt e világi kin­cseket Az örök életre készül, le­mondásaival is. Vallási tárgyú képecskék, szobrocskák veszik körül, de az se sok. Biblia, feszü­let, rózsafüzér. Perczel Bertalan a 91. évét taposva sem kelti rozoga vénember benyomását. Nincs szüksége botra, se szemüvegre, se hallókészülékre. Szinte für­gén mozog, lelkesen mesél, és ér­ti a viccet Hangjában egy sze­mernyi ingerültség vagy kiáb­rándultság sincs, még akkor sem, amikor háborús szenvedé­seit és vagyonelkobzását ecseteli. Van hite. Ami véletlenül sem azonos az akarással, az önmeg­valósítással. Egyszerű szavakkal világítja meg, hogy miért hibás a Krisztus nélküli boldogságkere­sés, az „éld ki magad!” szlogen. Mert ha a test halálával minden­nek vége, akkor a földi élet ösz- szességében céltalan. Nem más, mint búcsúzás. Itt kell hagyni mindent, ami „éltetett”.- Nem lehet, hogy csak a sza­badságvágy hajtja azokat, akik mindenkitől, Istentől is függet­lenek akarnak lenni?- Megszabadulnunk nem má­soktól kell, hanem önmagunk­tól. Ami viszont nem megy az Úr segítsége nélkül. Az a bizonyos hajdani szabadságharc, egy jobb világért, ma is folytatódik, de egy egészen más hadszíntéren. A lelkűnkben. Névjegy perczel Bertalan, A legen­dás hírű honvédtábornok déd­unokája 1915-ben született Bonyhádon. Harcolt a máso­dik világháborúban, amerikai fogságba esett, s hazatérése után belépett a ferences rend világi szerzetesei közé. Az álla­mosításkor családja teljes va­gyonát elkobozták - beleértve a 15 szobás kúriát is -, és egy sufniban húzta meg magát, nagyanyjával Rendszeridegen lévén csak fizikai munkát kaphatott, elment dolgozni a hidasi téglagyárba. Amikor megürült a kántori állás a bonyhádi plébánián, jobbra fordult a sorsa. Már több mint ötven éve dolgozik kántorként. Kizökkenni a szokványos kereszténységből Egy honvédtábornok pályaképe életút A Perczel fiúk nevelője Vörösmarty Mihály volt Díjat alapított a város nagy szülötte emlékére Nem kisebb hazafi, mint Vörösmarty Mihály volt a Perczel család gyermekei­nek nevelője Bonyhádon. Ő oltotta beléjük a sza­badságért és függetlensé­gért való rajongást. Perczel Mór mikor Pestre ke­rült, már 14-15 éves korában tüntetéseket szervezett diáktár­saival a vaskalapos tanárok és a császári katonaság ellen. Kizár­ták az egyetemről, és tüzérnek állt. Olasz, lengyel és magyar tiszttársaival fegyveres oszta­got létesített a lengyel szabad­Perczel Mór (1811 -1899) ságharc megsegítésére. Majd­nem fejét vették, mikor ez kide­rült. A katonaságtól eltávolítot­ták, s ekkor a politikai küzdő­térre lépett. Az úrbér megszün­tetését és a közteherviselést kö­vetelte. Az 1848. márciusi esemé­nyek idején már Kossuth tábo­rához tartozott. Ő volt Pest első rendőrfőnöke, majd a radikáli­sok egyik vezérszónoka. Az el­sők között kötött kardot a ma­gyar szabadság védelmében, és Zrínyi szabadcsapatával segí­tette győzedelmeskedni az ozo­rai népfelkelőket. Már honvéd- tábornokként megszállta a Mu­raközt, és megállította a császá­riak rohamát a Tiszánál. Az ő vitézei tűzték ki a szabadság zászlaját a szenttamási sáncok­ra. S bár Görgey köre „kilobbiz­ta” kezéből a vezéri pálcát, to­vább harcolt a kétfejű sas ellen. Hosszú időt töltött száműze­tésben, csak a kiegyezés után tért haza. De nem ült babérjain, vérmérséklete és személyes becsvágya arra sarkallta, hogy a Függetlenségi Párt soraiban tovább harcoljon az ember és a nemzet szabadságáért. Élete al­konyán visszavonult, s a bony­hádi kúria kerti lakában ren­dezgette emlékiratait. Nagy szülötte emlékére, 1992- ben díjat alapított az Oroszki Ist­ván polgármester által vezetett bonyhádi képviselő-testület. A Perczel-díjat a város hírnevét öregbítő tudósok, művészek és közéleti személyiségek kapják. Eddigi díjazottak 1993: Perczel Bertalan kántor If). Katz Sándor kutató 1994: Solymár Imre helytörténész Merész Konrád tanár 1996: Dr. Ablonczy Pál főorvos Dr. juhász Béla főorvos Dr. Kovács Zoltán jogász 1998. Dr. Kolta László helytörténész 1999. Dr. Hegedűs Éva főorvos 2000. Vitéz Jónás János apátplébános Kröhling Dániel evang. esperes Brauer János tak. szöv. elnök 2001. Hoffmeister Lajos helytörténész 2002. Barcza Imre gyógyszerész 2003. Stekly Zsuzsa zománcműves 2004. Dr. Nusser Zoltán agykutató 2005. Dr. Farkas Ferenc gyermekorvos i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents