Tolnai Népújság, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-13 / 37. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ 5 AKTUÁLIS srí lanka Magyar segítséggel nemcsak falut építettek, hanem új álmokat is szőnek Az első honfoglalók Hungamában Hungamában M. P. Pemawathi hét gyerekkel tervezi újra az életet FŐTÖK: KERÉK ÁGNES A szökőár sújtotta Srí Lan­kán elkészült az első het­ven ház, amelyet magyar adományokból építettek. A lakók pénteken kapták meg a magyar falu első lakásai­nak kulcsait. Egyelőre száz ház felépítését tervezik. Kercza Imre Boldogságfalvának is hívhat­nánk, de egyszerűen csak így nevezik: Hungama. A gama szingalézul azt jelenti, falu. A szó első felét pedig a Hungáriá­ból rövidítette a népnyelv. Hungamát nagyon gyakran em­legetik ezen a tájon. A magyar falu Hambantota mögött épül egy fennsíkon. Távo­labb az óceántól. Hambantota megyeszékhely, takaros város volt Már amennyire egy dél-ázsi­ai várost takarosnak lehet nevez­ni. Aztán 2004 decemberében beírta nevét a világsajtóba. Talán itt tombolt legerősebben a Srí Lankára törő szökőár... A következmények: 35 ezer halott, sok egyedül, magára ma­radt ember és több mint három- milliárd dollárnyi kár. Akkor föl­dönfutóvá lett emberek, meg­csonkult családok kérdése volt: hogyan lesz tovább? És a világ megmozdult. Érkez­tek a segélyek és az ígéretek a pénzbeli támogatásra. Kormá­nyok, nemzetközi és társadalmi szervezetek, egyházak ígérték a segítő jobbot Aztán a kormány­ígéretek egy része ígéret maradt csupán. A megdöbbenés is - amelyet a szökőár okozott - alábbhagyott, s az embereknek az életet újra kellett szervezni. Hungama Hambantota mögött bizonyíték is. A segíteni akarás bizonyítéka. Budapesten egy szingaléz orvos, Padma Ganno- ruwa számlát nyitott, hogy aki segíteni akar, tudjon hova fizet­ni. Az orvos egyébként Srí Lan­ka budapesti tiszteletbeli kon­zulja. Segített neki a szervezés­ben egy Kaposváron működő utazási iroda vezetője, Wimal Morapitiye, akit családi kapcso­latai ugyancsak a szökőár sújtot­ta országhoz kötnek. A számlán gyűlt a pénz. Me­gyei és települési önkormány­zatok, önkormányzati képvise­lők fizettek be kisebb-nagyobb összeget. Volt, aki tiszteletdíját vagy annak töredékét ajánlotta fel, és nagyon sok névtelen, ma­gánszemély küldte forintjait se­gítségül. Amikor a nemzetközi figyelem már lanyhult és meg­ritkultak az ígéretek is, Ham- bantotán építkezni kezdtek. Ab­ból a pénzből, amelyet Magyar- országon adtak össze. Ma egy­szerű, típusházak sorakoznak itt. Az európai építészet- és la­káskultúrát tekintve nagyon is egyszerűek ezek a házak. Nin­csenek elkülönített telkek, kerí­tések, csak épületek vannak. Va­lamennyi egyforma, mint két to­jás. Két szoba (vagy inkább más­fél), konyha, mellékhelyiség és egy kis terasz. Padlás nincs, a mennyezet maga a cserép, a ge­rendákat - látszanak - pálmafá­ból fűrészelték. Vékony a fal, szimpla az ablak. Légkondicio­náló nincs a házban. Fűtésre pe­dig itt a trópusi körülmények között nincs szükség. A háztető­kön már ott a csatlakozó, de még nincs bekötve a villany. Vizet is fekete műanyag tartályokból kapnak majd a lakók. Azt mond­ják, egy ház felépítése kijött fél­millió forintból. Házról házra járok. A távolban az óceán felől nyugodt, egyenle­tes járású szélkerekek integet­nek. A szavannára emlékeztető tájon egyelőre csak cserje és gaz ver gyökeret. Az emberek most készülnek arra, hogy életet hoz­zanak ide, s álmokat szőjenek. Az első hetven család pénteken megkapta a kulcsokat. Abból a pénzből, amelyet összegyűjtöt­tek Magyarországon, Padma Gannoruwa egyelőre száz ház felépítését tervezi. Nem ezek lesznek a legsikeresebb épüle­tek. A japán buddhisták Hun­gama mellett már felépítették a maguk faluját, s ott kinyitottak a boltok is. Hungama avatását pénteken 10 óra 57 percre tűzték ki. A kü­lönös időpontot asztrológus ha­tározta meg. A csillagok állása ugyanis akkor volt a legkedve­zőbb. Srí Lankán hisznek az asztrológiában, s művelőjét min­dig megkérdezik, ha nagyobb döntés előtt állnak: akkor, ami­kor építkezni, vállalkozni kezde­nek, ha fordítani szeretnének életükön, sorsukon, s akkor is, ha mondjuk gyémántbányát nyitnak. Azt nem tudni, hogy jártak-e asztrológusnál a költö­zés időpontját tudakozandó az első lakók. Egy azonban tény, hogy nagy a várakozás bennük. Most mindenesetre a hiva­talos embereket is megelőzve jönnek ide a faluba. Van, aki egy kétkerekű traktor mögé kapcsolt pótkocsin hozza az egész családot. Más ernyő alatt érkezik kimért, lassú léptekkel, s húzódnak meg egy emberként az egyetlen fa árnyékában vagy támaszkodnak a közössé­gi ház falához, s várnak né­mán, lehajtott fejjel. A közösségi ház egyébként az egyetlen épü­let, amely mindenkié lesz. Itt nincs még iskola, üzlet sem, és hiányzik az élet megannyi kel­léke. De készen van az első ház. Beszélgetni szeretnék az em­berekkel. Nehezen nyílnak meg, tőmondatokban felelnek. Néha azt gondolom, fásultak annyira, hogy a jó hír, a lakás­hoz jutás reménye sem tudja feltörni a némaságot. Mohámén Anwer az első em­ber, aki megszólal.- Hambantotában a tengerpar­ton laktam és vásároztam; zöld­séget, gyümölcsöt árultam, ebből élt a család. Észrevettem, ami­kor jött a víz és rohantam a dombra. Mindent elvitt, én meg­maradtam. Azóta rokonoknál, ismerősöknél húzzuk meg ma­gunkat és megpróbálom élni a régi életemet. De hát nincs régi élet. Még a vásárt is új helyre költöztették.- Sok a rászorult, kevés a la­kás. Kik kapnak most itt?- Elsőbbsége azoknak van, akiknek semmijük sem maradt.- A házak üresek. Miből lesz például bútor, edény a konyhá­ban?- A nulláról kezdünk, de lesz saját otthonunk. Két Csillogó szemű gyerek és az asszony költözik velem. Ahány család, annyi történés. A közös bennük az, hogy vala­mennyien ott voltak vagy ott él­tek a tengerparton akkor, abban a pillanatban. M. P. Pemawathi hét gyerek­kel lett egyik pillanatról a másik­ra földönfutó. A legidősebb ma ló, a legfiatalabb másfél éves.- Szerda este óta tudjuk, hogy kapunk Hungamában lakást. Szerda este van, öröm a család­ban. Eddig távoli rokonoknál húztuk meg magunkat Nehéz volt a hét gyerekkel.- Miből éltek?- A férjem kókuszszedő, a kere­setéből.- Mennyiből lehet hét gyerek­kel megélni?- Amennyi van. Hét-nyolcezer rúpiát keres havonta. Számolok. Az legfeljebb 80 dollárt ér. Ennyi jut a hét gye­rekre meg a két felnőttre egy hó­napban.- Hol voltak, amikor jött az ár?- A ház mögött. Ez volt a sze­rencsénk. ... - Ez a kislány a testvéremé, de őt - mérhetetlen fájdalom - elvitte a víz az egyik gyerekével együtt. Nekem van házam. Nekik - a meg­maradt két gyereknek s az apjuk­nak - talán itt lesz. Ez a kislány öt hónapig a cunami után nem be­szélt, amikor megtudta, hogy el­vesztette az édesanyját és a test­vérét Most már iskolába jár a szomszédos faluba. Az apja pedig a rizsföldeken próbálja előterem­teni a mindennapit, mert élni kell. Mohamed Anwer: Nincs régi élet. A vásárt is új helyre költöztették Padma Gannoruwa (balról) öröme hetven család új otthona A kislány öt hónapig nem beszélt: elvesztette az édesanyját i Sri Lanka déli része szenvedett a szökőártól. A következmény: 35 ezer halott, 3 milliárd dollár anyagi kár és sok remény elvesztése

Next

/
Thumbnails
Contents