Tolnai Népújság, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-07 / 6. szám
A nikkelezett kipufogó jobban megy, mint a kép Mattioni Eszter egyik csendéletét nemrég 380 ezer forint kikiáltási árért kínálta eladásra egy neves galéria. Az egykoron Szekszárdon született, 1993-ban elhunyt művész alkotása végül is 480 ezer forintért kelt el. Ha valaki esetleg sokallja a pénzt, úgy nem árt tudni: Mattioni kiemelkedő tehetségnek, már életében is klasszikusnak számított. A közel félmillió forintot kifizető vevő valószínűleg olcsón jutott hozzá a festményhez. A befektetett munkát és a megjelenített értéket tekintve a megyében élő művészek szinte mindegyike áron alul kénytelen értékesíteni műveit - állítja Baky Péter. A Szekszárdon alkotó festőművész saját példáját említi: bár egy 70x100-as pasztellképe saját becslése szerint legalább 500 ezer forintot ér, azt mégis odaadta 150 ezer forintért vásárlójának. ■ Kizárólag a piac kereslet-kínálatra épülő, üzleti vastörvénye érvényesül. Hasonló árakat mutathatnak fel az idősebb generáció képviselői is. Mözsi Szabó István, avagy Molnár M. György ugyan a 350- 400 ezer forintot is elkérheti műveiért, de a félmillióhoz közelítő érték nemcsak tartalomra, hanem méretre is igen jelentős alkotást sejtet. Bódis Márton hőgyészi műkereskedő és képcsarnok-tulajdonos a kortárs piktúra színe-javát forgalmazza. A megyei kötődésű művészek közül Újvári Lajos és Vati József festményeiért bármikor el lehet kérni 150-200 ezer forintot, ezt az árat a gyűjtők meg is adják. Dombóvár díszpolgára, Kaponya Judit alkotásai legkevesebb 100-150 ezer forintot kóstálnak a piacon. 10 Cseh Gábor, a régi Szekszárd festője alkotás közben Baky Péter aláhúzza: az áron aluli eladás a szobrászokra is érvényes. Sajnos - teszi hozzá - a mai világban egy nikkelezett kipufogócső gyakorta értékesebbnek tűnhet, mint a maradandó belbecsét tartalmazó alkotás. Jorge Semprun a könyvfesztiválon A spanyol származású, Párizsban élő világhírű író, Jorge Semprun lesz az április 20-23 közötti Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A fesztivál fő vendége a spanyol irodalom lesz. Számos kortárs író, köztük Jaume Cabré, Zoé Valdes, Isabel Allende, Pedro Juan Gutiérrez, Arturo Pérez- Reverte, Lucia Etxebarría műve jelent vagy jelenik meg magyarul az alkalomra. HÉTVÉGE TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JANUÁR 7., SZOMBAT A fotók is védik a természetet szekszárd Közel száz csodálatos természetfotót láthatnak azok, akik megtekintik a szekszárdi Babits művelődési házban tegnap megnyílt Találkozás a termé- Hű, de büdös ez a WC! - állítólag ezzel a megjegyzéssel kezdődött a konfliktus, ami egy nyilvános illemhely körül kavart indulatokat. Bár szorgalmasan igyekeztünk felgöngyölíteni az egyre groteszkebbé váló történet szálait, be kell vallanunk, hogy a végére egy valóságos rejtélybe bonyolódtunk. Steinbach Zsolt- Hat évig tűrtem, de amikor egyszer már a torkomat is csípte a bűz, szóvá tettem - mesélte a történet egyik főszereplője. A nyugdíjas hölgy hat éve jár busszal a fővárosba, korábban rendszeresen igénybe vette az egyik Tolna megyei buszmegállóban működő nyilvános WC-t. Az illemhely szagára tett észrevétele óta azonban nem engedik be oda. Igaz, ő meg már nem is menne. Akkor inkább a liberó - mondja. A „hű, de büdös ez a WC” megjegyzés után a nyugdíjas asszony elmondása szerint a vécésnéni kiabált vele. A válasza az volt: ne kiabáljon, inkább takarítsa a WC-t! A legközelebbi alkalommal már be sem engedték az illemhelyre, arra hivatkozva, hogy nem fizetett. Mi több, elmondták mindennek, sőt, amikor szorult helyzetében egy félreeső bokrot keresett magának, még oda is utánajött a vécésnéni. A felháborodott hölgy a történtek után elkezdte keresni az igazát, a fogyasztóvédelemtől az ÁNTSZ-en keresztül a Volánszettel című kiállítást A tárlaton Az év természetfotósa 2005 pályázatra beérkezett képekből látható válogatás, közöttük Gyarmati Csaba díjnyertes Hungarikum társaságig minden illetékessel beszélt. A panaszok felett nem hunytak szemet. Az érintett Voláncégtől például maga az üzletágigazgató kereste fel inkognitóban a kérdéses buszállomást, ahol saját szemével és orrával győződött meg az ottani állapotokról. Csakhogy ő mindent megfelelőnek talált a WC-ben, a szagot is, a tisztaságot is. Érdeklődésünkre még egy vázát is említett a WC előterében, virággal. Végül, miután feltárta kilétét, arra azért megkérte a vécésnénit, hogy bármi történjen is, kulturáltan viselkedjen a betérőkkel. A volános vezetőhöz hasonlóan nyilatkozott a területileg illetékes ÁNTSZ munkatársa és a város jegyzője is. Utóbbi egyenesen kijelentette: ez egy nem valós probléma. Mind a három általunk megkérdezett szakember azt mondta, hogy hasonló panasszal más még nem fordult hozzájuk. Arra is utaltak, hogy szerintük a bejelentő egy olyan ember, akinek úgymond az átlagosnál gyakrabban van problémája az őt körülvevő világgal. * Munkatársunk természetesen, kilétét titokban tartva, remegő orrcimpákkal szintén letesztelte a kérdéses nyilvános illemhelyet. Figyelembe vette egy ÁNTSZ-es ismerőse véleményét, aki azt mondta: „akkreditált orruk” ugyan nekik sincs, de azt azért lehet érezni, hogy valahol hipószag, vagy húgy- szag van. Ezen gyakorlati útmucímű fotója. A kiállítást dr. Iványi Ildikó, a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója nyitotta meg, aki azt hangsúlyozta, mitatás alapján kijelenthetjük, hogy látogatásunk során nem volt éppen kellemes illat a WC- ben, de a szag egyértelműen fertőtlenítőszeré volt, nem vizeleté. A panaszt tevő hölgynek ezután beszámoltunk minderről. Ő úgy vélte: lehet, hogy az incidens óta már takarítják a WC-t, de hogy korábban büdös volt, az biztos, ezt több tanúval is tudja igazolni. (Megkérdeztük az egyiket, ő „kritikán alulinak” mondta az ottani viszonyokat.) A panaszos hölgy szerint az illetékesek saját korábbi mulasztásaikat próbálják ta- kargatni, azért nyilatkoztak így. Azt a feltételezést pedig visszautasította, hogy ő valamiféle notórius feljelentő lenne, hiszen ezen ügy kivételével soha senki ellen nem tett panaszt. Az, hogy az illetékesek, meg a panaszos homlokegyenest mást mondanak, nem ritka jelenség. Hanem a történetnek még nincs vége. Amikor ugyanis leteszteltük a WC-t, az apró termetű vécésnénitől megkérdeztük, hogy most már beengedné-e az illető hölgyet az illemhelyre. A néni azt felelte, hogy ő bizony nem, egészen addig, amíg az az asszony ki nem fizeti az általa összerugdalt(!) és eltört vécéülőkét. A panaszos hölgy elképedve fogadta, hogy őt ilyesmivel gyanúsítják. Őszintén szólva, tényleg nehezen képzelhető el róla, az őt jól ismerők pedig egyenesen kizárnak egy ilyen vécéslyen jelentős szerepük van ezeknek a felvételeknek a természet megszerettetésében és védelmében. A fotókat január 26-ig láthatja a közönség. (vm) rugdalózós lehetőséget az ő közreműködésével. * Igen ám, de a vécésnéni kinyomozta, hogy ki is volt az, aki tönkretette az ülőkét: az általa bemutatott papírcetiin viszont egy mohácsi asszonynév szerepelt, ami nem is hasonlít a „mi” panaszos, szekszárdi hölgyünkére. Tény, hogy az általunk megkérdezett illetékesek közül többen is egy mohácsi nő bejelentéséről beszéltek. Ugyanakkor mindenki azt mondja, hogy egyetlenegy panaszosról tudnak. A szekszárdi hölgy pedig cáfolta, hogy ő bárkinek is mohácsiként mutatkozott volna be. Ráadásul a vécésnéni cetlijén szereplő mohácsi asszony valóban létezik. Beszéltünk vele is: neki egy buszsofőrrel van konfliktusa. Szerinte biztosan a sofőr bosszúja, hogy megpróbálja belekeverni ebbe a vécéülőkés ügybe, amiről egyébként elmondása szerint tőlünk értesült. Azt is közölte, hogy a kérdéses nyilvános vécét már nem látogatja, korábban is csak a legritkább esetben vette igénybe, mert irtózik a közös illemhelytől. A vécésnénivel pedig csak az a baja, hogy nem mindig ad neki ingyenes reklámújságot. Hát így. A rejtély egyik lehetséges megoldása, hogy az ügy szereplői - finoman szólva - egymástól eltérően emlékeznek bizonyos dolgokra. Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor ki kell jelenteni: ha nem a WC, akkor más, de itt valami bűzlik. Mi viszont most már befogjuk az orrunkat. AJANLO: KÖNYV Lakni valahol romaként A tízéves Roma Sajtóközpont egy évtizede dolgozza fel és adja közre a sajtóban a Magyarországon és a régióban élő roma közösségekkel kapcsolatos eseményeket. Az eddig eltelt években a sajtóközpont mintegy háromezer híranyagát és ezer rádiós riportját közölték a különböző szerkesztőségek. A jubileum alkalmából a sajtóközpont könyvet jelentetett meg Lakni valahol címmel, mely hiánypótló európai körkép a romák lakhatási viszonyairól. A kötet megállapításai szerint az egyes roma közösségek évszázadokkal, vagy akár évtizedekkel ezelőtti döntéseiről és vágyairól keveset tudhatunk, a többségi hatalom reakciói és a távoltartás mechanizmusai azonban jól dokumentáltak. A könyv azoknak a döntéshozóknak a története is, akik évszázadok óta a nomád (vér)vonalról fantáziáinak, vagy a romák ösz- szetelepítését azzal indokolják, hogy ez nekik is jó. Ma a helyiek „antiszociális bűnözőket” akarnak a város „egészséges szervezetétől” elkülöníteni, a retorika azonban igen hamar csap át „cigányozásba”: az önkormányzat által önkényes beköltözőknek nevezett - történetesen cigány - székesfehérvári családokról a környező falvak lakói már mint a cigányokról beszélnek, aláírásgyűjtést kezdeményeznek, élőlánccal állják el az utat a betelepülők előtt. Ez a kötet alulnézetből, vagy belülről próbálja bemutatni azt a többség számára ismeretlen érzést, hogy hogyan lehet egy egész életet vesszőfutásban leélni - a többségi előítéletek, a hivatali kiszorítás, vagy a környező társadalom lenézése miatt. A könyv kapható a nagyobb könyvesboltokban és megrendelhető a Roma Sajtóközpontban. Magyar mű sikere Németországban Bartis Attila A nyugalom című regénye nemrég jelent meg németül, azóta óriási kritikai sikereket ér el - a német közszolgálati televízió januári A legjobb könyv listáján az élen végzett. A magyarul négy éve olvasható regénnyel Agnes Relle fordításában találkozhatott a német olvasó. Az első hely annál inkább értékes, mert az elmúlt évben a tekintélyes listán minden idők legjobb klasszikusaitól, William Shakespeare-től közelmúltunkig, napjainkig, John Updike-ig, Gabriel García Márquezig, Philip Rothig, Cees Nooteboomig, Martin Walserig a világ legkiválóbbnak tartott szerzői, gondolkodói szerepelnek. Philip Roth például tavaly szeptemberben híres könyvével, az Összeesküvés Amerika ellennel „csak” 99 ponttal került a 34 irodalomkritikus véleménye alapján havonta összeállított bestsellerlista vezető helyére. Kis magyar vécés groteszk ■ ÁNTSZ-es ismerősünk azt mondta: „akkreditált orruk” ugyan nekik sincs, de lehet érezni, hogy valahol hipó- vagy húgyszag van. & l i *
