Tolnai Népújság, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-14 / 12. szám
FARSANG TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JANUÁR 14., SZOMBAT karnevál Feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, elszabadulnak az indulatok. Az egész világon elérkezett a farsang, a fékevesztett mulatozás, bolondozás. A télűző mulatságok után úgyis a negyvennapos böjt ideje jön el. * HÁROM NAP A FARSANG FARKA Elűzzük a telet, nyugtalanul várjuk a tavaszt. Ma már illedelmes bálokkal, régen vért kívánó áldozatokkal is. De egyvalami minden korban azonos: a farsang a felhőtlen mulatozás időszaka. Rados Virág „Elmúlott a hosszú farsang,/búsulnak a lányok./Ettől a sok bú- sulástól/ráncos a pofájuk./Nem tudsz férjhez menni,/vőlegényt szerezni,/Vedd elő az olvasódat, /kezdj el imádkozni!” Vénlánycsúfoló a fenti versike a javából: hiába a sok bál, a szebbik nem sok képviselője hoppon maradt. Nem akadt férjjelölt a horgára. Régen ugyanis csupán a farsangi bál volt egész évben az egyetlen lehetőség, hogy a hajadon jövendőbelijére találjon. A mulatságokon mutathatta meg bájait, amelyektől elbűvölve a legényemberben feltámadt a vágy az udvarlásra, és járni kezdett a lányos házhoz. A 19. században egymást követték a fényesebbnél fényesebb farsangi bálok. Vay Sarolta grófnő, aki D’Artagnan álnéven újságíróskodott akkoriban, érzékletesen írja le őket. „Az 1835-iki pesti farsangot az asszonyi egyesület báljával kezdték meg. Tulajdonképpen álarcosbál volt ez, és néhány igen csinos álarcost lehetett is látni, de azért az előkelő hölgyek nagyobbrészt báli öltözékben jelentek meg. Legdivatosabb volt a selyem-foulard, a ba- tisztmuszlin és az orgadil. A férfiak kék és fekete frakkokban jelentek meg.” Bizonyára már akkor sem gondolt senki a szokás eredetére, amely az ókorba vezet vissza. A szaturnáliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz, a tél és a tavasz, a meghaló és feltámadó természet ünnepét hirdették. A káosz és a rend párharca, a felnőtté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság motívuma mind jelen volt e hetekben. Csakúgy, mint a szerencse és a kiszámíthatatlan sors, amely ellen hiába lázadunk. A római A világ egyik leghíresebb farsangi ünnepén, a velencei karneválon a városközpontban rendezik meg évről évre a hatalmas mulatságot szaturnáliák tragikus hősét például kockadobással választották ki. A férfi, akire a sors keze mutatott, végzetes órája eljöveteléig az ünnepség királya lett. Megkapott mindent, ami szem-szájnak ingere, összes kívánsága teljesült. Hanem a szaturnália után önkezével kellett véget vetnie életének. A mítoszok világában élő ember számára az aktus jelképes volt: a zűrzavar zárlatát és az űj rend nyitányát szimbolizálta. A jóval "szelídebb farsangi szokások nálunk a középkorban kezdtek terjedni. Maga az időszak vízkereszttől (január 6.) hús- hagyókeddig vagy hamvazó- szerdáig tart. Vagyis a negyven- napos böjt kezdetéig, amely a hús- vétot előzi meg. Az utolsó három nap a legfékevesztettebb mulatozás ideje. Ez a „farsang farka”, amelyről ismét csak egy ókori kép juthat eszünkbe. Mégpedig a falloszkultusz jegyében felvonuló férfiak, akik óriási hímvesszőt kötöttek magukra, így hódolva a termékenység eszményének. De még a keresztény erkölcs is megengedte, hogy farsangkor a népek házasságtörőkről, kerítőkről, örömlányokról szóló dramatikus játékokat adjanak elő. A magyar kifejezés egyes források szerint a német Fastnacht szóból származik, amely hús- hagyókeddet, farsangéjszakát jelent. Mások úgy vélik: a bajor-osztrák Vaschang az eredet, amit németül Faschingnak mondanak. így nevezték a középkorban a „bolondosán beszélők gyülekezetét”. Tagjai a farsang időszakában bátran kimondhatták a máskor tilos igazságot - éppen a „bolond beszéd” védőpajzsa alatt. A zajos mulatságok alapja mindenképpen ősi hiedelem. Eleink úgy képzelték, a A mohácsi busók a telet hivatottak elijeszteni fából faragott álarcaikkal, mozgásukat, viselkedésüket is a hagyomány szabja meg tél utolsó napjaiban a nap-elgyen- gül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Őket kellett a nagy csinnadrattával elüldözni, jelmezbe is azért öltöztek, hogy elriasszák a halált, az ártó erőket és a hideget. A hiedelmek feledésbe merültek, a harsányság és a jelmezbe öltözés megmaradt. A mulatságokon az elbujdosott tél helyett néhol egymást ijesztgetik a résztvevők. Feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, elszabadulnak az indulatok. Némelyik népszokásban már annyira, hogy az a külső szemlélő számára bizony állatkínzásnak számít. Itt van például a húshagyókeddi gúnárnyakszakítás. Ebben - mint afféle véres ügyességi próbán - a mészároslegények versengtek. Az aktus ugyanis mesterré avatásuk része volt. Egy 17. századi útirajz így írja le a jelenetet: „A mészároslegények a lőcsei vendéglőstől a másik oldalon fekvő őrházig kötelet húznak, közepére egy fonallal összekötözött libát akasztanak, lábánál fogva. A legény nyergeletlen lovon futtat el a kötél alatt, és igyekszik elkapni a liba nyakát. A kapkodás és nyargalás addig tart, amíg valamelyik a lúd fejét le nem szakítja. Elvágtat vele, és jól elrejti, mert a többiek üldözőbe veszik, és igyekeznek tőle elragadni. Aki a fejet elvitte, egy évig főlegény, és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez.” A legfeltűnőbb mozzanat régen és ma is a jelmezes-álarcos alakoskodás. A 15. század óta szólnak leírások a férfi-női ruhacseréről, maszkviselésről. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a mohácsi délszlávok csoportos busójárása. A busók a telet hivatottak elijeszteni fából faragott álarcaikban; mozgásukat, viselkedésüket rituálé szabja meg. Farsangi bálok Tolnában bonyhádon a városi farsangi mulatságot a Német Kulturális Egyesület kezdeményezésére évek óta a báli időszak végén, farsang farkán tartják. Ez az időpont mindig a böjt kezdetét jelző hamvazó szerdát megelőző nap. Az idén február 28-án rendezi a művelődési központ. mmmymmfebruár elsején rendez farsangi bált tagjainak a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete. A szervezet kultúrcsoportja is műsorral készül a bálra, melyet délután két órakor rendeznek a helyi művelődési ház aulájában. tolnán hagyományos svábbál lesz a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör szervezésében. Helyszín a Sziámi gimnázium aulája február 18-án, szombaton. szekszárdon több farsangi mulatságnak is helyt ad a Babits Mihály Művelődési Ház, közülük a z egyik legnagyobb érdeklődésre a Bartina együttes mecénásbálja tart számot, amely február 24-én lesz Jeles napok nagyböjtig január 6.: vízkereszt. Krisztus meg keresztelkedésének ünnepe, a karácsonyi tizenketted zárónapja. január 22.: Szent Vince napja. A zamgozai püspök segítője volt, vele együtt szenvedett vértanúságot a keresztényüldözések idején. Ünnepe termésjósló nap: „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”. február 2.: Gyertyaszentelő Boldog- asszony napja. Mária tisztulása, görögül Hypapanté, vagyis találkozás; e napon mutatta be Mária jézust a templomban. A szentelt gyertya Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgáljon. Időjósló nap. február 3.: Szent Balázs napja. Örmény vértanú orvos-püspök. A legenda szerint megmentette egy özvegyasszony flát, aki halszálkától fuldoklóit. A balázsolás hagyománya máig él gyerekek járják a házakat adományokat gyűjtve. Mese az Isten dicsőségére eljárt farsangi táncról Harmadszor is elérkezik Gyulára a Reneszánsz Karnevál Korhű ruhák, reneszánsz zene, kürtös- kalács, vásári hangulat, mesterségek bemutatója. Mindezzel február 10. és 12. között várja a Gyulára látogatókat a harmadik alkalommal megrendezett Reneszánsz Karnevál. A karnevál sokféle programmal kápráztatja el a város lakóit. A reneszánsz világát idéző hangszerek szólnak, megjelennek a korra jellemző viseletek, csábít a kürtőskalács illata. Lesz minden, ami egy hasonló vásári forgatagból elengedhetetlen: középkori vásári hangulat, farsangi felvonulás, borlovagok. A feálöZili vágyók is kedvükre mulathatnak. Szombat este a polgármesteri hivatal dísztermében perdülhet táncra a nagyérdemű. Az est főszereplője és a karnevál hercege Kovács István színművész. A gyermekeket a Reneszánsz Gyermek- “ karnevál várja óriás bábbal, gólyalábasok- $ kai, táncosokkal, színészekkel és | mutatványosokkal L Volt egyszer égj mutatványos, aki városról városra járt, míg csak bele nem fáradt a nyughatatlan életbe. Belépett egy kolostorba, ám a szerzetesi élet idegen volt számára. Egy napon bánatában levette szerzetesi ruháját, felöltötte tarka köntösét, és táncolni kezdett. A legnehezebb táncot járta, hogy Istent dicsőítse vele. Addig táncolt, míg össze nem esett. Egy szerzetestársa megleste, és titokban odahívta az apátot. Az apát hívatta a mutatványost, mire az leborult: „tudom, nem maradhatok itt". De az apát így szólt: „Kérlek, járj közben mindnyájunkért Istennél, hiszen táncod közben őt dicsőítetted. Bárcsak Isten megbocsátaná nekünk olcsó szavainkat melyeket szánk kimond anélkül hogy szívünk küldené őket". ■ (Francia legenda) i 4 4 4 i i
