Tolnai Népújság, 2005. december (16. évfolyam, 280-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT _____________ KA RÁCSONY 11 KARÁCSONY Komoly kihívás nekünk is az ünnep, mert a többség lelki élményekkel is gazdagodni akar. A divat múlékony, az érték tartós. Éppen ezért az emberek értékekre vágynak ■■ / / HA FMBRED AZ EMBER, TUDATOSABBAN EL Mayer Mihály megyés püspök karácsonykor a pécsi székesegyházban misézik, de lélekben végigjárja az egész egyházmegyét. Gondolatait megosztotta munkatársunkkal is. Lengyel János- Alig néhány lépést tettünk meg az új évezredben, de máris nagy a vita: gyorsítsunk vagy lassítsunk. Az előbbi álláspont szerint a versenyképesség érdekében jobb lenne tempósabban haladni. Az utóbbi véleményen lévők viszont azt mondják: lassítsunk, mert rossz irányba megyünk. Merre tovább Magyarország? Milyen esélye van itt és most az embernek?- Minden évezred nagy várakozással tölt el bennünket. így volt ez az elsőben is. Arról az időszakról nem beszélhetünk anélkül, hogy ne Szent Istvánhoz térjünk vissza. Ott és akkor meghatározó volt a franciaországi cluny-i reform, amely igyekezett élőbbé, elevenebbé tenni az emberek és az Isten kapcsolatát, vallásosságát. A Szent István-i időktől tehát nem lehet elvonatkoztatni. Ne feledjük: Szent István mellett ott volt a felesége is, akit mi Boldog Gizellának, a németeknél pedig szentnek neveznek. Az ő testvére, Henrik szintén vallásos, buzgó király volt. Európa tehát abban az időben együtt fejlődött, igyekezett a mélyebb tartalomhoz nyúlni, s ebből az emberek számára lelki és szellemi gazdagságot adni. Nemrégiben örömmel hallgattam az egyik történészt, aki a középkorról beszélt, és annak fényességét, gazdagságát is bemutatta. Nem csupán a felvilágosodásban kifejlődött sötét jelzőhöz ragaszkodott Ha a magyar történelmet nézzük, akkor azt sem lehet egy szóval elintézni. Téved, aki ezt teszi. Az első évszázadban Szent László király a zsinatokkal az embereket próbálta fölébreszteni. Azt gondolta, ha fölébred az ember, tudatosabban él.- Itt vagyunk a második évezred fordulóján. Úgy gondolja, újra ébresztőt kell fújni?- Most azt látjuk, hogy különböző erők feszülnek egymásnak. Ezek néha ideológiai színben tűnnek föl, máskor pedig csupán gazdasági érdekeltségeknek mutatkoznak. Újra és újra egymásnak feszülő politikai polémiákat érzékelünk. Az ember nincs könnyű helyzetben, ha a sokféle értékrend hálójában kapaszkodót, biztos pontot keres. Nehéz felismerni azt az értékrendet, amelyet nem a divat szült, és többen kipróbáltak. Gondoljunk A kultúra iránti igényt egészen kicsi kortól kezdve kell elsajátíttatni a gyermekekkel. Felnőttkorban már csak csiszolni lehet az embert csak a sütés sapka fordított viseletére. Néhány évvel ezelőtt valakik kitalálták, a többiek meg követték. De ez a viselet időleges volt. Aki most így viseü a fejfedőt, azt leszólják: ő még csak ott tart? A divat tehát múlékony, az érték tartós. Az emberek éppen ezért értékre és nem divatra vágynak.- Ki segít az embernek, hogy megkülönböztesse a divatot és az értéket? Hol vannak manapság ezek a közösségek?- A kultúra iránti igényt egészen kicsi korban, az általános iskolás kortól kell a gyermekkel elsajátíttatni. Később ezen lehet csiszolni. Az nem megy, hogy amit nem tanultunk meg kis korunkban, azt majd konferenciákon pótoljuk. Felnőtt embernek arról beszélni, hogy valamennyien egyformák vagyunk, s mindenkinek jár a méltóság, hiszen ez adja a megbecsülést, már elkésett dolog. Ha ekkor kell elmagyarázni, hogy az emberi méltóság nem szubjektív filozófia eredménye, hanem mélyebben gyökerezik, már nagy a gond. Ez mai probléma, hiszen manapság is inkább a jelenségekről beszélnek és nem a lényegről.- Mert a lényeg rejtett életet él, a felszín meg csábít...- A jelenségekről sokkal köny- nyebb beszélni, mert azok külső dolgok. De ha itt megáüunk, akkor soha nem jutunk el a tartalomhoz. Jó ha tudjuk: az embert nem a külsőség, hanem a tartalom gazdagítja. Ezért már gyermekkorban meg keü találni ezt a tartalmat az értékrenddel együtt. Nemrégiben egy börtönökről tartott konferencián azt mondtam: úgy érzem, a bajok a felelősségre való nevelés kezdetén jelennek meg. Már egy ötéves gyermeknek is van felelőssége, van a 14 évesnek és a 21 évesnek is. Ez a felelősség fokozatosan fejlődik ki. Nem szabad azt mondani: 14 éves kor előtt semmi felelősség nincs. Azt is elmondtam: 20-30 évvel ezelőtt állítólag nem volt egyetlen tizennyolc év alatti drogos sem. Érdekes módon, aki betöltötte a 18. életévét, következő nap már drogos volt Most is egy napon múlhat a büntethetőség. Ki érti ezt? Újra szembetűnik, hogy bizony csak a jelenség fontos, s az emberi felelősségre való nevelés hiányzik. A gyermek tudást kap, felelősséget nem.- A' felelősség önmagában is komoly kihívás...- A katolikus tanítás szerint - de a tapasztalat is azt mutatja - a felelősséget nem lehet elválasztani a szabadságtól és a lelkiismerettől. Ahol nincs lelkiismeret, ott bizony felelőtlen az ember. Ahol pedig csak szabadság van és nincs lelkiismeret, ott szabadossá válik az egyén. Ahol mind a kettő hiányzik, ott nem is lehet felelősségről beszélni. Ezt most is jobban át kellene érezni elsősorban azoknak, akik viselik a felelősséget a másik emberért- Milyen a célszerű viszony napjainkban a felelősségteljes ember és a hétköznapok gyakorlata között?- A felelősség a hétköznapokban mutatkozik meg. Jó, ha az iskolában azért nem zsarol a gyerek, mert tudja, hogy ezt nem szabad, s jó, ha megtanulja: a világban rossz is van, nemcsak jó. A rossz következményeivel pedig számolni kell. Ha van felelősség, akkor már nem fogadja el a cigarettát, a kábítószert, amit neki kínálnak. Otthonról sem lopja a konyhapénzt, mert őszinte, bizalmi viszonyt alakított ki. A nagyobb nem bántja a kisebbet, az erősebb a gyengét. És folytathatnám tovább. Aki tudja, hogy mit szabad és mit nem, az érzékeli, milyen veszélynek van kitéve. Ha csak a tévét nézi, abban azt mutatják neki, naponta meghal egy-egy színész, aztán újra őt látja játszani. Azt hiszi, hogy az élet is Uyen, hogy minden javítható, korrigálható. Faluhelyen még most is generációkban mérik az embert. A családmodell megmutatja, milyen is a család, mit hozott a gyerek. A városokban persze már más a helyzet. A mintát a média adja. Rossz mintát. Még a szabad választást is befolyásolja, hogy mit mutat a tévé, az újság. Az ember atomizálódott, sokszor már a szomszédját sem ismeri. A feladat tehát az, hogy az embert közelebb keü vezetni a másikhoz, de ezt is csak felelősséggel lehet megtenni.- Hiányoznak a példaképek?- Talán jobb szó az eszménykép, amely tulajdonképpen erkölcsi hős, soha nem a testi erő megvalósítója. Az eszmény mindig fölemel, fölfelé viszi az embert. Példakép lehet negatív, az eszménykép nem. Harminc évvel ezelőtt egy külföldön kiadott, magyaroknak íródott hittankönyvre - amely a szentek életére épült -, a pártcenzúra azt mondta: ilyen eszményképekre nincs szüksége a magyar ifjúságnak. Ennek a hatása ma is érezhető. Annak idején, amikor káplánként jártuk az iskolákat, oda is ki voltak rakva a „szentek”: a komszomolisták, a nagy kommunisták. Akkor ezek a forradalmár eszményét adták a gyerekeknek. Olyan ideológiai hősökét, akik romboltak. Ettől a rombolástól kellene megszabadulni. Vannak, akik azt mondják: nyugaton is van ilyen. De ez nem azt jelenti, hogy nyugaton nincs hiba. Senki nem meri kimondani, hogy az 1968-as párizsi diákfelkelést kívülről irányították. Az egésznek az volt a célja, hogy rombolja a tekintélyt: a tanárét, a professzorét, a gyerekét és az egyházét Mindenkiét, aki tekintéllyel rendelkezett. Az akkori vezérek most számos országban vezető, meghatározó poütikusok. Nyugaton sem fenékig tejfel az élet...- Ebben a nagy bizonytalanságban akkor hol vannak a kapaszkodók?- Erre a kérdésre az Úristen is úgy tudott válaszolni, hogy elküldte Jézus Krisztust az emberek közé, lépjen a történelembe és vállalja, hogy emberként megmutatja az Atya szeretetét. Ezzel máris ott vagyunk a karácsonynál. A fenyőfa, a közös vacsora, a népszokás csak felszín, mindennek forrása a szent ünnep. A karácsony üzenete, hogy az ember meglássa a másik embert, hiszen Isten is meglátott bennünket. A legnagyobb ajándék Isten ajándéka. A fenyőfa mint 200 éves hagyomány csak bensőségesebbé teszi az ünnepet Tartalom nélkül nem lehet keresni a bensőséget, az ajándékozást.- A karácsony a köztudatban is elsősorban a szeretet ünnepe?- Ez valóban így van, de a szeretetnek sem csak külső jegyei vannak. A szeretet belső tartalom, nem csupán érzelem. Azt jelenti: adni, magamról lemondva. Az egyik iskolás arról panaszkodott, őt nem szereti a tanító néni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért mondja ezt, hiszen kitűnő tanuló, a gyerek azt válaszolta: még egyszer sem simogatta meg a fejemet. A simogatás néha többet ér, mint a pénz. Nem régi a példa. Advent előtt Németországban hosszabb időn keresztül nem volt áram. Az egyik újságíró másnap arról cikkezett: müyen jó volt az áramszünet, mert így legalább együtt lehetett a család, az emberek meghaügatták egymást, elbeszélgettek. A technika sokszor az embereket elválasztja, ahelyett, hogy összekötné. Karácsonykor jó és szép az ünnepi vacsora, a közös zenehallgatás, de milyen jó lenne, ha együtt énekelnének, elmondanának egy-egy imát és az ajándékból fölemelnék a tekintetüket. A karácsonynak máris lenne igazi tartalma. Ha megoldást a nagyhatalmaktól, a politikai ideológiáktól várjuk, akkor csalódunk. Minél többet várunk, annál nagyobb a csalódás. Nem attól lesz valaki gazdag, hogy sokat tesz a fa alá és az ünnepi asztalra. A pénzzel nem lehet a másikat boldoggá tenni. Az embernek nem valamire, hanem valakire van szüksége. Ahol pénzzel mér a család, ott hiányzik a szeretet.- Az egyházmegye is készül, várja a karácsonyt...- Komoly kihívás ez nekünk, hiszen az emberek lelki élményekkel is gazdagodni akarnak. Csakhogy kevés a papunk. Az igény sokkal nagyobb, mint 20- 30 évvel ezelőtt. Amikor engem szenteltek, akkor 300 pap volt, amikor püspök lettem, csak 135, most pedig száznál is kevesebben vagyunk, miközben az egyházmegyében 500 misézőhely van. Lesz olyan, ahova karácsonykor nem jut pap. Ott bizony elkelnének az imádkozó asszonyok, éneklő férfiak, akik a közösségben tartják a lelket Persze a családok közös imája is jelenthet lelki élményt és a karácsonyi énekek is segíthetnek. Bár a pécsi székesegyházban misézek, de lelkiekben végigjárom az egyházmegyét. Azt szeretném, hogy minden család érezze, amit annak idején a pásztorok, akik nem voltak gazdag emberek, de keresték a Jézussal való találkozást, hogy ők is gazdagodjanak, azaz rátaláljanak Valakire. A nagy karácsony után jön a kiskarácsony, az újév, új esztendő, új szív és Isten dicsérete. Ez a következő évben is biztonságot adhat az embereknek. A biztonságra nagy szükség van, hiszen jön a választási kampány, ahol a manipulálás, az ígérgetés minden oldalról fennáll. De ahol Isten nélkül hangzik el minden, ott hiányok mutatkoznak. Azt szeretném, ha jövőre nem mélyülnének tovább a szakadékok. Töltsük fel közösen ezeket az árkokat azzal a sok salakkal, értéktelen dologgal, amit az életünkből ki kellene dobni. Akkor simább lesz az út, amely az embereket egymáshoz vezeti. 1 i I I I
