Tolnai Népújság, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-07 / 235. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. OKTÓBER 7., PÉNTEK 10 GYERMEKVILÁG A leghíresebb szánhúzók rénszarvas Az agancsos futóbajnok A rénszarvasokról a legtöbb embernek az jut először eszébe, hogy ők húzzák a Mikulás szánját. Ez nem véletlen, hiszen akár 60-80 km/h sebességgel is képesek szaladni. De nem csak A jégkorszakban hazánk területén Is éltek rénszarvasok a piros ruhás nagyszakállú hazájában, Finnországban fordulnak elő, hanem Skandinávia, Amerika, valamint Oroszország északi részén is elterjedtek, sőt Grönlandra és Izlandra is betelepítették őket. Legfőbb védjegyük hatalmas ágas-bogas agancsuk, amelyet mindkét nem visel. Másik ismertetőjegyük a széles pata, ami megkönnyíti számukra a havon való közlekedést, és a napi betevő falatok előkaparását. Csordákban keresik meg táplálékukat: zuzmókat, gombákat, leveleket stb. Hazánkban ma már csak állatkertben fordulnak elő, de a jégkorszakban itt is összefuthattunk volna néhány megtermett példánnyal. Uralkodók kedvelt játéka sport A sakk az elmét tornáztatja meg Sokáig vitatták azt, hogy honnan származik a sakk, a legtöbben ma Indiát tartják az őshazának. Itt a játékot 64 mezőn két, vagy négy ember űzte, dobókockát is használtak, és a futó elefántot mintázott. A 6. században a perzsák már mellőzték a dobóból ered, ami uralkodót jelent). A későbbiekben az arabok lettek az elmetorna nagy mesterei, közülük kerültek ki a legnagyobb játékosok. Európában a 13. században jelent meg az első sakkal foglalkozó írás, az Alfonz-kódex. Ebben a figurák már a mai felállásban szerepeltek. Az első versenyt Heidelbergben rendezték meg a 15. században. Később a sakk az uralkodói udvarok kedvelt játéka lett, a kor legjobb mesterei Olaszországból és Spanyolországból kerültek ki. A 19. században megalakultak az első klubok, és megrendezték az első nemzetközi bajnokságokat is. Hargitai Éva Kincseket rejt az őszi avar játék A színpompás évszak számtalan alkotni és tanulni valót tartogat a kisebbeknek, érdemes feltúrni a levélkupacokat Remekművek születhettu nek az őszi természetben | fellelhető alapanyagok- 5 ból, akár az óvodában, akár otthon, anyuka, apuka segítségével készülnek az alkotások. Az ősz az egyik legszínesebb évszak, érdemes ilyenkor is kicsit kimozdulni a lakásból. Anyuka, apuka kézen foghatja csemetéjét, majd a legközelebbi játszótéren együtt bogarászhatják az avart, a legszebb színű és mintájú levelek, vagy gesztenye után kutatva. Miután hazatértek a megszerzett kincsekkel felrakodva, előkerülhet a gyufásdoboz, a hurkapálca, a papírlap és a ragasztó. Közös erőbedobással, az óvodai emlékek, esetleg a szak- irodalomban szerzett információk alapján, több-kevesebb kézügyesség felhasználásával akár remekművek is születhetnek. Mint azt Horváth Erika, a szekszárdi Mérey utcai óvoda vezető óvónője elmondta, a gyerekek számára már az is nagy élmény, ha összegyűjtik a lehullott lombot az udvaron: imádnak meghempergőzni a száraz avarban, vagy éppen csak dobálják a leveleket. Szerencsére minden évben akad egy-egy szőlősgazda, aki vendégül látja az ovisokat szüretA szekszárdi Mérey utcai óvodások őszi falevelet gyűjtenek. Együtt keresik a legszebbeket az avarban kor. így a nagyobbak megismerkedhetnek magával a betakarítással és a borkészítés folyamatával is. A kicsik, akik még többnyire csak az ovi területén belül tartózkodnak, az ott gyűjtött kövekből, csigaházakból, levelekből készítenek figurákat, vagy ujjfestéssel mintáznak meg szőlőfürtöt, illetve levelet a szivárvány minden színében. A nagyobbak már komolyabb feladatokat is megoldanak, például előre színezett papírból, harmonikahajtogatással gesztenyefalevelet készítenek, de alkottak már pókhálót gesztenyéből, hurkapálcából és fonalból. Az óvoda Kadarka utcai részlegénél, a gyerekekkel közösen szedik össze a lehullott leveleket, majd megtanulják komposztálni. A következő évben az így kapott trágyával megszórt földbe bionövényeket ültetnek. A nagyobb ovisok gyümölcsöt szüretelnek, a termésből pedig később maguk készítenek gyümölcslevet, vagy aszalt csemegét. Tizenkét évesen kezdte sztár A haja miatt választották ki Mese Julcsiról, akit megmentett Juliska JESSICA MARIE ALBA 1981. április 28-án született a kaliforniai Pomonában. Mexikói származású édesapja az amerikai légierőnél dolgozott, ezért egészen kilencéves koráig folyton költöztek. Ötéves korától színésznő szeretett volna lenni, ezért pár év múlva el is kezdte ilyen irányú tanulmányait. Tizenkettő volt, amikor felfigyelt rá egy menedzser, és hamarosan a szerepek széles választékából szemezgethetett, a könnyed komédiáktól a drámákig terjedően. Első komoly munkáját 1993-ban kapta meg, a Camp Nowhere című filmben. Jessica ugrott be a helyére. Igazából nem a kiugró tehetsége miatt választották ki, hanem, mert a hajszíne jól passzolt az előző színésznőéhez. Nem sokkal ezután két évadot úszkált végig delfinekkel a Flipper című sorozatban, ami meghozta a számára az ismertséget, és a ki- sebb-nagyobb szerepek áradatát. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregasszony. Nem volt annak semmije, csak egy kis tehénkéje. Minden nap az adott gazdaasszonyának friss fejecskét. A maradék tejből túró, vaj és sajt készült. Ennek az árán vette nagyanyó a háztartáshoz a legszükségesebbeket. Gondozta is az anyóka a tehénkéjét, ahogyan csak bírta. Etetget- te, simogatta, és Julcsinak be- cézgette. Ám egyszer a nagyanyó nem ment ki az istállóba. Nem vitte a piacra a vajat. Csendesen meghalt. Bőgött is a tehén naphosszat. De mindhiába. A rokonok városi emberek voltak. Nem kellett nekik a tehénke. Julcsira a bárd és a kés várt. Ám ezt ő nem várta meg. Egy óvatlan pillanatban kereket oldott. Bánatosan járkált erdőn-me- zőn. Senki sem foglalkozott vele, hiszen sovány volt és öre- gecske. így érkezett el egy patak partjára. Szomját akarta oltani, de belecsúszott. Sokat hányódott így, mígnem egy fa gyökerében fennakadt. Bánatos szemekkel nézett körül. Egy beteg színű, sovány kislányt pillantott meg a patak partján, aki melegen be volt bugyolálva, pedig hét ágra sütött a nap. Amikor észrevette a szerencsétlenül járt tehenet, azonnal segítségért sietett. Hamarosan négy erős férfikéz ragadta meg a hányatott sorsú tehénkét, és kiemelték a vízből. Ezután Juliska legeltette Julcsit, mivel így hívták a kislányt. Ezt Julcsi mindennap friss, habzó tejjel hálálta meg. De nem akármilyen tej volt az! Julcsi beleadta szívét, lelkét. Ez bizony a csodatej volt. Minden cseppje gyógyszerként hatott. A legnagyobb fogyasztója persze az új gazdaasszonya, Juliska volt. Erősödött és pirult is szépen. Már versenyt futottak Julcsival a mezőn. A kislány meggyógyult. A tehénke szerető gazdára talált. Nagyanyó pedig boldogan nézte őket a csillagok közül. Barteczka Mária Zsófia A szerző Barteczka Mária Zsófia a szedresi általános iskolába járt, ma Szekszárdon közép- iskolás. Még nem tudja, milyen pályát választ, de az irodalmat, a meséket, verseket mindig szeretni fogja. Bánatos csiga és barátai mesélnek kalandjaikról ajánló Mesekönyv kicsiknek BABASAROK Hagyományos is, modern is lehet pelenka Meg kell keresni, mit szeret a baba, de eleinte jobb a textil Alig két évtizede még nem kellett azon töprengenie az anyukáknak, milyen márkájú pelenkát válasszanak. Venter M. Egykor minden kisbaba a hagyományos textilpelenkában rugda- lózott. Ma már más a helyzet, az eldobható nadrágpelenkák korát éljük. A hagyományos textilpelenka érdeme, hogy természetes anyagból készült, sokáig bírja és csak egyszer kell megvenni. Hátránya, hogy sok időt elvesz a mosás, fertőtlenítés, fehérítés és vasalás. A nadrágpelenkákkal nem kell az anyukáknak vesződnie és kényelmesek is, viszont sokba kerülnek. ÁÜagosan két és fél évig hordanak pelenkát a babák, van, aki hamarabb lesz szobatiszta, van aki csak hároméves kora körül. Használjunk akár textilpelenkát, akár nadrágpelenkát, nagyon fontos, hogy jó technikát alkalmazzunk. Mert a pelenkának nemcsak a csecsemő esetleg heves rugdalózásának ellenére kell tartania, hanem tökéletesen fel kell fognia azt, ami belekerül, nem szabad áteresztenie a nedvességet és a hideg ellen is óvnia kell a babát A textilpelenka használatát elleshetjük a nagymamától, de szívesen mutatják meg a védőnők is. A nadrágpelenkák ugyan egyre népszerűbbek és elterjedtebbek a kismamák körében, de könnyen lehet, hogy az első időkben, főként a köldökcsonk leesése előtt, jobb, ha textilpelenkát használunk. Az erdő mélyén, ott, ahol talán soha nem találsz rájuk, él a négy csápos barát: a szégyenlős Katica, a kelekótya Méhecske, a hiú Hernyócska és a bánatos Csiga. Bár nagyon különbözőek, egyben mégis hasonlítanak - a könyvecskék végén ők a legboldogabbak az egész földkerekségen. A bánatos csiga története a Csápos barátok sorozat kötete, a szerzők a háromévesnél idősebbeknek ajánlják. Az óvodáskorúaknak bizonyára tetszik majd a kedves kis történet és a szép, színes rajzok. A sorozatban már megjelent Csigán kívül Katica és Méhecske története, hamarosan pedig azt is megtudhatja, aki kíváncsi rá, mi történt hiú Her- nyócskával. A gazdagon illusztrált könyvek nem csak a mesét hallgató óvodásoknak tetszenek majd, hanem a történetet felolvasó szülőknek, vagy iskolás testvéreknek is. V.M.
