Tolnai Népújság, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-27 / 200. szám

A TOLNA MEGYEI NEMETEK TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Seite des Verbandes der Deutschen Minderheitenselbstverwaltungen der Tolnau Hírek, közlemények a Tolna Megyei Német Önkormányzatok Szövetsége háza tájáról A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormány­zatok Szövetsége attól a szándéktól vezettetve, hogy a Tolna megyei né­metség szolgálatában ki­emelkedő' érdemeket szerzett polgárokat méltó elismerésben részesítse, valamint személyüket és munkásságukat megfele­lően értékelve példaként állíthassa a jelen és az utókor elé, „A Tolna Me­gyei Németségért” nívódí­jat alapított. A Tolna Me­gyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövet­sége 2005-ös évi nívódíját Ament Józsefné és Schmidt Károly részére adományozza. A nívódí­jak átadására a Tolna Me­gyei Önkormányzat Köz­gyűlése megyenapi ünne­pi közgyűlésén Szekszár- don, 2005. szeptember el­sején (csütörtök) 15.00 órakor, a régi Vármegye- házán kerül sor. áment józsefné a Hőgyészen nagy számban élő német noni- M zetiségű embe­yllk J» rek egyik jeles képviselője, aki több évti­zed óta jelentős szerepet ját­szik a nemzetiségi kultúra és hagyományok ápolása terén. A Hőgyészi Német Nemzeti­ségi Kórus tagja, aki írott for­mában rendszeresen megörökí­ti a kultúrcsoport életét, fellépé­seit, kül- és belföldi utazásait. Rendszeresen publikál a Ne­ue Zeitung elnevezésű magyar- országi német hetilapban. Az anyanyelvi versei mellett Hőgyész és környéke német nemzetiségi dalkincsének gyűj­tésében is jelentős szerepet vál­lalt. Valamennyi hőgyészi nemze­tiségi rendezvényen, megmoz­duláson segítőkészségére min­dig lehet számítani. Különösen szívügyének te­kintette és tekinti a hőgyészi német nemzetiségi tájház be­rendezéseinek, népviseleti kiál­lításának összegyűjtését, az anyag odaadó karbantartását. A férjével együtt végzett - egyben életműnek is tekinthető példaértékű nemzetiségi hagyo­mányőrző tevékenységet nem csak családja többi tagja részé­re, hanem a településén élő va­lamennyi kisebbségi és többsé­gi fiatal számára is igyekezett továbbadni. Schmidt károly 1920-ban szü­letett. Ahhoz a generációhoz tartozik, aki megélte a magyar- országi németek XX. századi kálváriájának állomásait. 1923 óta lakik Váralján. Az 1960-as évek elején - amikor még kevesen merték felvállalni a német nemzetiségi hovatarto­zásukat - tagja lett a Magyaror­szági Németek Országos Szö­vetsége, a Verband der Ungarn­A pünkösdi fesztivál a megye németségének országszerte ismert és népszerű ünnepsége. Képünkön a Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus koccint a 2005-ös fesztiválra deutschen választmányának. Azokban az időkben a német nemzetiségi kultúra ápolásá­nak megindítása, a megyében élő német nemzetiségiek ez irányú bátorítása nem volt iga­zán valami szokványos tevé­kenység. Áldozatos szervezőmunkájá­nak köszönhetően a környékbe­li településeken, Váralján, Kismányokon és Nagymányo- kon sorra jöttek létre a nemzeti­ségi kultúrcsoportok. Tevékeny­ségének köszönhetően akkori­ban kerülhetett sor a nagymányoki nemzetiségi cso­port látogatására az egykori NDK területére. Kezdeményezésére 1976-ban Váralján került megrendezésre a II. „Reicht brüderlich die Hand „elnevezésű nagyszabású magyarországi német nemzeti­ségi találkozó. Schmidt Károly tevékenysé­ge, életműve egy olyan világ­ban és korszakban öntött hitet és erőt a magyarországi és a Tolna megyei németek nagy többségébe, amikor az identitás és a népcsoporthoz tartozás fel­vállalása, erősítése nem számí­tott - a ma oly divatos szóval ki­fejezett - sikersztorinak. A Szekszárdi Német Ki­sebbségi Önkormányzat attól a szándéktól vezet­tetve, hogy a helyi német­ség szolgálatában kiemel­kedő érdemeket szerzett polgárokat méltó elisme­résben részesítse, vala­mint személyüket és munkásságukat megfele­lően értékelve példaként állíthassa a jelen és az utókor elé, „A Szekszárdi Németségért” nívódíjat alapított. A Szekszárdi Német Kisebbségi Önkor­mányzat a 2005-ös évi ní­vódíját Gottvald Károly és Ékes László úrnak ado­mányozta. A kitüntetések átadására Szekszárd Me­gyei Jogú Város Közgyűlé­se 2005. augusztus 20-i ünnepi közgyűlésén ke­rült sor. ékes László 1950-ben született Értényben. Ta­nítói diplomá­ját Kaposváron szerzi, majd 1976-ban a Pé­csi Tanárképző Főiskolán ma­gyartanári vég­zettséget szerez. 1983-tól a Tol­na Megyei Népújság munkatár­sa, olvasószerkesztője. Dolgo­zott a Piac című információs he­tilap főszerkesztőjeként, a Tol­nai Krónika olvasószerkesztője- ként. Jelenleg a Tolnai Megyei Extra főszerkesztője. Számos irodalmi alkotás, úgymint a Csányi László: Az emlékezés ösvényén, a Palánki füzetek, a Vendégváró Tolna megye, a Kopjafák a Donnál társszerzője, a Harangkondítók- riportkötet és a Két szem ba­rack - novelláskötet önálló szer­zője. 2000-ig sajtófőnöki feladato­kat látott el a szekszárdi német­ség legnagyobb szabású ren­dezvényén, a Szekszárdi Pün­kösdi Fesztiválon, így biztosít­va, hogy ezen rangos rendez­vénynek már a kezdeti időszak­ban is országos média- és sajtó- visszhangja volt. 2005-ben Gottvald Károly fo­tóművésszel közösen készítették el, a szekszárdi németség pün­kösdi hagyományait, személyi­ségeit, kultúrcsoportjait bemu­tató krónikát „Fesztiválos szek­szárdi pünkösdök” címmel. Ékes László hitvallása, hogy az újságírás és vele együtt a lapkészítés szolgálat, ahogy nyilatkozta: „Újságírói köteles­ségem indítéka örökké az em­beri közösség helyzetének és jo­gos várakozásainak a kifejezése volt, ha úgy tetszik ezek világgá kiáltása az írás minden műfajá­ban.” Ékes László eddigi tevékeny­ségével jelentősen hozzájárult a szekszárdi németség többségi nemzet által történt elfogadott­ságához, a más kultúrájú és más anyanyelvű emberek egy­más iránti tiszteletéhez, a ma­gyarországi, azon belül is a szekszárdi németség kultúrájá­nak ismertté tételéhez. Ahogy a Fesztiválos szek­szárdi pünkösdök című könyv utószavában írja:... „az asztalo­mon azt a picinyke rozmaring­bokrot nézem, amit a szülőföl­demen szépemlékű szüleim he­lyett a nagynéném ültetett ne­kem hazai földbe. Látom és ér­zem, jól megfér egy maréknyi cserépben az „immer grün”, Ér­tény és a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál. Ennyi a leltár. Ennyi a leltár?...” gottvald károly 1949. január 7-én született Tolnán. Szege­den járt közép­iskolába, a tex­tilipari techni­kumban vég­zett 1967-ben. 1970-től a Tol­na Megyei Népújság fotóripor­tere. 1963 és 1967 között a Sze­gedi Fotóklub tagja, a Tolna Me­gyei Fotó- és Filmklub alapítója. Csoportos és egyéni kiállítá­son vett részt megannyi telepü­lésen, Dombóvárott, Békéscsa­bán, Bonyhádon, Budapesten, Nyíregyházán, Pécsett, Szarva­son, Szegeden, Szekszárdon, Szombathelyen, Tolnán, vala­mint Bulgáriában és Németor­szágban. Fotói illusztrálják a Csikócsapat (Hazafi József), az Irodalmi séták Szekszárdon (Töttős Gábor), a Tolna, a Bejár­tam Tolnát, Baranyát (Csányi László) című könyveket. 2001. június 11-én munkás­sága elismeréseképpen átve­hette a Tolnai Toliforgatók Klub­ja által alapított elismerést, a Csányi László-díjat. 2000 óta tölti be a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál sajtófőnöki posztját, ezáltal is biztosítva, hogy e rangos rendezvény or­szágosan is reprezentált a kü­lönböző sajtóorgánumokban. Gottvald Károly a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület régi tagja, aki a szervezet szinte valamennyi jelentősebb ren­dezvényét képekben is megörö­kíti. E jelentős, Gottvald Károly által lencsevégre kapott gyö­nyörű és érdekes képanyag tet­te többek között lehetővé, hogy az Ékes Lászlóval közösen elké­szített „Fesztiválos szekszárdi pünkösdök” című, a szekszárdi németség pünkösdi hagyomá­nyait, személyiségeit, kultúr­csoportjait bemutató krónika 2005 pünkösdjére kiadásra ke­rülhetett. Csányi László, akivel évekig együtt dolgozott, azt írta róla: "Hivatása szerint fotóriporter, tehát az a dolga, hogy megörö­kítse az élet mindennapi ese­ményeit. Igyekezete, ami művé­szi elhivatottsággal párosult, a fényképezés minden ágában otthonossá tette, a napi köteles­ségek megújuló folyamatában is arra törekedett, hogy a tár­gyak, jelenségek lényegét ra­gadja meg, ne csak ábrázoljon, hanem a kép, mint valóság je­lenjék meg, új élmény forrásá­vá váljék." Gottvald Károly - aki maga is a német népcsoporthoz tar­tozónak vallja magát - fotómű­vészetével és eddigi tevékeny­ségével jelentősen hozzájárult a helyi és a megyei németség ismertségéhez és elismertsé­géhez. ▲

Next

/
Thumbnails
Contents