Tolnai Népújság, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-23 / 171. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. JÚLIUS 23., SZOMBAT DIÁKVILÁG Kiderül, ki lesz főiskolás eredmények Kedden már megnézheted Július 26-án, kedden a késő esti órákban dőlhetnek el legkoráb­ban az Idei évi felsőoktatási ponthatárok - derül ki az Orszá­gos Felsőoktatási Felvételi Iro­da tájékoztatójából (OFI). A ponthatárok legelsőként a www.felvi.hu-n , a felvételi iroda honlapján jelennek meg. A fel­vételizők a személyre szabott weboldalukon névre szólóan ta­lálják meg a rájuk vonatkozó ponthatárokat és magát a felvé­teli döntést. Azok, akik a jelent­kezési lapjukon mobilszámukat megadták, sms-ben is értesítést kapnak az eredményről. A ponthatárok a sajtóban szerdán jelennek meg. A felvétel vagy elutasítás csak akkor válik hi­vatalossá, mikor maga a felvéte­liben megjelölt intézmény erről levélben is értesíti a jelentke­zőt. Ez legkorábban augusztus elején várható. Idén egyébként a tavalyinál tíz százalékkal ke­vesebben, mintegy százöt­venezren nyújtották be felvételi igényüket több, mint három­száznyolcvanezer jelentkezési lapon. STEINER VIKTOR A média igazi mostohája képregény Superman és a többiek nem fértek bele az ántivilág kultúrképébe A műfajra évtizedeken át mu­musként tekintettek az ancien regime, a régi rend képviselői. Mostohagyereknek számított az egész műfaj, egyfajta kapita­lista, imperialista szennyként kezelték. Pedig a képregénynek is van magyar vonatkozása, amivel leginkább csak a rajon­gók vannak tisztában. Az első klasszikus értelemben vett képregényt 1896-ban a makói származású Pulitzer József je­lentette meg. A klasszikus érte­lem azt jelenti, hogy először volt szöveg és kép egy kockán belül. A buborékokban beszélő rajzolt figurák sokak gyerekko­rát - köztük az enyémet is - megszépítették. Valóságos ra­jongással olvastam a szuperhő­sök, Batman, Superman törté­netét. Sajnos a magyar hőskor legendás élclapjainak olykor­olykor az élet görbetükrét mu­tató történeteit akkor még nem olvashattam. Ma már az inter­net és a képregény-kiállítások lehetőséget teremtenek arra, hogy a fiatalabb korosztály is megismerkedjen a kilencedik művészetnek is nevezett műfaj régebbi magyar alkotásaival. Többek között Piszkos Fred, Winnetou vagy Borsszem Jankó kalandjaival. Bár nekünk még nincs rá speciális szavunk, ahogy például Japánban a manga vagy Olaszországban a fumetto, miért ne éledhetne új­ra a digitális világban is az egy­szer már jól bevált kép­regényírás hazánkban. Hisz úgyis minden a retro jegyében történik. Talán még speciális névre is futja majd. Sokan rajonganak Supermanért, de nekünk Winnetou kedvesebb Együtt kell élni a reklámmal befolyásolás Elhiteti, hogy a termék különlegessé, széppé tesz. Ne szemléljük folyton kritikusan az énünket, életstílusunkat A tévénézési szokásokat először a szülőktől tanulják a gyerekek. Kamaszkorban aztán a barátok is segítenek Mivel fogyasztói társada­lomban élünk, napjaink szerves részévé váltak a reklámok, melyek ma­napság már nem csak a termék népszerűségét hi­vatottak növelni, hanem életstílust, életmintát köz­vetítenek. Rácz Tibor Sokszor elhitetik még a felnőt­tekkel is, hogy a termék hasz­nálata különlegessé, széppé vagy egyedivé tesz. Különösen nagy hatást viszont a kama­szokra gyakorolhatnak, legin­kább azokra, akik a családjuk­ban, szűkebb környezetükben nem leltek példaképre. Ők azok, akiket a média nagy mér­tékben befolyásolhat identitá­suk kialakulásában. Tóth Árpád pszichológust kérdeztem: lehetséges-e, hogy a reklámok problémássá teszik a kamasz személyiségének egészséges fejlődését? - A reklá­mokkal együtt kell élni, de sem­miképpen sem szabad feltétle­nül elhinni azt, amit el akarnak hitetni velünk - válaszolta. - Meg kell próbálni kritikusan feldolgozni az információkat. Erre viszont a fiatalok közvet­len környezetének, családjának és a tanáraiknak is figyelniük kell. A legfontosabb a családi hát­tér és a baráti kör hatása. Ha a fiatal nem érzi magát egyedül a világban, van akire felnézzen, akkor nem keres magának a médiából példaképet, nem fe­nyegetik hamis illúziók. Egy fi­atal kamasz élete az egyéniség kialakulásáról, önmaga keresé­séről szól, ha a családja, barátai nem figyelnek rá, keresni fogja a lehetőséget, hogy felhívja ma­gára a figyelmet. Itt jöhetnek a képbe a reklámok, amik képe­sek elhitetni a bizonytalan ka­masszal, hogy a terméket hasz­nálva rendkívülivé válik, kitűn­het a többiek közül. Legyen ez a termék akár műszaki cikk, ru­ha vagy illatszer. Ha már fogyasztunk, tegyük ezt kritikusan és segítsük a fia­talokat az életkorral járó befo­lyásolhatóság és egyéniségke­resés rögös útján - tanácsolta a szakember. Kritikus szemlélet A reklámok egy Featherstone nevű szociológus szerint „ar­ra törekszenek, hogy az em­berek folytonosan kritikusan szemléljék testüket, életstílu­sukat, énjüket". Ezenkívül újabb és újabb szükségleteket gerjeszt. Uj diákot vezetnének be csere Működő chipkártyát akarnak Szociális munkást alakít thriller Kate Hudson bunyózni tanul Újfajta chipkártyás diákigazol­ványok ingyenes forgalomba hozatalát szorgalmazza 2006 ja­nuárjától Almássy Kornél, az If­júsági Demokrata Fórum (IDF) elnöke. A bevezetendő igazolvá­nyok az elképzelések szerint végre valóban alkalmasak len­nének azokra a célokra, me­lyekre a rajtuk található chip amúgy alkalmassá tenné őket. Vagyis, az új kártyákat a szemé­lyes és a tanulmányi adatok tá­rolására, utazási és kereskedel­mi kedvezmények igénybevéte­lére, valamint felsőoktatási in­tézmények beléptetőrendszerei­hez lehetne felhasználni. A hall­gatóknak ezerötszáz forintért kínált igazolványokat még 1998-ban Magyar Bálint minisz­terségének idején vezették be. Az igazolványokon található chipkártyának a gyakorlatban jelenleg egyáltalán nincs funk­ciója. Eredetileg egyébként elektronikus pénztárcaként és adathordozóként működött vol­na, ám a szükséges fejlesztések nem történtek meg. S. V. Alig várta mái' kate Hudson, hogy végre egy természetfeletti thrillerben játszhasson, mert eb­ben a népszerű műfajban még soha nem próbálta ki magát. Az Oscar-díjas színésznő a Titkok kulcsa című filmben szociális munkást alakít, akinek egy vudu szektával gyűlik meg a baja. „Soha nem volt még ennyi seb rajtam! - lelkendezett Kate egy interjúban. - Meg kellett tanul­nom rendesen bunyózni, mert nem használtunk dublőzt, és van a filmben egy csomó verekedésl jelenet. Emel­lett falra má­szom, ablako­kat török be, szóval csupa olyat csinálok, amire eddig nem volt lehetőségem. Ráadásul végre egyszer sem kellett moso­lyognom! De nem kell ám azt hin­ni, hogy ez olyan horror, amiben végig nagy mellű lányok hiányos öltözetben sikoltoznak. Itt valódi ijesztgetés folyik, hogy a nézőre komolyan rájöjjön a frász!” Löncshús levél a világhálón internet Idegesítő a kéretlen levéláradat a gépünkön Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt ./ér**/ A „spamet spammel” egy idézet egy Monty Python bohózatból. A pincér csak spamat - ami löncshúst jelent angolul - ajánl minden betérő vendégnek, és egy idő után rendkívül idegesí­tő a spamáradat. Ez az inter­neten is hasonlóan idegesítő. Bár a hálón a spam a kéretlen elektronikus levelet jelenti. Az elsők között volt az a mail, mely igen széles körben terjedt el, s amit 1988 májusában egy ame­rikai főiskolai hallgató annyi helyre küldött el, amennyire csak tudott. A levélben támoga­tást kért a főiskolai tanulmá­nyaihoz, tehát alapjában véve az interneten koldult. Mivel rengeteg hír­csoportba el­küldte, az em­berek számá­ra rendkívül idegesítő volt, hogy ugyan­azt az üzene­tet többször is megkapják. Napjainkban a teljes e-mail forgalom 50-60 százalékát te­szik ki a spamek, tehát a hasz­nos hálózati erőforrások felét elveszik. A spammerek, akik ezeket küldik, dollármilliós ká­rokat okoznak, ezen kívül a fel­használókat is bosszantják, amellett fontos üzenetekről is lemaradhatnak. Érdekes, hogy a pornográf spamek száma má­ra negyedére csökkent az előző néhány évhez képest, így körül­belül öt százalékát adják az internetes levélszemétnek. R. T. Bernie Rhodenbarr barátságos fickó, megbízható szomszéd, aki mindig köszön, és elfogad­hatóan pókerezik. Választott szakmája viszont sokak szemé­ben nem igazán népszerű. Bernie betörő, aki modern Ro­bin Hood módjára könnyedén szabadítja meg értékeitől New York tehetősebb lakóit. (A sze­gényektől, állítja Bernie, ugyan­is nem lehet mit ellopni.) Bernie azonban nem tökéletes. Néha követ el hibákat. Most pél­dául azt, hogy egy ismeretlen megbízásából betör egy tehetős férfi lakásába. Aztán azt, hogy akkor is ott van, amikor a rend­őrök rátörik az ajtót. Végül azt, hogy nem veszi észre a hálószo­bában a frissen megölt férfi holttestét. Mivel minden afelé mutat, hogy ő a gyilkos, Bernie az egyetlen épeszű megoldást választja: elfut. Abból nem le­het nagy baj. így veszi kezdetét Bernie Rhodenbarr első kaland­ja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutat­nia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rend­őrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a parókája minduntalan le akar csúszni a fejéről. Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt, Agave Könyvek, 2004. 192 o. 4 i i i

Next

/
Thumbnails
Contents