Tolnai Népújság, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-11 / 160. szám
FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY TO LNAI NÉPÚJSÁG - 2005. JÚLIUS 11., HÉTFŐ 3 KORKÉP Nem félnek a tárolótól népszavazás A helybeliek szerint a tét a falu jövője, ezt vallja a polgármester is, aki nem titkolta, hogy igennel voksolt Szeri Árpád Bármennyire is különös, a szavazófülke golyóstolla éppen akkor mondta fel a szolgálatot, amikor krachun szilárd próbálta az ikszet berajzolni a szavazólapra. Bátaapáti pol- gármestere azonban kisvártatva úrrá lett a helyzeten és a számára megfelelő helyre tette az egymást keresztező, két vonalat.- Én az igenre szavaztam - mondta azonnal -, hiszen meggyőződésem, hogy ez szolgálja a falu érdekét és fejlődését. Azaz, ha itt épül meg a kis- és közepes radioaktivitású hulladéktároló. Ez a döntés hosszú évtizedekre meghatározza a település és saját magunk sorsát. A helybeli vegyesbolt vezetője, Péter István már reggel öt órakor, azaz a szavazás kezdete előtt egy órával kinyitott. Aki csak elment a szemközti községházán található urnához, mind nála kezdte a napot.- Itt ma eddig nem volt más téma, csak a szavazás - hagyta abba rövid időre a bevétel számolgatását Péter István. - Úgy vettem észre, hogy az emberek kilencven százalékban egyetértettek a hulladéktároló megépítésével. Legfeljebb egy-két tartózkodó volt közöttük, azt pedig senki sem ígérte be, hogy a nemhez teszi az ikszet. A boltvezető egyébként nem voksolhatott, hiszen nem helyben, hanem a közeli Báta- széken lakik. De kérdezés nélkül is közli: csakis igennel szavazott volna. Semmiféle veszélytől nem tart, mit számít egy tároló egy ugyancsak közeli atomreaktorhoz képest... JEGYZET A hátrányból előnyt kell kovácsolni jóssal idézte a végzős hallgatók figyelmébe a PTE szekszárdi karának főigazgatója azt, hogy a diplomás munkanélküliség - bár létezik - mégsem ugyanaz, mint ha valaki a megszerzett papír nélkül lenne munkanélküli. A megyeszékhelyen most oklevelet szerzett fiatalok közül nem kevesen úgy mennek ki intézményük kapuján, hogy se másnap, se egy hónap múlva, sőt, talán szeptembertől, tanévkezdéskor sem lesz állásuk. Mégis, bizakodhatnak egyrészt újabb képzésekben, melyek újabb diplomákat jelentenek majd számukra. S persze bizakodhatnak még valamiben, ami számukra magától értetődő természetesség, s talán éppen ezért nem építenek rá tudatosan: az életkorukról van szó. A húszas Éveik elején járó ifjak előtt ugyanis valóban nyitva áll egész Európa. S nemcsak azért, mert tagjai lettünk az EU- nak. Hanem azért is, mert a friss diplomások éppen életkoruknak köszönhetően még jobbára kötöttségektől mentesek: most még elutazhatnak bárhova dolgozni, ha mégoly csekély fizetésért is. De a kint töltött pár év alatt akár tökéletesen elsajátíthatnak egy vagy több nyelvet. S ilyen tudás és háttér birtokában már valóban csak válogatni kell az állások között. Talán egyszer majd Tolna megyében is. szeri árpád Brettl Zoltánné azt szeretné, ha megépülne a tároló, hiszen ez előnyt és munkát jelentene mindenki számára A bolt előtt álldogáló Bagyom Jánosné tájékozott: jól tudja, hogy ide, mármint a két tárna mélyébe nem a paksi atomerőmű kiégett fűtőelemei, hanem például használt ruhák, szerszámok, szűrők, sűrítmények kerülnének. Azok sem teljesen veszélytelenek ugyan, de bízik a szakemberek hozzáértésében. Akárcsak az igen szavazatok többségében. A négyszázhatvan lelket számláló Bátaapáti számára köztudottan nem lenne rossz üzlet a tároló. A polgármester nagyon óvatosan bánik a számokkal. Annyit mégis elárul: amennyiben megkezdődik a beruházás, akkor az évente arra fordított, mintegy hat-hét milliárd forint hat százalékát kapná a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztatási Társulás nevű, hat települést tömörítő szerveződés. Bátaapátira hozzávetőlegesen 150 millió forint jutna egy esztendőben. A földtani kutatás, a két megnyitott tárna most is legkevesebb harminc helybelinek ad munkát. MEGKÉRDEZTÜK Biztos-e diplomával a jövője? Ács Annamária, diplomás szociális munkás: - Egyáltalán nem biztos a jövőm, hiszen elég telített a szakma. Tolna megyében nincs elég álláshely. Az embernek el kell azon gondolkodnia, hogy milyen munkát vállal még el. Különösen hangzik ez diplomával a kézben, de ez a valóság, évfolyam- társaim számára is. rózsa Balázs, diplomás gazdálkodó: - Számomra megnyugtató a helyzet, mert én már az államvizsga előtt elkezdtem állást keresni. Találtam is nekem való munkát a szakmámban és az érdeklődési területemnek megfelelően. A turizmusban helyezkedem el, hasznosíthatom azt, amit a gazdálkodási szakon tanultam. BORŰVÁCZ ZSÓFIA, diplomás tanító: - Akkor lesz biztos a jövőm, ha találok magamnak munkahelyet Ez még nincs, és úgy tűnik, egyhamar nem is lesz. Pedagógusként végeztem, kevés az esélyem arra, hogy tanítói állást kapjak valahol. Szerencsére van másik szakmám, a kereskedelem, ott is próbálkozom. boodán László, diplomás taníH tó: - Ha száz százalékban nem is, de azért valamilyen szinten biztonságban érezhetem magam. Hiszen egy diploma birtokában csak könnyebb elhelyezkedni, mint anélkül. Mindenekelőtt a lakóhelyemen, Tengelicen próbálok magamnak állást találni. Remélem, sikerrel fogok járni. Az áldozatokra emlékeztek Tolna megyéből, így Szek- szárdról is ezelőtt hatvanegy éve hurcolták haláltáborokba a zsidónak minősített magyarokat. A deportáltak többségét meggyilkolták, tekintet nélkül korra és nemre. Az áldozatokra emlékeztek tegnap a túlélők a megyeszékhelyen, a Művészetek Háza előtti Holokauszt emlékműnél. A résztvevőket Mayer Rezső, a Szekszárdi Izraelita Hitközség elnöke, majd Radnóti Zoltán és Zucker Imanuel kántor köszöntötte. A megemlékezés az izraelita temetőben koszorúzással zárult. Az emlékműnél Váradi Istvánná helyezte el a kegyelet virágait, mellette Horváth Endréné és Radnóti Zoltán áll Tekintélyünket veszítettük Európában? E heti aktuális kérdésünk a következő volt: Véleménye szerint az elmúlt évben hogyan alakult az ország tekintélye, hírneve Európában? A közvélemény-kutatás minden harmadik megkérdezettjének véleménye szerint romlott Magyarország megítélése az uniós országokban. Az előző heti közvélemény-kutatásunkban arról kérdeztük a napilapvásárlókat, hogyan alakult az elmúlt évben Magyarország tekintélye az Európai Unió országaiban. Az eredmények azt mutatják, hogy minden harmadik napilapvásárló borúlátóan értékeli Magyarország hírnevének változását. A megkérdezettek 10%-a szerint jelentősen, 27%-uk szerint pedig valamelyest romlott országunk megítélése az előző évben. A válaszadók 36%-a látja úgy, hogy nem történt számottevő változás. Pozitívan 17%-uk, kifejezetten kedvezőnek pedig mindösz- sze 1%-uk ítéli meg a változást. Összességében tehát a válaszadók inkább negatív vagy változatlan tendenciát érzékelnek a hazánkról kialakult képpel kapcsolatban. Véleménye szerint az elmúlt évben hogyan alakult az ország tekintélye, hírneve Európában? Nem tudom Sokat javult Sokat romlott javult (százalék) 27 —o 36 — Romlott ásás®?* Nem változott FORRÁS: BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM MARKETINGKUTATÁS ÉS FOGYASZTÓI MAGATARTÁS TANSZÉK A KUTATÁS VEZETŐI: DR. SIMON IUDIT ÉS DR. HOFMEISTER TÓTH ÁGNES A Budapesti Corvinus Egyetem marketingkutatás és fogyasztói magatartás tanszéke, valamint az ASM Kiadói Kft. közvélemény-kutatása nem reprezentálja a teljes felnőtt lakosságot, de alkalmas arra, hogy a 18 év feletti napilapvásárlókről következtetéseket vonjunk le Összefüggés észlelhető a válaszadó pártpreferenciája és a kérdésben alkotott véleménye között. Az optimistán gondolkodók túlnyomó többsége kormánypárti, amelyből nagy valószínűséggel arra lehet következtetni, hogy az MSZP és az SZDSZ választói eredményesnek találják a kormány országimázs-politikáját. Az ellenzék hívei azonban ellentétes álláspontot képviselnek. Azok közül, akik szerint sokat romlott az ország hírneve az elmúlt évben, több mint 70% FIDESZ- vagy MDF-párti. A 45- 59 éves korosztályban az átlagosnál magasabb azok aránya, akik szerint javult országunk megítélése Európában. A 30 év alattiak és a 60 év felettiek körében egyaránt a kedvezőtlenebb megítélés a jellemző. A Dél-Du- nántúlon a legmagasabb azok aránya, akik szerint javult a magyarok hírneve. A budapestiek között jellemző az a vélekedés, hogy nem változott vagy javult az ország megítélése, míg Kelet- Magyarországon az átlagoshoz képest pesszimistábban látják a helyzetet. Minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább lát javuló tendenciát. Az alapfokú végzettségűeknek több mint fele úgy értékeli, hogy romlott hazánk megítélése, míg a magasabb végzettségűek között az átlagnál többen vélekednek úgy, hogy javult vagy nem változott az országkép az unióban. Érdekes módon különböző álláspontot képviselnek a kérdésben a nők és a férfiak. A férfiak optimistábbak, közöttük magasabb arányban találhatók meg azok, akik szerint javult az országimázs. Azok között azonban, akik azt válaszolták, hogy romlott Magyarország tekintélye az elmúlt évben, a női válaszadók vannak többségben. Á 4
