Tolnai Népújság, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-25 / 147. szám

11 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. JÚNIUS 25., SZOMBAT HÉTVÉGE néprajz Az egységesülő Európa tanulhat a Dél-Dunántúltól. Az évszázadok óta együtt élő magyarok, németek, szerbek, horvátok megőrizték hagyományaikat, sokat tanultak egymástól TOLNAI GYÖNGYSZEM A SKANZENBEN Szeri Árpád Hosszasan kígyózik a sor a Sztaravoda-patak menti völgy kiszélesített ösvényén. Több szá­zan ballagnak a vadregényes, hegyekkel körülvett medence frissen kialakított helyszínére, ahol hosszas és aprólékos eló'ké- szítés után új házak teremtek a semmiből. Bár ezek már nem la­kóházakként működnek, még ha azok is voltak egykoron. Ettől kezdve viszont a népi kultúra megfogható, sőt, a pincétől a padlásig bejárható emlékei. Por­ták négy megyéből, köztük szű- kebb hazánkból, melyeket a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megmentett az enyé­szettől. Itt újból felépítve és be­rendezve immár közkincs vala­mennyi. Galambősz hajú, karakteres arcú, magas, szikár férfi alakja tűnik elő: Andrásfalvy Bertalan, az egykoron a szekszárdi múze­umban tevékenykedő néprajz- kutató is a Dél-Dunántúli tájegy­ség avatására igyekszik a mur­vás gyalogúton. Örül, hogyne örülne a megnyitónak, van itt olyan ház is, amit sajátjavaslatá­ra hoztak ide: ám ha egyik sze­me nevet, azért a másik tovább­ra is sír.- A vidéki, helyszínen megőr­zött népi műemlékek sorsa to­vábbra is keserves - int lemon­dóan a professzor. - Ezeket az épületeket jórészt az önkormány­zatoknak adták át, de nekik nincs pénzük az állagmegóvás­ra. A vályogos, szalmatetős há­zak fűtés, gondozás nélkül két- három év alatt tönkremennek. A szentendrei skanzenban, leg­alább már itt, ez a veszély szeren­csére nem fenyeget Egyelőre van, és ha minden igaz, a jövőben is lesz pénz a bővítésre: a következő év májusában a felföldi mezőváro­si tájegység nőhet ki a földből. Míves váza és az ezredéves év­fordulóra palackozott bor. Ezzel az ajándékkal fogadta Mádl Fe­renc köztársasági elnököt a faddi ház, illetve Kocsner Antal polgár- mester. Az érdeklődők gyűrűjébe font államfő feleségével, Dalma asszonnyal együtt a faddi portát kereste fel elsőként, amikor is jó negyedórával a csütörtöki meg­nyitó előtt kedvtelésből végigsé­tált a szentendrei szabadtéri mú­zeum új tájegységének főutcáján. Ott, ahol immár Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megye össze­sen küenc jellegzetes népi épít­ménye is várja a látogatókat- Érdemes megnézni a csont­ból készült villákat is, ezeket már dísznek használták a múlt század legelején - az államfő ér­deklődve hallgatta a kiállítást rendező múzeológus, dr. Zentai Tünde szakavatott ismertetését. S bár sietni kell, a következő, hi­dasi házban már készülnek a je­les vendég fogadására, Mádl Fe­renc egy pillanatra megállva így szól lapunknak a látottakról:- Káprázatos, ahogyan itt ezt az épületet eredeti állapotában bemutatják: amit láttunk, az a néprajzi kultúra egyik csúcsa. Mindez távolról sem diplomati­kus udvariasság. A baranyai gyö­kerekkel rendelkező dr. Zentai Tünde muzeológus, az új tájegy­ség megalkotója egyenesen úgy fogalmaz: a Tolna megyei rész a most elkészült falu gyöngyszeme! A Bartina Néptánc Egyesület ifjúsági csoportja a szőlőőrzés szokásába ágyazott sárközi táncokkal, karikázóval, verbunkkal, csárdással, ugróval szórakoztatta a közönséget- Remélem, nem veszik zokon mások, de a szőlőhegyi tanyával is rendelkező sárközi, őcsényi ház valamennyi épület közül a legszebb. Egyúttal ez a leggazda­gabb portánk, mely 1872-be ka­lauzolja a látogatókat. A tulipá­nos bútorokkal berendezett faddi ház pedig azt mutatja, mi­lyen is volt a településen 1907. december 24-én a karácsony. Ezen a napon amúgy sem pa­naszkodhattak a Tolna megyei­ek arra, hogy csekély figyelem övezi őket. Mert igaz ugyan, hogy a megnyitó kezdetét jelző zene, a Tenkes kapitánya Bara­nyát, a siklósi várat idézte, de az­tán a lovagokat már ismét Tolna adta. Mármint az Alisca borrend palástos lovagjait, akik Módos Ernő nagymester vezetésével vo­nultak fel a színpadra, népszerű­sítve a jóféle szekszárdi borokat. Majd a színpad előtti téren Matókné Kapási Julianna csapa­ta, a Bartina táncoslábú fiataljai adtak ízelítőt az élő folklórból. A színpadon eddigre - az ugyan­csak Tolna megyei származású Fábián Éva népdalénekes fel­lépése után - már lezajlott a sza­badtéri múzeum megajándéko­zása: Baranya megye elnöke, dr. Kékes Ferenc egy éthordóval és kancsóval, Somogy megye elnö­ke, dr. Gyenesei István egy szőt­tessel és pásztorfaragással, Tol­na Megye Közgyűlésének elnö­ke, Frankné dr. Kovács Szilvia pedig egy komakosárral és ko­makendővel gyarapította a skan­zen különleges gyűjteményét. A drávacsehi, hidasi, zádori, a csökölyi és szennai, a muraszemenyei, valamint a faddi és őcsény-szőlőhegyi por­ták - melyeket a négy érintett megyéből érkezők idén díjmen­tesen látogathatnak - egymás mellett, harmonikus egységet alkotva sorakoznak. A tervező ezt a hatást átgondolt tervének pontos megvalósításával érte el. Ám a szintén tetten érhető mé­lyebb értelmet, az üzenetet ma­ga a történelem fogalmazta meg. Ezt így tolmácsolta az ün­neplő közönségnek Mádl Fe­renc: - Hazánknak olyan táj­egységét ismerhetjük meg, ahol évszázadok óta élnek együtt magyarok, németek, szerbek, horvátok. Közösségeik képesek voltak megőrizni hagyományai­kat, sokat kölcsönöztek egy­mástól. Valami ilyesmit szeret­ne az egységesülő Európa a nemzetek együttműködésében is elérni. A faddi házban jellegzetes helybeli süteményekkel, fánkkal és rétessel kínálták Mádl Ferenc államfőt Magyar tájak a Sztaravoda-patak völgyében A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország központi népi épí­tészeti gyűjteménye. A Szentend­re határában, a Sztaravoda- patak völgyében fekvő, több mint 60 hektáros múzeum évente 180-200 ezer látogatót jogod 1967-es megalapítása óta alap­feladata a népi építészet és la­káskultúra kutatása, tárgyi és szellemi emlékeinek összegyűjtő se. A nemzeti kulturális örökség hagyományos tárgyi emlékeit a múzeum az eredeti helyükön le­bontott és a múzeum területére áttelepített épületekben állandó és időszaki kiállítások formájá­ban mutatja be. Magyarország jellemző építészeti zónái a múze­um kilenc tájegységében, telepü­lési egységekbe rendezve ismer­hetők meg. Elkészült és látogat­ható a Fels&Tiszavidék (1974), a Kisalföld (1987), a Nyugat-Du- nántúl (1993), a Bakony, Bala- ton-feMdék (2000) és folyamato­san épül az alföldi mezőváros (1992-től). Idén június 24-től lá­togatható legújabb tájegység, a DéíDunántuL Ennek a terület­nek a létrehozása 450 millió fő rintba került Korsós Babett, a zászlótartó az őcsényi zászlóval A Lovas család őcsényi házát 1976-ban szállították Szentendrére l i 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents