Tolnai Népújság, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-21 / 43. szám
2005. FEBRUÁR 21, HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 KÖZELKÉP történelem Hiába szánták papnak, a szíve a mezőgazdasághoz húzta. Bécsben érettségizett, Keszthelyen végezte a gazdasági akadémiát. A szülőföldjétől nem tudott és nem is akart elszakadni A TEVEU EPPELEK ÉVSZÁZADAI Éppel János már elmúlt kilencvenéves, de mindennap 8 órakor kel. Tornázik egy kicsit, és következik a reggeli. Ebéd után kötelező a két óra pihenés, majd séta a Fehérvári úti háztömb körül. Kedvenc étele még ma is a túrós tészta, tepertővel. Lengyel János Éppel János most Budapesten él. Több évtizedes munkájával sok családi szál kibogozását tette lehetővé. Amikor feltárta és megírta Tevel történetét, sok mindenre fény derült. Talán az sem véletlen, hogy a kötethez maga Glatz Ferenc akadémikus írt méltató sorokat A szerző sokat dolgozott, hogy az addig homályos kép kitisztuljon. Összegyűjtötte a hozzáférhető összes, Eppelekre vonatkozó adatot, anyakönyvi bejegyzést A németül írt kétszáz oldalnyi családtörténeti kéziratot ma is haszonnal forgatják az érdeklődők. Amikor megbeszéltük a találkozó időpontját, nem gondoltam arra, hogy ezzel újabb elfoglaltságot adok az idős gazdász-hely- történésznek. Asztalhoz ültünk, s azonnal kiderült: Éppel János - ahogy szokta - munkával töltötte a napokat. Feljegyzéseket készített, dokumentumokat gyűjtött, úgy mint azt évtizedeken át tette. A gyermek Éppel János Előkerültek a régi fotók, megkopott emlékek, hogy újra és újra megelevenedjenek. Amikor hallgattam, magam is ott éreztem magam a történetekben. Ki ő és mit akar? Egy ember, aki maradandót alkotott. Évszázadok zsúfolódnak percekbe, órákba. Éppel János az első világháborúval együtt született.- Az elemi népiskolát Tevelen végeztem - mondta. - Édesapám földműves volt, telente böl- lérkedett. Ragaszkodott alihoz, hogy tanuljak. Szorgalmas ember lévén 90 éves korában is gyalog járt egyik településről a másikra. Tudta, hogy nem félek a könyvektől, de mégis a mezőgazdaság volt a mindenem. Szerettem volna tanulni, de pénzünk alig volt. Sokat köszönhetek nagybátyámnak, Kellei Györgynek, aki csendőr tiszthelyettesként Hosszúperesztegen szolgált Amikor nálunk járt, arra biztatott: tanuljak. Katzelsdorf- ba, a redemptoristák iskolájába kerültem. Mivel nem éreztem jól magam, továbbálltam, végül is 1935-ben Bécsben tettem kitüntetéses érettségit, amit még ugyanabban az évben Pécsen honosíttattam.- A mezőgazdaság szeretete megmaradt, Keszthelyen végezte el a gaz- daságl akadémiát..- Mindig kevés koszton élő diák voltam, talán ezért vonzódtam a mezőgazdaságoz. Keszthelyen sem jutott sok, ahová 19361939 között jártam. Okleveles gazdaként vonultam be katonának Zalaegerszegre. Amikor 1940 végén zászlósként leszereltem, közellátási ellenőr lettem Budapesten. Ez a munka nem nagyon tetszett. 1942 szeptembere már a hadseregben talált. Voltam zászlóalj segédtiszt, télen pedig síszakasz parancsnok. A háború vége egy osztrák báróhoz sodort, ahol irodavezetőként dolgoztam. Megörökölhettem volna a gazdaságot, lényegében mindenem megvolt, de hiányzott valami. 1946-ban hazatértem Tevelre a szüléimhez.- Miből éltek abban a nehéz Időben?- Nem volt könnyű. Ezért bérbe vettem egy nyolcholdas szállást Őcsény határában. Mivel itt a lakás nem volt üres, szüleim A letelepedéstől a kitelepítésig (1750-1948) W. Hacker német szerző könyvében „Auswanderungen aus Oberschwaben ” azaz Kivándorlások a felsősváb tartományból című könyvében az áll Epple Bartle, Mittelbuch, nős, Klára Schefold-dal, 1 fiú (János), 200 forint, elbocsátó levélért 4 Ft, kézbesítési díj 2,15 Ft, váltságdíj 20 Ft, távozik a fóldesuraságból 1750. 04. 09. A Tevelre 1712 és 1848 között bevándoroltakból 60 háztartást lehet Wemer Hacker nyilvántartásaival egyeztetni Ebből 30 háztartásnál nem szerepel pénz, tehát eszerint nem hoztak magukkal jelentősebb összeget, vagyis nem volt eladható vagyonuk. 30 család pedig 4539 rajnai forintot hozott be, amelyből 1730-ban 413 ökröt, lovat vagy tehenet lehetett vásárolni m m Tevelen éltek tovább. Édesapám, Éppel Ádám belekerült a második világháborút követő névma- gyarosítási divat sodrába. Akkor sokan azt hitték, hogy ezzel megmenekülhetnek a hátrányos megkülönböztetések egy részétől. Az akkori belügyminisztérium már tiltotta, hogy a helyi hatóságok ilyen kérvényeket továbbítsanak, mert a kitelepítési akció még nem zárult le. Mégis 1947 tavaszán levél érkezett Tevelre, amely lehetővé tette, hogy Éppel Ádám és két kiskorú fia, Ádám és József az Eleki nevet használhassa. Ez rám, a legidősebb, nagykorú fiúra, nem vonatkozott. Édesapám a határozatot nagy eredménynek tartotta egy esetleges kitelepítés elhárítására. Nem így történt Őket 1948. március 18-án mégis kitelepítették. Németország orosz övezetébe kerültek, ahonnan hamarosan átmentek az amerikai megszállási övezetbe. Hiába találkoztak össze a rokonokkal, visszavágytak Magyarországra. 1949 tavaszán megkísérelték a szökést, de elfogták és visszadobták őket Egy osztrák parasztnál vállaltak munkát, hogy pénzhez jussanak. Édesanyám egy fizetett vezetővel átjött az aknamezőn. Apámat októberben újra elkapták. A decemberi szökés már sikeres volt. Horvátkimlénél lépte át a határt, Luca napján, 63 évesen érkezett a szállásra, így karácsonykor ismét együtt volt a család.- Mikor állt ön munkába?- A Juhépusztai Állami Gazdaságtól kaptam állásajánlatot, de elbuktam a káderezésen a nézeteim miatt. Ősszel újra kerestek, az akkori igazgató elbeszélgetés nélkül felvett. 1953-ra viszont romlott a sváb származású vezetés helyzete, így továbbálltam a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalathoz üzemegységvezetőnek. Ott találkoztam későbbi feleségemmel, Nemes Franciskával, aki az egycsoportos iskolában tanított. 1954. május elsején Kaposváron kötöttünk házasságot Tárkány- pusztán még nem volt villany, így gondot okozott a két gyerek nevelése, ezért 1964-ben az Alsóten- gelici Kísérleti Gazdaságban vállaltam munkát, Alsóhídvégen. Innen kerültem 19674ben a Tolna Megyei Állami Gazdaságok igazgatóságára főelőadónak. Kölcsönből vettünk lakást az őcsényi vasútállomás mellett. Később a Szekszárdi Állami Gazdaságban helyezkedtem el, majd visszakerültem Alsótengelicre főállattenyésztőnek 1970-ben. 1974-ben mentem nyugdíjba, majd még 12 évet dolgoztam a Minőségi Ellenőrző Részvénytársaságnál. Amikor a kitelepített teveliek arra kértek, írjam meg történetüket, nem tudtam és nem akartam nemet mondani. Egy német család tanulságos története '.Epple Bertalan 1750-ben - éle-: : tének 63. évében - a dél-né- : metországi Mittelbuch község- ■ ■ bői kivándorolt Magyaror: szágra és Tevelen telepedett : : le. Hatodik generációs utódát,: i Eleki Ádámot 1948-ban - életé- \ ■ nek 63. évében - kitelepítették ■ : a felsőszászországi : Oberfrankenheim községbe. [ Beléjük ivódott a honvágy- A kitelepített teveliek arra kértek, hogy írjam meg a történetüket - mondta Éppel János. - Az országos levéltárban a Dőry-levéltár kutatásával kezdtem a munkát. 1700-tól követtem nyomon a történéseket egészen 1948-ig. Kiderült, hogy az Eppelek és a többi betelepült német család két évszázadon át békésen élt Tevelen. Feldolgoztam tehát a több mint 200 éves történetet is. Családunk őse, Epple Bertalan például 1750-ben érkezett Tevelre és 200 rajnai forintot hozott magával. Ez akkor jelentős vagyon volt. A kötetből kiolvasható, mennyi minden történhet egy-egy családdal két évszázad alatt. Édesapám, a hatodik generációs utód két évszázad után kényszerből, magyar vezetéknévvel tért vissza Németországba. De nem ősei földjére, a sváb tartományba, hanem FelsőSzászországba, s nem vagyonnal, amiből beindíthatta volna parasztgazdaságát, hanem vagyontalanul egy 80 kilogrammos csomaggal. Ezzel a történetet akár lezártnak is tekinthetnénk. De nem lehet, mert folytatása van. Visszatértek ide, választott hazájukba, hogy ne kelljen öreg napjaikat öt élő gyermekük nélkül letölteni. Gyötörte őket a honvágy, amely a nemzetség által Magyarországon leélt két évszázadon át velejükbe ivódott, mint szomszédaiknak az itt töltött évezred. A németek jogfosztásának három fázisa A németek jogfosztása lényegében három lépésben zajlott le. Először azokat telepítették ki, akik az 1941-es népszámlálás során német anyanyelvűnek mondták magukat, függetlenül attól, hogy magyar vagy német nemzetiségűként határozták meg önmagukat 1946-ban változott a rendelet, akik korábban magyar nemzetiségűnek vallották magukat, azok mentesültek. 1947-ben megindulta lakosság- csere, magyarokat telepítettek át Szlovákiából Nekik úgy csináltak helyet, hogy az 1946-ban mentesített németeket mégis kitelepítették otthonaikból de az országot még nem kellett elhagyniuk 1947-ben azonban újabb változás következett: Ismét Németországba szállították a kijelölt családokul de már a szovjet megszállási övezetbe. Mennyit ért a 200 rajnai forii III. Károly 1736- ban a Bánát betelepítésére kibocsátott pátense szerint „a szükséges és kezdetben nélkülözhetetlen beruházás fölöttébb megkövetelt darabokból áll és a feltüntetett pénzen könnyen felépíthető”. íígy ház 30 Ft. szekér, eke, borona 14 Ft 4 nagy ökör 44 Ft 2 ló 22 Ft 4 tehén és 4 borjú 40 Ft 2 tenyészsertés 3 Ft élelemért az első aratásig 47 Ft i >
