Tolnai Népújság, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-08 / 6. szám

2005. JANUÁR 8., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG 11 HÉTVÉGÉ Súlya van a német nemzetiségnek kisebbség Jobb törvényekre várnak Pál Ágnes A magyarországi német önkor­mányzatok ünnepe 1996 óta minden esztendő első szombat­ja. Tolna megyéből két különjá­rattal utaztak az országos ta­lálkozóra. OR. JÓZAN JlLLING MI­HÁLY, a Tolna Megyei Német Önkormányzat ^ “ elnöke jeles al­kalomnak tart­ja a Német Ön- kormányzatok Napját. Mint mondta, ilyen- W " kor találkoznak « W a magyar politi­t -4''" kai élet vezetői­vel, a német nagykövetség és az anyaország képviselőivel. Meg­hallgatják, megnézik legjobb művészeik, hagyományőrző cso­portjaik produkcióit. Hódít a durva beszéd nyelvhasználat A fiatalok képzetlen emberektől veszik a rossz mintát Szabadabbá vált a nyelv- használat, a fiatalok egy­re igénytelenebbül, egyre hibásabban beszélnek. Venter Marianna Egyre igénytelenebb a nyelv- használat, tele durvasággal és alapvető nyelvhelyességi hibák­kal - állapítja meg Péter mihály nyugalmazott magyar-történe­lem szakos tanár, akit pedagógi­ai munkásságának elismerése­ként a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztjével tüntet­tek ki. A káromkodás egyre szé­lesebb körben hódít, ennek okát ő főként abban látja, hogy a tele­víziókban pallérozaüan műsor­vezetők szerepelnek, a valóság­5r á\ MEVACO Az életre keltett fém Munkatársat keresünk Elektromos karbantartó és Perforáló gépkezelő munkakörökbe Elektromos karbantartó A jelentkezés feltételei: • Szakirányú középfokú végzettség • Szakmai gyakorlat (gépek CNC vezérlése és általános üzemi karbantartás területén) • Németnyelv tudás • „B” kategóriás jogosítvány • Önálló munkavégzés Jelentkezni magyar és német nyelvű szakmai önéletrajzzal, képzettséget igazoló bizonyítványok másolatával lehet 2005. január 15-ig „Elektromos karbantartó” jeligére a következő elmen: MEVACO Perforált Lemez Gyártó Kft, 7100 Szekszárd, Pf: 94 Perforáló gépkezelő A jelentkezés feltételei: • Fémipari végzettség • Gépkezelői, gépbeállftói gyakorlat • Felhasználó szintű számítástechnikai ismeretek ( • Targonca vezetői engedély Előnyt jelent: • Darukezelői vizsga • Németnyelv tudás Jelentkezni magyar nyelvű szakmai önéletrajzzal, képzettséget igazoló bizonyítványok másolatával lehet 2005. január 15-ig „Perforáló gépkezelő” jeligére a következő címen: MEVACO Perforált Lemez Gyártó Kft, 7100 Szekszárd, Pf: 94- Kicsit protokoll, kicsit ün­nep. Súlyt ad a németségnek, mint népcsoportnak - jegyezte meg. Ez nem azt jelenti, hogy nincs javítanivaló. Régen módo­sításra szorul a kisebbségi tör- ) vény, megoldatlan a kisebbsé­gek parlamenti képviselete, de a január nyolcadika nem erről szól - tette hozzá. SALOGHNÉ WUSCHING ÁGOTA, a nagymányoki német nemzetisé­gi csoport vezetője úgy véli, hosszú idő telt el, míg a német­ség kultúráját értékként kezd­ték kezelni. Szerencsére voltak nagy segítőink - Andrásfalvy Bertalan, Szabadi Mihály, Foltin Jolán, Pesovár Ernő -, je­gyezte meg. Véleménye szerint sokat je­lent nyelvi és népi hagyomá­nyaik megőrzésében a' német nemzetiségi oktatás. Azt azon­ban ő is megfogalmazta, hogy a törvénykezésben van bőven ja­vítanivaló. show-kban pedig olyan emberek szólalhatnak meg, akik nincse­nek tisztában a magyar nyelv alapszabályaival. A beszéd sza­badabbá, kötetlenebbé vált, ám ez együtt járt azzal, hogy mindennapo­sak a durva nyelvhelyességi hibák, a gyer­mekek, fiatalok pedig ezt tekin­tik követendő példának. A má­sik probléma az, hogy leértéke­lődött a családi beszélgetés, a szülők nem érnek rá foglalkozni a gyerekeikkel. Alig vannak csa­ládi programok, összejövetelek, ahol a fiatalok megtanulnának kommunikálni. A tanár úr, aki prímás zenevarázs Nagyon jól érzi magát, amikor a roma szakkörében egy szőke hajú kislány is ott táncol a cigány gyerekek között Mihálovics Zsolt Bogyiszlón a harmadik roma, aki diplomát szer­zett. Maga sem tudja, hogy a cigányság ki tud­ja-e nőni az előítéleteket. Tanórái élményszámba mennek a bogyiszlói isko­lában. Steinbach Zsolt Kisötös a tét. Népdalokat kell felismerni. A tanár hegedűn játssza le a dallamokat, profi módon. Később szó esik eresz­kedő dallamvonalról, kvintvál- tós szerkezetről, miegymásról. Óra vége felé a tanár gitárt vesz elő. Szólnak a dalok, a gyere­keknek A Régi csibészek tet­szik a legjobban, főleg a „bá­multuk sokat, a kis csajokat.” Észrevétlenül elrepül az ötödi­kesek énekórája a bogyiszlói is­kolában. A tanár Mihálovics Zsolt, a bo­gyiszlói népi zenekar prímása, a helyi cigány kisebbségi ön- kormányzat elnöke, az iskola egyik legnépszerűbb pedagógu­sa. A család nagyon sokat segí­tett neki. Külön szerencséjének tartja, hogy néhai Orsós Kis Já­nos, a népművészet mestere volt a nagyapja. - Ő nem ismer­te a kottát, egy tanítási módsze­re volt, mindig csak azt mondta: Mihálovics Zsolt boldog attól, hogy cigány emberként is elérhet valamit az életben Sikeres, kedvelt ember BODA ZOLTÁN, igazgató: -Az egyik legked­veltebb taná­runk, amihez hozzáfog, si­kerre viszi. MATUS ERIKA, 6. osztályos: Nagyon jó ta­nár. Egy kicsit mérges, ha valaki rosszat csinál. KUTASI KITTI; 6. osztályos: Nagyon ked­ves, aranyos. Nagyon sze­retjük, ami­kor zenéi „Nem hallod?” Rákészítette a zenére a fülemet. Mihálovics Zsolt Pécsre járt zenei gimnáziumba. Érettségi után az egri tanárképzőbe je­lentkezett, ének-zene-történe- lem szakra. Az alkalmasságin kiemelték, a történelem is jól si­került neki, akkor mégsem vet­ték fel. Nagyon sok mindent csinált azóta. Még autószerelő szak­munkásként is dolgozott két évet.- Meg kell érni ahhoz, hogy az ember felvállalja: igen, én ez vagyok, és ugyanúgy meg tu­dom csinálni, mint a másik, hi­szen nem a bőrszín számít. Az emberek nem mondják a sze­membe, de amikor rám néznek, akaratlanul is elkönyvelik, hogy ez egy cigány ember. És ez már valamilyen „szintkülönb­séget” hoz magával. Nagyon sokszor megküzdöttem ezzel. Emlékszem, amikor tizenegy évesen, már jártam Szekszárd- ra, zeneiskolába. Ment a kis ci­gány gyerek a hegedűjével, és a buszsofőr, az idegenek, be-be- szóltak, kötözködtek. Nem is tudom, hogy ki tud­juk-e mi ezt nőni. Igaz, Bogyiszlón különleges helyzet van. Én már a harmadik cigány diplomás vagyok, és még hár­man - köztük a húgom is - jár­nak főiskolára, egyetemre. Ez kuriózum.- Furcsa helyzet volt, amikor két éve idekerültem az iskolá­ba. A zene révén nagyon sok gyereket ismertem, tegező vi­szony volt köztünk. Meg hát a sok rokon, Bogyiszlón, „szia bá­tya!”, „heló körösztapu!”, hát ezeket helyre kellett rakni. Tudtam, hogy el kell fogadtat­nom magam. A zenészeknek ez talán könnyebb. Én nem egy matematikát, egy nyers nyelv­tant adok le. Az ének más. Zene nélkül szegényebb az ember, ez biztos. Az órákra behoztam a hegedűmet, az iskola - ilyen igazgatót! - pedig vett nekem egy rendes gitárt. A hangszerek bűvölete megfogja a gyereke­ket. Az ének mellett most törté­nelmet és technikát tanítok, osztályfőnök vagyok. A cigány szakkörön a kultúrát, a nyelvet mutatom nekik, meg a bogyisz­lói zenét, táncainkat. Filmeket is nézünk. Az természetes, hogy egy ilyen szakkörbe ci­gány gyerekek jönnek. De ami­kor egy szőke hajú kislány is ott táncol a kör közepén? Az na­gyon jó érzés. Elfogadták. A kollégák közül sokan támogatták. Mindenkivel Mihálovics Zsolt 1971-ben született. Tavaly végzett a nyíregyházi főisko­la ének-zene, népzene sza­kán. Nős, felesége Tímea, gyermekei Zsolt János (5) és Alexandra (2). jó kapcsolatban van. Úgy érzi, hogy nem két éve, hanem sokkal régebb óta van ebben a közösségben. Nem tudna egy futószalag mellett műanyagdarabokat ösz- szeilleszteni. „Mozgó” ember­nek vallja magát, aki szeretne valami különlegeset csinálni. A bogyiszlói zenekarral a nagy öregek által kitaposott úton jár. Ezt kötelességének érzi. A kisebbségi önkormányzat vezetőjeként (is) a gyerekekre próbál elsősorban figyelni. Arra ösztönzi őket, hogy tanuljanak, és megpróbál példát mutatni: - Látjátok, cigány emberként is elérhettek valamit az életben. Elköszönünk. A beszélgetés jó negyedórával átcsúszott a kö­vetkező órába, ami történelem lesz. - Dolgozatot szerettem vol­na íratni a gyerekekkel, de azt hiszem, most megúszták - mondja Mihálovics tanár úr. A faluban - ha félig tréfásan is, de - már a felnőttek közül is egyre többen így köszönnek neki. Akiket itt már senki sem várt Hatvan esztendeje, a második világháború után 1944 végén ’45 elején több ezer magyaror­szági német fiatalt hurcoltak el az akkori Szovjetunióba, mun­katáborokba. Ártatlan szenvedő­ivé váltak a németek kollektív megbüntetésének. Azt hitték, néhány hétre mennek az ország keleti részébe. A marhavagonok, amelyekbe bezsúfolták őket, Szovjetunióig meg sem álltak. Schifer Pálné öt év után térhetett haza Németkérre:- Már a vagonokban tetvesek lettünk. Szénbányában dolgoz­tunk, amikor az utcán men­tünk, a gyerekek kővel dobál­tak bennünket. 19 éves múl­tam, amikor elvittek, a legszebb éveimet töltöttem ott. Amire ha­zaértem, az édesanyámékat ki­toloncolták Németországba. Monos lózseíné édesanyját, nagyanyját hagyta otthon. Ő „csak" két és fél évet töltött a munkatáborban. Ezt annak kö­szönhette, hogy négy hónapig harmincnyolc fokos lázban égett. Egy reggel azt mondták neki, hazamehet. - Öreganyám szotyolát vágott a kertben, majdnem elájult, amikor meg­látott - meséli. Dániel Pálné és Stollár Imréné csatlakozik az emlékek felidézéséhez. Egyiküknek há­rom testvére maradt otthon, má­sikuk a szüleit hagyta Magyar- országon. Öt évvel később sen­kit nem találtak otthon. Idege­nek fogadták be őket, mégsem mentek Németországba, amikor lehetőségük lett volna. - Eleget voltunk idegenben - mondják, majd felidézik a keserű emléke­ket a sötét bunkerekről, vagy amikor a láger- , ^ Amikor hazajöt­tek, nincstele­nek, otthonta­lanok lettek parancsnok megverte őket, s hogy deszkán feküdtek, polos­kák között. Mégsem a táborbeli emlékeket tartják legször­nyűbbnek: senki sem várta őket, nincstelenek, otthontala­nok lettek, pedig mondják - ők nem tehettek 1. semmiről. t I \ FOTÓ: BAKÓ JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents