Tolnai Népújság, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-07 / 5. szám

2005. JANUÁR 7„ PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG 7 GYERMEKVILÁG Miriam Fields-Babineau: A kutyakiképzés alapjai Miriam Fields- Babineau szá­mos televíziós és rádiós mű­sor meghívott vendégeként ismert, írásai pedig újságok és képes folyó­iratok oldalain jelentek meg. Könyvében például arra tanít, hogyan lehet társalogni a ku­tyával, hogy azt tegye, amit vá­runk tőle. Akár szobatisztaságra, köve­tésre, ülésre tanítjuk, akár azt szeretnénk, hogy odajöjjön, játsszon vagy trükköket mutas­son be, ebben a könyvben meg­található a megfelelő kiképzési módszer. Ez a színes útmutató mindemellett számos egyéb tudnivalót tartogat a kutya- és kölyökgondozástól, a ketreces kiképzéstől és ápolástól a test­mozgáson át egészen a kutya társas fejlődéséig. Különleges meglepetésként táblázataink segítségével 75 kutyafajta eltérő ápolási és mozgásigényét ismerheti meg az olvasó. S ami a legnagysze­rűbb: a kutya kiképzése bár­mely életkorban elkezdődhet, mert nem igaz az, hogy „öreg kutyának nem lehet új trükköt tanítani”. így született meg a bélyeg Megunták a postások az ügyeskedőket Manapság teljesen természetes, hogy bélyeget vásárolunk és azt ragasztjuk a levélre, képeslapra. Az első postabé­lyeget 1840-ben Angliában bocsátot­ták ki. Addig nem a feladó fizetett a kézbesítésért, hanem a levél címzettje. Történt egyszer, hogy egy postai vezető tisztviselő, London felé tartva betért egy fogadóba. Éppen akkor érkezett a postás, levelet hozott a csaposlánynak. Az forgatta, nézegette, majd közölte, nem veszi át. Miután a postás eltávozott, a lány elárulta, hogy így szoktak ingyen levelezni a vőlegényével. A fiú apró vonalakat, pontokat tesz kívül­ről a borítékra így tudatja, hogy jól van és azt is, hogy mikor érkezik láto­gatóba. A postai vezető arra gondolt, bizonyára mások is élhetnek ezzel a ravasz módszerrel és fosztják meg bevételétől a postát. Londonba érkezvén főnökeinek beszámolt tervéről: ezentúl ne a címzett, hanem a feladó fizessen. Eleinte tintával írták rá a borítékra, hogy mennyit fizetett a feladó a levélért, majd leegyszerűsítették a dolgot: a viteldíj értékében bélyeget bo­csátottak ki. V. M. Micimackó a Babitsban szekszárd Micimackót és barátait, Malackát, Nyuszit, Tigrist, no és persze Róbert gidát minden gyerek ismeri és kedveli. Hamarosan a szín­padon láthatják viszont a ki­csik kedvenceiket, mégpedig zenés mesejáték formájában, a szekszárdi Babits művelődési ház gyermekbérlet sorozatá­ban. Micimackó és barátainak története zenés mesejáték for­májában elevenedik meg, még­pedig január 26-án, 10 órakor. néptánc Egy fiatal szekszárdi óvónő kísérletéből országosan elismert pedagógiai módszer született Nincs olyan kisgyermek, aki ne szeretne mozogni. Az óvodáskorú gyerekek mozgása pedig már any- nyira fejlett, hogy alkal­masak néptánctanulásra. Aki ennyi idős korában elkezdi, az valószínűleg mindig szeretni fogja a táncot. Venter Marianna Szekszárdon a hetvenes évek­ben, az úgynevezett gyermekját­szóban kezdődött a legfiatalabb korosztály néptáncoktatása. Egy fiatal óvónő, akinek addigra már néptáncoktatói képesítése is volt, kíváncsi lett, hogyan viszonyul­nak a néptánchoz a 6-7 évesek. Először a saját óvodai csoportjá­val kísérletezett, s kiderült: ez a korosztály az, amely még telje­sen gátlások nélkül, önfeledt örömmel mozog és bármit képes megtanulni. Ebből az óvodai kí­H sérletből szüle­tett a gyermek­játszó, ahová 150-200 gyer­mek járt rend­szeresen nép­táncot tanulni, mondhatjuk, ekkor indult a városban a gyer- meknéptánc-oktatás. Közben si­került kikísérletezni azt a mód­szert, amely az érintett korosz­tálynál a legmesszebb vezet, s olyan sikeres lett, hogy a művé­szeti alapiskolák indulásakor az egyedi munkatervek alapja tu­dott lenni. Persze ehhez megfele­lő koreográfiák is szükségeltet­tek, népi játékok, szokások fel­dolgozása, amelyet a gyerekek átélnek, úgy érzik, részesei a tör­ténemek. Aki táncol, annak nem csak a mozgása, ritmusérzéke, állóképessége fejlődik, a népi kultúrára, az ősei örökségére is fogékonnyá válik. A fiatal óvónő nem volt más, mint matókné ka­pási Julianna, a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület mű­vészeti vezetője. Mint elmondta, továbbra is azon lesznek a Liszt Ferenc Művészeti Iskola táncpe­dagógusaival és a Bartina mun­katársaival, hogy a legjobb tudá­suk szerint tanítsák a gyerekeket mindenki örömére. A hagyományt őrzik a koreográfusok Nem csak a Barimnak, de a megye és az ország minden után­pótlást nevelő hagyományőrző együttesének mgy szerencséje, hogy vannak olyan koreográfusok, akik nagy kedvvel és még nagyobb sikerrel alkotnak gyermekeknek való táncokat Foltin Jolán Kossuth-díjas és Szabadi Mihály Besenyei-díjas koreográfusok munkái alapművek, amelyeket az egész országban tanítamk. A Bartina táncosai a Liszt Ferenc Művészeti Iskola néptánc tagozatán kezdik tánctanulmányaikat Együttmozgás és kultúra Internetről a könyvtárban A paksi Pákolitz István Városi Könyvtár honlapján ( www.vk paks.hu) már a gyermekkönyvtá­rat is megtalálhatják az ifjú olva­sók. A honlap inlbrmációi tájékoz­tatják a gyerekeket a könyvtár programjairól, kínálatáról. Egy kattintás és megismerhetik a gyermekkönyvtár rövid történetét, megtalálhatják az aktuális tudni­valókat, olvashatnak a gyermek- könyvtárban található folyóiratok­ról. Emellett a rendezvényekről, foglalkozásokról, pályázatokról is tájékozódhatnak az érdeklődők. Ródli vasból és luxusszánkó A „csóringer” szánkó egy fólia­darabból vagy tápos zsákból ké­szül. Rutinosok alábélelik. Elő­nye: senki nem akar mögénk ül­ni és eldobható. A „ródli vasból” apukám csi­nálta konstrukció. Ormótlan, széles és magas. Bevetés előtt ér­demes a rozsdát betonon lesikál­ni, hogy valami csúszásra emlé­keztető tevékenységre is alkal­mas legyen. Előnye: nem akarja ellopni senki. Hátránya: dög ne­héz és akit ezzel simítanak ki a dombon, nyolc napon belül ál­modni se merjen hazatérésről. A „boti faszánkó” hátránya: ki­növik, ellopják, pozdorjává törik. A luxus kivitelű háttámlás. Fon­tos szabály: ha egy gyerek van, kétszemélyeset kell venni, ha két gyerek van, háromszemélyest. Tartalék vontatógurtni nél­kül el ne indul-, junk. Ha fa^ vet véget szánkó lényé­nek, nyugodtan rak­junk tüzet belőle, javíthataüan. Műanyag „tepsi szánkó”, fék­kel. Teljesen úgy néz ki, mintha szánkó lenne. Fő bajai: nem jól csúszik, hajlik, ronda. Puccos „műanyag/fa” kombinációjú, len­géscsillapítóval, fékkel, villogóval. Ilyennek találták ki. Drága és ki- használhataüan. A legjobb a köl- csönszánkó. Gerhardt Diákok mondták Utolsó mondatok- Milyen sötét van itt! És mi­lyen gázszag!- Gyertek velem! Tudok egy rövidebb utat.- Á dehogy! Nincsenek itt cá­pák!- Most a kék a fázis, vagy a pi­ros?- Értettem, őrnagy úr!- Nézd, a szőrmebundás kövér srác eszi a málnámat. Na, most ellátom a baját!- Nézd apa, ezek a floppy le­mezek milyen jól ragadnak a mágnesre!- Vége az edzésnek! Minden gerelyt ide!- Még mondja valaki, hogy az olcsó ejtőernyő nem olyan jó, mint a drága!- Nahát, anyukám! Még sosem ettem ilyen finom gombapörköl­tet! Dolgozatokból- A nomád magyarok minden füvet lelegeltek és ezért vándo­rolniuk kellett.- A kör olyan mint a pont, csak közelről nagyobb.- Gorkijnak hánytatott gyer­mekkora volt. A szfinx története Egyszer a távoli Keleten, Egyip­tomban volt egy település, és ott lakott egy férfi, kit Nafertinek hívtak. Ennek a férfinak egy­szer született egy fia. A szülők sokáig tanakodtak, hogy mi le­gyen a gyermek neve, végül a Szfinx nevet adták neki. Szfinx már kiskorától ügyes volt, ren­geteg homokvárat épített. Szfinx felnőtt lett. Ebben az idő­ben a fáraó rendeletet adott ki:- Én, a Napisten fia, I. Ram­szesz elrendelem, hogy készítse­nek nekem egy olyan építményt, mely sugározza az Én hatalma­mat és Egyiptom hatalmát. Egész Egyiptom területéről érkeztek építészek, a felhívásra Szfinx is elment. A fáraó feltett egy kérdést:- Hány rabszolga és mennyi idő kell egy piramis felépítésé­hez? Az építészek feleltek:- Szerintem 5 év és 10.000 rabszolga kell egy piramishoz.- Szerintem 7 év és 40.000 rabszolga.- Szerintem 3 év és 30.000 rabszolga. Szfinx sokáig gondolkodott, és a végén azt felelte:- Rengeteg idő és rengeteg rabszolga kell. Nem tudom, mert még nem próbáltam ki.- Megvan az építészünk! - je­lentette ki a fáraó. Szfinx sokáig gondolkodott, mit építsen. Eszébe jutott, hogy a fáraó kedvenc állata az orosz­lán. Ismét felkereste a fáraót.- Felség, megvan az ötlet, épí­tek egy hatalmas kőoroszlánt.- Az nem jó, mert az utódaim nem tudják, hogy kinek készült - felelte a fáraó. Szfinx megint rengeteget tű­nődött és az jutott az eszébe, hogy a szobornak ember feje lesz, de oroszlán teste. Ismét fel­kereste és megmutatta a tervét A fáraónak nagyon tetszett, azon­nal elindíttatta az építtetést. Már csak az volt hátra, hogy mi­lyen nevet adjanak a szobor­nak, ha elkészül. A fáraó felvet­te legfőbb építésznek Szfinxet, megbízta, hogy adjon nevet az elkészült szobornak. Szfinx kis gondolkodás után a Szfinx nevet adta. így lett hí­res építész Naferti fiából. LankóMárk Körzeti Általános Iskola, Kurd Csendélet gyertyával gász Orsolya, faddi olvasónk munkája. Rajzaitokat, festményeiteket a következő címre várjuk: Tolnai Népújság (Gyermekvilág), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3.

Next

/
Thumbnails
Contents