Tolnai Népújság, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-29 / 24. szám

2005. JANUÁR 29., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG 7 KÖZELKÉP I I { A könyvek élni segítenek Az itthoni közvélemény fanyalog a kortárs magyar irodalmon, de Európában azt gondolják, nagy irodalom a miénk - mondja Esterházy Péter Béke-díjas író Ha kimondjuk, hogy Má­tyás király, látunk egy ar cot is, esetleg halljuk anyánk hangját, ahogy róla mesél. A König Matthias ezt a hangu­latot nem tudja hozni, ki tudja miért, mégis keresettek a ma­gyar könyvek külföldön is - mondta Esterházy Péter a ma­gyar könyvek sikerei kapcsán.- Miért éppen most Jött divatba a magyar Irodalom nyugaton?- A nyugat jó ideig nem érdek­lődött Közép-Eu- rópa iránt, aztán az érdeklődése tisztán politikai volt. Arra nem tud­nék pontosan^ vá­laszolni, hogy mi­lyen társadalmi, vagy kulturális okai vannak, hogy például Márai nagy siker lett Európában még a 90-es évek ele­A könyvek rejtélyes, vagy nagyon finom módon hatnak, az író pedig job­ban teszi, ha csak a regé­nyeiben beszél Életrajz, díjak, könyvek Esterházy Péter 1950. április 14-én született Budapesten. Mate­matikus végzettségű, szabadfoglalkozású író, sok egyéb mellett, Herder- és Kossuth-díjas, tavaly megkapta a német könyvkiadók Béke-díját. Főbb művei: Termelési-regény, Ki szavatol a lady biz­tonságáért?, Kis magyar pornográfia, A szív segédigéi, [Csoko­nai Lili]: Tizenhét hattyúk, Hrabal könyve, Egy kékharisnya föl­jegyzéseiből, Harmonia caelestis,Javított kiadás, A szabadság nehéz mámora. Művei német, angol, olasz, francia, spanyol, svéd, dán, holland, norvég, héber, orosz, szerb, horvát, román, portugál, szlovén, cseh, bolgár, finn, lengyel és japán nyelven je­lentek meg. jén. Ezt már megelőzte egy csöndesebb helyfoglalás, ami­kor németre és olaszra lefordí­tották éppen Mészöly műveit, Konrád Györgyöt, Nádas Pétert, Lázár Ervint, Krasztanhorkai Lászlót, Szabó Magdát, még sok­kal előbb Németh Lászlót. A ki­lencvenes években Nádas Péter nagyregényével, az Emlékiratok könyvével be tudott kerülni a vi­lágirodalmi kánonba. Úgy tű­nik, ha már kialakult egy kör­nyezet, az utána következő ma­gyar könyvnek jobbak az esé­lyei. Fantasztikus Szerb Antal sikere, könyvei Angliából átke­rülve Németországba százezres példányszámban kelnek el. Le­fordították Zilachy Lajost, Vá­mos Miklóst, Parti Nagy Lajost, Závada Pál két könyvére szerző­dést kötöttek. Az itthoni közvé­lemény egy része fanyalog a kortárs magyar irodalmon, de Európában azt gondolják, hogy fontos és nagy irodalom a mi­énk.- Miért fontos, mi az irodalom társa­dalmi szerepe?- Erről a problémáról nem so­kat studírozok, de az biztos, hogy aki elolvassa a Madame Bovary-t, többet fog tudni a világról, saját magáról és a feleségéről. Azt is tudni fogja, hogy miért csalták meg, hogy ő miért csalta, vagy nem csalta meg a feleségét, akár még azt is, hogy miért élnek ők már negyven éve olyan elvisel­hetetlen boldogságban.- Olvasta saját műveit, például né­metül?- Persze, mivel kicsit beszé­lem a nyelvet, segítek a fordító­nak. Elolvasok egy mondatot németül, visszaemlékezem, hogy az milyen magyar mon­datból származik, s mivel azt rendben lévőnek találom, a for­dítást is annak fogadom el. Nem lehet pontosan tudni, hogy egy mű hogyan jelenik meg idegen nyelven, de talán úgy is elérhet valamilyen köz­vetlenséget. A magyar könyv nagy nehézségeket támaszt a külföldi olvasó számára, ré­szint a nyelv jellegezetességei miatt, részint mert a magyar történelem alakjait is használ­ja. Ezekkel a figurákkal ne­künk közvetlenebb, familiári- sabb a viszonyunk. Ha ki­mondjuk, hogy Mátyás király, látunk egy arcot is, esetleg halljuk anyánk hangját, ahogy róla mesél. A König Matthias ezt a hangulatot nem tudja hozni, ki tudja miért, mégis működnek a magyar könyvek külföldön is. IHÁROSI Mészöly Miklósról Személyesen 1977-ben ismertem meg, de akkor már sok mindent ol­vastam tőle. Soha nem voltam, mert senkinek sem voltam a tanít­ványa, mégis nagyon sokat köszönhetek neki, kicsit brutálisan úgy mondanám, hogy a művészetének, nem is annyira a személyének, noha az is fontossá vált számomra, amikor már megismertem. Az emlékház avatásán elhangzott, hogy posztmodem lenne. Mészöly Miklós minden volt, csak nem posztmodem Klasszikus modem volt, abban az értelemben korszerű, ahogy Bartók Béla, Albert Camus, vagy Kurtág György. Azt gondolom, hogy becsülte, amit csináltam, de ugyanakkor irritálta is. Ugyanabban az irodalmi térben léteztünk és ez minden különbözőség ellenére nagy közelséget is jelent Diáklány a halálgyárban Auschwitz Elatvan éve szabadult fel a leghírhedtebb koncentrációs tábor Szeri Árpád Tizenhetedik életévét Ausch­witzban töltötte be. Ünneplésre persze nem volt oka, ha csak az nem, hogy 1944. késő nyara egyáltalán még életben találta a haláltáborban. Fleischer Elza, a szekszárdi diáklány még ekkor sem értette, hogy miért is ke­rült erre a gyászos helyszínre. Jóllehet a nyomasztó előjelek a negyvenes évek eleje óta meg­állás nélkül szaporodtak.- Édesapám és bátyám 1942- ben munkaszolgálatra vonult be: ettől kezdve nem kaptunk róluk hírt - emlékezett a ma Pé­csett élő idős asszony, Horváth Endréné gyermekkora egyik gyakori helyszínén, az egykori szekszárdi zsinagógában. - Ek­koriban kereskedelmi iskolába jártam: egészen addig, amíg 1944 tavaszán egy hivatali sze­mély egy német katona kísére­tében ki nem zavart az osztály­ból, zsidóknak kifelé! felkiáltás­sal. A jelenetnek tanúja volt va­lamennyi osztálytársam és az órát tartó pedagógus is, de sen­ki sem szólt egy szót sem. A sárga csillag kötelező vise­lésének időszakában amúgy pillanatok alatt kiderült, hogy ki képes megőrizni emberségét, ha a megbélyegzett seregről van szó. Akadtak, akik annak ellenére is segítettek, hogy tud­ták: ebből komoly bajuk szár­mazhat. Másvalaki viszont tün­tetőén azt vizslatta, hogy vajon nem bújt-e el valaki a bevagoní- rozásra váró családtagok kö­zül... A szekszárdiakat végül is Bonyhádról Pécsre hajtották, s ott verték be őket a marhava­gonokba. Szörnyű utazás után, 1944. július 9-én állt meg a vo­nat Auschwitzban.- Személyesen Mengele jött szelektálni. Azaz kiválogatta a munkára alkalmas, illetve nem alkalmas embereket. Negyven­két éves édesanyámnak, tizen­három éves öcsémnek és tizen­egy éves kishúgomnak jobbra kellett mennie. Ekkor láttam őket utoljára. A kápók a krema­tórium füstölgő kéményére mu­tattak: ott ég anyátok... Néhány hónappal később, amikor már nagyon legyengültem, biztos voltam benne, hogy hamarosan én is megyek szeretteim után. Kopaszra nyírva, rongyokba burkolózva éltük eltompult, ál­lati létünket, mindennapos ke­gyetlenkedés és szelektálás kö­zepette. De érkeztek olyan cso­portok is, ahol nem volt váloga­tás: a lodzi gettó elöl-hátul csil­lagot viselő lakóit azonnal vit­ték a gázba. Mi is beletörőd­tünk abba, hogy innen nincs menekvés. Mégis volt, köszönhetően az egyre zavarosabb hadihe­lyzetnek: 1944. késő őszén El­zát Ravensbrückbe szállították, végül pedig egy tanyán kötött ki, emberséges németeknél. Ek­kor már utolsó napjait élte a Harmadik Birodalom.- Egyik este dübörgést hallot­tunk. Azután kivágódott az ajtó és egy orosz katona rontott be a szobánkba. Nyemecki, nyemec- ki! - ordítozott, ránk szegezve szuronyos puskáját. A kiabálás­ra megjelent egy tiszt is. félre­tolta a katonát és ő is megkér­dezte tőlem: nyemecki? Meg­ráztam a fejem és azt válaszol­tam: Auschwitz. Erre hátranyúlt a zubbonyá­ba. Azt hittem, pisztolyt vesz elő és lelő. De csak egy héber imakönyvet húzott elő, elém tet­te és én elkezdtem abból imád­kozni. A tiszt zsidó vallású volt. Ahogy hallgatott engem, elered­tek a könnyei és én is elsírtam magam. A háború számomra is véget ért. A sztori: Naftalin és Dodó a forradalomban Slomónak, a vándorcirkusz bohócának ikrei születnek a XX. század elején. Dodó és Naftalin, apjuk mesterségét követve gyakran lépnek fel együtt. Az ötvenes évek elején balul sül el egy merész tréfájuk. A történtekért Naftalin felelős, mégis Dodó kerül börtönbe. 1956. október 23-án Naftalin akaratlanul kerül a forradalmi események középpontjába. Kiszabadítja bátyját, és lehetőségük nyílik arra, hogy elhagyják az országot. A Világszám Rendező: Koltai Róbert. Forgatókönyv: Koltai Róbert, Horváth Péter. Főszereplők: Koltai Róbert (Naftalin), Gáspár Sándor (Dodó), Tóth Orsolya (Pipitér), Jirí Menzel (direktor) Tizenöt év hordaléka rajtunk illetékes urak A sok értelmes ember hangja egymással szemben teljes . baromsággá egyesül egy hamis koncerten - Koltai Róbertnek ez új A Világszám szép film. A lírai, szívszorító történet­ben végig ott bujkál a hu­mor. Koltais, mégis más. Egy ikerpár sorsa azt kér­dezi tőlünk: alakítsuk-e saját sorsunkat vagy bé­gessünk a nyájjal? A ren­dező Szekszárdon la­punknak azt is elmondta, mit gondol a kultúra és a közélet állapotáról. Hangyái János Koltai nehezen ül meg a fene­kén. A sajtótájékoztatón az órá­ját nézi: várja őt a közönség a nagyteremben. Vetítés előtt szól hozzájuk néhány szót. A taps nem maradt el. Villany le, csend. Csend. Csend, röhögés, döbbe­net. Koltai szép filmet csinált. Csak akkor folytatjuk a be­szélgetést, amikor a nézőtéren bejön az első poén.- Nem halk ez egy kicsit? - kérdezi inkább magától. Vissza­rohan a nagyterembe, aztán a tő­le megszokott mosollyal és gesz­tusokkal jön: minden rendben.- Köztudott, hogy szereti sokszor megnézni a filmjeit Ezt hányszor látta?- Nem tudom, de legalább negyvenszer. Szeretem nézni, amint sokan értik, megrendül­nek, meghatódnak. Amikor ott a varázslat a nézőtéren.- Itt megvolt- Hála Istennek máshol is.- Eddig hányán látták?- Kábé harmincötezren.- Mennyi Jelentene sikert?- Százezer nézőt vállaltunk. Ha nem jön be, Zalatnay kijön a börtönből, mi meg bemegyünk.- Ennyire súlyos a helyzet?- Na azért nem. Azokban a városokban, ahová elkísérem a filmet, nagyon jó a statisztika. Másrészt: remélem, hogy a kö­zépiskolások megnézik, hiszen '56 kapcsán a száraz tananyag mellé kaphatnak valami élőt. Aztán ott vannak a filmfesztivá­lok. Szóval, bizakodó vagyok.- Ez a film látszólag a múlt század el­ső hetven évéről beszél. Valójában arról Is szól, hogy az alkotó, jelesül Koltai Ró­bert, a film rendezője, tórstettesként forgatókönyvírója valamint főszereplő­je mit gondol a máról. Ha szavakban kell elmondani, ml jut eszébe róla?- Ha minden jól megy, ma a Szulák-showban elmondtam a Dunánál című verset. Ezt úgy ér­tem, hogy a sok ökörködés után „véleüenül” elmondtam ezt a Jó­zsef Attila verset, és most re­ménykedem, hogy nem vágják ki. Mert nekem jól esett, a nézők pedig felugrottak a helyükről, áll­va tapsolták. Ez nekem azt üzeni, hogy az emberek igenis ki van­nak éhezve a költészetre, a szép­re. (A riport épp a show adásnap­ján készült A szerző ellenőrizte: József Attilát nem tették be.)- Nem akarom bántani azo­kat, akik a béka ... alatti kultú­rát állítják elő, de nagyon sajná­lom, hogy a valóban értékesnek pici hely jut a médiában.- Mit gondol a hazai közélet állapotá­ról?- Amit József Attila: „Rendez­ni végre közös dolgainkat”, nem pedig áskálódni, gyűlöl­ködni. A rendszerváltást követő tizenöt szabad évnek mi, saj­nos, csak a hordalékát kaptuk el. Még az is lehet, hogy csak öt­ven év múlva lesz olyan normá­lis ez az ország, hogy az ellen­kező oldalon lévők le tudnak majd ülni sörözni meg egy jót röhögni.- Ebben a helyzetben, amikor a két po­litikai pólus között nincs érdemi kommu­nikáció, tehet-e valamit az értelmiség?- Az a baj, hogy az értelmiség is kétoldali. Ezért aztán hangza­var támadt: a sok értelmes em­ber hangja egymással szemben teljes baromsággá egyesül egy hamis koncerten. Ez nekem új, mert azt gondoltam, hogy a rendszerváltás után másképp lesz. Az átkosban rengeteg hu­mor forrása volt, hogy kiröhög- b tűk az elvtársakat. Ebből szüle- 1 tett például az illetékes elvtárs. a Aztán kiderült, hogy az urak £ ugyanolyan barmok. Maga a ha- | talom, és persze, az oda vezető £ út bolondítja meg az embereket. Lehet, hogy csak ötven év múlva lesz normális ez az ország

Next

/
Thumbnails
Contents