Tolnai Népújság, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-16 / 293. szám
16 ELET & STILUS TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2004. DECEMBER 16., CSÜTÖRTÖK A Tolnai Népújság kommunikációs partnere a T-Mobile Magyarország Rt. Partner MEGGYÚJTÁSÁHOZ LÉTRA KELLENE A VILÁGON A LEGNAGYOBB. Súlya miatt asztalra nem lehet tenni és legfeljebb létrán állva lehetne meggyújtani a világ legnagyobb gyertyáját, amely a napokban készült el Németországban. Az óriásgyertya 2 méter 20 centi magas, és több mint 110 kilót nyom. HUMOR Elsősegély Az autó megcsúszik a síkos úton, és nekiütközik egy fának. A járókelők rohannak a helyszínre. Elsőként egy nő lépne a balesetet szenvedett vezetőhöz, csakhogy egy pasas félretolja:- Bocsánat, de én elsőse- gély-tanfolyamot végeztem. A nő egy darabig nézi, mit művel a férfi, majd megütöge- ti a vállát:- Bocsánat - mondja -, csak azért szólok, hogy ha netán orvost akar hívni, akkor itt vagyok. Elhatározások Két barátnő beszélget.- Elhatároztam - mondja az egyik -, hogy addig nem megyek férjhez, amíg harmincéves nem leszek.- Én pedig elhatároztam - feleli a másik -, hogy addig nem leszek harmincéves, amíg férjhez nem megyek. Tojás A skót asszonyság tojást akar venni. Megkérdezi a kofától, hogy adja.- Öt darab négy penny - feleli a kofa.- Ha öt darab négy penny - kezd számolni skótné -, akkor négy darab három penny, három darab két penny, két darab pedig egy penny. Tudja mit? Egyet kérek! Éjfél után A késő este hazaérő férj megkérdezi a feleségétől:- Na, szivecském, kitalálod, hol voltam?- Ki én! - feleli az asszony. - De előbb meghallgatom a mesédet. OLVASTAM VENTER MARIANNA Műhiba A orvos-, vagy hivatalos nevén műhibaperek lassan nálunk is mindennapossá válnak. Évtizede még csak mutatóba volt belőlük, manapság meg, a bulvársajtót olvasva azt hihetnénk, hogy más sem történik, csak műhiba. Tudjuk persze, hogy valóban előfordultak extrém dolgok külföldön és itthon is, s ugyebár azon sem kell csodálkozni, hogy mondjuk egy sikeres vakbélműtétről születnek izgalmas irományok. Az orvosok és a betegek, tagadhatatlan, elképesztő dolgokra képesek. A páciensek csörgőórát nyelnek és fejükből kilógó dróttal sétálnak be a rendelőbe, a szórakozott orvos meg csipeszt vagy ollót hagy a sebben. Ezek az úgymond megszokott történetek, de néha egészen elképesztő esetek is előfordulnak. Egy amerikai hölgy azért perelte be a kezelőorvost és a kórházat is, mert nem megfelelően tisztították ki a sebét Az asszony egy bokorba esett a kertjében és elvágta a lábát. Jelentkezett az ambulancián, hogy tisztítsák ki és varrják össze a sebét. Hónapokkal később másik orvoshoz fordult, mert furcsának találta a sebet. Kiderült, hogy egy puszpángágacska, öt zöld levélkével hajtott ki az összevarrt sebből. Mindent elárul az auránk: beszél a lélek fénylő teste Azt mondják, az ember olyan aura nélkül, mint a hal biciklivel: elképzelhetetlen. Az ember körüli erőtér minden életfolyamatban részt vesz - sőt egyesek szerint még a halál után is fennmarad valami belőle. Annak idején még a nagy matematikus és filozófus, Pitagorasz követői is foglalkoztak a „fénylő testtel”, amit évszázadokon keresztül festettek az emberek és szentek köré ausztráliai barlangrajzokon, tibeti selyemképeken, keresztény ikonokon. Az emberi energiamezőkről sokan írtak már, de az aura mozgásairól szinte senki. Hod- nik Ildikó, lapunk újságírószerkesztője utánajárt a témának, és hétévnyi kutatómunka után könyvet írt belőle, A lélek teste (Auradinamika) címen. Ma az a nézet uralkodik, hogy az aura nem misztikus fényköd, hanem a testben viharos elektromos tevékenység zajlik a sejtek szintjén, amely mérhető. Érzékelhető rezgéseket bocsátanak ki az egyes szervek is, az agy pedig hullámokat. Kutatások szerint mások hullámhosszára is rá tudunk állni: így jön létre a Buddha-mező, amelyet sok, együtt meditáló ember alakít ki. Kiderült, hogy abban a városrészben, ahol kísérletképpen több százan egyszerre a szeretetért és békéért meditáltak, az adott időszakban csökkent a bűnesetek száma. Ha pedig csak ketten stimmelnek össze, akkor keletkezik a heAz aurát többnyire színes fénysugarakként írják le a látók kozhatunk-e valóban energiavámpírral? Vagy kísértettel? Vagy elhagyhatjuk-e a testünket időlegesen tényleg? És van élet a halál után? A válaszok sorrendben: igen; igen; igen; nem tudjuk, de reméljük. Igaz, az aura nagyrészt elbomlik a halál során. Amíg azonban élünk, addig ez a lélek teste, amely mindent elmond rólunk. Már ugye annak, aki belénk lát. Az emberi erőközpontok, a csak- rák a ruhatervezőket is megihletik gyeket mozgató szerelem. Különösen a manapság egyre többször emlegetett tantrikus szex, ami annyira különbözik a szokványos együttléttől, mint a hamburger a szarvasgombapástétomtól. A „szerelmi tanulók” olyan mély, bensőséges, érzékeny kapcsolatba kerülhetnek, amely az isteni szeretet felé nyitja meg a lelkűket. Miközben, órákig tartó intenzív, erotikus gyönyörökben is részesül a pár. A jó hír az, hogy a módszer tanulható. De nem minden aura egyforma, Valerie Hunt például a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemen azt állapította meg, hogy a hétköznapi személyek frekvencia- tartományaihoz képest a látnokok, misztikusok, gyógyítók testéből kisugárzódott energiamezők nagyobb hullámhosszúak. Az aurát azonban sokan érzékelik, szinte mindenki rejtett látó, csak éppen nem tudja. Beszélni azonban képes róla, a nyelv olyan kifejezéseivel például, mint a „vörös köd ül az agyára”, vagy a „rózsaszín szemüvegen át látja a világot”. Az aurát észlelők is pontosan ezt tapasztalják: színes ködöket az emberek körül. Az is érdekes azonban, hogy mi történik, amikor erőterünk mozgásban van, vagyis amikor élünk? TalálSzellemek az agyban? A kanadai neuropszichológus, Michael Persinger az 1990-es években saját halántéklebenyét stimulálta egy készülékkel, amely erőteljesen és gyorsan változó mágneses mezőt bocsátott ki. Kiderült: a halánték alatti agyszövetekre gyakorolt hatás mély spirituális hatásokat képes kiváltani, testen kívüli élményeket, előző életek képeit, idegen lényekkel való találkozásokat. Az igazi érdekesség azonban az, hogy sámánok, misztikusok, telepaták, auralátók készülék nélkül is igen jól tudnak beszélgetni a túlvilág lényeivel és erőivel. A vidám vagy dühös arcot Ajándékozás: inkább öröm, mint fáradság legyen A családok legtöbbje meglehetősen tanácstalanul és szervezetlenül vág neki a legalább annyi fáradságot, mint örömet okozó ajándékvásárlásnak, miközben ez a szokás Magyarországon egyre inkább kötelező leckévé válik. Hogy sok fáradtságtól megkíméljük magunkat, célszerű listával indulni a boltokba. Az egyik felmérés szerint a magyarok közül azok költenek jövedelmükhöz mérten sokkal többet a karácsonyi ajándékok vásárlására, akik egész évben visszafogottan költekeznek. Sokan úgy vélik, nem ünnep az ünnep ajándékvásárlás nélkül, ráadásul a legtöbben szinte kizárólag drága holmik beszerzését gondolják igazi meglepetésnek. Ez külföldön koránt sincs így. Egyes országokban kifejezetten sértő praktikus ajándékot venni egy másik családnak, mert ezzel azt feltételeznénk róluk, hogy nem telik számukra gofri sütőre vagy fondükészletre. Ezért inkább olyan apróságokat vagy luxus dísztárgyakat vesznek egymásnak, amiről feltételezik, hogy még nincs meg a megajándé- kozandónak, illene a lakásába, vagy van benne valamilyen személyes íz, például köze van az illető hobbijához netán kapcsolódik valamilyen közelgő évfordulóhoz. A profi ajándékvásárlók többnyire nem praktikus háztartási gépben gondolkodnak. Ellenben figyelik a megajándékozandó elejtett szavait. A komputerbe vagy egy noteszbe mindig feljegyzik, hogy a barátok és családtagok közül ki, melyik évben, mit kapott. Már november elején beszerzik a meglepetések egy részét és félre teszik az „ajándékszekrénybe”. A decemberi jó tanácsok közül a legfontosabb, hogy ha tehetjük, leginkább délelőtt menjünk vásárolni, mert ilyenkor még frissek vagyunk, a család is kevéssé fáradt, és ilyenkor ritkábban tör ki veszekedés. Legyen előre megírt listánk, de hagyjunk némi rugalmasságot a váratlan ötletek finanszírozására. Nézzünk szét maciboltban, teaüzletben, sportboltban, biocentrumban, dekorációs szakáruházban, csak ajándékokat árusító üzletben, kegytárgyboltban, nemzeti szaküzletben, mert ezekben mindig izgalmasabb, egyedibb tárgyakra bukkanunk, mint mondjuk egy hipermarketben. Áruk helyett gondolkodjunk néha szolgáltatásokban: újságelőfizetés, szoláriumbérlet, színházjegy, vagy egy kellemes hétvége a mamának egy nyugodt panzióban nagyobb örömöt okozhat, még egy drága és díszes tárgynál is. a vak is látja Megdöbbentette a tudósokat egy világtalan ember, aki „hatodik érzékével” képes volt megmondani, vidám vagy szomorú, dühös arcot „lát”. Az 52 éves férfi, akinek személyazonosságát nem közölték, két szívroham nyomán megvakult, mert megrongálódott agyának látásközpontja - ugyanakkor szemei és látóidegei érintetlenek. Nem tud megkülönböztetni egy női és egy férfi arcot, vagy egy négyzetet és egy kört. Amikor azonban örvendező vagy dühös arc kerül elé, az esetek 59 százalékában helyesen ismeri fel, ami túlmegy a véletlenszerű felismerésen. Ugyanez az arány mutatkozott szomorú vagy riadt és boldog arcok esetén. A férfi agyának szkenneres vizsgálata arra utalt, hogy a nem látó ember szemei által rögzített információt esetleg az agy más, nem a látásra szakosodott része rögzítette.
