Tolnai Népújság, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-11 / 289. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG- 2004. DECEMBER 11., SZOMBAT 7 az év borásza Takler Ferencnek is része van abban, hogy a magyar borászat másfél évtized alatt ötven év lemaradást hozott be. Új címe szerinte arra kötelezi: ne veszítse el a vásárlók bizalmát. ISIÉN ÓVJON A MEGELÉGEDETT BORÁSZTÓL'- A jó borász sose legyen teljesen elégedett - vallja Takler Ferenc szekszárdi borász, aki idén nyerte el a Magyar Borakadémia „Év bortermelője” címét. Mácz Katalin Mint mondja, a cím arra kötelezi, hogy soha ne veszítse el a vásárlók bizalmát. A szakma, a gasztronómia jeles képviselői és újságírók ajánlásai alapján került az első öt jelölt közé, majd a száztizenhat akadémiai tag őt találta a legméltóbbnak a címre. Takler Ferenc évek óta jelen van a hazai és nemzetközi borversenyek élvonalában.- Tudom, meg fogja kérdezni, hogy mi változik ezzel a díjjal. Mi és a boraink biztosan nem, csak a felelősségűink. Gyakran mondom: Isten óvjon a megelégedett borásztól. Attól még nem lesz valaki jó borász, hogy egy- egy válogatással elnyeri az első helyet, azzal azonban igen, ha stabilan minőséget tud hozni, azzal ugyanis kivívja a fogyasztó bizalmát. Egyszerűen nem készíthetünk gyenge borokat. Nem az a fontos, hogy mindenhonnan aranyéremmel térjünk haza, hanem hogy mindenhol ott legyünk az élvonalban. Még valamit remélek az elismeréstől. Nagyobb figyelmet a szekszárdi borvidéknek, mert sok tehetséges szakember él és alkot itt.- Mitől lesz valakinek jó a szimata, azaz mitől lesz valaki tehetséges?- Ez az, amit nem lehet megtanulni. A gének hordozzák. Az egykori gépésztechnikus most Amerika meghódítására készül A bor egy szubjektív anyag, ezért a szakember hitvallásának és a fogyasztó ízlésének egyezése mindig egy szerencsés találkozás. Nálunk ez többnyire megvalósul, mert a piaci igények egybeesnek a mi mediterrán stílusú, lágy, gömbölyű borainkkal.- Melyik boraira a legbüszkébb?- A 2003-as évjáratra egységesen, a kadarkáinkra és a 2000-es kékfrankos válogatásra. Ez utóbbit a Borbarát magazin olvasói az ország legnépszerűbb borának választották. Bár szerintem egy komoly szakember sosem találja meg a nagy borát. Mindig keres és kutat, mert ebben látja a fejlődést.- Az idei évjárat mit ígér?- A szekszárdi borvidék a bajban megmutatta, melyik fajtákra számíthatunk. A kékfrankos a merlot és a kadarka igen jónak ígérkezik. Tulajdonképpen az esetleges hiányosságokat a gyorsan fejlődő pincészetek ma már kezelni tudják. Az évjáratok közti különbségek egyre inkább eltűnnek. Hozzátenném: nincs jó minőségű bor megfelelő szőlőtermés nélkül. A szekszárdi gazdáknak is be kellene látniuk, a dömping- termelés helyett a kisebb meny- nyiség és jobb minőség fele kellene fordulni. Másfelé egyszerűen nincs út, különben a szőlő a nyakukon fog maradni. Olyan termelőktől vásárolunk, akik megértették, hogy kevesebb, de jobb minőségű szőlőt kell előállítani, ez nekik is jövedelmezőbb. A minőségre van kereslet. Ezalatt nem csak a csúcsborokat takler Ferenc a hatvanas években gépésztechnikusként végzett. 1987-ben lett magángazda. 1996-ben hozzálátott az öreg tanya fokozatos átalakításához. A pincészet jelenlegi állapotát 2003-ban nyerte el, tavaly pedig egy föld alatti palackos bortárolóval bővült. Komoly szakmai sikernek a bordeaux-i nemzetközi borversenyeken szerzett egy arany-, két ezüst- és egy bronzérmet tekinti. értem. Egy standard nedűnek is rendelkeznie kell komoly értékekkel, főleg harmóniával és eleganciával. Ezekkel a borokkal tudjuk megalapozni, hogy a magasabb kategóriájú borainkat is keressék az európai piacon. S ha már teljesítettünk, akkor várhatjuk a megbecsülést és az anyagi elismerést.- Önök exportálnak is. Mi az, ami eladható, s legfőképpen mennyiért?- Az Egyesült Államokban csak a csúcsborainkat keresik. Hollandiában, Ausztriában és Lengyelországban pedig a már említett standardeket, természetesen alacsonyabb áron. Nehéz versenyezni a több száz éves hagyományra visszatekintő európai pincészetekkel. Bár bátran állíthatom, a magyar borászat másfél évtized alatt legalább ötvenéves lemaradást hozott be. A szekszárdi borvidék is nagyot fejlődött. Talán elértük azt, hogy a térséget önmagában mérik, és nem más borvidékekhez. Végre van saját értéke, és a helyét sem úgy határozzák meg, hogy Villánytól hány kilométerre található. Az tény, hogy a marketing terén van teendőnk, de én továbbra is azt vallom, hogy először komoly munkával minőséget kell felmutatni.- Jövedelmező ma a borászat? Az elmúlt időszak botrányai, például Wekler Ferenc esetében is, azt sugallják, hogy nem lehet ez olyan rossz üzlet, ha politikusok is belefognak.- Sokan fektetnek ma a borászatba, bár úgy gondolom, ez a hivatás inkább a régió és az általa előállítható különleges borok szeretetéről, a hagyományok megőrzéséről szól, mintsem csak a pénzről. Reméljük, idővel a minőség és a jövedelmezőség egyre inkább arányba kerül egymással. Ez igen hosz- szú folyamat, melynek nagyon az elején tartunk. Egy komoly, stabil borászathoz rengeteg fejlesztésre és persze pénzre van szükség. A körbetartozás miatt a bal fülemre fogott telefonba mentegetőzöm, amiért még nem fizettem, a másik fülemnél pedig az én adósomon próbálom behajtani a pénzemet. Ez nagyon igénybe veszi az embert. Arról már nem is beszélve, hogy az állam több millió forint áfa-visszatérítéssel és állami támogatással tartozik. Én nem vizsgázhatok rosszul egyszer sem, az állam, úgy látszik, igen.- Mikor volt utoljára nyaralni?- Azt is kérdezhetné, egyáltalán van-e magánéletem. 1985-re biztosan emlékszem. Kilencéves házasok voltunk a feleségemmel, akkor mentünk először nyaralni. A vagyonomat ugyanis úgy gyűjtöttem, hogy minden filléremet befektettem. A fiaim már kisgyerekként tevékenyen részt vettek velem a munkában, így nem kellett bérekre költenünk. 2000-2004 Pannon Bormustra: a legjobb 12 vörösbor egyike mindig Takler-bor volt 2002 - Borbarát Magazin Top 12: a 2000es kékfrankos válogatást az ország legnépszerűbb borának választották. Vinago- ra, Budapest: Regnum 2000 aranyérem és a médiazsűri kü- löndíja. 2003 - Bordeaux nemzetközi borverseny, kékfrankos váloga- Nem is volt kérdéses, hogy felnőttként mi lesz a hivatásuk?- Azt hiszem, nem. Sohasem kényszerítettem őket, ebben nőttek fel. Ferenc, ő a fiatalabbik, egy napon megkapta a pincekulcsot. Szerintem ez mindent elárul. András vállán nyugszik a marketing-, a papírmunka, a jogszabályok követése. Mindketten a családi gazdaság stabil pillérei. Amikor dolgozunk soha nem az édesapjuk vagyok, hanem egy a három borászból. Minden fontos döntést együtt hozunk meg, így kisebb a hibalehetőség, például egy bor készítésénél. Éz egy életforma. Ma például még nem reggeliztem, de lehet, hogy ebédelni sem fogok, mert két csoport is jön. Egy délben, egy pedig este. Nincs szombat, és nincs vasárnap. Néha egy-egy hajnalig tartó programból úgy esünk át a másnap reggelre, de a borszerető vendégeknek nem mondunk nemet.- Hogyan kapcsol ki?- Lehet, hogy nem szép dolog ilyet mondani, de egy-egy fárasztó nap után annak örülök, ha magamra zárhatom az ajtót. Persze vannak barátaim, szeretem a zenét és a sportot. Az is kikapcsol, ha meglátogathatom borászbarátaimat.- Mire futja még a személyes energiáiból?- Vannak terveink, szeretnénk a pincészetet bővíteni, készáruraktárt építeni, panziót kialakítani. Meg ne kérdezze, mikorra, mert ez nagyrészt attól függ, sikerül-e elnyerni pályázati forrásokat. Ezeket pedig nem adják könnyen. tás 2000 aranyérem, bikavér selection 2000, ezüstérem. 2004 - Bordeaux borverseny, cabernet sauvignon selection 2000: ezüstérem, Brüsszel, nemzetközi borverseny: Takler cuvée 1999: ezüstérem. A Decanter nemzetközi borászszaklap a bikavér 2000 selec- tiont a világ legjobb 50 ár-érték arányú bora közé válogatta. Az Év bortermelője cím elnyerése. Családi vállalkozásként működik a Takler-pince Ifjabb Takler Ferenc, idősebb Takler Ferenc és Takler András az idei évjáratú kékfrankost kóstolják pincéjükben fotók; gottvald károly ifj. takler Ferenc, a fiatalabbik testvér a pincemester, András, az idősebbik testvér elsősorban a cégvezetésért és a marketingmunkáért felelős a családi vállalkozásban. Édesapjuk a velük együtt megteremtett munkakultúra fenntartásában és ápolásában komoly szerepet szán nekik, és azt állítja, ha munkáról van szó, ő nem az apa, csak az egyik a három borász közül. Minden fontos döntést közösen hoznak. A TAKLER-PINCE BORKÍNALATA: chardonay, rozé, kadarka, kékfrankos, merlot, cabemet franc és sauvignon, bikavér, valamint cuvée-k: Rió, Takler Cuvée, valamint két csúcsbor: a Primarius (merlot válogatás) és a Regnum. Évente százötvenkétszázezer palackot állítanak elő. Fogyasztói árak: 1000forinttól 9000-ig terjednek. Külföldi célpiacai: Amerikai Egyesült Államok, Hollandia, Ausztria, Svájc, Anglia, Lengyelország. Az elmúlt évek legkiemelkedőbb elismerései
