Tolnai Népújság, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-17 / 218. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2004. SZEPTEMBER 17„ PÉNTEK ALMANACH 2004 ALSÓNÁNA 7 Alsónána története Alsónána története a XVIII. századtól követhető. Ekkor kétajkú a lakosság, rácok és német nemzetiségűek lak­ják. Mint hajdani szerb tele­pülést, Rácnánának is hív­ták. Az első világháborút kö­vetően a rácok mentek el, majd a második világháború után kitelepítették a nánai németeket. Helyükre, az írá­sok szerint, hetven telepü­lésről érkeztek családok, s kezdtek új életet. Öt német ajkú család maradt, a lakos­ság nagy része ekkor katoli­kusnak vallotta magát. A te­lepülés 1864-ben épült temp­lomát az evangélikus egyház és a kitelepített németség újította fel, katolikus templo­ma 1920-ig szerb templom volt. A falu érdekessége a község belterületén lévő Pin­cehegy. Narancsszínű mesevilág „A rajz, a festészet olyan, mint a mese ezerszínű világa”- vallja Grónay Ildikó alsónánai festő. És aki megnézi a képeit, annak nemcsak a sok narancs és ég­színkék tűnik fel, hanem az a gyermeki szemléletmód, ahogy Grónay Ildikó látja a világot Kettősség jellemző Grónay Il­dikó festészetére. Egyfelől a me­nekülés az általa rémülten szürkének tartott világból, a s°k narancs- I sárga és kék szín, illetve magának a ré­mületnek az ábrázolása tö­kéletes, mint téma is, mivel megadja az em­bernek a teljes szabadságot. Az általa látott vi­lágot mindig átszűri a lelkén, hogy aztán egy optimistább, színesebb lenyomatat kapjunk róla. Grónay többségében tájképe­ket, csendéleteket fest, de van néhány portréja is. Igen termé­keny alkotó, aki kifejezetten gyorsan dolgozik, és erre szük­sége is van, mivel mindig a pil­lanatnyi érzéseit örökíti meg. Grónay Ildikó Van megmentenivaló Alsónánán Víz, villany, szennyvízhá­lózat. Alsónána infra­struktúrája és a közmű­vek kiépítése befejeződött, így a település teljesen komfortos. Csakhogy ez egyben hátrány is, mivel Alsónána nem szerepel többé a hátrányos helyze­tű települések listáján, és a pályázatok kilencvenöt százaléka rá már nem vo­natkozik, tudtuk meg Czifra Ferenctó'l, a telepü­lés polgármesterétől. Budavári Kata Alsónána nemcsak fekvését ille­tően egyedülálló a megyében. Lakói az ország minden részéből érkeztek az első és főként a má­sodik világháború idején. így az­tán nem rendelkezik olyan ha­gyományos, egységes kultúrá­val, mint például a Sárköz, az itt élők több, mint hetven városból és faluból hozták magukkal szo­kásaikat, tudtuk meg Czifra Fe­Czifra Ferenc renctől, Alsónána polgármeste­rétől. A szokatlanra és a másra való nyitottságnak, valamint az Alsónánáról kitelepített német­ségnek köszönhetően tizenöt­húsz külföldi háztulaj­donossal büszkélkedhet a község, elsősorban né­met családok vettek itt házat, de találunk köz­tük belgát és svédet is. Baráti kapcsolatnak kö­szönheti a település né­metországi, linsen- gerichtí és erdélyi test­vérkapcsolatát is, utóbbiban, a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szotyor-ral kiépített barátság­ban a sárpilisiek is közreműköd­tek, hiszen ők a szintén Sepsi­szentgyörgyhöz tartozó Kilyén- nel ápolnak szoros barátságot. Alsónánára sok szekszárdi költözik mostanában, nemcsak a friss levegő és a táj szépsége miatt, hanem azért is, mert a fa­lu ugyanolyan komfortos, mint egy város. Befejeződött a szenny­vízberuházás, mely több, mint háromszázmillió forintba került. infrastruktúra fejlettségének és a teljes közművesítésnek is „kö­szönhetik”, hogy nem tartoznak már a hátrányos helyzetű tele­pülések közé. Ez azonban azt je­lenti, hogy a pályázati ki­írások nagy többségé­nek, körülbelül kilenc­venöt százalékának nem felelnek meg, így pedig sok mindenről lecsúsz­nak. Tennivaló pedig len­ne bőven, utakat, járdá­kat kellene építeni és fel­újítani Alsónánán. A falu az idén egyébként pályázati pénzből vett kisgépet, mellyel a fűnyírást, hókotrást maguk is el tudják végezni, sok járda és út is épült, és szintén pályázati pénzből jutott hozzá két számí­tógéphez és internet-hozzáfé­réshez, melynek köszönhetően megnyílhatott Alsónánán a tata­ház. Jelenleg annak a pályázat­nak az eredményét várják, me­lyet azért adott be az önkor­mányzat, hogy a patak medrét kibetonozhassák, s a sárlavina ne öntse el többé a falut. Ez­utak, járdák és az esővíz-elveze­tő csatorna felújításához. Az ön- kormányzat szeretné felújíttatni az alsónánai templomot, melyet talán a közeljövőben műemlék­ké nyilvánítanak, s mely 1950 óta, az alsónánaiaknak és idő­sebb Prajda Vendelnek köszön­hetően, a településé, hiszen ők mentették meg a pusztulástól. A templom körüli fás, bokros terü­let pedig a tervek szerint park lesz egyszer. Az önkormányzat szeretné megmentem a épületét is, melynek nagy részét raktárként használják. Alsó­nána a szekszárdi borvidékhez tartozik, az utóbbi években sok szőlőt, több, mint kétszáz hek­tárt, telepítettek itt, s valószínű­leg ennek a folyamatnak még nincs vége. A régi és új telepíté­sű szőlő az itt élők reményei sze­rint munkát is ad az alsónána­iaknak, tudtuk meg Czifra Fe- renctől. vo t Czifra Ferenc elmondta, hogy az után lehetne hozzákezdeni az Alsónána látképe a pincesorról Rétes, sült malac és teniszpálya Panzió a pincesoron nem mindennapi kilátással Minden évben egy kicsit jobb, mondja Bogdán Károly és felesége, Mária asszony, a Pincesor Pan­zió tulajdonosai. Míg 1986-ban egy szoba várta a vendégházba látogató turistát, addig ma kilenc szoba közül választhat. Ami nem változott, az a vendéglátók kedélye, és az itt készülő' ételek za- mata. Hagyományos a felállás Bog- dánéknál: Károly, a férj, a pör­költek és sültek mestere, Mária, a feleség pedig a levesek és tész­tafélék szakértője. A sütemé­nyekről nem is beszélve. Ráadá­sul hozott alapanyagból is dol­goznak. Közben a panzió vendé­gei horgászhatnak, kirándulhat­nak. Merthogy, ezért jönnek Bogdánékhoz elsősorban a turis­ták: pihenni, kikapcsolódni, ki­rándulni és persze jókat enni. Az idelátogatók kedvenc cél­pontja a mórágyi tájház, a decsi babamúzeum és a grábóci szerb templom, de a háziak arra is kaphatók, hogy Pörbölyre a saját kocsijukon fuvarozzák a kedves vendéget, ha az éppen a gemen- ci kisvasúttal szeretne utazni. A szobák egyébként igen barátsá­gosak, van itt egy-, két-, sőt négyágyas is. Jelenleg kilenc, ezekben huszonöt fő hajthatja álomra a fejét, de ha Bogdánék a terv szerint haladnak, nemsokára egy egész busznyi turis­tát fogadhatnak majd. Jövőre elké­szül a teniszpálya is, és a házaspár tervbe vette, hogy egy konditermet és szaunát is kialakít A Bogdán házaspár az egyre bővülő épületben. Elkészült viszont, és a tapasztalat szerint jól működik a panzió előtt álló kemence, melyben Bogdán Károly mala­cot, pecsenyét, Mária asszony pedig kalácsot, és még gyakrab­ban rétest süt, a vendégek legna­gyobb megelégedésére. A panzió Alsónána legszebb részén, a pin­cesoron található, a kilátás a te­lepülésre nem mindennapos. Mint megtudtuk, sokan keresik fel őket a tavasztól őszig terjedő időszakban, de szilveszterkor is mindig van vendégük. A szek­szárdi szüreti fesztivált ők is megérzik, sokan náluk foglal­nak szállást ebben a néhány napban. Sok visszatérő vendé­gük van, akik az ország minden részéről érkeznek, és gyakran ők keltik jó hírét a Pincesor Pan­ziónak. Az alsónánai horgásztó Sokan jönnek Bajáról, Bátaszékről, Bonyhádról és Szekszárdról is Kecs­kés Károly alsónánai hor­gásztavához. Idén ráadá­sul két hétig ausztriai vendége is volt a tó tulaj­donosának, egy kisfiút ide küldtek a szülei nya­ralni. Kecskés Károlynak persze nemcsak napi ti­zenhárom óra munkát, hanem némi kikapcsoló­dást is jelent ez a tó. Kecskés Károly gyerekkora óta szeret horgászni, így az ő kedv­telését is szolgálja az alsónánai horgászta. Emellett persze nagy lekötöttséget is jelent, hiszen a tulajdonos a hét minden napján, reggel hat órától este hétig fo­gadja a horgászokat. A kemény mag, az a százötven ember, aki az alsónánai tó horgászegyesüle­tének tagja. Azért csak ennyien vannak, mondta Kecskés Ká­roly, mivel a tó ennyit bír el, gon­dolni kell azokra is, akik ritkáb­ban, napi jegyet váltva hódolnak szenvedélyüknek. Évente, az egyesület tagjain kívül, körülbe­lül kétezren váltanak jegyet Kecskés Károly horgásztavára. Vannak persze olyanok is, akik horgászni nem annyira, de halat enni annál inkább szeretnek. A tulajdonos rájuk is gondolt, a tó egyik partján nyolc-tíz főzőhely várja a bográcsételek elkötele­zett híveit. Kecskés úr felesége viszont a gyerekekre gondolt, nekik találta ki az egyhetes hor­gásztábort. A házaspár egyszer­re tíz gyereket fogad nyaranta, zömében nyolc-tíz évesek jön­nek hozzájuk nyaralni. S miután a gyerkőcök naponta két-három órát képesek egy helyben hor­gászni, beleértve a zsinór össze- csomózását és elszakítását is, más programokat is kitaláltak nekik Kecskésék, például sógyurmázást és lovas kocsis ki­rándulást is. És számolni kell a különböző csípésekkel, horzso­lásokkal is, úgyhogy nem terve­zik a létszám bővítését. Sok alsónánai gyerek üdül itt, de volt olyan hét, hogy csak bajaiakból állt a csapat Idén két hétig egy ausztriai kisfiú is Kecskés Károlyék vendége volt, szülei­nek ugyanis megtetszett a hely. A Galagonya tábor Tehetséggondozás és felzárkóztatás A Galagonya tábor az idén nyi­totta meg kapuit, de ennek elle­nére legalább háromszázhatva- nan szálltak meg itt. A tábor el­sősorban gyermekek fogadásá­ra épült, de a felnőtteket is szí­vesen látják. A vendégfogadó nemcsak azért szép, mert új, sokkal inkább azért, mert a falu szélén, de könnyen megközelít­hető helyen, egy négy és fél hektáros kert ölelésében áll. Mint azt Puskásné Málinger Zsuzsannától, a tábor tulajdo­nosától, vezetőjétől és egyik mindenesétől megtudtuk, első­sorban népi kismesterségeket tanulhatnak itt a gyerekek, agyagozást, batikolást, nemeze­lést és gyertyamártást, de sok kirándulást is szerveznek ne­kik. Most ősszel, leginkább osz­tályok keresik fel őket, de nem­sokára megépül egy kerti grill- pad és egy kemence is, ezzel pe­dig leginkább a felnőtteket sze­retnék idecsábítani. A tábor .vagy fogadó, meghatározása nem könnyű, huszonöt fő befo­gadására alkalmas, és lehető­ség van arra, hogy a vendégek, a gyerekek is, egyeztessék a menüt a szakáccsal, aki egyéb­ként Málinger Zsuzsanna férje. A táborvezető-mindenesről per­sze azt is érdemes tudni, hogy ő vezeti Alsónánán a kézműves szakkört, hiszen népi játék- és kismesterség-szakoktató. Ha minden jól megy, a tábor udva­rán nemsokára egy színpad is épül, így a tánctáborosoknak sem kell levonulniuk a faluba próbálni. Nem véletlen, hogy az alsónánai iskolások a me­gyei és az országos verse­nyeken „tarolnak”. A kis létszámnak és az érték- közvetítő és képességfej­lesztő módszernek kö­szönhetően matematiká­ból és magyarból épp olyan jók az itteni kisdi­ákok, mint színjátszásból. Elméletileg jövőre csökkenne az alsónánai kisdiákok száma, mi­vel 2005 szeptemberében há­rom kisgyermek lesz iskolaérett a faluban. Csakhogy bátaszéki, faddi és szálkai szülők is jelez­ték már, szívesen járatnák gye­reküket az alsónánai általános iskolába. Az intézmény azért ilyen kapós, mivel az itt tanuló diákok kitűnően szerepelnek a megyei és országos tanulmányi és szavalóversenyeken. Emellett országos színjátszó versenyt is nyertek már az alsónánaiak. Mint azt Orcskai Mariannától, az iskola tanárától megtudtuk, a siker egyik titka, hogy az érték- közvetítő és képességfejlesztő módszer szerint tanítanak. Az idei tanévben ráadásul az alsónánai iskola ad otthont a programban résztvevő pedagó­gusok konferenciájának is, melynek témája várhatóan az identitástudat lesz. Orcskai Marianna szerint persze az sem mindegy, miként alkalmazzák ezt a módszert, hi­Tehetséges csapat szén az életkori sajátosságokat mindig figyelembe kell venni. Az is igaz, hogy a kis létszámú iskolában jóval több idő jut egy- egy gyerekre, mint egy harmin­cas létszámú osztály esetében. Azt, hogy jól mennek a dolgok az alsónánai iskolában, nem­csak az első helyezések mutat­ják, a legfőbb bizonyíték, hogy a tavaly itt végzett negyedike­sek mindegyike az idén szep­temberben gimnazistaként kezdte el a tanévet.

Next

/
Thumbnails
Contents