Tolnai Népújság, 2004. augusztus (15. évfolyam,179-203. szám)
2004-08-19 / 194. szám
m 2004. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK ALMANACH 2 004 - BÁTA 7. OLDAL A legfiatalabb múzeum Báta a múzeumok faluja, talán nincs még egy ilyen kis település, ahol ekkora gondot fordítanának értékeik megőrzésére. A hátai múzeumok közül, a tavasszal felavatott halászmúzeum a legfiatalabb. Jó bátai szokás szerint az itt ösz- szegyűjtött tárgyakat is a helyiek adták ossz., Rengeteg a halászattal kapcsolatos emlék és használati tárgy, s míg a tájházban elsősorban a módosabbak, itt inkább a település szegényeinek életéről lehet megtudni nem keveset. A halászokat ugyanis nem vetette föl a pénz, igaz, nem is igen foglalkoztak vele. A halat valamikor zsírra, szalonnára cserélték, nem pedig eladták. A múzeumtól kissé elkülönülve áll egy nyári konyha, melyhez hasonlókban sütötték a báta- iak a kenyeret. Külön érdekesség az a „járóka”, melyet már néhány száz évvel ezelőtt az éppen járni tanuló gyermekek ; „megőrzésére” készítettek. A helyiek adták össze Szépségek kicsiny kuckója Mostanában sokat lehet hallani a Szodorai házaspár nevét. Szodorainé Móhr Szilvia ráadásul nem is olyan régen nyitotta meg azt a pici kiállítótermet, mely mérete ellenére igen sok szépséget tartogat a látogató számára. Elsősorban kerámiákat és festményeket állítanak ki benne, jelenleg a Szodorai házaspár munkái láthatók itt. Érdemes megnézni. Kis kuckó Egyre többen kíváncsiak Bátára Mindennapok kincsei a Sárköz legdélibb településén Báta az egyik legszebb települése az országnak, állítja Sziebert György polgármester, és van is valami abban, amit mond. Itt ugyanis minden adott, hogy az ember jól érezze magát: víz, domb és erdő. Míg jó néhány éve a legtöbben még azt sem tudták, hogy Báta egyáltalán a világon van, addig ma egyre többen látogatnak ide, hogy a fesztiválokat, a múzeumokat vagy a templomokat megcsodálhassák. Több napra elegendő látnivaló található Bátán. Ami talán a legérdekesebb ezen a helyen, az egy főre jutó múzeumok száma. Halászmúzeum, tájház, Móhr Szilviáék kiállítóterme, a Czencz-kiállítás. És persze a Szent Vér meg a Szent Mihály templom, a református templomról nem is szólva. Már maga a település fekvése is lenyűgöző, nem véletlen, hogy Sziebert György polgármester szerint az egyik legszebb település a világon. Hagyományokban igen gazdag hely ez, hiszen a Sárköz ősi települése, közel van a Duna, így a halászati emlékek épp úgy megtalálhatók itt, mint a mindennapok kincsei. Bátán látható az egyetlen fagázzal működő szivattyúház, mely amúgy működőképes is, és erre is sokan kíváncsiak. Emellett sok vadász keresi fel a települést és a környékét. Nem szabad megfeledkezni a bátai borokról sem, mondja Sziebert György, hiszen az itteni borászok egyre jobb eredményeket érnek el a különböző versenyeken, a legutóbbi helyi megmérettetésre pedig száznegyven minta érkezett. Az önkormányzat tervei között szerepel az úgynevezett múzeumi napok megszervezése szeptemberre, mely elsősorban a szőlő és a bor köré rendeződne. Meglepő, hogy Bátán egyre több nő adja borászkodásra a fejét. Bátán szeptembertől egyébként vizet is öröm lesz inni, hiszen elkészült a település új kútja, mely karsztvíztisztaságú vizet ad. A kicsik örömére idén megépül az óvodai tornaszoba, sőt, egy, az uniós előírásoknak megfelelő játszóteret is kapnak majd. Az idelátogatóknak és persze a helyieknek pedig nem okoz gondot majd a várakozás, hiszen a buszmegállók korszerűsítése is lassan befejeződik, mindegyikre tető kerül. A bátai tájház igazi unikumnak számít, egyrészt, mert minden darabot helyiek adtak össze, másrészt, mert nagyon gazdag gyűjtemény. Ezért kellett leltári számmal ellátni a szerszámokat, bútorokat, textileket. A kiállított tárgyak száma napról napra nő, az önkormányzat pedig szeretné levédetni, a kulturális örökség részévé tenni. Itt található a hímestojás-kiállítás darabjai közül jó néhány, melyek egyrészt Bátán készültek, és vannak olyanok is, amelyeket az ország távoli részéről küldtek. A turista láthat néhány igen szép imakönyvet is, melybe a bátai családok több generációja jegyezte fel a gyermekek születésének időpontját. Természetesen találhatók itt használati tárgyak és gyönyörű népviseleti darabok is. A vérükben van a tánc Sűrű a program vadvirágéknál A Bátai Vadvirág Cigány Hagyományőrző Csoport tagjai sphasem unatkoznak. Minden hét végén fellépnek, van úgy, hogy egy napon kétszer is, ráadásul két különböző helyen. Nem rossz teljesítmény ez a felnőttektől sem, hát még gyerekektől A Bátai Vadvirág Cigány Hagyományőrző Csoport szorgalmasan próbál. Nem is tehet másként, hiszen rengeteg felkérésük van, amit ők el is fogadnak. Gyakran egy napra két fellépés is jut, így, hogy ne váljon unalmassá, rengeteg táncot kell „készleten” tartani. Mostanában a sátoraljaújhelyi táborban szerzett táncokat gyakorolják, hiszen ők nemcsak a környék, de az ország minden tájáról származó beás és lovári táncokat gyűjtik. A csapat vezetője, Balogh László elmondta, hogy fontosnak tartják a kapcsolatok építését és ápolását, kifejezetten jóban vannak a de- csiekkel és az újonnan alakult bonyhádi csoporttal is. A legnagyobb tervük az, hogy szeptemberben Bátán rendezhessék az országos cigánytánc találkozó regionális elődöntőjét, és Balogh László szeretné elvinni a gyerekeket minősítésre is. A gyerkőcöknek egyébként a vérükben van a tánc, míg más csoportok hónapokig küszködnek egy-egy koreográfia elsajátításával, a vadvirágok pillanatok alatt megtanulják. Kedvencük egyébként a csingerálás, egy pörgős, román tánc. balogh László Báta, a fesztiválfalu A hímestojás ünnepe a Sárközben Nem véletlenül előzte meg nagy készülődés a bátai hí- mestojás-fesztivált A kézművesek, táncosok az ország minden tájáról érkeznek ilyenkor, és Bátának a sárközi települések képviselőit is vendégül kellett látniuk. A félig komoly, félig vidám programsorozat mindig mindenki megelégedésére szolgál Aki nem ismeri a sárközi népművészetet, meglepődik, ha találkozik vele. Ritka szép, visszafogott és a mai szemnek is ízléses. A bátai hímestojás-fesztivál programjára ugyanezek a jelzők igazak, azzal a kitétellel, hogy a sok komolyság és megbeszélnivaló mellett jutott idő bőven a mulatozásra, a szórakozásra is. Míg a sárközi polgármesterek a térség’ jövőjéről tárgyaltak, az esemény főszereplői, a tojásfestők is kicserélték tapasztalataikat. Este aztán aki élt és mozgott, összegyűlt a művelődési házban, hiszen kezdődött a Táncos Barátok Bátai Találkozója. Nemcsak a környékről érkeztek ide a remek táncosok idén, hanem Szeremléről, Budapestről és Zengővárkonyból is, a mulatozás, táncház formában, késő éjszakáig tartott. Másnap az eső lógó lába sem tudta kedvét szegni azoknak az embereknek, akik szép számmal jöttek el a halászmúzeum megnyitójára. A délelőtt aztán a hat sárközi település játékos vetélkedőjével folytatódott, melyet mindenki nagy meglepetésére az újonc pörbölyi csapat nyert. A „fél kézzel dézsából egy perc alatt ki tud több halat fogni” című akadályt elsöprő fölénnyel nyerték ugyanis, de legalább ekkora sikert arattak a csapatok, amikor egy tízforintost kellett beledobni a főtt tojásba. A délután megint a kulturális programoké volt, elsősorban a táncosoké, hogy aztán ez a szép hagyomány, mármint a tánc kifulladásig, az esti jótékonysági bálon is folytatódjék. Nem véletlen, ha Bátát valaki a fesztiválok hazájának tekinti Tolnában, hiszen az itteni rendezvények tényleg nagyszámú érdeklődőt vonzanak. Nemcsak a helyiek, de a szekszárdiak is szívesen ellátogatnak ide, de Baranyából, sőt az ország távolabbi részéből is mindig érkeznek vendégek. Különcjárat és szentmise Keszeg-fesztivál először, és nem utoljára Különcjárat, Buci bohóc, jótékonysági bál. És persze hal minden mennyiségben. A Bátai Keszeg-fesztivál programja színes volt az idén, így teljesen nyilvánvaló, hogy jövőre ismétlése következik. A hagyományteremtés persze nem nehéz egy olyan helyen, ahol amúgy is a településért tenni akarók szerveznek meg egy ilyen eseményt Először rendezték meg az idén a Bátai Keszeg-fesztivált, igen nagy sikerrel. Nem indult teljesen simán. A rendezvény előtti éjszaka ugyanis meglő vásították azt a halrakományt, melyet a rendezők készítettek elő a ke- szegpucoló és -sütő versenyre. A versengés persze nem maradt el, sőt majdnem percre pontosan a kiírás szerint kezdődött, hiszen Bátán és környékén halból aztán tényleg nincs hiány. A keszegek mellett főszerepet játszottak természetesen a jóféle bátai borok is. A gazdák már reggel nekiláttak a kínálgatás- nak, így dél körül némiképp megemelkedett Bátán az egy főre jutó becsiccsentettek száma, ami nemhogy kellemetlen lett volna, sokkal inkább előnyére vált a rendezvénynek. Ebből is az derül ki, hogy a bátaiak vendégszerető népek. A borokat egyébként „születési” helyükön, a pincékben is meg lehe- .tett kóstolni, ebben a borisszáknak az is nagy segítségére volt, hogy „különcjárat” elnevezéssel nosztalgia buszt indítottak a bátaiak. A publikumot amúgy az egyre ismertebb Buci bohóc navigálta, aki szombaton Bátán hopmesterré nőtte ki magát. Délután egy óra tájban néhány férfiembert már arra is rá tudott venni, hogy induljon a férfi lábszépség versenyen. Délután kettőtől aztán bohócunk átadta a terepet a hagyományőrző együtteseknek, elsőként a bátaiaknak, akik nem véletlenül élvezték a fesztivál szervezőinek feltétlen bizalmát, szenvedélyes táncuk sokakat a színpad elé csábított. A gyerekek ugyanúgy megtalálták a számításukat ezen a napon, mint a szüleik, hiszen az eszem-iszom mellett játékos vetélkedőkben próbálhatták ki magukat, a bátrabbak pedig lovagolhattak is. A szombati nap bállal zárult, melynek bevételét a Bátáért Egyesület, a rendezvény fő szervezője, a volt református iskola felújítására fordított. A vasárnap az áhítaté volt Bátán, a szentmise tíz órakor kezdődött a Szent Vér templomban. Világutazó tánccsoport Franciaország, Olaszország, Báta Nemcsak magáért, hanem Bátáért is Vendégház és kiállítóterem egyben Kevés Tolna megyei tánccsoport mondhatja el magáról, hogy járt már Cannes-ban. A bátai táncosok jártak, még ha nem is fellépésre voltak hivatalosak. Szerepelni kicsit odébb, Sarrians-ban kellett, ráadásul kétszer. A csapat egy hétre ment, így volt idejük nézelődni is. Szívesen utazik a társaság, igen nagy barátságban vannak egy németországi csoporttal, de jártak már Török-, Olasz-, Orosz- és Lengyelországban is, és táncukat megcsodálhatták a portugálok, a görögök és a franciák. Emellett persze jut idejük a bátai szereplésekre is, a helyi fesztiválok és ünnepek állandó résztvevői. Táncaik között megtalálhatók a sárköziek csakúgy, mint a dél-alföldi, somogyi vagy a palóc táncok, dig újítanak. A megyei fel- lépéseken ugyanis unalmas lenne, ha mindenki csak a zit járná, tűk meg kas Tibortól, aki két éve vezeti a csoportot. Ezt a jó szokást, tudniillik a táncok sok- színűsítését, még az előző zető, Lubiczki János vezette be. A csoportban egyébként há- Mindig újítanak rom korcsoportra oszlik a körülbelül hetvenfős „legénység”, a legkisebbekre, a békalencsékre, az utánpótlás és a felnőtt szekcióra. Sok segítséget kap a csoport az önkormányzattól, hiszen nemcsak a próbatermet kapják ingyen, de minden évben egymillió forintos támogatást is megszavaznak nekik a képviselők. Visszatérő vendégei vannak Móhr Jánosnénak, akik elsősorban a fővárosból érkeznek. Móhr Jánosnénak először furcsa volt, hogy a pesti gyerekek házi állatokat Szerettek volna látni, de aztán hamar beletanult ebbe a szakmába is. Igaz, vendégháza eltér a megszokottól, mivel egyben múzeum is, ami Bátán, lássuk be, megszokott dolog. Itt őrzik majd azokat a százhatvan éves iratokat, melyeket az asszony egy ház padlásán talált, s melyben „Báttát”, mint várost említik. A házban van olyan szoba, melyet régi bútorokkal rendeztek be, és található itt egy kis helyiség, melyben a háziasszony lányának, Móhr Szilviának a kerámiái láthatók. A későbbiekben nemcsak a nyolc szoba, a múzeum, de pónilovak is várA vendégház nák a turistákat. Móhr Jánosnéról ségi tagja a Bátáért Egyesületnek, érdemes azt is tudni, hogy nem- mely a település értékeinek meg- csak magáért és a családjáért, ha- őrzését, életének jobbítását tűzte nem Bátáért is dolgozik, vezető- ki célul. __________________j i
