Tolnai Népújság, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-12 / 161. szám

ALMANACH 20 0 4 K A J D A C S 7. OLDAL 2004. Július 12., Hétfő Fejlődésre váró, nyugodt kis település Csendes kis falu, távol a város zajától, de nem elérhetetlen messzeségben. Ez Kajdacs, melynek lakossága, ha belát­ható időn belül nem jönnek létre új munkahelyek, félő, hogy nagyon megfo­gyatkozik. Az egykori agrártelepülés ma már nem képes arra, hogy csupán mezőgazdaságból eltartsa magát, lakóinak többsége vándorol, a közeli városokban talál csak munkahelyet. Lengyel János polgármester attól tart, ha nem sikerül munkahelyeket létrehozni, tovább fogy a te­lepülés lakossága, s folytatódik a negatív la­kosságcsere. Az utóbbi évek jellemzője az, hogy városokból, más településekről az el­szegényedett lakosság települ a faluba az ol­csó ingatlanárak miatt. A központi elvárások a polgármester sze­rint társulásba kényszerítik a kistelepülése­ket, melyek akár újabb munkahelyek meg­szűnésével járhatnaík. Az önkormányzat ép­pen a közelmúltban döntött arról, hogy az is­koláját a szomszédos Nagydoroggal létreho­zott intézményfenntartó társulásban működ­teti. A döntést gazdasági kényszer indokolta. Az önkormányzat mindent megtesz, hogy megtartsa az iskolát, tudva azt, hogy ezen áll vagy bukik a falu jövője. Az viszont tán elő­relendülést hozna, ha sikerülne az iskolát ki­költöztetni az egykori Sztanszkovanszky kastélyból. Az impozáns épület hasznosítá­sára több ötlet is van, köztük turisztikai el­képzelések. A falu egyébként csendes, távol van a vá­ros zajától, a főközlekedési utaktól, de egyál­talán nem elérhetetlen messzeségben. Mező- gazdasági jellegét ma is őrzi, s bár nem saját közigazgatási területén, de van szőlőhegye, pincefaluja, jó borai. Vonzóvá teheti a termé­szetes vizek közelsége. A Sió nemcsak horgá­szatra, de víziturizmus céljaira, sportra is ki­válóan alkalmas. A községben élénk a civil élet, számos egyesület, alapítvány igyekszik szebbé, jobbá tenni az életet. A Gyöngyvirág Táncegyüttes a kultúra terén, a sportegyesü­let a labdarúgásban viszi messze a falu hírét. Nem mindennapi a gyermek és ifjúsági ön- kormányzat léte, s nem egy község megiri­gyelheti a sokrétű munkát végző Teleházat is, mely az önkormányzat támogatásában alapítványi keretek között működik. Itt nyílik meg rövid időn belül az új ifjúsági színtér is. A Gyöngyvirág Táncegyesület messzire viszi a falu jó hírét Él és alkot a gyülekezet Összhang és összetartás A kajdacsi református gyüle­kezet, lelkipásztora nem kis bánatára folyamatosan öreg­szik, s a kis falvakra jellemző módon fogyatkozik. Komoly gondot okoz a templom szige­telése, egyelőre nincs forrás a finanszírozására. Ám büszke az egyházközség tartalmas erdélyi kapcsolatára, fiatalok alkotta kórusára. „A református egyház Kajdacson igen régi, a templom az 1800-as évek legelején épült. Előtte is volt egy egysze­rűbb, kisebb, amit el­bontottak, nagyobbat építettek. A gyülekezet, sajnos itt is, mint mindenütt vi­déken, öregedőben van, száma csappan, csökken. Ez főként vi­déken jellemző, ahonnan a fia­talság elszármazik, a városokba megy - kezdi az egyházközség bemutatását Szálkái Lajos lelki- pásztor. Majd hozzáteszi: Ennek ellenére él, alkot a gyülekezet. Van egy nagyon komoly erdélyi kapcsolatuk, amelyet nyolc éve ápolnak. A református világtalál­kozón ismerkedtek meg a Maros menti kicsi falu, Marosfelfalu gyülekezetével. Azóta rendsze­resen meglátogatják egymást, egyik éven az erdélyiek jönnek, máskor a kajdacsiak mennek. Az idei találkozóhely Maros-fel- falu lesz. Az ottani református gyülekezet tagjai Szálkái Lajos szerint hitük gyakorlásában, nyelvükben előrébb járnak, no­ha rosszabb anyagi körülmé­nyek között élnek. Az egyházközség kórusa két éve alakult. Egyszer már volt egy ilyen próbálkozás, de a fiatalok egy idő után elkerültek a faluból. Ezek után színdarabokkal pró­bálkoztak a fiatalok, majd két éve ismét a kórus létrehozásával, melyet Szalkainé Budai Edit ve­zet. A héber Ébenhaézer nevet választották maguknak, mely­nek jelentése: Mindeddig megse­gített az Úr. Elődjüknek a hol­land Shirchadasj re­formátus ifjúsági kó­rust tekintik, mely szuggesztív, magas színvonalú műsorai­ról ismert, illetve az ennek hatására létre­jött dunakeszi Egy­kor tizenhárom ének­kart. Míg ez utóbbi vette át, s onnan a kajdacsiak, a nem is beat, nem is ídasszikus, fiatalos, vidám énekanyagot, így Amerikából holland áttételen magyarrá tett keresztyén dalokat énekelnek, amelyeket a fiatalok nagyon kedvelnek. Tizenöt-húsz tagja van az Ébenhaézemek, 15- től 30 éves korig. Technikailag jól felszereltek, mert - mint a lelkész mondja - csodával határos mó­don a gyülekezet adományából lett annyi pénz, hogy vettek egy elektronikus zongorát, keverőt, erősítőt. Ünnepenként a gyüle­kezetben énekelnek, voltak itt- ott vendégségben is. Változatos, háromnegyed órás repertoárt si­került összeállítaniuk, de a lelki- pásztor úgy véli nem ez, hanem az a fontos, hogy a kórus együtt van, összetart, és a gyülekezet sajátjaként szereti. Meghíváso­kat szívesen fogadnak, tervük az, hogy egyszer távolabb, Erdély­ben is fellépnek, de erre egyelőre nincs pénz. Anyagi problémák egyébként is nehezítik a gyüleke­zet életét. Az utóbbi idő komoly gondja a templom felújítása. Az épület falai átnedvesedtek, több millió forint kellene a szi­getelésre. A gyülekezet igyek­szik úrrá lenni a problémán, de többségük nyugdíjas, ők csak kis mértékben tudnak a költsé­gekhez hozzájárulni. Sokan segítenek kétkezi munkával, a maguk által végezhető munká­kon túl is vannak már, a vako­latot leverték, ereszcsatornát szereltek a templomra. Most arra várnak, hogy a falak kiszá­radjanak, s bíznak abban, hogy addig forrást is sikerül ta­lálni a folytatáshoz. Nemrég egy SAPARD-programra pá­lyáztak. Szintén pályázati for­rásból szeretnék rendbe hozni a több, mint száz éves, javítás­ra szoruló orgonát. Bár nyolc esztendeje nincs papja a településnek, a katolikus egy­házközség nem halt el, sőt szé­pen gyarapodik a hívek száma a miséken, egymást követik a be­ruházások, legutóbb pedig a bú­csú alkalmából emlékezetes vendégséget, ünnepséget ren­deztek, melyből szándékaik sze­rint hagyomány lesz. A településnek 1996 óta nincs plébánosa, azóta a nagydorogi plébános tesz szolgá­latot a községben. Horváth Zoltán, az egyházközség kántora elmondta, az első két-három évben padlóra került az egyházköz­ség, de nem halt el, s ma már igen jól működik. Számos eredmény jelzi, jó az összefogás. Az egyházközség élén egy tizenkét férfi alkotta képvi­selő-testület áll, melyben kiváló az összhang, csak igazán megtárgyalt, megbeszélt dolgokkal lépnek a hí­vek elé. Munkájuk eredményességét az is segíti, hogy az önkormányzat­tal irigylésre méltó kapcsolatot ápol­nak, minden segítséget megkapnak A plébánia a település vezetésétől. 1996 óta ren­geteg beruházást hajtottak végre adományokból, annak ellenére, hogy nincs plébános a településen. Elkészült a templom díszvilágítása, a hangosítás, a padfűtés, szépítgetik a plébániát is, új kerítést, új kaput épí­tettek. Most éppen egy európai uni­ós pályázat eredményét várják, a plébánia épületében a fűtést sze­retnék modernizálni. A kántor örömére a hívek szá­ma nő, a miséken nyolc éve húsz-harminc, ma ötven-hatvan ember ült, ül a padokban. Még többen voltak az idei búcsú al­kalmával, amikor az elszárma­zottakat hívták meg a Sarlós Bol­dogasszony-napi szentmisére, majd a plébánia kertjébe. Az egyházköz­ség képviselő-testülete néhány hó­nappal ezelőtt döntött úgy, hogy megkísérli visszaadni a vásárná lapo­sodott búcsú egyházi ünnepi jelle­gét, s megrendezi a faluból elszár­mazottak összejövetelét. A község­ben, mint mindenütt máshol, vásár­rá egyszerűsödött az egykori jelen­tős egyházi ünnep, a búcsú, ezen kí­vánt változtatni az egyházközség. Példás összefogással rendezték meg a programot, melyen több mint más­fél százan vettek részt. A szentmise után színes kul­turális programot tartottak helybeli fellépőkkel, köztük a Gyöngyvirág Táncegyüt­tessel. A sikeren felbuzdul­va már most úgy döntött az egyházközség, hogy jövőre még nagyobb erővel és len­dülettel lát neki a szerve­zésnek, hogy még több egykori kajdacsi látogasson haza, szülőfalujába, s talál­kozzon régi barátaival. Tíz éve a legjobbak között Megünnepelték az évfordulót Egy kicsiny falunak nem köny- nyű kitűnni a többi település közül. Kajdacsnak a sport te­rén sikerült letennie névje­gyét, futballcsapata tíz éve őr­zi pozícióját a megyei I. osz­tályban. Az évfordulót remek hangulatú rendezvényen ün­nepelték. Tíz évvel ezelőtt került fel a me­gyei I. osztályba a kajdacsi sport­egyesület labdarúgócsapata. Az első szezonban harmadik, a má­sodikban ezüstérmes lett a gárda, azóta őrzi helyét a középme­zőnyben. A vezetőség, s akik tet­tek ezért, méltán büszkék az eredményre, hiszen a megye vá­rosai az ellenfelek, nem könnyű egy kis falu futballcsapatának fel­vennie velük a versenyt. Az ön- kormányzat támogatása nélkül lehetetlen lett volna elérni ezt az eredményt, sőt ha nem volna a csapatnak olyan mecénása, mint Molnár János, nem is gondolhat­nának az első osztálybéli szerep­lésre. Ehhez ugyanis nem elég a felnőtt csapat, utánpótlásról is gondoskodni kell. Az elmúlt tíz évben minden együtt volt ahhoz, hogy megvesse lábát Kajdacs a megye legjobbjai között. A spor­tolókon kívül Kelemen Béla el­nök, Király Tamás edző és a min­denes, Deák József munkáját di­csérik a jó eredmények. Ezeket az eredményeket ünnepelni gyűltek össze a minap a csapat jelenlegi futballistái és az egyko­riak, s egy remek hangulatú talál­kozón előbb megmérkőztek egy­mással, majd felidézték a régi emlékeket. Jó munkát végez a Vöröskereszt Segítenek, de a kikapcsolódásról is gondoskodnak Felsorolni sem egyszerű azon programok sorát, mely a Vörös- kereszt helyi szervezete nevéhez fűződik. A jótékonysági ak­ciókon, programokon túl közös kikapcsolódásról is gondos­kodik a szervezet, mely méltán híres országos szinten is. A szervezet vezetősége egy emberként dolgozik egy-egy akció sikerén. Huszonhárom éve áll a Vöröske­reszt kajdacsi szervezete élén Sza­bó Józsefné, Ilona. Arra a kérdés­re, hogy miért vállalja a nemegy­szer sok munkával járó feladatot, egyszerűen annyit mond: szereti, szeret szervezni, s boldoggá teszi az, ha sikeres akciót, programot tudnak kínálni a szervezet tagjai­nak. A sikerekről, melyeknek híre nemegyszer a megyehatárt is túl­lépi, azt gondolja, nem egy ember­nek, hanem a tizenkét tagú veze­tőség egy emberként végzett mun­kájának köszönhető. Az egyesület taglétszáma a te­lepülés lélekszámához képest igen magas, kétszázharminc tagja van. Évente egyszer véradást szer­veznek, ősszel a nyugdíjasok ha­vában, a falu idős embereinek vendégséget. Karácsonykor min­den aktív tag tizennégy év alatti gyermeke szeretetcsomagot kap, ami nem kis teljesítmény, hiszen százötven gyerekről van szó. Eze­ket a programokat jórészt adomá­nyokból tudják finanszírozni. A jótékonysági akciók mellett nem ritkák az önkéntes, a tagok kedv­telését szolgáló kirándulások, bá­lok, túrák. Minden évben együtt kirándulnak. Eleinte negyvenen- ötvenen jöttek össze, tavaly óta emeletes buszt kell rendelni, het­ven fölött van a kirándulók létszá­ma. Az idei úti cél Győr, Pannon­halma és Tata volt, s bár volt némi technikai malőr, jól érezték magu­kat a vöröskeresztesek. Ilona örömmel konstatálja, szeretik a kajdacsiak a Vöröskeresztet, szí­vesen veszik minden programju­kat, kezdeményezésüket. A ren­dezvények sikerében szerinte az is fontos szerepet játszik, hogy a vezetőség tagjait - tizenkét hölgy­ről van szó - családjuk is segíti. Hiszen - mint mondja - egy asz- szony, ha közösségi munkát vál­lal, nélkülözni kénytelen őt a csa- ládja. ______________________■ A FA LU ÉRTÉKEI, LÁTNIVALÓK Világháborús szobor A község műemlék jellegű épületét Ybl Miklós tervei alapján Nei Béla építette. Ez szolgál a Sztanszkovánszky család síremlékéül, koruk­ban imahely volt. Neves tör­ténelmi személyiségek nyug­szanak körülötte, a legneve­sebb Sztanszkovánszky Im­re, Tolna vármegye egykori főispánja, országgyűlési kép­viselő, kormánybiztos. A ká­polna 1876-ban épült eklekti­kus stílusban, homokkő dí­szítéssel. Az épület az önkor­mányzat tulajdonában van. 1985. óta dolgoznak felújítá­sán, állagának megóvásán. Kastély A földbirtokos Sztanszko­vánszky család ma iskola­ként funkcionáló kastélya két részből áll. A kúria az 1700-as évek elején épült, ehhez csatolták a kastélyt, mely 1892-93-ban egy év alatt épült fel. 220 holdas, számos növényritkaságot fel­sorakoztató park és kéthek- táros rózsaerdő is tartozott hozzá, ebben a világ külön­leges fajtáit gyűjtötték tulaj­donosai. A parkban lévő ta­vat a közelmúltban újították fel. A falu központjában áll az első és második világháború­ban elesett kajdacsiak emlék­műve. Kisfaludy Strobl Zsig- mond készítette 1923-ban az I. világháborúban hősi halált halt katonák tiszteletére. A szobor felújításának, az em­lékmű bővítésének gondola­ta még a rendszerváltás előtt fogalmazódott meg, az elő­készületek 1988-ban kezdőd­tek. Ezt követően 1989. októ­ber 28-án avatták a felújított szobrot, melyre rákerült egy emléktábla a második világ­háborúban elesettek névso­rával. Kápolna ; k

Next

/
Thumbnails
Contents