Tolnai Népújság, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-07 / 131. szám

2004. Június 7„ hétfő 7. OLDAL ALMANACH 2 0 04 - SZÁLKA Szálka a pihenni vágyók paradicsoma A jó természeti adottság ma már nem elég A külföldi és a magyar turisták egy­aránt kedvelik Szálkát. És ez nemcsak azt jelenti, hogy szeretettel gondolnak rá, hanem azt is, hogy évről évre vissza­térnek pihenni, sőt, sokan lakóhelyül is ezt a rendkívüli fekvésű települést vá­lasztják. Szálkán egy évben körülbelül tízezer turista fordul meg, lakóinak száma pedig évről évre nő. Az elmúlt két évben Szálka dinamikusan fejlődött, ennek köszönhetően népessége fokozatosan nő. Ráadásul a turisták is egyre inkább „ráharapnak”, évente, a strandolókkal együtt körülbelül tízezer vendég fordul meg a településen. Nyil­vánvaló, hogy ebben nagy szerepet ját­szik, hogy Szálka közművesítése befeje­ződött, az infrastruk­túra fejlettsége pedig egyet jelent a kénye­lemmel. A természeti adottságok ma már nem elegendőek ah­hoz, hogy viszonylag sok embert csábít­hasson .bárki is egy településre. Szükség van ezek kiaknázásá­ra is, ehhez pedig agilis vezetés szüksé­ges. A pénzt gyakran egy jó ötlet is helyet­tesítheti, amiből az­tán számszerűsíthe­tő haszonra tehet szert, ez esetben, egy település. Mint azt Pálfi Jánostól, a település polgármesteré­től megtudtuk, külföldi és magyar pihen­ni vágyók egyaránt szívesen választják úti célul Szálkát. Tavasszal és ősszel a kirán­dulni vágyók, elsősorban a már nem ép­Balra Pam Janos polgármester. Fent: a gyönyörű szálkái to pen tinédzser korosztály üdül itt, nyáron a stran­dolás és a vízi sportok szerelmesei, télen pedig a vadászok érzik Szál­kán jól magukat. Nem árt tudni, hogy 1891-ben egy szálkai szarvasbika trófeája volt a világelső, mely pozícióját hatvan évig őrizte, nem is beszélve az itt készült vadételekről. A település egyéb­ként étkezési lehetőségben, szálláshely­ben nem szűkölködik, és az itt lakók a to­vábbiakban is bővíteni kívánják a szállás­helyek választékát. A település nagy sze­rencséje, hogy három várostól, Báta- széktől, Bonyhádtól és Szekszárdtól egy­forma, ráadásul csekély távolságra fek­szik, emellett könnyen megközelíthető. A hosszú távú tervek között szerepel a falut Alsónánával, Mőcsénnyel, illetve Grá- bóccal összekötő utak megépítése is. Ez azt jelenti, hogy a falusi turizmusba ez a három település Szálkával összefogva még intenzívebben bekapcsolódhatna. A közlekedés egyébként a falun belül is egyre könnyebb, a Napfény utcában több, mint egy kilométer, a Petőfi utcában háromszáz méter aszfaltos út készült el tavaly és az idén. A járdák közül többre díszburkolat került, és megkezdődött Szálka virágosítása is. Sokan választják Szálkát otthonuknak, hiszen így egyszer­re nyaralóhoz is juthat az ember. Az ön- kormányzat eddig is több telket osztott ki, mint a hasonló méretű települések, a jövőben pedig, a rendezési terv szerint to­vábbi kétszázhúsz házhely találhat gaz­dára. Az önkormányzat mindeközben fo­lyamatosan pályázik, Szálka tehát való­színűleg tovább épül és szépül. „Érik a gyümölcs” Az alkotó szellem szárnyalhat, mint a sas Több, mint egy évtizede Decsi Kiss Já­nos beleszeretett annak a szálkai ház­nak a panorámájába, amely azóta egész nyáron fiatal alkotóművészek lakhelye. Az elsőstől a huszonévesig, a néptáncos­tól a gyöngyfűzőig sok mindenki meg­fordult már itt, a lényeg mindig is az volt, hogy az itt töltött idő produktívan, és nem mellesleg szórakozva teljen. Nem véletlen, hogy az, aki elláto­gat Decsi Kiss János portájára, el­sőként egy első világháborús em­lékműről származó sas alakkal és egy kereszttel találja szemben ma­gát. A madár az alkotó szellem sza­badságát, a kereszt a hitet szimbo­lizálja, mely ezt az alkotó erőt he­víti. Itt ugyanis több mint egy évti­zede fiatalok csoportjai váltják egymást. Az itt töltött tíz nap alatt egy kicsit megismerik a Dél-Du- nántúlt, és alkotó tevékenységet folytatnak. Csak olyan gyerekek és fiatalok jöhetnek ugyanis, akik va­lamelyik művészeti ágban működ­nek, teljesen mindegy, hogy ez a zene vagy a festészet. Decsi Kiss János és családja évekkel ezelőtt találta ki azt a színes programot, mely azóta igen jól bevált. A sátor­helyeket felváltotta az a hatvan férőhelyes tábor, mely egész nyáron gye­rekzsivajtól hangos, és melynek már saját kony­hája is van. Ez persze, mint kiderült, nem. a pénznek, sokkal inkább a kapcso­lati tőkének köszönhető. Nem vé­letlen, hogy Decsi Kiss János Bautzenbe, vagyis a testvértelepü­lésre ellátogatva azt kérte a szerve­zőktől, hogy az intézmények veze­tőivel találkozhasson. Azóta min­den évben huszonöt-harminc bautzeni gyerek táborozik itt, de érkeznek fiatalok Kaposvárról, sőt Amerikából is az AFS elnevezésű szervezet révén. A magyar gyere­keknek ugyanakkor lehetőségük van arra, hogy külföldön vendé­geskedjenek. A világ tehát helybe jön, szó sincs csendes, s pláne nem a világtól elzárt településről. Az idelátogatók hasznosan töltik idejüket, s nemcsak azzal foglal­Nemcsak fürödni lehet Még így is maradt a vad romantikából Decsi Kiss János koznak, amihez egyébként is érte­nek, de más területeken is kipró­bálhatják magukat, például a gyöngyfűzés, a kosárfonás vagy az agyagozás rejtelmeibe is bepillant­hatnak. A gulyásromantikáért nem kell az ország másik végébe utaz­ni, lovasbemutatót viszonylag kis távolságon belül is lehet találni. Decsi Kiss szerint a legnagyobb eredmény az lenne, ha létrejönne egy úgynevezett „falumotel”, vagy­is egy olyan hálózat Szálkán, mely­ben a település lakói egymást se­gítve dolgoznának. Meggazdagod­ni ugyanakkor nem biztos, hogy lehet, vagy kell a csoportok fogadá­sából, sokkal inkább pénzben ki nem fejezhető haszonnal járna ez a vállalkozás. Volt valami romantikája an­nak, amikor az ember bele­merült a meleg iszapba, da­colva mindeközben a horgá­szok haragjával. Mára ez megszűnt, a szálkai víztáro­zóban nemcsak fürödni, de szörfözni, vízibiciklizni is le­het. A strand pázsitja zöld, és a büfében sört is kapni. Hol van az már, amikor az ember belelépett a szálkai tó hűs vizébe, és a lábujján protézissel mászott ki belőle? Ma ugyanis itt kulturált körülmények között lehet stran­dolni, s ha kédvünk szottyan, fel­pattanhatunk egy vízibiciklire, vagy beugorhatunk egy csónak­ba, és azzal járhatjuk körbe a ta­vat. Mindeközben a horgászok jogain sem esett csorba. Nekik is marad hely bőven a vízen, víz­parton, s aki ügyes, halat is fog­hat. A vadromantikából persze azért maradt valami, a táj ugyan­olyan gyönyörű, és a vízparton néhány nádcsomót is meghagy­tak a tulajdonosok. Az iszapot nem valószínű, hogy bárki is visszasírja. A szálkai víztározó egyébként nem kicsi, hatvanhét hektáros. Míg nyáron a vízi spor­tot kedvelők látogatják előszere­tettel, addig télen a korcsolyázók. És ha valaki nem egy sportos al­kat, annak is érdemes eljönnie ide, hiszen a dimbes-dombos táj, a sűrű erdő a tóval együtt pazar látványt nyújt az év minden sza­kában. Ráadásul a strandnak bü­féje is van, ahol nemcsak enni és inni, de akár csocsózni is lehet, ami legalább olyan egészséges sport, mint a sakk. Érdemes egy sétát tenni a víz­tározó körül, a bátrabbak az er­dőbe is bemerészkedhetnek. Gyakran rendeznek itt a madará­szok is táborokat, hiszen a terü­let élővilága is egyedülálló, ha szerencsénk van, még réti sast is láthatunk. Gyakoriak itt a hor­gászversenyek, de zenés-táncos mulatságokat is tartanak a strand területén minden héten. A terület tökéletesen alkalmas terepe a majálisoknak és falunapoknak. Érdekességek, SZÁLLÁSHELYEK Dobi, az éneklő kutya Ilyenkor sajnáljuk, hogy az új­ság nem képes hangot is közöl­ni. Szálkának akár kabalája is lehetne Decsi Kiss Jánosék Do­bi nevű kutyája. Ránézésre nincs semmi különös a jószág­ban, igazi sétatéri fajta, nagy szeretetéhséggel. Ámde, ha va­laki a déli órákban látogat el Decsiékhez, igen különleges él­ményben lehet része, köszön­hetően ennek a kutyusnak. Dobi amolyan túlérzékeny ál­lat, már ami a hallását illeti. Vagy élő példája a lélekvándor­lásnak, és Zámbó Jimmy kelt benne életre, csak egy kicsit szebb kiadásban. Dobi ugyan­is, amint meghallja a harang­szót, énekelni kezd. Nem vo- nyítani, vagy tutulni, hanem szabályos énekhangokat hallat­ni. A produkció egyszerre mó­kás és szívmelengető, ajánljuk mindenki figyelmébe. Az éneklő kutya Szállás- és étkezési lehetőségek Szálka jobb helyzetben van sok más vele egyméretű település­nél. Sőt, sok nála nagyobbnái is. Itt ugyanis a kedves vendégnek nem kell hosszasan törnie a fe­jét, hogy hol hajtsa azt álomra. A településen egyrészt magán­házaknál, másrészt Decsi Kiss Jánoséknál is lehet szállást talál­ni. Emellett a falunak két panzi­ója is van. Az egyik Várfy Tibo­ré, aki évek óta foglalkozik a fa­lusi turizmussal, valamint ren­dezvények szervezésével is. A Várfy Panzió tizenöt fő fogadá­sára képes. A másik panzió a Hirsch elnevezésű, szintén csa­ládias, kisméretű fogadó. Itt ti­zenkét főt fogadhatnak, illetve pótágyakat tudnak elhelyezni. A panziónak egyébként remek a konyhája, a csigától a vadéte­lekig minden megtalálható az étlapon. Itt például roston is sütnek szarvast, ami egyébként nem jellemző az éttermekre. Ezeket a szálláshelyeket legin­kább tavasszal és ősszel keresik a vendégek, elsősorban az idő­sebb korosztály. Nekik sokat számít a kényelem, és a vízi sportok helyett inkább a kirán­dulást választják, amit ezekben az évszakokban lehet a legkelle­mesebben művelni. Sokat szá­mít, hogy milyen az étlap, a ha­gyományos ételek mellett fonto­sak a különlegességek, és az is, hogy időről időre megújítsák a választékot. Fontos a jó kapcsolat A Német Nemzetiségi Népdal Csoport A Német Nemzetiségi Hagyo­mányőrző Népdal Csoport éle­te nem csupán éneklésből áll. Központi szerepet játszik éle­tükben a baráti kapcsolatok ápolása is. Emellett a Német Kisebbségi Önkormányzattal együtt a németség tárgyi emlé­keinek megőrzését is felada­tuknak tekintik. Valamilyen apropó mindig adó­dik, hogy a szálkai Német Nemze­tiségi Hagyományőrző Népdal Csoport együtt énekelhessen és beszélgethessen a cikói vagy a hőgyészi népdalosokkal. Velük ugyanis kifejezetten jó kapcsolat­ban állnak. Emellett a szálkai csa­pat a saját háza táján is söpröget, minden évben közös családi ki­rándulást szerveznek. Voltak már Budapesten, Szegeden, Ópusz­taszeren és Pécsen is, és már most nagyon készülnek az ősszel Pé­csen megrendezésre kerülő Heimat Melodie-ra, melyen nem szereplőként, hanem műélvező közönségként vesznek majd részt. Az együttest Orbán Jánosné ve­zeti, és tizenkilenc főből áll. 1990 óta a gárda persze kicserélődött, de még mindig a már nem éppen fiatal Reinspach Ádámnétól tanul­ják a dalokat. A nóták közt, me­lyekből hatvankettőt jegyzett le a csoport, akadnak olyanok is, ami­ket csak ők tudnak. Az együttesnek jelenleg tizen­kilenc tagja van, és szerencsére sok közöttük a fiatal. A hagyomá­nyok ápolása ugyanakkor nem­csak a dalok gyűjtését jelenti a népdalcsoport számára, hanem a Sváb népviselet bemutatása a kiállításon tárgyi emlékek gyűjtését is. Ebben a település önkormányzata és a német kisebbségi önkormányzat is a segítségükre van. Ez utóbbi át is vette a gyűjtőmunka koordiná­lásának feladatát. Szálkán a közeljövőben meg­épül egy faluház, melyben az egyik terem ezeknek a textilek­nek, bútoroknak, használati tár­gyaknak ad majd otthont. A már kiállított darabok tanúsága sze­rint, az itteni németség katoliku­sokból áll, a bútorokat egyelőre a kisebbségi önkormányzat tárolja. Kevesen, de aktívan Folyamatosan érkeznek a fiatalok A szálkai Kék Tó Német Nemzetiségi Tánccsoport nem tartozik a tömegesre felduzzasztott csapatok kö­zé. De élnek és virulnak, ápolják baráti kapcsolatai­kat, és persze rendszeresen próbálnak, és szerepelnek. Több mint tíz éve alakult Szál­kán a Kék Tó Német Nemzetisé­gi Tánccsoport. Bár az alapító ta­gok közül már sokan kikoptak, öt-hat pár mindig akad, akik a kemény magot alkotják. A csa­patba szerencsére folyamatosan érkeznek fiatalok, akikre szük­ség is van, hiszen a továbbtanu­lás miatt sokan kénytelenek megválni az együttestől. A szál- kaiak baráti kapcsolatot tarta­nak fenn a mórágyiakkal és a bonyhádiakkal, akikkel amel­lett, hogy szakmailag segítik egymást, jól is érzik magukat. Rendszeresen fellépnek a helyi rendezvényeken, emellett a kör­nyező települések és Szekszárd állandó vendégei. Bár önálló ha­gyománnyal a szálkaiak e tekin­tetben nem rendelkeznek, re­pertoárjuk körülbelül huszonöt koreográfiából áll, melyben a helyi, például a Gólyatánc, lépé­sei is szerepelnek. Viseletűk leg­inkább a kakasdiakéhoz hason­lít. A Pappert Gábor vezette együttes ugyanakkor néhány nagyobb sikert is elkönyvelhet, hiszen 1994-ben a nyíregyházi néptánctalálkozón harmadik helyezést, 2000-ben pedig az Országos Nemzetiségi Néptánc Találkozón bronz minősítést szereztek. > > v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents