Tolnai Népújság, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-25 / 147. szám
2004. Június 25., Péntek TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT BALASSA JÁNOS KÓRHÁZA 7. OLDAL Ötvenéves a szekszárdi urológiai osztály Alapításának 50. évfordulóját ünnepli idén júniusban a Tolna Megyei Balassa János Megyei Kórház urológia osztálya. A nevezetes évforduló alkalmából tudományos ülés volt a Vármegyeházán. Az osztály vezetőjétől, dr. Streit Bélától ott elhangzott történelmi visszatekintés felhasználásával készült az urológiai osztályról az alábbi összeállítás. Az első sorban balról jobbra dr. Streit Béla, dr. Posta Bekény főorvosok Az urológiai osztály jelenlegi orvosai: dr. Streit Béla osztályvezető főorvos dr. Könyves Károly főorvos dr. Schmauzer József főorvos dr. Grósz László alorvos dr. Szabó Attila szakorvos dr. Mansour Bassel gyakornok dr. Lukácsi Sándor adjunktus- Az a jó orvos, akit a szakma iránti elhivatottság jellemez, de aki meg tud maradni középen, azaz a személyes szakmai ambícióit nem helyezi a beteg érdekei elé - vallja dr. Streit Béla. A régmúlt A húgy- és ivarszervek sebészi megbetegedéseinek gyógyításával foglalkozó urológia mint önálló orvosi szakág, az általános sebészetből vált ki a XX. század első éveiben. Hazánk úttörő szerepet játszott az önálló urológia megteremtésében, a világ második tanszéke - a párizsit követően - 1920-ban nyílt meg Budapesten, Illyés Géza professzor vezetésével. A magyar urológiát egészen a negyvenes évekig a budapesti klinika és a fővárosi osztályok jelentették, vidéken nem voltak urológiai osztályok. Az urológiai betegségek gyógyítását bőrgyógyászok, a műtéteket sebészek végezték, mintegy mellékes tevékenységként, elsősorban nagy sebészeti gyakorlatuk tapasztalataira alapozva. A műtétek esetlegesek voltak, a rászorulók széles rétegére nem terjedtek ki. Szervmegtartó műtéteket nem végeztek, az endoszkópiát alig művelték, sok beteg halt meg veseelégtelenségben, akik időben végzett műtéttel megmenthetők lettek volna. Kivételnek lehet tekinteni a szekszárdi kórház sebész főorvosának, Novák Miklósnak működését (1926-1950), aki átlagon felüli urológiai tevékenységet folytatott: többek között szervmegtartó műtéteket, endoszkópos műtéteket is végzett. Nyugdíjba vonulása után sürgető igénnyé vált az urológiai szakellátás megindítása. Megalakul az osztály A feladattal sebész adjunktusi státusban dr. Pósta Bekényt bízták meg 1951-ben, aki a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán végzett 1941-ben, de már medikus korától a Vörös Kereszt Kórház és Szanatórium urológiai osztályán dolgozott. Később Baján szerzett sebészeti gyakorlatot, majd több neves sebészprofesz- szor klinikáján dolgozott urológusként. Visszaemlékezéseiben szemléletesen írja le, hogy milyen nehézségek között kezdte meg az urológiai ellátás megszervezését, műszerei alig voltak, egyetlen, eredetileg fürdőszobaként működő helyiséget bocsátottak rendelkezésére, itt végezte a rendelést és az endoszkópos műtéteket is. Tevékenységét idegenkedés és ellenérzés fogadta mind a betegek, mind a dolgozók részéről. A sikeres műtéteknek azonban híre ment, s az urológiai ellátás lassan polgárjogot nyert Tolna megyében is. 1954-ben jelenlegi helyén, a B- épületben megalakult az urológiai osztály, ez volt a negyedik önálló vidéki osztály Magyarországon. Egy férfi és egy női kórterem volt, igen szűkös kiszolgálóhelyiségekkel. Egy helyiség, ami vizsgáló, endoszkópos műtő és szakrendelés volt egyidejűleg. Szakrendelési napokon betegek tömege állott a folyosón fekvő betegek ágyai között. Az osztálynak egy beosztott orvosa, egy asszisztensnője és két nővére volt. Az éjszakai szolgálatot a bőrgyógyászati osztály nővérei látták el, sok jóindulattal és kevés hozzáértéssel. Műtéti lehetőségük csak a tüdősebészeten volt, másik épületben. A mostoha körülmények ellenére egyre színvonalasabb munka folyt az urológiai osztályon. A szervmegtartó törekvés a műtéti tevékenység alapelvei közé tartozott. Különösen fontos volt vesetuberkulózis miatt végzett műtéteknél, mivel ekkor már felismerték, hogy a vese-tbc mindig kétoldali megbetegedés. Tízéves szívós munka és némi szerencse - egy miniszteri látogatás - eredményeként 1962-ben megnyílt az új, 50 ágyas urológiai osztály, saját műtőkkel, az urológiai betegek szempontjainak megfelelően kialakított kórtermekkel, kezelő- és vizsgálóhelyiségekkel, minden szempontból megfelelve a kor igényeinek és színvonalának. A korábbi években gyakran jövő-menő orvosokat fiatal orvosgárda váltotta föl. A műtéti tevékenység tovább bővült. A napi munka mellett még kísérletes állatműtéteket is végeztek, valószínűleg egyedüliként a hazai urológiában. Irodalmi aktivitásuk is figyelemre méltó: diagnosztikus és terápiás kérdésekkel egyaránt foglalkoztak. Különböző okok miatt 1964- ben valamennyi beosztott orvos távozott az osztályról. Ez év őszén és a következő évben öt fiatal orvos került az osztályra, akik a későbbi stabil orvosgárda alapját képezték. Új diagnosztikai, műtéti eljárások Számos új diagnosztikus eljárást vezettek be a hatvanas években, 1965-től a közepes és nagy műtéteket általános érzéstelenítésben végezték. Az országos intézet szerint mintaszerű volt a vesetuber- kulózisos betegek felderítése, gyógykezelése és utógondozása. Elsőként hívták fel a figyelmet arra, hogy a genitalis fertőzések kórokozójaként ismert trichomonas vesemedence-gyulladást és a véráram útján más szervek fertőzését okozhatja. A hidegfényű optikus műtőeszköz bevezetése (1969) tette lehetővé a húgycsövön keresztül végzett hólyag-, és prosztataműtétek kiterjedtebb alkalmazását. Az osztály ez irányú tevékenysége országos hírű lett; volt olyan év, amikor öt urológus tanulmányozta Szekszárdon a módszert, így demonstrációs optikát kellett beszerezni. A 70-es években több új műtéti eljárást vezettek be. Az izotóp laboratórium tevékenységének kiterjedésével lehetőség nyílt a veseműködés pontosabb vizsgálatára és ezzel a műtéti indikáció finomítására. Úttörő munkát végzett a két osztály a herezacskó heveny kórképeinek izotópos differenciál diagnosztikájában. 1981-ben végezték el az osztály elektromos berendezéseinek felújítását, amit az ágyak felújítása és festés-mázolás követett. A fő problémán, a szociális helyiségek szűkös voltán sajnos nem lehetett enyhíteni. A pécsi urológiai klinika javaslatára a dél-dunántúli urológiai osztályok megállapodtak a heretumorok közös, komplex kezelésében, ami - függetlenül a javas- lattevő szándékától - a betegek érdekét szolgálta, így az osztály is készségesen csatlakozott az egyezséghez. 1982 őszén nyugdíjba vonult dr. Pósta Bekény, akit a házai urológus társadalom sikeres tudományos ülés keretében méltatott és búcsúztatott el. Utóda dr. Streit Béla lett. Az urológia forradalma: ultrahang, endoszkóp A vezetőváltás zökkenőmentes volt, az osztály szakmai elvei és profilja nem változtak. A húgycsövön keresztül végzett prosztataműtétek javallatát kiszélesítették, a reneszánszát élő spinális (gerinc közeli) érzéstelenítés bevezetése - melyet az osztály orvosai is elsajátítottak - elősegítette az eljárás kiterjesztését. Szervmegtartó műtéteket végeztek vesedaganatok esetén. Hozzájárult a vesedaganatok korábbi felismeréséhez az ultrahang diagnosztika megjelenése, melynek jelentősége csak a röntgensugár felfedezéséhez mérhető. Régi óhaj teljesült a postope- ratív őrzőszoba létesítésével, ahol 3-5 beteget tudtak szubintenzív kezelésben részesíteni. Hazánkat a 80-as évek közepén érte el az urológia új endoszkópos forradalma, a percutan vesekősebészet. Hatása bámulatos volt, a korábbi, izomzatot roncsoló nagy műtéti metszés helyett néhány milliméteres nyíláson lehetett köveket, vagy azok összezúzás utáni darabjait eltávolítani a veséből. A szükséges eszközökre nem volt pénze a kórháznak, a Paksi Atomerőmű vásárolta meg az urológiai osztály számára az alapvető műszereket, az intézmény a röntgenképerősítő készüléket szerezte be. 1987. második felében megtörtént az első percutan kőeltávolítás. A következő évben a műtétet már az osztály minden orvosa végezte és az endoszkópos műtétek aránya 40% fölé emelkedett. Vesekő miatt csak kivételesen került sor feltárásra és a hólyag- és prosztataműtétek túlnyomó részét is endoszkóposán végezték. Szokásos évi értékelésében az Országos Urológiai Intézet a megyei osztályok közül a szekszárdi urológián találta a legjobb endoszkópos átlagot. 1991-ben elkezdték a vesekövek zúzását a testen kívül gerjesztett lökéshullámmal (ESWL), további lépést téve a nem invazív beavatkozások hiányában. Az új technika azonban új problémákat vetett fel: megnövekedett az elakadt kövek száma a vesevezetékben a kőzúzások után. A megfelelő műszer beszerzéséig több alkalommal műtéti feltárásra kényszerültek. Az új műtéti eljárások sok, egyszer használatos anyagot igényeltek, ezekből soha nem volt elegendő, csak szabálytalan újra sterilezés- sel lehetett a hiányt pótolni. Prosztataszűrés A nemzetközi szakmai iránynak megfelelően elkezdték a prosztatabetegségek szűrését, amit hamarosan nagyban segített a pályázaton nyert uroflowméter alkalmazása. Az országban elsők között kezdték el a prosztatarákos betegek kezelését totális gyógyszeres blokáddal. Munkájuk elismerését jelentette, hogy több nemzetközi klinikai gyógyszervizsgálatban való részvételre is felkérték az osztályt. . 1995-ben, miközben a műtétek száma 10%-kal nőtt, az osztály ágyszámát 20%-kal csökkentette a kórházvezetés. Ezzel egyidejűleg a volt tamási járás járóbeteg-rendelése a Dombóvári Kórház urológiai osztályához került, ami kedvezőtlenül hatott a megyei osztály betegforgalmára - elegendőnek bizonyult viszont a 40 urológiai ágy. A prosztatatúltengés új, úgynevezett alternatív kezelési módjai közül a transurethralis vaporisa- tiot vezették be. Az országos intézet ismét színvonalasnak ítélte az osztály endoszkópos, átlagosnak a nyílt műtéti tevékenységét. Néhány speciális gyakorlatot igénylő, országosan sem nagy számban végzett műtét kivételével az osztály, megfelelő diagnosztikus háttérrel, a teljes urológiai műtéti repertoárral rendelkezett. A különleges műtétekre szoruló betegeket a regionális centrumba, országos intézetekbe, vagy célszemélyhez küldték. Nagy segítséget jelentett a mindennapi munkában, hogy egy felújított ultrahangkészüléket kapott az osztály. Ezzel a diagnosztikus tevékenység hatékonyabbá vált és lényegesen csökkent az eszközös vizsgálatok száma. Szerencsére, mert az endoszkópok egyre inkább elhasználódtak, a kórház képtelen volt megfelelő pótlásukra. Nagy minőségi ugrást jelentett a videoendoszkópos rendszer megvásárlása, ami a terápiás haszon mellett jól szolgálta a fiatal orvosok oktatását is. A nehézségeket fokozta a nővérhiány, 1997-től már nem volt annyi szakápoló, hogy három műszakot lehetett volna kiállítani, így 12 órás műszakokat szerveztek, rosszul fizetett, elcsigázott nővérekkel. Az ezredforduló pozitívuma a sebészi lézerkészülék beszerzése, negatívuma a műtőblokk átadásának sokadszori elmaradása volt, ami miatt az osztály nem juthatott hozzá a beruházás keretében megrendelt műszereihez. Alacsony ágyszám 2001-ben az osztály ágyszáma ismét, ezúttal közel 30%-kal, 28 ágyra csökkent. Ezzel sikerült a kórtermek korábbi zsúfoltságát némileg csökkenteni, a kívánatos fokozatú komforttól azonban még így is elmaradt az osztály. Az urológiai sebészet nagyfokú átalakulása lehetségessé tette, a finanszírozási rendszer pedig szinte megkövetelte a kevesebb ágyon való gyógyítást. Tekintve, hogy az urológiai betegségek nem kis része akut formában jelentkezik és hogy az osztály folyamatos felvételi készenlétben áll, az alacsony ágyszám veszélyeket is hordozhat magában. Közel 50 éves története során az urológiai osztály működésének körülményei szinte soha nem voltak optimálisak. Korábban, amikor a műszerek kevésbé voltak bonyolultak és költségesek az időszakos orvos-, és nővérhiány, később az anyagi eszközök szűkös volta korlátozta az osztály lehetőségeit. A kedvezőtlen körülmények ellenére az urológiai osztály mindenkor megfelelt az iránta támasztott követelményeknek. Az operatív munka mellett a napi rutintól eltérő, szélesebb orvosi tudást és nagyobb ambíciót igénylő tevékenységet is folytattak. Éveken át részt vettek a vese eredetű és hypertoniás (magas vérnyomásban szenvedő) betegek kóris- mézésében és részben kezelésében is; az ultrahang diagnosztika előtti korszakban a megye összes kórháza számára itt végezték a hashártya mögötti terület phr levegőtöltéseket, a nyirokrendszer kontrasztanyagos vizsgálatait és a vese-biopsziákat. Éveken át ellátták saját műtéteik érzéstelenítését, a nefrológiai részleg megalakulása előtt ritka nephrológiai betegségeket diagnosztizáltak és gondoztak. Az endoszkópia magas szintű művelése, a szakmai szabályok tisztelete, a betegközpontú ápolás és gyógyítás, a barátságos légkör volt jellemző az osztályra. A szakmával kapcsolatos félelmek ellenére a betegek körében is jó híre volt a szekszárdi urológiai osztálynak. Talán maradt valami belőle az új évezred éveire is. Utószó- Nincs lehetőségem, hogy a rendelkezésemre álló keretek között felsoroljam mindazok nevét, akiknek a Tolna megyei urológiai ellátás köszönhet valamit - mondta dr. Streit Béla. - Nagyon sokan vannak: takarítónők, tálalósok, nővérek, asszisztensnők, műtősegédek, 'műtősnők és orvosok, akiknek az eltelt évtizedekben nem rangsorolható érdemeik voltak a betegek jó közérzetének megteremtésében, szenvedésük enyhítésében, gyógyulásuk elősegítésében. Köszönet érte az osztály minden egykori és mai dolgozójának! Hálásan köszönöm a mindenkori kórházvezetés és a társosztályok - különösen a diagnosztikus osztályok, az anesztezi- ológia szolgálat, a véradó állomás, a gyógyszertár és a műszaki osztály dolgozóinak készséges együttműködését és önzetlen segítségét! Urológiai szakrendelések: Rendelőintézetben: 8-tól 14 óráig munkanapokon Osztályos ambulancia: 8-tól 13 óráig A vizsgálathoz beutaló nem kell.- Ha nem a rendelőintézetbe, hanem az osztályra jön a beteg, akkor is fogadjuk, nem küldünk el soha senkit - mondja a főorvos. Az 50 éves évforduló alkalmából tudományos ülést tartottak Inkontinenciakezelés • Nem kell mindjárt műtét Jó hír az inkontinenciaproblémákkal (vizelet-visszatartási nehézség) küszködő nőknek, hogy az enyhébb esetekben nem kell rögtön műtéti beavatkozást végezni, van más megoldás is. A megyei kórház urológiai osztályán egy ideje olyan elektromos kezelést végeznek, mely erősíti a betegek gát- és hólyagzáró izomzatát, enyhülnek a betegek problémái. A kezelés eredményeként az esetek túlnyomó részében elkerülhető a sebészi beavatkozás. Az inkontinencia elektromos kezelésre nem kell beutaló. A vizelet-visszatartási problémában szenvedő nők munkanapokon 8-tól 12 óráig kereshetik fel az urológiai ambulanciát.
