Tolnai Népújság, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-14 / 137. szám

ALMANACH 20 0 4 MUCSFA 7. OLDAL 2004. Június 14., hétfő Barátságos emberek, gondos gazdák A mucsfaiak barátságos emberek, la­kóhelyük gondos gazdái, de saját kis hajlékukat egyelőre nem szívesen osztják meg mással, pedig a falu festői fekvése, környezete igazán alkalmas­sá tenné a falusi turizmusra. Mucsfát talán még nem talál­ták meg, nem fedezték fel, pedig igazán szép környe­zetben fekszik - véli Sinn Já­nos, a település polgármes­tere. A falu lakói azonban ra­gaszkodnak hozzá, hiszen egy-két kivételtől eltekintve nincs eladó ház a községben. Nem jel­lemző, hogy a mucsfaiak lakóhelyet cse­rélnének, a lélekszám évek óta se nem nő, se nem csökken. Sok az idős ember, a gyermekek száma 0-tól 14 éves korig 73 fő. A legnagyobb gondot évek óta a mun­kanélküliség jelenti. Először a termelő- szövetkezet és a környékbeli bányák megszűnése, majd a bonyhádi cipőipari cégek felszámolása teremtett nehéz hely­zetet. Sokan tartanak igényt rendszeres szociális segélyre, kiegészítő családi pót­lékra. Nem csoda, hogy így a mucsfaiak még nem készültek fel a falusi turizmus­ra, az idegenforgalomra. Barátságosak, környezetüknek gondos gazdái ugyan, de saját kis hajlékukat egy­előre nem szívesen osztják meg mással. Pedig a település infrastruktúrája lehető­vé tenné szálláshelyek kialakítását. Egye­dül a szennyvízcsatorna-hálózat hiány­zik, ám ennek kiépítésére csak akkor gondolhatnak, jegyezte meg a polgár- mester, ha valami módon jelentős állami segítséghez jutnak. A képviselő-testület bízik a többcélú társulá­sok jövőjében. Remélik, ha a völgységi szövetség létrejön, plusz támoga­táshoz jutnak, amely majd fejlődésüket szolgálja. Mint Sinn János mond­ta, a társulási for­mától nem tarta­nak, hiszen köte­lezettségeik nagy részét - az egész­ségügyi ellátás, a gyermekvédelmi és családsegítő felada­tok, az alapfokú oktatás, az építészeti hatósági feladatkör - eddig is ily módon teljesítették. A körjegyzőség jól műkö­dik, az igazgatási felada­tokat maradéktalanul el tudják látni. A falu minden ne­hézség ellenére folya­matosan csinosodik. A porták legtöbbje gon­dozott, a házak nagy része karban tartott. A közelmúltban - ered­ményes pályázatoknak Mucsfa látképe köszönhetően - rendbe tették az időjárás viszontagságaitól megrongálódott járdaszakaszokat, le­aszfaltozták a Szabadság utcát, compu­tereket bocsátottak a lakosság rendelke­zésére. Szabadidejükben mind a gyere­kek, mind a felnőttek naponta találnak elfoglaltságot. Hetente kétszer nyitva tart a könyvtár, a számítógépes terem, működik az asz- szonykórus és rendszeresen tartja foglal­kozásait a gyermek klub. Évente ismétlő­dő rendezvényeken - gyermek farsangi bál, majális, anyák napja, vöröskeresztes bál, idősek napja, augusztus 20., faluka­rácsony - együtt szórakozik és ünnepel a falu apraja-nagyja. A programok egy ré­szét a település zarándokhelyének szá­mító, erdőkkel körülvett domboldalon tartják, ahonnan igazán rá lehet csodál­kozni Mucsfa és környékének természeti szépségeire. _______________________■ Ki ránduló, világjáró óvodások A jó bor titka a tisztaság Az oktatás-nevelés mellett ki­rándulások, szülőkkel, testvé­rekkel, barátokkal együtt tar­tott rendezvények is szerepel­nek az óvoda programjában. Néhány hete Budapesten jár­tak, jelenleg tóparti piknikre és évzáróra készülnek. A napközi otthonos óvodában a kisgyermekek - különösen a nyá­ri időszakban - sok időt töltenek a szabadban. A szép, füvesített, virágokkal teleültetett udvaron a fenntartó önkormányzattól né­hány hónapja kapott babaház az egyik legnépszerűbb játék. Mint Hufnägel Imréné, az intézmény vezetője mondja, az udvari játé­kok számának bővítését tervezik. Ennek érdekében pályázatot nyújtottak be a Tolna Megyei Közoktatás-fejlesztési Közalapít­ványhoz, s ha az eredményesnek bizonyul, egy több funkciós má­szókával lepik meg a gyerekeket. Az óvoda programjai között gyakran szerepelnek kirándulások, túrák. Legutóbb a szülők, a gyere­kek és az intézmény dolgozói Bu­dapesten jártak: sétahajóztak a Du­nán, a hajón gyermekszínházi mű­soron szórakoztak és kézműves foglalkozáson vettek részt, majd lö­ki, kedve szerint ellátogatott az Ál­latkertbe vagy a Vidámparkba, s végül a Budapesti Nagycirkusz előadását nézték meg. A vezető óvónő fontosnak tartja, hogy a ki­csi gyerekek minél többször ki­mozduljanak a kicsi településről, legyen alkalmuk ismerkedni a világ sokfajta csodájával. Következő ki­ruccanásuk terve is készen áll. Az aparhanti halastóhoz kirándulnak, ahol megfigyelik a tópart természe­tes élővilágát, s a jó hangulatú eszem-iszomot sem hagyják el. Az óvodában jelenleg tizenhét kisgyermekről gondoskodnak. Most éppen a közelgő tanévzáró­ra készülnek, amelyen szüleik­nek csokorba szedve bemutatják az év folyamán tanultakat, az er­re az alkalomra rendezett mesejá­tékot. A gyerekek közül egy ké­szül iskolába. Tőle társai az évzá­ró ünnepélyen köszönnek el. Zsók Pius, aki 1945 óta él a te­lepülésen, úgy emlékszik, hogy gyermekkorában sokkal több szőlő volt a mucsfai dombokon. Kár, hogy megrit­kultak, mondja, mert vélemé­nye szerint ez a környék ked­vez a szőlő- és gyümölcster­mesztésnek. Van itt olyan dűlő, amely az or­szág legjobb borát adná - mond­ja Zsók Pius, a Ceglédi Ungváry László Borrend tiszteletbeli tagja, akit évtizedek óta hobbiborász­ként tartanak számon a faluban. „Kedvtelése” aztán az egész csa­ládra ráragadt. A család szinte va­lamennyi tagja kertészmérnök, borral foglalkoznak. Zsók Pius házához közel lévő szőlőjében nagyítóval sem lehet gyomot ta­lálni. A feleségével ketten gon­dozzák, naponta lesik a növé­nyek fejlődését. Egyik pásztában az oportó, a kékfrankos, a zweigelt, a cabernet ígér gazdag termést, a másikban a chardon- nay és a rizlingszilváni. Ő maga nem borissza ember. Mindig csak annyit fogyaszt sok helyütt elismert borából, hogy a vendé­get, akit szívesen kínál, meg ne sértse. Azt tartja, a jó bor legna­gyobb titka a tisztaság, s ezt a vé­lekedését gondosan rendben tar­tott pincéjével bizonyítja. A pékből lett gazdálkodó Régely János szarvasmarhatartás­sal foglalkozik, de ha kell, traktor­ra ül, földet művel, mikor mit kí­ván a gazdaság. Fiatalemberként megtalálta a számítását Mucsfán, s nincs is szándékában máshová költözni. Eredendően péknek ta­nult, aztán szülei példáját követve a mezőgazdaságnál kötött ki. A lengyeli mezőgazdasági iskolában leérettségizett, majd aranykalá­szos gazda oklevelet szerzett, s vé­gül pályázatírásra adta a fejét. A családi vállalkozás kétszáz férőhe­lyes tanyája köré szeretne farmot építeni, a magyar tarka állományát fejleszteni. Bizakodóan tekint az uniós lehetőségek elé. ______■ Vi lma néni, a szövés nagymestere Sok gyermek ismerhette meg a szövés szépségét Dunkel Lehelnétől, aki most is azon fáradozik, hogy átadja a fia­tal nemzedéknek mindazt, amit ő megőrzött. Dunkel Lehelné még egy éve sincs, hogy_ Lengyelről a faluba költözött. Ám a község ennek előtte sem volt számára ismeret­len. A szövő tudományáról is­mert, Tolna Megye Kiváló Nép­művésze, Gránátalma-díjas, Szekszárdért plakettel kitüntetett Vilma néni évekkel ézelőtt szak­kört vezetett a településen. Idős korára Mucsfán élő fiához költö­zött. Hozta magával kincseit: több nemzetközi zsűri elismerő leveleit, kiállításain készült fotóit, Mexikót, Caracast, Bulgáriát, Né­metországot, Svédországot, Uk­rajnát, Hollandiát, Kanadát meg­járt szőtteseit: a bakacsin techni­kával készült pár­náit, fali szőnye­geit, csíkritmusos vásznait, székely festékeseit. Előve­szi, megsimogatja őket, s arról me­sél, hogy debrece­ni kislányként ho­gyan esett szere­lembe a szövő­székkel. Aztán felvillantja erdélyi gyűjtőútjait. Legnagyobb lelkese­déssel azonban arról beszél, hogy hogyan tanította és tanítja a gye­rekeket a szövés művészetére.- Amikor a kicsi lányok a szö­vőszék mellé ülnek, csodálni tu­dom őket. Mint egy hárfán, úgy játszanak az ujjaikkal. Mikor megpihennek, akkor mondom el nekik, amit tudni kell: a ritmu­sok, a színek, a formák harmóni­ájának fontosságát. Dunkel Lehelné a közeli Závodon most is tanít. Azt mond­ja, ha egészsége engedi, a mucs­fai gyerekeket is szívesen elkalau­zolja a szőttesek készítésének gyönyörű világába. ___________■ ir nmsmm Mucsfára Bonyhádról Len­gyel felé tartva jut el az utazó. A völgyben meghúzódó falu már a rómaiak korában lakott volt. Az oklevelekben a XIV. században jelenik meg a köz­ség neve. A középkorban a Szák nemzetség birtokaként tartották nyilván. A török hó­doltság alatt lakatlanná vált, majd az 1700-as évek elején Odenwald vidékéről németek érkeztek a településre. A la­kosság összetétele a második világháború után megválto­zott. A kitelepített németek helyére 78 bukovinai, andrás- falvi család telepedett le. Ké­sőbb Felvidékről érkezett csa­ládok is otthonra találtak Mucsfán. Az evangélikus templom késő barokk stílusban épült 1786-ban. A műemlék jellegű épület szószékoltára ritka szépségű. A háborús emlékművet az első világháborúban el­esett katonák emlékére állí­tották a község főterén. A névsort 1989-ben a második világháború áldozatainak névsorával kiegészítették. Az asszonykórus közel egy évtizede alakult. Vezetője Szabó Józsefné. Az éneklés, a találkozások, a beszélgetések során összekovácsolódott cso­port Mucsfa minden rendez­vényének közreműködője. Fellépéseik előtt a szokásos­nál gyakrabban tartják próbái­kat. A dalokat idősebb tagjaik­tól hallás után tanulják, de a mai közkedvelt énekeket is szívesen műsorra tűzik. A falu könyvtárában kö­zel ötezer kö­tet között válo­gathatnak a könyvbarátok. Kemény J á n o s n é könyvtáros he­tente két alka­lommal - ked­den és pénte­ken 18-tól 20 óráig - várja az ol­vasókat. Mint mondja, üyenkor tíz-tizenketten, főként gyerekek fordulnak meg az intézmény­ben. Hozzáteszi: mivel kicsi fa­luról van szó, ahol mindenki mindenkit ismer, a nyitvatartási idő nem kőbe vésett parancso­lat, őt otthon is megkereshetik, bármikor elérhető és szívesen kinyitja a könyvtárat, ha valaki­nek információra, könyvre van szüksége. A könyvtár az asszonykórus­nak is otthona. Itt tartják próbá­ikat, itt készülnek a fellépések­re, időközönként itt rendezik hangulatos összejöveteleiket Mucsfa dalos asszonyai. i t

Next

/
Thumbnails
Contents