Tolnai Népújság, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-22 / 119. szám
«■■■■ 2004. Május 22., szombat MEGYEI TÜKÖR 7. OLDAL Sváb ételek humorral, néprajzzal fűszerezve Éva Párizsban, a Sorbonne-on tanul A franciák leginkább franciául szeretnek beszélni Váradi Antal és Európa Színész, dramaturg, költő, bölcsészdoktor, tankönyv- és drámaíró, műfordító, szövegkönyvíró, színművészeti akadémiai tanár, majd igazgató, s ki tudja még mi minden volt az 1854. május 2-án Závodon született Váradi Antal. Latinul, ógörögül, németül, franciául tudott anyanyelvén kívül, s ahogy Emlékeim című könyvében leírja, 1874-ben hosszabb ideig Párizsban élt, s majdnem ott maradt... „Hetvenegy még nem olyan régen volt. A Kommün rettentő pusztításának nyomai még ott fe- ketedtek az utcáikon. A leégett városháza és a Tuileriák romjai kiáltó tanúi voltak a rémnapoknak. Franciaország szomorú és levert. A katonák s egypár lelkesebb polgár ugyan a köpeny alatt szorongatta az öklét és revansot emlegetett, de a józan nagyobb rész új katonai nevelést akart. Belátták, hogy amíg minden porosz tiszt tudott franciául, addig az ő katonáik egy kukkot sem tudtak németül. Anélkül pedig nem lesz revans. Keresték tehát a német tanítókat a katonai iskolákba nagyon. Csakhogy a proussien-t (poroszt) utálták. Ha akadt egy lengyel vagy osztrák, azt szívesebben alkalmazták. Hát még a magyart! A bankárház (ahol Váradi neve- lősködött) látogatói között volt magasrangú katona és főhivatalnok elég. Ezek hittak, mennék Ver- sailles-ba német professzornak. Franciául jól beszélek s németül is tudok, csaknem tökéletesen. Hatezer frank javadalmazással ott maradtam volna. Később többről-több- re emelkedve, ma talán vagyonos ember lehetnék a nagy világvárosban. Megismerkedtem egynéhány íróval. Társszerző könnyen akad, vagy tán arra se lett volna szükség. Amikor egy napon levelet kaptam az édesanyámtól, hogy hát mikor is jövök haza? Megírtam a küá- tásaimat. Kifestettem ékesen a jövő képét, tudtam, hogy a jó tanács onnan fölülről jön, mert az anyai szívet egyenesen az Isten ihleti meg. Nemsokára megjött a válasz. Édes fiam, hát sohase lássalak többé? Én már öreg vagyok és beteges. Én abba a messze idegen országba ki nem költözöm, nem értem azok nyelvét, hiába vannak ott, mint írod, egetverő templomok, amelyekben csodálatosan szépen szól a zene és ének Isten dicsőségére, hát ha meg sem érti ott az én egyszerű könyörgésemet? Én itt akarok meghalni, az én kis városomban. Itt van a kis sírbolt, benne az én szeretteim. Hova tennétek engem odakünn, a mesz- szeségben? Ha kedved van: maradj... Harmadnapra összeszedtem a cókmókomat és hazajöttem.” így aztán a francia revansot Váradi Antal nélkül oldották meg. A világ összes állatán nem lehet segíteni ■A legjobb megoldás, ha mindenki a saját településén segít a kutyáknak A közelmúltban ismét többször lehetett hallani az állatmenhelyekről. Köztük egy paksiról is. Gál Tiborné a paksi men- helyen egyszerre négyszáz kutyáról gondoskodik, és közben úgy érzi, nem kap elég segítséget az önkormányzattól. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Megyei körkép Hol húzódik az ésszerűség határa, ha segítségről van szó? Gál Tiborné, a paksi ku- tyamenhely vezetője ugyanis úgy érzi, „kitoltak” vele. Az önkormányzat egészen mást gondol, sőt, az Állat- és Természet- védő Alapítvány is. Úgy történt, hogy Pakson az egyik menhely a kettő közül végérvényesen bezárta kapuit, így a meglévő vezetője vállalta az összes kutya gondozását. Az önkormányzattól szóbeli ígéretet kapott az anyagi segítségre. Gál Tiborné kapott is, csak nem any nyit, amennyit szeretett volna. A gondot most az okozza, hogy a menhely telje sen eladósodott, nyolc- százötven- ezer mínuszt könyvelhet el. Ráadásul hely kicsi, az eredetileg kétszáz férőhelyes menhe- lyen kutya szekszárdi men- helyen általában annyi ebet etetnek, mint amennyire az e 1 ő van irányozva. Az önkor- mányza- toknak jogos elvárása, tudtuk meg Nagy Pi- roská- tól, az Állat- és Természetvédő Ala- P í t - vány titkárától, hogy az adott település kóbor kutyáit fogadják csak a menhelyek. Tudomásul kell venni azt is, hogy a világ összes gazdátlan állatán nem lehet segíteni. És bár ők sem altatnak el egy kutyát sem, mint ahogy azt a paksi önkormányzat kéri Gál Tibornétól, fontos, hogy egy ilyen intézmény ne csak begyűjtse az ebeket, hanem lehetőség szerint gazdát is találjon nekik. . . Az állatvédők egyébként általában jó kapcsolatban vannak egymással, gyakran együtt pályáznak, és néha az is előfordul, hogy együtt keresnek helyet a gazdátlan jószágnak. A legjobb megoldás azonban az, az állatvédő szerint, ha mindenki a saját településén segít ezeknek a kutyáknak, mivel ilyenkor könnyen ellenőrizni tudja, hogy a megfelelő szervezetnek szavazott- e bizalmat. _____________________________________FOTÓI OOTTVALD, |BK) SZ EKSZÁRD-PÉCS A pécsi „Csorba Győző” Megyei Könyvtár által létrehozott Idővonat Olvasótábor Közhasznú Alapítvány idén is megrendezi a Baranya, Somogy és Tolna megyében élő, hátrányos helyzetű, illetve határon túli magyar tanulók kedvezményes nyári táboroztatását. Az olvasótábort augusztus 5-14. között rendezik meg a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány sikondai táborában, ahol a gyerekek nagy történelmi korszakok anyagi és szellemi kultúráját ismerhetik meg. Idén az őskor és az ókor világával ismerkednek játszva-tanulva a tábor résztvevői. Azok az általános iskola 5. osztályába járók vehetnek részt, akik szociális helyzetükből, illetve kis települési lakóhelyükből adódóan hátrányos helyzetűek. Az Idővonat Olvasótábor lakóit idén is pályázattal toborozták a szervezők. A jelentkezők - osztályfőnöki ajánlással - három témában nyújthattak be pályamunkát: egy honfoglalás kori személy jellemzése, életműve, a magyar honfoglalás eseményeinek értékelése, a pályázó lakóhelyének honfoglalás kori emlékei. D. I. A Szent József Katolikus Általános Iskola aulájában több száz keresztény motívumú bélyeget, levelezőlapot, alkalmi bélyegzést tekinthetnek meg az érdeklődők. A Szent Gábor Bélyeggyűjtő Egyesület helyi vezetője, Szegedi Dezső elmondta, a posta és a hírközlés védöszentje Szent Gábor. A rendezvény apropója az, hogy e hét végén rendezik meg Ausztriában, Máriazellben a Közép-Európai Katolikus Találkozót, és ennek a tiszteletére a magyar posta alkalmi bélyegzést, illetve bélyeg-blokkot adott ki.. A kiállítást még a jövő héten is meg lehet nézni a Szent József Katolikus Általános Iskola aulájában. MAUTHNER Zsidó kultúrtörténeti emlékekből, ötvös- és porcelántárgyakból, képzőművészeti alkotásokból, hagyatékokból származó kéziratokból, dokumentumokból álló kiállítás nyílt a holokauszt 60. évfordulója alkalmából csütörtökön a székes- fehérvári Szent István Király Múzeumban. A tárlat 1840-től, a zsidóság Fejér megyei betelepülésétől az 1944-ben történt deportálásig tartó időszakot fogja át, s de- cember 23-ig látható. _______■ Ir ány az őskor és az ókor Keresztény motívumú bélyegek A rendszerváltás óta megszokott dolog, hogy magyar fiatalok külföldre mennek nyelvet tanulni, dolgozni. Többségük német és angol nyelvterületen próbálkozik, de azért van, aki a franciát választja. A közhiedelem szerint nem könnyű a gátlóknál egy külföldinek. így van-e ez, erről beszélgettünk a szekszárdi Sásdi Évával, aki Párizsban, a Sorbonne egyetemen tanul.- Miért épp franciául akartál megtanulni1- Mert franciául még nem tudok, németül és angolul beszélek. • - Hol tanultad a nyelveket?- Az általános, középiskolában jól megtanultam németül, a főiskolán pedig elkezdtem az angolt. Aztán a diploma megszerzése után egy évig Amerikában voltam bébiszitter, ott tanultam meg igazán az angolt.- Hogy kerültél Párizsba?- Amerikában megismerkedtem egy francia fiúval, aki akkor ott dolgozott biológusként, aztán visszament Párizsba. Összebarátkoztunk, Xavér ösztönzött, hogyha már németül és angolul tudok, tanuljak meg franciául is. így utaztam Párizsba és iratkoztam be a Sorbonne-ra.- Az első féléven már túl vagy, milyen a képzés?- A nem francia anyanyelvűek - mintegy 300-an jelentkeztünk a félévre - külön tanulmányi osztályhoz tartoznak, napi két óra nyelvtan és egy óra kiejtési gyakorlat van. Az én csoportomban húszán kezdtünk, volt néhány amerikai, mexikói, brazil, holland, dán, koreai, észt és török. Ebben a félévben egyedül voltam magyar, de más időszakban már voltak sokan. Elég húzós volt a tempó, a sok házi feladat, esszé, tanulás miatt nem igazán jutott idő másra. Viszont akik kitartottak, a nulláról indulva könnyed beszélgetési és helyesírási szintre jutottak el.- Lévén a barátod francia, gondolom van alkalmad a beszédet, a kiejtést gyakorolni.- Az a helyzet, hogy Xavérral jobbára angolul beszélünk, mivel az nekem sokkal jobban megy. Szerencsére a családtagjai többsége is tud németül vagy angolul, aki pedig nem, azzal átváltunk franciára. Nagyon kedves emberek, könnyen ment. Jteü* veil két, én pedig feladom és inkább főzök ne- | kik valami magyarosat, azt legalább min- Üdenki élvezi.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Xavér hétköznap dolgozik, többnyire este találkozunk, a hétvégéket viszont együtt töltjük. Kirán-: dulunk, múzeumba J megyünk, a Sásdi Éva Xavérral a Notre Dame előtt lük a barátkozás, nagyon lassan, artikulálva szólnak hozzám franciául - ami itt nagyon ritka -, hogy megértsem őket. Könnyebb velük, mint az átlagos franciákkal, mert sokfelé jártak már a világban - nemcsak turistaként -, évekig éltek, dolgoztak külföldön, így saját magukon tapasztalták, hogy milyen egy kicsit elveszettként élni egy másik országban.- Mi a helyzet a „többi" franciával?- A barátom barátaival már nehezebb, azt mondják félnek velem angolul csevegni, merthogy én abban hozzájuk képest profi vagyok. Ezért franciául beszélnek, de számomra túl gyorsan, sok ismeretlen szót használva. Többnyire nem veszik a fáradtságot, hogy lassítsanak, egymás után mondják a vicceiLouvre-ba tagkártyával bármikor beengednek ingyen. Néha szombaton is dolgozik, üyenkor vele megyek az intézetbe, nemsokára vizsgázhatom idegsejtműködésből... A fennmaradó szabadidőmben az éppen ráérő barátokkal sétálgatunk, ismerkedünk Párizs nevezetességeivel, épületeket nézegetünk, beülünk egy kávézóba vagy a Lajos szigeti hihetetlenül finom fagylaltot kínáló Berthillon cukrászdába. Ezenkívül a közelben lakik egy volt osztálytársam - francia férjjel -, vele is összejövünk olykor, mindketten örülve a magyar szónak. A Magyar Intézetben pedig van egy kisebb könyvtár, ahol az elmaradt vagy elfelejtett kötelező irodalmat olvasom újra. Gyorsan telnek a napjaim. F. KOVÁTS ÉVA Zsidó kultúrtörténet Németkér Tíz évvel a kézirat megszületése után elkészült Hanák Ottóné humorral, néprajzzal fűszerezett sváb szakács- könyve. Margit néni könyv- bemutatóján, a múlt vasárnap délután néhány helybeli asszony jóvoltából a könyvbéli ételekből is kóstolhattak az érdeklődők. Margit néni hosszas unszolás után fogott hozzá a szakácskönyv megírásához, mely bár első könyve, mégis tekinthető akár egy sorozat részének, hiszen férje több kötetet írt Németkér- ről, a sváb hagyo- mányokról. Hanák Ottó többször buzdítotmel fűszerezte meg a sorokat, így az eredmény valóban jóval több lett, mint egy hagyományos szakácskönyv. Á kézirat éppen tíz évig „porosodott” az asztalfiókban, ám voltak, akik úgy gondolták kiadásra érdemes. A kezdeményező a Németkéri Német Kisebbségi Önkormányzat volt, de támogatta a könyv megszületését a megyei könyvtár, a paksi német önkormányzat is. A bemutatón - ismerősök, támogatók, barátok és Margit néni családja körében - Szauer Ágnes méltatta Hanák Ottó és felesége helytörténeti munkájának jelentőségét. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal németkéri származású főosz- tályvezető- elta feleségét, hogy egészítse ki ö gyűjteményét egy receptkönyvvel, hiába. Végül mégis beadta a derekát, mert maga is fontosnak tartja, hogy a sváb hagyományok ne menjenek veszendőbe. Ám amikor hozzáfogott, hogy az édesanyjától tanult ételrecepteket csokorba szedje, lejegyezze, fel- idéződött benne sok-sok kedves történet, szokás, nyelvi emlék, régi hagyomány, hát ezeket is papírra vetette. így született meg a könyv, mely az Anyám konyhája címet kapta. Margit néni a receptek többségét emlékezetből írta, és némi magyarázatot fűzött hozzá. Sok humorral, néprajzi elemi: Margit néni könyvét sikerül kiadni németül is. A most megjelent ezer példányt a német önkormányzat árusítja. Fóber Ferenc elnök, a könyv megjelenésének egyik lelkes támogatója abban bízik, hogy a bevételből a német változatra is futja majd. Az ünnepség végén a hallgatóság megkóstolhatta a könyvbéli receptek alapján készült hagyományos sváb ételeket, köztük a kéri stanglit, amit az asszonyok hetekkel korábban megsütöttek, s borba mártva kell fogyasztani. VIDA TÜNDE Tolna megyei anekdotatár
