Tolnai Népújság, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-17 / 114. szám
2004. Május 17., hétfő 7. OLDAL A BIKÁCSI ÖKÖRHEGY egyik gyöngyszeme a homoki nőszirom, mely május elején nyitja festőién szép virágait. E faj törzsalakja az orosz sztyeppéken él, míg a Biká- cson is megtalálható alfaj Magyarországon kívül a Bécsi medencében, a Marvamezőn és Erdélyben, a Tordai-hasa- dékban fordul elő. Az Ökörhegyen egy elszigetelt, közepes populáció él. Közeli rokonának, a törpe nősziromnak ellenben hatalmas, gazdag állománya található itt. A rét tarkállik a kék, lila, borvörös, sárga és fehér szirmoktól. Június 26-27.: Falunapok Szeptember 8.: Szüreti Fesztivál December: Idősek szeretet vendégsége A templom Az 1781-ben II. József által kibocsátott türelmi rendelet, amely a ; protestáns vallások szabad gyakorlását engedélyezte, új élet megindulását jelentette a bikácsi gyülekezet életében is. Mivel ez évben a község 104 házában 130 család és összesen 697 lélek élt, valamint a türelmi rendeletben megszabott pénzösszeg is megvolt, már 1782-ben anyagyülekezetté váláshoz, templomépítéshez és lelkész meghívásához kértek engedélyt. Kérelmüket azonban elutasították. Második kérelmük már meghallgatásra talált, és így 1784. július S-én Balogh István főszolgabíró, Nagy István sárszentlőrinci esperes és Kiss Péter györkönyi lelkész jelenlétében kihirdették az engedélyt. Ezzel egy időben ünnepélyes keretek között helyezték el a régi és abban az évben összedőlt imaház helyére a ma is fennálló templom alapkövét. 1784-ben, hogy a nagy munkának állandó irányítója és vezetője legyen, egyhangúlag megválasztották első lelkészüket, Reiner Andrást. 1785 pünkösd hetében fogott hozzá Reiner lelkész vezetése mellett a kis, de lelkes gyülekezet minden külső támogatás nélkül temploma, lelkészlaka, majd iskolája építéséhez. Ez idő tájt protestáns templomokhoz toronyépítésre nem adtak engedélyt, ezért a templom torony nélkül épült. 1786 húsvét utáni negyedik vasárnapján tartották az első istentiszteletet. A település történetét feldolgozó dokumentumokban ez áll: a templom ünnepi felszentelésére csak 1787. május 6-án került sor. Ezen a napon nagy öröm és boldogság uralkodott a faluban és lelkesen készült mindenki a nagy eseményre. Bikács első lelkészében igen becsületes emberre talált. Reiner András nemcsak a gyülekezet gondjaival törődött, hanem gondos és fáradságos munkával megírta és összeállította a környék községeinek történelmét is. Az ő tollából származnak a Tolna, Baranya és Somogy megyei községek átfogó és igen értékes történel- mi feljegyzései is. ■ Ritka természeti kincsek a falu határában Hazahúzta a szíve falujába A TURIZMUS MOTORJA LEHET. Rövidesen folytatódik a Bikácshoz tartozó Kistápén lévő kúria és környéke átépítése, bővítése. Némi szünet után heteken belül megindul a munka, s a tulajdonos remé- nyei szerint év végére megnyitja kapuit a Fitt Farm,_____________________ ■ Bár a falut járva feltűnik, minden évben épül egy-egy új ház, nem igazán jellemző, hogy a helybeli fiatalok az ötszáz lelkes kis faluban szeretnének letelepedni. Az meg különösen nem, hogy máshonnan költöznek ide. Éppen ezért öröm az itt élőknek, ha valakit hazahúz a szíve. Szeip Éva talán nem mondhatja el magáról ugyanezt, hisz soha nem volt bikácsi. Mégis kötődik a faluhoz, hiszen szülei még itt születtek, innen költöztek Budapestre. Éva azonban sok időt töltött a Tolna megyei kis faluban, hiszen nagyszülei továbbra is itt éltek. Nem egyszer egy egész esztendőt lakott itt, de a szünidőket mindig itt töltötte. Nagyon szép emlékeket őriz a faluról, ezért, amikor budapesti lakásuk kicsinek bizonyult négyüknek - párjával, két felnőtt fiával - úgy döntöttek, Bikácson telepszenek le. - Rábeszéltem a páromat, mert itt olyan nyugalmas az élet - mondja Éva. Elárulja: hirtelen ötlettől vezérelve döntöttek úgy, költöznek. Azt reméli, sikerül majd elhelyezkednie a szakmájában, az egészségügyben. Bevallja azt is, hogy sokat változott a vidéki élet a gyermekkora óta eltelt évek, évtizedek alatt, de nagy bizakodással jöttek a faluba, ahol remélik megtalálják azt a békét és nyugalmat, ami Évát visszahúzta Bikácsra. Teri nénit, Lajos bácsit a munka élteti Annak, aki a 63-as úton átutazik Bikácson, nem kerülheti el a tekintetét a falu első házainak egyike előtt a tábla: Méz eladó. Hosszú idő óta áll a tábla a fenyőfák takarta kis ház előtt. Két dolgos, idős ember él itt, s a ház mögött tisztes gazdaság bújik meg. Gödönyi Lajosnét a falu polgár- mesterével azért látogatjuk meg, mert az hírlik róla, hogy gobelint varr. Valóban így van. A hetvenes évei derekán járó asszony mosolyogva mutat körbe, a falakon lévő képek nagy részét ő hímezte, a festmények pedig egyik lányának keze munkáját dicsérik. Teri néni a maga kedvére varrogat, a családnak, lányainak, unokáinak persze ad a színes képekből, sőt egyszer kiállítása is volt Szekszárdon. Lánykora óta szeret hímezni, kézimunkázni, gobelint tán tíz esztendeje vett először a kezébe. Legszívesebben tájképeket készít. Általában csak a téli estéken foglalkozik ilyesmivel, az egyik gobelinképet, amely az ágy fölött lóg, két éven át készítette. Mint kiderül, azért nincs ideje, mert sok munkát ad a gazdaság. Lovak, szarvasmarhák, birkák. Az, hogy méhek is vannak, nem lep meg, láttam a feliratot a ház előtt. - Nyolcvan család. Fele a vőé - veszi át a szót Lajos bácsi, aki hetvenkilenc esztendeje ellenére nap, mint nap dolgozik a saját gazdaságban. Amikor pörgetni kell, besegít a család apraja-nagy- ja. A ház mögötti porta vagy nyolcvan hold. A legelőről éppen hazaérkezik a nyáj. Igen csak furcsán festenek az állatok, nemrég volt birkanyírás. - A gyapjút olcsón veszik - mondja az idős házaspár, de nem tűnik panasznak. Ötvennégy éve házasodtak, Bikácsra 1961-ben kerültek. Lajos bácsi eredetileg alföldi, Teri néni egy közeli tanyán született. Egyiküknek sem esik nehezére a munka, még így sem, hogy bizony eljárt felettük az idő. - Papa még néha horgászni is elmegy az unalom ellen - mondja Teri néni. Lajos bácsi hozzáteszi: pénz is van a gazdaságban, persze, de munka nélkül, tehetetlenül nem tudna ülni. - Én bizony, ha nem dolgozhatnék, már biztos az idegosztá- lyon lennék - mondja. ________■ Egyesület a község kultúrájáért er. Az elmúlt hónapokban, úgy tűnik, téli álmot aludtak a falu lakói, éledő, vagy már meglévő klubjai, a vártnál szegényesebb volt a társasági élet. Itt a tavasz, a jó idő, ami remélhetőleg hoz egy kis pezsgést a falu életébe. Alig több mint egy évvel ezelőtt alakult meg a Bikács Kultúrájáért Egyesület. Rögtön utána az önkormányzat rendelkezésükre bocsátotta a régi óvodát, ami klubhelyiségként, közösségi házként funkcionál. Elsőként a fiatalok vették birtokba. Az ő érdeklődésük nem is lanyhult. Rendszeresen találkoznak itt, főleg hétvégén. De számukra nemcsak szórakozást jelent a klub, tesznek is érte. A házat és környékét szépítgetik, renoválják. Az egyesület védőszárnyai alatt alakult meg tavaly októberben a Bikácsi Árvalányhaj Tánccsoport Iker Ibolya szakmai vezetése alatt. - Azt gondoltuk, van már minden faluban táncegyüttes, mi is megpróbálkozunk, s legalább lesz a fiataloknak értelmes elfoglaltságuk - mondja Molnárné Béres Edit, a Bikács Kultúrájáért Egyesület elnöke, a tánccsoport egyik tagja. Sajnos nem minden alakult úgy, ahogyan elképzelték. Kevesen vannak, főként a fiatalok. Ez persze nem törte le annak a néhány embernek a lelkesedését, akinek fontos a tánccsoport. Ők minden héten tartanak táncházat, tanulgatják a néptánc alapjait - főként sárközi táncokat. A tavaly decemberi, nyugdíjasoknak rendezett szeretet ünnepen fel is léptek, a helybeliek nagy örömére. A falunapokon valószínűleg nem tudnak még műsort adni, úgy érzik még nem készültek fel eléggé, de a szüreti napon minden bizonnyal színpadra lépnek majd. Az egyesület tagjai egyébként a falunapok lázában égnek, az önkormányzattól átvették a kétnapos program rendezését, s akad teendő bőven. A terv az, hogy nem térnek el a hagyományoktól, a június végi rendezvény első napján fogathajtó verseny lesz, a második délelőttjén főző-, futó- és rajzverseny, délután kulturális program. Molnárné Béres Edit azt reméli, hogy a klubélet is fellendül. A Baba-Mama Klub foglalkozásai elmaradtak a télen, újra kellene éleszteni, tervben van egy nyugdíjasklub elindítása, hiszen sok az idős ember a községben. Az egyesület egyébként bármire nyitott, szívesen várja az igényeket, az ötleteket, kezdeményezéseket pedig még inkább. __________■ Fő ként természeti értékeire lehet büszke Bikács, az alig ötszáz lelkes kis település. A környék csodálatos, a Bikácsi Ökörhegy a Kistápéi-láprét növény- és állatvilága figyelemre méltó. A táj szépségei mellett horgászati, vadászati lehetőségek csalogatják a vendéget. Nincs sok turistacsalogató látványosság Bikácson. Vonzerőt a falucska csendje, nyugalma mellett könnyű megközelíthetősége jelenthet, hiszen átszeli a 63-as út. A valódi értéket azonban nem ez, hanem a környék természeti értékei jelentik. Ezek - mint a polgármester, Varga János mondja, európai mértékkel is nagy értéket képviselnek. A Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Dél-Mezőföld Tájvédelmi körzetének része a falu határában lévő Bikácsi Ökörhegy és a Kistápéi-láprét. Az előbbi egy homokpuszta, melyet körös-körül erdők határolnak. A tolnai homokpuszták közül ez őrizte meg legszínpompásabban az ősi sztyeppek jellegzetességeit. A májusban erre járót megbabonázza a táj varázsa, ahogyan a lágyan hullámzó, változatos felszínen szelíden ring az árvalányhaj tengere. A homoki árvalányhajnak ilyen dús, összefüggő állománya sehol másutt nem lelhető fel a Dunántúlon. A több mint ötven hektáros területet 1987-ben védetté nyilvánították. A közvetlen közelben található a Kistápéi-láprét, mely a száraz homokpusztától merőben eltérő klímájú természet- védelmi terület. A tőzeges talaj egyik különlegessége a zergeboglár. Kistápé alvó gyöngyszeme Bikácsnak - vélekedik a polgármester. A legfontosabb, hogy az odavezető utat felújítsák. A pályázatot már be is nyújtották, ennek sikerese esetén a közeljövőben elkészül az út teljes rekonstrukciója. Minden bizonnyal megnő majd a környék vonzereje, ha megépül a készülő üdülőcentrum is Kistápén. A falusi turizmusban rejlő esetleges lehetőségeket egyébként még nem igazán ismerték fel a településen élők - mondja Varga János polgár- mester. Szállás- és vendéglátóhely nincs. Az önkormányzatnak e téren nincs sok lehetősége, de igyekszik A közösségi élet színtere a szép óvoda megtenni, amit lehet. A falu vezetése törekszik arra, hogy megfelelő legyen a település infrastruktúrája, az utak állapota. A mostani időszak legnagyobb kihívása, hogy a kistápéi út felújítása mellett megoldják a szennyvízkezelést. A faluszépítés egy másik, nem kevésbé fontos feladat. A képviselő-testület elhatározta, hogy több lépcsőben rendbe hozza a 63-as út által kettészelt főutcát. Parkosítást, fásítást terveznek. Természetesed ezt is pályázati keretből. Az, hogy a falu lélekszáma igen kevés, és egyre csak fogy, igen behatárolja a lehetőségeket. Iskola nincs, így a közösségi élet egyik mozgatórugója a nemrégiben létrejött kulturális egyesület mellett az óvoda, s az itt dolgozók. A jövőben maga az épület is a társasági megmozdulások egyik színterévé válhat, hiszen az ön- kormányzat felújította az itt lévő nagytermet, amit rövidesen ünne- pélyesen fel is avatnak majd. ■ Programok 2004-ben: K )
