Tolnai Népújság, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-13 / 62. szám
9. OLDAL EletMód Tolnai Népújság Az érem két oldala A jövő fegyvere az ultrahangos ágyú, mely már csak kipróbálásra vár. 16.oldal Fogyasztók hete Előadások a szavatosságról és jótállásról, a helyes életmódról. 16.oldal- Hogyan tudtad meg, hogy a zsűri neked adta a legjobb női alakítás díját?- Éppen órán ültem a gimnáziumban, amikor mobilon kaptam a hírt.- Számítottál rá?- Dehogy. Illetve, akkor ott, az iskolapadban már vártam a hívást, mert délelőtt szóltak: nem lehetetlen, hogy este a díjkiosztón lesz egy kis „fellépésem”. Édesanyám azonban érezte, hogy érik valami. Biztos volt benne, de hát ez az optimizmus csak természetes egy anyától, nem?- Életed első szerepe, első filmje, és első filmszemléje. Tele vagy élményekkel...- Egyelőre nagyon nehéz feldolgozni azt, ami ott történt. Nézem az oklevelemet arról, hogy az enyém a legjobb női alakítás díja, de nem fogom fel, hogy ez milyen nagy dolog. Illetve, talán kezdem felfogni. Ami a szemlét illeti, ott láttam végre a kész filmet először.- Tetszett?- Nehéz erre mit mondani, mert kép- ' télén vagyok úgy tekinteni a „Mélyen őrzött titkok”-at, mint egy átlagos filmet. Minden jelenetről ezer emlék jut eszembe, egyelőre túl közeli az élmény ahhoz, hogy magát a művet meg tudjam ítélni. A bemutató utáni sajtótájékoztató mindenesetre furcsa volt: ott ültem a rendezőnő és a többi színész között, dé senki sem kérdezett tőlem semmit.- A díjkiosztón már annál többen kérdeztek. Igaz is, ki telefonált, hogy lehet örülni?- Böszörményi Zsuzsa, a rendezőnő, aki egyébként a megosztott rendezői díjat kapta a fesztivál zsűrijétől. Felhívott a díjkiosztó délelőttjén, és izgatottan elújságolta, hogy előző este a zsűri nagyon dicsérte az alakításomat, ne lepődjek meg, ha ne adj’ isten! délután szólnak, hogy enyém a legjobb női alakítás díja. Jót nevettem rajta, még hogy én, a 18 éves gimnazista a legjobb női alakítással. Ugyan már! Ahogy múltak az órák, önkéntelenül is egyre izgatot- tabb lettem. Nem akartam arra gondolni, hogy akkor most hívnak-e vagy sem, de mégis csak ezen járt az eszem. A mobilomat szorongattam, de az csak nem akart megszólalni. Aztán végre angolórán! Az első csörrenésre rohantam ki a folyosóra. Ki az? Persze Zsuzsa volt: Eszterke - mondta - tiéd a díj! Elkezdtem zokogni, körbe-körbe járkáltam a folyosón, és azt motyogtam egyre csak hogy „nem hiszem el... nem hiszem el...” A barátnőim nem bírták ki, kijöttek utánam, először velük osztottam meg a hírt. Ott sírtak velem a folyosón. Aztán gyorsan felhívtam anyut Lajosmizsén, és megkérdeztem tőle, ráér-e este hatkor?- Feltételezem ráért...- Hát persze. Megérkeztek a szüleim, hatalmas csokor virággal a díjkiosztóra, és ettől csak még idegesebb lettem. Addigra ugyanis már túl voltam a szokásos problémákon: mit vegyek fel, istenem, mit vesz fel a „legjobb színésznő” egy ilyen díjkiosztón? Egyáltalán, színésznő? A barátom, amint megtudta a hírt, azt kérdezte: - Eszter, akkor most színésznő leszel?- Akkor most? Miért? Felmerült, hogy nem?- A mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy én színésznő akarok lenni, hogy számomra ez az egyetlen út rendeltetett. Korábban sokkal biztosabb voltam ebben, de most... Lehet, hogy mégis inkább az állatorvosi pályán találom meg a boldogulásomat.- Azért ez nem hétköznapi hozzáállás. Lefogadom, ha bárkit a szemle legjobb színésznőjévé választanának élete első filmszerepe alapján, fel sem merülne benne többé, hogypármx.más- sal is foglalkozhat...- Igen, de én ilyen vagyok. Tudod, sok mindenen múlik egy ilyen döntés. Most egy kicsit közelebbről látom ezt a világot, és min- - den szépsége, j izgalma ellenére sem biztos, hogy ez való nekem.- Ha most kapnál újabb filmszerepet, 1 azért nem uta- 1 sítanád vissza, ' igaz?- Valószínűleg nem, de egyelőre a legfonto- * sabb, hogy befe- 4 jezzem a középiskolát, azután pedig, hogy továbbtanuljak. Persze ez nem zárja ki, hogy folytatódjon bármi, ami a színészettel kapcsolatos. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem egyirányú útnak látom az életemet, amit mostantól csak a színészkedés, a film határoz meg.- Említetted, hogy a sajtótájékoztatón senki nem kérdezett tőled semmit. Azóta azonban alapo- s a n megváltozott a helyzet: interjú interjút követett, otthon Lajosmizsén a polgármester is fogadott...- Például ezt a sztárolást is kicsit nehezen viselem. Azt hiszem, már a díjkiosztón is kilógtam a sorból. Gyakorlatilag végigidegeskedtem: azon agyaltam, mit mondjak majd, ha kiállók a mikrofon elé? Kinek köszönjem meg? Arra gondoltam, hogy ha elkezdem ott felsorolni, hogy köszönet a szüleimnek, a rendezőnek, ennek, annak, a jó Istennek, akár valami hollywoodi ceremóniát, az bizony gáz lenne. Végül csak annyit mondtam: köszönöm! A fotósok sem voltak igazán elégedettek velem, mert nem ragadtam kint, nem pózoltam, fogtam az oklevelet, és simán lejöttem a színpadról. Mindezt nem modortalan- ságból tettem, egyszerűen csak ilyen vagyok, és azt hiszem, ha másképp viselkednék, az nagyon művi lenne. Szerencsére joggal hivatkozhattam arra, hogy sietnem kell.- Sietni? Hová?- Vissza a kollégiumba. Díjkiosztó ide, vagy oda, fél tizenegykor kapuzárás van.- Akkor igazi ünneplésre sem maradt sok idő?- Tudod mi volt az igazi ünneplés? Visszamentünk a barátnőmmel a koleszba, és kibontottunk egy chipset. Ünnepi chipsevés következett. Másnap aztán irány az egyik tévéstúdió, és persze elkezdtek befutni az imerjúra érkező újságírók is. Amikor Hazajöttem Lajosmizsére, a polgármester úr fogadott. Mindez egyik napról a másikra történt: a hírt ugyanis nagyon sokan hallották a tévéből, rádióból, olvasták a lapokban. A filmet idehaza még senki sem látta, nem is tudom, Lajosmizsén vetítik-e egyáltalán... Bagaméri Eszter Kisirma története- Nagyjából másfél éwel ezelőtt történt. A Vörösmarty Gimnázium drámatagozatos osztályában „szúrtak ki” a filmhez szereplőket válogató szakemberek. Bejöttek, és közölték: filmfőszerepre keresnek megfelelő karaktert. - Elmehettem a meghallgatásra. Pontosabban az elsőre, mert az elkövetkező fél év során még nagyon sok meghallgatáson, válogatáson vettem részt. Aztán egyre kevesebben maradtunk lehetséges jelöltek, míg végül csak két jelöltre szűkült a kör. Az egyik én voltam. Akkor már nagyon szerettem volna megkapni a szerepet, úgy éreztem, a főszereplő, Kisirma és köztem sok közös vonás van. Szóval ketten maradtunk, s végül csak én. Kétségek és remények között hánykódtam fél éven át, és ez idő alatt nagyon sokat dolgoztam belül ezért a szerepért. Azt hiszem, addigra én lettem Kisirma. Zsuzsa, a rendezőnő azt mondta, végig figyelemmel kísérte ezt a „harcot”, és ez a küzdelem is közrejátszott abban, hogy nekem adta a szerepet.- Miről szól a „Mélyen őrzött titkok"? Milyen figurát alakítasz benne?- A történet hőse egy tizennyolc éves, állami gondozott lány, Kisirma. Ez vagyok én. Kisirma terhes lesz, és úgy dönt, hogy a gyermeket megszüli ugyan, de külföldön, hogy ott - jó pénzért - örökbe adhassa. Vagyis béranyának megy a tengeren túlra. Találkozik egy fiúval, akibe beleszeret, s persze keresi az édesanyját, aki nevelőintézetbe adta. A nyomok egy idő után Kanadába vezetnek, ahol találkozik anyjával is. Rájön, hogy ugyanazt az utat járja, amit anyja járt, és feltehetően a gyermek sorsa is hasonló lenne, mint az övé lett. Eldönti, hogy megszakítja ezt a kilátástalan sorskört, s hazajön, azzal az elhatározással, hogy megtartja a gyermeket.- Ahogy említetted, nagyon sok közös vonást fedeztél fel magadban Kisirmával, noha az elmondottak alapján igen nehéz szerepről, igen nehéz karakterről van szó. Amikor megkaptad a szerepet, nem riasztott ennek a felelőssége?- Nem aggódtam, bár minden okom meglett volna rá. Zsuzsa azonban kiváló rendező, és addig nem nyugodott, amíg ki nem hozta belőlem, amit akart. Akadt olyan jelenet, amit fél napon keresztül forgattunk, de végül olyan lett, amilyennek lennie kellett. Máskor minden simán ment. Persze, a hasonlóságok mellett valóban sok mindenben különbözők a szerepbeli Kisirmáról. Van egy jelenet, ahol például először érzem meg a méhemben megmoccanó gyermeket. Ezt természetesen nem tudom elképzelni, milyen lehet, hisz ezt meg kell élni. Éppen ezért megkértem minden nőt a forgatáson, akivel csak beszélni tudtam, mondja el, ő mit érzett, amikor a magzat először megmozdult? Azt hittem, az élmények erősítik egymást, de kiderült, hogy majdnem mindenki másképp élte meg ezt a pillanatot. Mégis, amit elmondtak, nagyon sokat segített. . Született: Lajosmizse, 1985 szeptember 10. Iskolák: Lajosmizsei Ált. Isk., Vörösmarty Mihály Gimnázium, drámatagozat, Budapest. Kedvenc filmjei: Micsoda nő, Gyűrűk Ura. Kedvenc regény: ifjúsági regények. Hobbi: állatokkal foglalkozás, batikolás, kreatív tevékenységek, lovaglás A Mélyen őrzött titkok című filmet itthon és Kanadában forgatták az MTV, a Duna TV, a Mokép, az osztrák Wega Film és a finn Delor Ory koprodukciójában. A Böszörményi Zsuzsa rendezőnő által felügyelt alkotás további szerepeiben Garas Dezsőt, Nagy Ervint, Györgyi Annát, Fullajtár Andreát, Börcsök Enikőt és Kati Qutinent láthatjuk. A ► é a > * Az idei magyar filmszemlén a legjobb női főszereplőnek járó elismerést egy lajosmizsei illetőségű gimnazista diáklány, Bagaméri Eszter kapta. A hír a filmeseket is alaposan meglepte. Eszter élete első filmszerepében Böszörményi Zsuzsa produkciójában, a „Mélyen őrzött titkok”-ban mutatkozott be. Az alkotást a héten már bemutatták a közönségnek is. Kollégista a legjobb női főszereplő
