Tolnai Népújság, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

9. OLDAL EletMód Tolnai Népújság Az érem két oldala A jövő fegyvere az ultrahan­gos ágyú, mely már csak kipróbálásra vár. 16.oldal Fogyasztók hete Előadások a szavatosságról és jótállásról, a helyes élet­módról. 16.oldal- Hogyan tudtad meg, hogy a zsűri ne­ked adta a legjobb női alakítás díját?- Éppen órán ültem a gimnázium­ban, amikor mobilon kaptam a hírt.- Számítottál rá?- Dehogy. Illetve, akkor ott, az iskola­padban már vártam a hívást, mert dél­előtt szóltak: nem lehetetlen, hogy este a díjkiosztón lesz egy kis „fellépésem”. Édesanyám azonban érezte, hogy érik valami. Biztos volt benne, de hát ez az optimizmus csak természetes egy anyá­tól, nem?- Életed első szerepe, első filmje, és el­ső filmszemléje. Tele vagy élmények­kel...- Egyelőre nagyon nehéz feldolgozni azt, ami ott történt. Nézem az oklevele­met arról, hogy az enyém a legjobb női alakítás díja, de nem fogom fel, hogy ez milyen nagy dolog. Illetve, talán kez­dem felfogni. Ami a szemlét illeti, ott láttam végre a kész filmet először.- Tetszett?- Nehéz erre mit mondani, mert kép- ' télén vagyok úgy tekinteni a „Mélyen őrzött titkok”-at, mint egy átlagos fil­met. Minden jelenetről ezer emlék jut eszembe, egyelőre túl közeli az élmény ahhoz, hogy magát a művet meg tud­jam ítélni. A bemutató utáni sajtótájé­koztató mindenesetre furcsa volt: ott ül­tem a rendezőnő és a többi színész kö­zött, dé senki sem kérdezett tőlem sem­mit.- A díjkiosztón már annál többen kérdeztek. Igaz is, ki telefonált, hogy le­het örülni?- Böszörményi Zsuzsa, a rendezőnő, aki egyébként a megosztott rendezői dí­jat kapta a fesztivál zsűrijétől. Felhívott a díjkiosztó délelőttjén, és izgatottan el­újságolta, hogy előző este a zsűri na­gyon dicsérte az alakításomat, ne le­pődjek meg, ha ne adj’ isten! délután szólnak, hogy enyém a legjobb női ala­kítás díja. Jót nevettem rajta, még hogy én, a 18 éves gimnazista a legjobb női alakítással. Ugyan már! Ahogy múltak az órák, önkéntelenül is egyre izgatot- tabb lettem. Nem akartam arra gondol­ni, hogy akkor most hívnak-e vagy sem, de mégis csak ezen járt az eszem. A mobilomat szorongattam, de az csak nem akart megszólalni. Aztán végre an­golórán! Az első csörrenésre rohantam ki a folyosóra. Ki az? Persze Zsuzsa volt: Eszterke - mondta - tiéd a díj! Elkezdtem zokogni, körbe-körbe jár­káltam a folyosón, és azt motyogtam egyre csak hogy „nem hiszem el... nem hiszem el...” A barátnőim nem bírták ki, kijöttek utánam, először velük osz­tottam meg a hírt. Ott sírtak velem a fo­lyosón. Aztán gyorsan felhívtam anyut Lajosmizsén, és megkérdeztem tőle, ráér-e este hatkor?- Feltételezem ráért...- Hát persze. Megérkeztek a szüleim, hatalmas csokor virággal a díjkiosztóra, és ettől csak még idegesebb lettem. Ad­digra ugyanis már túl voltam a szoká­sos problémákon: mit vegyek fel, iste­nem, mit vesz fel a „legjobb színésznő” egy ilyen díjkiosztón? Egyáltalán, szí­nésznő? A barátom, amint megtudta a hírt, azt kérdezte: - Eszter, akkor most színésznő leszel?- Akkor most? Miért? Felmerült, hogy nem?- A mai napig nem vagyok meggyő­ződve arról, hogy én színésznő akarok lenni, hogy számomra ez az egyetlen út rendeltetett. Korábban sokkal bizto­sabb voltam ebben, de most... Lehet, hogy mégis inkább az állatorvosi pá­lyán találom meg a boldoguláso­mat.- Azért ez nem hétköznapi hozzáállás. Lefogadom, ha bárkit a szemle legjobb szí­nésznőjévé választanának élete első filmszerepe alap­ján, fel sem merülne ben­ne többé, hogypármx.más- sal is foglalkozhat...- Igen, de én ilyen va­gyok. Tudod, sok mindenen múlik egy ilyen döntés. Most egy kicsit köze­lebbről látom ezt a világot, és min- - den szépsége, j izgalma elle­nére sem biz­tos, hogy ez való nekem.- Ha most kapnál újabb filmszerepet, 1 azért nem uta- 1 sítanád vissza, ' igaz?- Valószínű­leg nem, de egy­előre a legfonto- * sabb, hogy befe- 4 jezzem a középis­kolát, azután pedig, hogy továbbtanul­jak. Persze ez nem zárja ki, hogy foly­tatódjon bármi, ami a színészettel kapcsolatos. Egysze­rűen csak arról van szó, hogy nem egy­irányú útnak látom az életemet, amit mostantól csak a szí­nészkedés, a film határoz meg.- Említetted, hogy a sajtótájékoztatón senki nem kérde­zett tőled semmit. Azóta azonban alapo- s a n meg­válto­zott a helyzet: interjú inter­jút követett, ott­hon Lajosmizsén a polgármester is fogadott...- Például ezt a sztárolást is kicsit nehezen viselem. Azt hiszem, már a díjkiosztón is kilógtam a sorból. Gyakorlatilag vé­gigidegeskedtem: azon agyaltam, mit mondjak majd, ha kiállók a mikrofon elé? Kinek köszönjem meg? Arra gon­doltam, hogy ha elkezdem ott felsorol­ni, hogy köszönet a szüleimnek, a ren­dezőnek, ennek, annak, a jó Istennek, akár valami hollywoodi ceremóniát, az bizony gáz lenne. Végül csak annyit mondtam: köszönöm! A fotósok sem voltak igazán elégedettek velem, mert nem ragadtam kint, nem pózoltam, fog­tam az oklevelet, és simán lejöttem a színpadról. Mindezt nem modortalan- ságból tettem, egyszerűen csak ilyen vagyok, és azt hiszem, ha másképp vi­selkednék, az nagyon művi lenne. Sze­rencsére joggal hivatkozhattam arra, hogy sietnem kell.- Sietni? Hová?- Vissza a kollégiumba. Díjkiosztó ide, vagy oda, fél tizenegykor kapuzá­rás van.- Akkor igazi ünneplésre sem maradt sok idő?- Tudod mi volt az igazi ünneplés? Visszamentünk a barátnőmmel a koleszba, és kibontottunk egy chipset. Ünnepi chipsevés következett. Másnap aztán irány az egyik tévéstúdió, és per­sze elkezdtek befutni az imerjúra érke­ző újságírók is. Amikor Hazajöttem Lajosmizsére, a polgármester úr foga­dott. Mindez egyik napról a másikra történt: a hírt ugyanis nagyon sokan hallották a tévéből, rádióból, olvasták a lapokban. A filmet idehaza még senki sem látta, nem is tudom, Lajosmizsén vetítik-e egyáltalán... Bagaméri Eszter Kisirma története- Nagyjából másfél éwel ezelőtt történt. A Vörösmarty Gimnázium drámatagoza­tos osztályában „szúrtak ki” a filmhez szereplőket válogató szakemberek. Be­jöttek, és közölték: filmfőszerepre keres­nek megfelelő karaktert. - Elmehettem a meghallgatásra. Pontosabban az elsőre, mert az elkövetkező fél év során még na­gyon sok meghallgatáson, válogatáson vettem részt. Aztán egyre kevesebben maradtunk lehetséges jelöltek, míg vé­gül csak két jelöltre szűkült a kör. Az egyik én voltam. Akkor már nagyon sze­rettem volna megkapni a szerepet, úgy éreztem, a főszereplő, Kisirma és köz­tem sok közös vonás van. Szóval ketten maradtunk, s végül csak én. Kétségek és remények között hánykódtam fél éven át, és ez idő alatt nagyon sokat dol­goztam belül ezért a szerepért. Azt hi­szem, addigra én lettem Kisirma. Zsu­zsa, a rendezőnő azt mondta, végig fi­gyelemmel kísérte ezt a „harcot”, és ez a küzdelem is közrejátszott abban, hogy nekem adta a szerepet.- Miről szól a „Mélyen őrzött titkok"? Milyen figurát alakítasz benne?- A történet hőse egy tizennyolc éves, állami gondozott lány, Kisirma. Ez vagyok én. Kisirma terhes lesz, és úgy dönt, hogy a gyermeket megszüli ugyan, de külföldön, hogy ott - jó pén­zért - örökbe adhassa. Vagyis bér­anyának megy a tengeren túlra. Talál­kozik egy fiúval, akibe beleszeret, s persze keresi az édesanyját, aki neve­lőintézetbe adta. A nyomok egy idő után Kanadába vezetnek, ahol találko­zik anyjával is. Rájön, hogy ugyanazt az utat járja, amit anyja járt, és feltehetően a gyermek sorsa is hasonló lenne, mint az övé lett. Eldönti, hogy megszakítja ezt a kilátástalan sorskört, s hazajön, azzal az elhatározással, hogy megtartja a gyermeket.- Ahogy említetted, nagyon sok kö­zös vonást fedeztél fel magadban Kisirmával, noha az elmondottak alap­ján igen nehéz szerepről, igen nehéz karakterről van szó. Amikor megkap­tad a szerepet, nem riasztott ennek a felelőssége?- Nem aggódtam, bár minden okom meglett volna rá. Zsuzsa azonban kivá­ló rendező, és addig nem nyugodott, amíg ki nem hozta belőlem, amit akart. Akadt olyan jelenet, amit fél napon ke­resztül forgattunk, de végül olyan lett, amilyennek lennie kellett. Máskor min­den simán ment. Persze, a hasonlósá­gok mellett valóban sok mindenben kü­lönbözők a szerepbeli Kisirmáról. Van egy jelenet, ahol például először érzem meg a méhemben megmoccanó gyer­meket. Ezt természetesen nem tudom elképzelni, milyen lehet, hisz ezt meg kell élni. Éppen ezért megkértem min­den nőt a forgatáson, akivel csak be­szélni tudtam, mondja el, ő mit érzett, amikor a magzat először megmozdult? Azt hittem, az élmények erősítik egy­mást, de kiderült, hogy majdnem min­denki másképp élte meg ezt a pilla­natot. Mégis, amit elmondtak, nagyon sokat segített. . Született: Lajosmizse, 1985 szeptember 10. Iskolák: Lajosmizsei Ált. Isk., Vörösmarty Mihály Gimnázium, drámatago­zat, Budapest. Kedvenc filmjei: Micsoda nő, Gyűrűk Ura. Kedvenc regény: ifjúsági regények. Hobbi: állatokkal foglalkozás, batikolás, kreatív tevékenységek, lovaglás A Mélyen őrzött titkok című filmet itthon és Kanadában forgatták az MTV, a Duna TV, a Mokép, az osztrák Wega Film és a finn Delor Ory koprodukciójában. A Böszörmé­nyi Zsuzsa rendezőnő által felügyelt alkotás további szerepeiben Garas Dezsőt, Nagy Ervint, Györgyi Annát, Fullajtár Andreát, Börcsök Enikőt és Kati Qutinent láthatjuk. A ► é a > * Az idei magyar filmszemlén a leg­jobb női főszereplőnek járó elismerést egy lajosmizsei illetőségű gimnazista diáklány, Bagaméri Eszter kapta. A hír a filmeseket is alaposan meg­lepte. Eszter élete első filmszerepében Böszörményi Zsuzsa produkciójá­ban, a „Mélyen őrzött titkok”-ban mutatkozott be. Az alkotást a héten már bemutatták a közönségnek is. Kollégista a legjobb női főszereplő

Next

/
Thumbnails
Contents