Tolnai Népújság, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-23 / 45. szám

14. OLDAL ÉLET - STÍLUS 2004. Február 23., hétfő liJesíel a Kaptsolat Kommunikációs partnerünk: a Westel Mobil Rt. Lűesiel a Kapuotat ______Humor Ro ló Éjszakai reklámharcosok Busójárás: hűvös idő, forró hangulat KEDVEZMÉNNYEL ADHATJA FEL!- Szörnyű ez a hideg idebent. Látszik a lehelet.- Engedd le a rolót!- Miért, attól melegebb lesz?- Akkor nem látod a leheleted. Kicsike A piros lámpánál egymás mellett várakozik egy kamion és egy kis Polski. A kamionos át­szól a kisautót vezető nőnek:- Mondja, szoptatja még, vagy már benzint is fogyaszt a kicsike? Új módszer- Hallottál már az új vizsgálati módszerről, amellyel meg lehet állapítani, hány évig él az ember?- Nem.- Képzeld, rajtam kipróbál­ták! Kiderült, hogy már tíz éve halott vagyok! Reklámok ellenzőinek százai tűnnek fel éjszakánként a francia városokban, hogy üzeneteiket hátrahagyják a plakátokon. Például: „A rek­lám butít”, „Csak a pénzün­ket akarjátok”, vagy egysze­rűen csak ennyi: „Túl sok a reklám”. A reklám párizsi gerillái tervszerű­en járnak el. Állítják, hogy a rek­lám nem létező világot beszél be nekünk, és gátol minket abban, hogy a valós dolgokkal törődjünk. A reklám a totalitárius kapitaliz­mus üzemanyaga szerintük. Híveket találnak a zöldek és a kapitalizmus ellenzőinek sorai­ban, s a reklám elleni küzdelem paradicsoma Párizs. A fővároson kívül vidéken is folyik a harc a pol­gári fellegvárnak számító Lilié től egészen a filmfesztiválok városáig, Cannes-ig. A reklámok kihelyezői azonban nem ismernek tréfát, per­sze, hiszen az embereknek kínál- gatott áruk hirdetési biznisze irtó­zatos pénzeket jelent. A metróállo­másokon lesben állnak az alkal­mazottak, hogy leragasszák a fo­tókra és tablókra írt reklámellenes szövegeket. Emellett már 62 rek­lámellenző került kézre, és a rek­lámfelületek értékesítésével foglal­kozó cég összesen 980 ezer eurót követel tőlük. A per tárgyalását március 10-re tűzték ki. A reklá­mok ellenzői viszont a bírósági tárgyalást arra akarják felhasznál­ni, hogy elmondják: a reklámmal a szellem és a kultúra áruba bo­csátásáról van szó. A test titkos üzenetei Hiába hisszük, hogy szóból ért az ember, ér­zelmeket, hangulatot, sőt szándékot a testünk jelzéseivel metakommunikáció révén is el­mondhatunk. Olykor akaratlanul. A profi po- litizálókat Amerikában például megtanítják arra, hogyan legyenek megnyerőek - ám hiá­ba mond valamit az arc, ha a kéz, a test, a láb elárulja, ki mit rejteget. Mindenki tudja, hogy nemcsak nyelvi jelekkel, szóval, beszéddel, hanem gesztusokkal, tekintet­tel, testtartással is üzenünk egymásnak. A testbe­széddel sok mindent elárulhatunk magunkról, sőt olyasmit is, amiket éppen takargatni akar­nánk. Csakhogy ezeknek az úgynevezett nem verbális üzeneteknek a jelentős része spontán A kéz is beszél A kézfogás különleges jelentőséggel bír, s a mi kultúrköreinkben a köszönés egyik legősibb for­mája. Közismert, hogy a fegyvertelenséget szim­bolizálja: „nem támadok, barátként jöttem!” Keleten ezt a szívre tett jobb kézzel, vagy a mellen keresztbe rakott kézzel fejezik ki. A kézfogás módja az üdvözlésen túl kifejezheti az uralkodási törekvést, a behódolást csakúgy, mint az egyenrangúság kinyilvánítását. A behó­doló tenyérrel lefelé fog kezet, a másik felfelé fordítja a tenyerét, az egymás felé függőlegesen nyújtott kezek pedig az egyenlőnek tekintett part­nerkapcsolatot jelzik. megnyilvánulás, nem tudatos működés eredmé­nye. Á beszédünket jobban kontroll alatt tudjuk tartani, mint a testi üzeneteket. Különböző pszichológiai kutatások megpró­bálják megfejteni a testbeszéd rejtett kódjait. Akik viszont ezek ismeretével rendelkeznek, ügyelhetnek arra, hogy ne áruljanak el önmaguk­ról kedvezőtlen vonásokat, és beszédjük szink­ronban legyen a testi jeladásokkal, azaz tudatos ellenőrzés alatt tartják mind a szóbeli, mind a nem szóbeli kommunikációt. Sok közéleti személy ad öntudatlan kar- és láb­jeleket, ilyen például a zsebre dugott kéz, amely csak a kamaszoknál jelent szégyenlősséget. Egyébként a túlzott önbizalmat, a saját nagyság érzetét, egyben a másik lekicsinylését fejezi ki: „zsebre váglak, mert én megtehetem”. Az orr, az arc különböző területeinek a vissza-visszatérő érintése, nyomogatása, simogatása, ujjal való ko­pogtatása a rejtőzködés kényszerét feltételezi, az attól való félelmet, hogy talán elszólja magát, olyanról beszél, amiről hallgatnia kellene. A testbeszédre alkalmas a karunk és a lábunk is, aszerint, hogy miként tartjuk, helyezzük el őket. A kar az én-védekezést fejezi ki. Aki járás, beszélgetés közben karját hátra téve egyik kezével fogja a mási­kat, az magabiztos, de mozdulata esetleg önhittsé­get is sugallhat, hiszen a torkát, mellét, szívét, gyomrát nem védelmezi. Aki viszont a két karjával a mellét átfogja, annál ez a gesztus védekező, rej­tőzködő, támadást feltételező jelzés. A láb elhelyezkedése, az ülés módja is utal a személyiségre. Aki keresztbevetett lábbal a szé­ken hátra dőlve, a fejét a két karjával átfogva ül, az a helyzet urának érzi fnagát, ám aki a szék szélén helyezkedik el, előre hajol, a két lábát ösz- szeszorítja, kezét a térdén tartja, az félénkséget, alávetettséget árul el. Persze ezek a nem verbális üzenetek nem minden esetben értelmezhetők pontosan. Noha - különösen fontosabb állások nyerteseinek kivá­lasztásához - gyakran pszichológusokat is foglal­koztatnak, mégis megtörténhet, hogy az álláske­reső becsaphatja őket, ha ismeri e megnyilvánu­lások értelmezését. □□4. FEBRUAR 26-AN w MCCARTNEY BESOKALLT. Megelégelte a feleségét és a há­zasságát érintő bírálatokat Sir Paul McCartney, és betelefonált az egyik brit napilap szerkesz­tőségébe. Közölte, hogy Heather tiszteletet érdemel, ő pedig nem vén idióta, aki bele­szeretett egy szépségbe. A 61 éves férj szerint 25 évvel fiata­labb felesége (aki egy baleset­ben fél lábát vesztette) csodás módon vissza tudja adni olyan fiatal lányok önbizalmát, akik hasonló helyzetbe kerültek. A zenész szerint az sem igaz, hogy divattervező lánya, Stella, és felesége nem állhatják egy­mást. ■ BURIASZTAS. Sokan egy életen át álarc mögé rejtőznek, és mosoly mögé tudják rejteni a bánatukat, de a dél-német asszonyoknak az év néhány napján erre a célra külön maszkjuk is van. A „Schnurrewiber” nevű faorca tradicionális darab, amelyet az úgynevezett „piszkos csü­törtökön” illesztenek magukra. Különösen az idősebb hölgyek - akik különböző speciális szerepet is kapnak a karneváli héten. fotó: epa Sztárpletyka A tavalyi látogatottsági rekord ugyan nem dőlt meg az idei busójárás vasárnapján, de aki eljött, nem bánta meg. A kissé hideg, borongós idő és az oly­kor megeredő eső ellenére pa­rázs hangulatot teremtettek a fesztivál résztvevői és rende­zői. Mohács A szervezők kissé aggódva várták a vasárnapot az időjárás-előrejel­zések miatt. Félelmeik azonban csak többé-kevésbé igazolódtak be. Az ország északi részéből való­színűleg a szinte járhatatlanná je­geseden utak és az ónos esők mi­att jöttek el a tavalyinál keveseb­ben. Magát a rendezvényt azon­ban megkímélte az időjárás, így a vasárnap nagy része egy borongós, de nem túl hideg, esőkkel tarkított kora tavaszi napra sikeredett. A kevesebb, ám így is jelentős számú érdeklődő egy a tavalyinál minden bizonnyal kényelmesebb és emberléptékűbb busójárásnak örülhetett, nem csak a látványos­ságok megközelíthetőségét, ha­nem a közlekedési és parkolási viszonyokat tekintve is. Komoly látogatottságot könyvelt el a főtér sarkán álló fesztiválsátor, és a kö­rülötte helyet kapott Mohácsi ízek utcája is. A füstös hangulat­ban sülő kolbászokkal, húsfélék­kel teli standok rendkívül népsze­rűek voltak. Az elmaradt tömeg­rekord ellenére a főtéren tartott délelőtti táncházon így is mintegy ötszáz amatőr, de lelkes turista ropta a sokac zenére. Igen sikere­sek voltak a rendezvény kísérő- programjai, így a múzeumi és a moziban nyílt tárlatokat is sokan látogatták. Nem volna igazi a bu­sójárás a népművészeti árusok és természetesen a bazárosok nél­kül. Az előbbieket a szervezők ígéretükhöz híven alaposan meg­válogatták. A vásár igazi színfolt­ja volt a főtér északnyugati sar­kán felállított jurta, ahol közép- és honfoglalás kori íjakat és egyéb eszközöket vehetett a vas­tag pénztárcájú érdeklődő. Dél­utánra már jócskán megteltek a város utcái, így a rendezvény iga­zi színfoltjai, a busófelvonulás, a farsangi koporsó vízrebocsátása és a máglyagyújtás már csaknem teltházas programokká lettek, b. b. Olvastam - Láttam - Hallottam MAUTHNER ILONA Gyereknevelés Álltunk az egyik bevásárlóközpont pénztáránál a szép, hosszú sorban. Az unalmasnak tűnő várakozást egy anyuka és kétéves forma kislánya törte meg. A szőke, göndör fürtű leányka zokogva kiabálta: akarom, akarom - és az egyik polc felé mutatott kis uj- jacskájával. Mindenki arra nézett, mit is szeretne ennyire ez a csöpp gyerek. Anyukája rendíthetetlen nyugalommal mondogatta neki, miért nem veszi meg. A gyerek nem tágított, sőt egy oktávval magasabb hangra váltott. Arcán patakzott a könny. A körülötte ál­lók már kezdték unni a hangzavart, egy idős hölgy megjegyezte, ő nem sokat magyarázna a gyereknek, ha az övé lenne. Egy közép­korú hölgy egyetértőén bólintott, az anyuka pedig csendben tűrte a kislány szeszélyét és a többi vásárló megrovó pillantását. Egy pil­lanatra csend lett, mindenki megkönnyebbült, pedig csak a kicsi vette gyorsabban a levegőt, hogy aztán megújult erővel ordítsa: akarom, akarom. A birkatürelműek is kezdték elveszíteni a „fona­lat”, volt aki felajánlotta, ő megveszi amit akar ez a gyerek, csak legyen már végre csend. Ezen aztán néhányon össze is szólalkoz- tak, mi lenne a helyes, szabad-e engedni a követelésnek. A beszélgetésbe egyre többen bekapcsolódtak, mindenki mondta a maga történetét, mesélt az unokájáról, vagy a gyermekéről. Volt aki még fényképet is mutogatott. Nagy egyetértésben araszolgat- tunk a pénztár felé. Észre se vettük, hogy közben a kislány a sok sírástól elfáradva elszundított az anyukája vállán.

Next

/
Thumbnails
Contents