Tolnai Népújság, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-09 / 7. szám
4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2004. Január 9., péntek Az illegális bevándorlók és a Pándy-akták Mivel foglalkozik egy tolnai származású családanya Belgiumban? Valószínűleg kevesen tudják, hogy a hírhedt Pándy-ügy belgiumi nyomozásában egy tolnai származású hölgy, Lasányi Ildikó is fontos szerepet kapott. Az évek óta Belgiumban élő családanya is tagja volt annak a csapatnak, amely a több szörnyű gyilkossággal gyanúsított férfi feljegyzéseit fordította. A mindig mosolygós tolnai lány a nyolcvanas évek közepén, a szekszárdi Garay gimnázium elvégzése után az orosz nyelv iránt táplált szenvedélye okán a Szovjetunióban kezdte egyetemi tanulmányait, ám az ottani viszonyok annyira nem nyerték meg a tetszését, mint a nyelv, így egy év múlva már Budapesten, a ELTE-n folytatta, németorosz szakon. Végül elvégezte a holland szakot is, közben egy balatoni nyár alkalmával megismerkedett későbbi férjével, egy fla- mand-magyar származású, Belgiumban élő fiúval. 1994-ben összeházasodtak, és mivel Ildikó beszélt hollandul, férje viszont magyarul nem, úgy gondolták, hogy Belgiumban próbálják meg együtt. Nem volt könnyű, Ildikó nagyon nehezen talált magának munkát, tekintve, hogy egy egyszerű titkárnői álláshoz is legalább három nyelvet kell beszélni, mivel a hivatalos nyelv a német, a holland és a francia. Elsőként esküdtszéki fordítói vizsgát tett, holland-magyar nyelven, aminek révén már tudott egy kicsit dolgozni. Aztán kb. 3 év után sikerült egy részidős állást találnia. Az ottani belügyminisztérium idegenrendészeti osztályának keretében egy olyan létesítményben dolgozik, ahol menekültekkel, illegális bevándorlókkal foglalkoznak.- Nagyon örülök, hogy ilyen munkát tudtam találni, mert szociálisan érzékeny embernek tartom magam, szeretek az emberekkel törődni, és nem utolsó sorban: a mai napig tudom használni az orosz nyelvet - árulta el Ildikó azon a beszélgetésen, amelyet legutóbbi hazalátogatása idején hoztunk össze vele.- Pontosan mit csinál?- Egy évig a személyzeti osztályon dolgoztam, most pedig áru után járok, beszerzem, amire naponta szükségük van a menekülteknek, a gyerekételtől kezdve a játékokig. Ezen kívül nagyon sokat segítek az „intéknél”. A mi centrumunkba kerülnek az elcsípett illegális bevándorlók és azok a menekültek is, akik beadtak egy menekültügyi kérvényt, de az idegen-rendészettől „negatívot” kaptak rá. Nekik ott kell kivárniuk azt az időt, amíg megkapják a repülőjegyüket és kitoloncolják őket. Nagyon fontos, hogy ezeknek az embereknek a saját nyelvükön el lehessen mondani a várható procedúrát, azt, hogy még milyen lehetőségeik vannak.- Milyenek a reakcióik ?- Teljesen vegyesek. Van, aki elfogadja, hogy vissza kell mennie, de vannak, akik a legvégsőkig elmennek. Agresszivitás, ön- gyilkosság is előfordul. Nyilván nagyon nehéz szituációk ezek. Hiszen egy jobb élet reményében hagyták el a hazájukat ezek az emberek.- Kapnak-e valamilyen visszajelzést a centrum lakóitól?- A kolléganőimmel mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy a centrumban minél „kellemesebben” tudják tölteni az időt, persze a döntéseket nem mi hozzuk. Van olyan, amikor az illegálisok később még felhívnak bennünket, hogy hogy vagyunk, ők hol vannak, mi történt velük. Ez nagyon jó érzés.- Említette, hogy fordítói, tolmácsolási munkát is végez.- Mivel esküdtszéki fordító vagyok, így a rendőrségtől kezdve a minisztériumig mindenki felkérhet bármikor, hogy menjek segíteni. Legutóbb három magyar fiú kábítószer-csempészetével kapcsolatban értesítettek. Izgalmas, változatos ez a munka. Nagyon élvezem, akkor is, ha éjjel fél kettőkor jönnek értem a rendőrök, hogy menjek tolmácsolni. Az ilyet különösen szeretem, mert az dupla tarifa.- Úgy tudom, a Pándy-üggyel is kapcsolatba került.- Már az elején, mivel én fordítottam azt a jegyzőkönyvet (a férjem pedig lektorált)., amit a budapesti rendőrök küldtek a fla- mandoknak. Nem sokkal azután, hogy ezzel végeztünk, az egyik éjszaka benne volt a híradóban, hogy elfogták Pándy Andrást. Az elég szörnyű érzés volt. Később én is tagja voltam annak a csoportnak, amelyik Pándy jegyzeteit, írásait fordította. Rengeteg és nagyon hajtós munka volt, legalább két évig tartott. De rendesen megfizették.- Nyilván nem beszélhet róla, miket'olvasott.- Annyit mondhatok, hogy Pándy nagyon ravasz ember, mindig valami mögöttest akart tudatni, konkrétan nem írt le semmit. Ezért gyakorlatilag a mai napig nem lehet rábizonyítani semmit. Nekem ebben az ügyben titoktartási kötelezettségem van. Emellett egy kicsit magaménak is érzem ezt a dolgot. Ezt a munkát megcsináltam, erről én tudok, ennyi.- Más. Ön, közel egy évtized után melyik országot érzi a hazájának?- A hazámnak Magyarországot érzem, de mivel az életem már Belgiumban talált helyet, ott a férjem, a két kisfiam, az ottani barátok, oda is haza megyek. Viszont itthon is nagyon szeretek lenni.- Hogyan látja most, egyfajta távolságból Magyarországot?- Nagyon fáj a szívem, amikor visszajövök, mert mindig remélem, hogy valami kis előrehaladást látok majd itt is. De aztán...- Önök egyébként jól élnek?- Ha kint mindkét szülőnek van teljes állása, az meg tudja alapozni egy család életét. A férjem betegápolóként dolgozik, én részidőben a munkahelyemen, de a tolmácsolással és fordításokkal együtt ez kiadja a teljes munkaidőt. Saját családi házban lakunk, törlesztjük a részleteket. Van egy autónk. A fizetésünk nagy részét viszont utazásra költjük. Én sokat járok haza, ő pedig nagyon szereti a hegyeket, a hegymászást. Meglepetés, három év munkája nyomán A teljes magyar sporttörténet feldolgozására készül Komáromi János nem könnyű ember. Határozott véleménye, elvei vannak és ezek mellett kitart, még ha hátrányokat is kell elviselnie. Munkái viszont őt igazolják, mutatván, hogy a karrier nem csak pénzzel mérhető, alkotásokkal is. Paks Komáromi János Lassan három éve, hogy egy mostanihoz hasonló beszélgetésre ültünk le Komáromi Jánossal. Akkor még az Energetikai Szakképzési Intézet tanára volt, ma már csak óraadóként jár az iskolába. A történteket nem szíve- W‘ Kalocsán született 1959. augusztus 13-án, Dunapatajon nevelkedett. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett villamosmérnöki oklevelet 1981-ben, ugyanott műszaki tanári másoddiplomát 1989-ben, majd Szekszárdon oktatási informatikus oklevelet 1996-ban. 1986 és 2001 között az Energetikai Szakképzési Intézet műszaki tanára volt, jelenleg „szabadúszó”. Nős, felesége Bálint Éva, gyermekeik Anna 1990, Áron 1992, Bogdán 1996. sen idézi fel, maradjunk annyiban, hogy az intézmény átalakítása során az úgynevezett radikálisok egyik szószólójaként próbált kiállni maga és kollégái, a növendékek igazáért, a vége pedig szakítás lett. Nem sokkal korábban jelent meg az Atomerőmű kultúrtörténete című CD-je, az atomerőmű megrendelésére, amelyből két kiadás is elfogyott. ígért egy újabb meglepetést is, de nem árulta el, miből is fog állni. Három év után a közelmúltban ez is kiderült, elkészítette az újabb CD-t, a magyar labdarúgás történetét, amely elsősorban az egykor szebb napokat látott válogatott mérkőzéseit, játékosait mutatja be, egészen a legutolsó, észtek elleni meccsig. Három év munkája, önerőből, támogatás nélkül, miközben neki is, a családnak is élnie kellett. Mégis optimistán sorolja további terveit, a teljes magyar sporttörténetet szeretné sportágról sportágra feldolgozni. A most megjelent munka is páratlan a maga nemében, olyan, amelyre csak egy megszállott ember képes. Hogy miért? - A magyarságtudat erősítéséről beszélnek a politikusok, a sportvezetők az utánpótlás fontosságáról - mondja. Erre a sporttörténelem igen alkalmas eskköz, a sikerek felmutatása segít a gondolkodás alakításában. Nem lesz kis munka a folytatás, úgy gondolja öt év kell hozzá, de legalább három, javítja mindjárt. Ha a három évvel korábbi ígéretére gondolunk, biztosak lehetünk abban, ez sem marad CSUpán Üres SZÓ. Rákosi Gusztáv Roma Ház: zart ajtó Hiányzik a munkavégzéshez szükséges eszközpark Tolna megye, Szekszárd A jövő hét elejétől talán már be lehet térni Szekszárdon a Roma Információs és Kulturális Házba: a létesítmény ugyanis jelenleg zárva tart. Balogh László, a Tolna Megyei Cigány Kisebbségi Ön- kormányzatok Társulásának elnöke újabb egyeztetésekkel igyekszik előrébb hozni a nyitást. Bár a kezdés - a múlt hónap közepén tartott megnyitó ünnepség - megalapozott derűlátásra adott okot, a közben eltelt napok nem hoztak lényeges előrelépést a Szekszárdon található Roma Információs és Kulturális Ház működésében. A Rákóczi utcában található létesítmény - mely a megye egész cigányságát lenne hivatott szolgálni - jelenleg zárva tart. Ez azt jelenti, hogy a ház nem képes fogadni azokat a pályázatokat, ötleteket, amelyek a romák felemelkedéséhez nyújtanának segítséget. Az intézmény ötletgazdája a Tolna Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Társulása volt: Balogh László elnök érezhető rosszkedvvel a hangjában sorolta a munka megkezdését hátráltató tényezőket: egyelőre se telefonvonal, se számítógépes rendszer, se munkaerő nem áll rendelkezésre.- Jobb híján egyvalakit - reményeim szerint még ezen a héten ideiglenesen alkalmazni fogok minimálbérrel. Asztal és szék van, ügyintézőnknek egyelőre kézzel kell majd leírnia a látogatóktól kapott információkat. Azokat pedig továbbítjuk bátaszéki helyi irodánkba, ahol megvan a szükséges eszközpark. A szekszárdi házba való eszközöket pályázat révén kívánjuk beszerezni, ehhez a pályázatot most készítettem el. S újból igyekszem majd egyeztetni a megyével, a megyei munkaügyi központtal, illetve az Országos Cigány Önkormányzattal: utóbbitól még nem kaptam meg azt a tájékoztatót, mely értesítene arról, hogy mikortól számíthatok az alkalmazottakra. Az mindenesetre már korábbról ismeretes, hogy a ház munkatársainak felkészítése legkevesebb négy hónapot vesz igénybe. Bihari László, a bátaszéki roma információs iroda vezetője ezért látja úgy, hogy a szekszárdi ház gördülékeny üzemelése május-júniustól várható. Balogh László a részleges működés kezdését tekintve mindenesetre abban bízik, hogy az már február elsejétől megvalósulhat. Amikor a múlt év decemberi megnyitó esetleg korai mivoltáról kérdezzük a véleményét, így válaszol:- így is késésben voltunk, egy ilyen, megyei szintű roma információs ház létrehozása már 2002. novemberében napirenden volt. Most csak azt tehetjük, hogy nagyon rajta leszünk a munka mielőbbi, teljes gőzzel való beindításán. -száA város legidősebb embere Bonyhád Bonyhád legidősebb lakóját, a 104 éves Plesz Jánosnét köszöntötte Potápi Árpád polgármester és Rittinger Antal, a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője. Az aparhanti német származású asszony, mint mondja, hosszú életét talán annak köszönheti, hogy hetvennégy éves koráig a mezőn dolgozott. Szellemi frissességét is igyekezett mindig megtartani. Amíg látása engedte, rengeteg regényt olvasott. A rossz idő beállta előtt még naponta lesétált a második emeletről, hogy friss levegőn mozoghasson. Napjait most televíziózással tölti. Hol magyar, hol német'nyelvű adók műsorát nézi, most is kíváncsi a világ híreire. ■ Pályázati pénzek Paks - Dunaföldvár Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium pályázatán. A humán erőforrás fejlesztését Az előkészítéssel egy tapasztalatcélzó operatív program előkészí- tál rendelkező szakértő céget bíz- tésére kétmillió forintot nyert a tak meg, amelynek munkájával Paks-Dunaföldvár Térségfej lesz- egy 25 millió forintos komplex tő Önkormányzati Társulás a programra pályázhatnak majd. ■ Tüdőszűrés, rákszűrés Tolna Megkezdődött a tüdőszűrés Tolnán. Idén a központi orvosi rendelőben (Garay utca) végzik az átvilágításokat, január 23-ig, délelőtt és délután, változó időintervallumban. A tüdőszűréssel párhuzamosan nőgyógyászati, emlő, bőr és szájüregi rákszűrő vizsgálatot is tartanak, a Bajcsy-Zsilinszky utcai egészségházban, január 13-án, 14- én, 15-én, 20-án és 22-én, 9-től 15 óráig. A szűréshez a TAJ-kártyát mindenkinek magával kell vinnie. A tüdőszűrő vizsgálat 30 év felettiek számára kötelező, 13-tól 30 éves kor között pedig ajánlott. ______a A kiemelkedő eredmények titkai Kisgyermek korában szerette meg a matematikát Bonyhád Egy „felszabadult” festő A matematikában a jó eredményekhez két dolog szükséges. Az egyik a rengeteg gyakorlás, a másik a mindig segítőkész, jó pedagógus - mondja Pál Ágnes, aki a bonyhádi hatosztályos gimnázium végzős diákja. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulója, Pál Agnes, ha egy-egy matematika versenyen elindult, ritkán tért haza valamilyen figyelemre méltó eredmény nélkül. A középiskolások versenyében négy éve mindig évfolyamának első helyezettje. így volt ez az idén is. Most a 12. osztályosok legjobbjának bizonyult. Eredményeiről úgy beszél, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a sok diáknak nagy fejtörést okozó tantárgyból a legjelesebbek közé tartozni.- Már kisgyermek koromban, 3. osztályban is neveztem matematika versenyre. Azóta tart a szerelem. Az eredményeknek két titka van. Az egyik: rengeteg feladat megoldása . Nem mondom, hogy egyáltalán nem, de nagyon ritkán fordul elő, hogy egy-egy napot kihagyok a gyakorlásban, mondván, most máshoz van kedvem. A másik titka a jó tanár, s ebben sem lehet panaszom. Dr. Katz Sándor tanár úr nagy- nagy segítségemre van. Ellát testre szabott feladatokkal, s ha elakadok, mindig bátran, bizalommal fordulhatok hozzá. Szakkörre járok, rendszeresen részt veszek az Erdős Pál Tehetséggondozó Program táboraiban, s ezek szintén jó alkalmak a felkészülésre. Pál Ágnes szinte csak mellékesen jegyzi meg, hogy volt már nemzetközi matematika verseny 3. helyezettje, hogy négy társával együtt még tanév elején levizsgázott a 12. évfolyam teljes biológia tananyagából, hogy nagyobb erővel készülhessen a felvételire, hiszen a hatosztályos gimnázium végzős diákja. A Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaság-matematikai elemző szakára készül, s reméli ott szüksége lesz a másik kedvenc tantárgyában, a történelemben szerzett tudására is. -páSzín- és formakavalkád. No meg sokféle technika ismerete jellemzi Bíró Sándor festőművészt, aki hosszú évekig volt dekoratőr, de dolgozott ötvösként, és hát festőnek, szobrásznak sem az utolsó. _____ Szekszárd Bíró Sándor évekig vezette a hátrányos helyzetű művészek baráti körét. A festő ugyanis siket-néma, viszont olyan kifejezően gesztikulál, hogy sok mindent jeltolmács nélkül is meg lehetne érteni mondandójából, persze azért nem mindent. És ami igazán magával ragadó, hogy arcjátékából, mozdulataiból árad a jókedv és a humor. A művész apja és nagyapja is festő volt, és ő maga már háromBíró Sándor kiállítása négy évesen papírért és ceruzáért „nyag- gatta” felmenőit. Már akkor sejteni lehetett, hogy a családi hagyományok nem halnak ki. Hát még amikor iskolába került, és kezdődtek a gondok. Festőnk ugyanis tanulni nem szeretett, rajzolni viszont annál inkább. Tanulmányai befejezését Bíró Sándor „felszabadulás”-ként aposztrofálta. Hosszú évekig aztán dekoratőrként dolgozott, amit nagyon szeretett, de alig várta már, hogy nyugdíjazzák, és végre annak szentelhesse életét, amit szenvedéllyel csinál. A festő, immáron másodszor is felszabadulva, minden idejét festéssel, rajzolással, fa- és fémszobrok, ötvösmunkák készítésével tölti. Kirándulni is szeret, ennek nyomai munkáin jól láthatók. Kérdésünkre, hogy mi szerint választja meg a technikát, a művész azt válaszolta: épp mi van kéznél. Igaz, előfordult az is, hogy a Kakasdon élő festőt a község lakói arra kérték, hogy ne fekete-fehérben örökítse meg Kakasdot, inkább színes képet fessen róla. A megrendelőkért pedig mindent. Bíró Sándor munkáit a szekszárdi Ady Endre Szakképző Iskola folyosógalériájában láthatják az érdeklődők, illetve áprilistól Kakasdon nyílik önálló kiállítása. Aki szereti a különös színeket, és érdekli a technikák változatossága, látogasson el a művész kiállítására, b. k. i 4 i
