Tolnai Népújság, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-06 / 284. szám

2003. December 6., szombat 7. oldal __________________________TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT BALASSA JÁNOS KÓRHÁZA_______________________________________ An eszteziológusok nélkül nem lehet műteni Nem csak elaltatják, fel is ébresztik a beteget Dr. Nyikos György főorvos Diploma: Budapesti Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem 1982. Szakvizsgák: oxyológia (sürgősségi orvos­tan) 1986., aneszteziológia 1989., egész­ségügyi szakmenedzser 2001. Munkahelyek:- Országos Mentőszolgálat, Bp.VIII. kér. mentőállomás szakmai irányítója 1982-87.- SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinika, aneszteziológus 1987-2003.- közben a Japán kormány ösztöndíjasa 1992-94-ig.- Balassa János Megyei Kórház aneszteziológiai és inten­zív osztály vezetője 2003. október 1-jétől. Nyelvtudás: középfokú angol nyelvvizsga, német, japán alapszinten. Lakás: Szekszárd Család: 3 gyermek van (20 hónapos, 3 és fél éves, 9 éves) felesége diplomás egészségügyi szakoktató, jelenleg gye­sen van. Hobbi: sportok, barkácsolás, utazás. Az aneszteziológusok feladata szerteágazó, a tudomány és a technikai háttér fejlődése kö­vetkeztében az orvostudo­mánynak ez a területe nagyon sokat fejlődött, egyre bonyolul­tabb műtétek altatását lehet el­végezni közreműködésükkel. A szekszárdi Balassa János Me­gyei Kórház aneszteziológiai és intenzív osztályának munkáját dr. Nyikos György osztályvezető főorvos mutatta be.- Az aneszteziológia egyik feladata a műtétre kerülő betegeknek bizto­sítania a fájdalommentes állapotot a beavatkozás során, a másik ami legalább ilyen fontos, az életfunkci­óknak a normál tartományban tar­tása és a szervezet stabilitásának a biztosítása a műtét alatt. Ha adott esetben ehhez nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek - hi­szen itt beteg emberekről van szó akkor a műtétet nem lehet elvégez­ni. A tudomány és a technikai hát­tér fejlődése nyomán az anesztezi­ológiai szakma rengeteget fejlődött, egyre bonyolultabb műtétek altatá­sát lehet elvégezni és az anesztezio­lógusok ezeknek a szakmai köve­telményeknek meg tudnak felelni - mondta dr. Nyikos György, a Tolna Megyei Balassa János Megyei Kór­ház újonnan kinevezett osztályve­zető főorvosa.- Ön másfél évet töüött Japánban ösztöndíjasként, mit tapasztalt?- A tokiói orvosi egyetemen főleg a szívsebészeti anesztéziával foglal­koztam, de mivel ott is voltak lét­számgondok, felkérésre aktívan részt vettem a napi klinikai munká­ban is. Ezen belül természetesen az általános aneszteziológiával is fog­lalkoznom kellett. Szaktudásban a japán és a magyar orvosok között különbséget nem tapasztaltam, in­kább a technikai háttérben volt nagy eltérés. Mindent monitoroz- tak a műtőben és az intenzív osztá­lyon, így a beteg valamennyi élet­funkcióját folyamatosan követni tudták. Bár sokszor nehéz volt kint élni, jól éreztem magam Japánban, sokat tanultam, az ott szerzett tu­dást itthon nagyon jól tudtam ka­matoztatni.- Mégis váltott és Szekszárdira jött.- A budapesti munkahelyemhez képest Szekszárdon egy sokkal ál­talánosabb profilú intenzív és aneszteziológiai osztályra kerül­tem. Itt baleseti sebészet, a hasi se­bészet, urológia, gyerekgyógyásza­ti, nőgyógyászati osztályok, gégé­szeti aneszteziológiai feladatait kell ellátni. Az itteni munkában nagyon nagy segítséget jelent nekem az a tapasztalat, amit az elmúlt évek so­rán szereztem a szív- és érsebészet­ben, mivel ott olyan betegeket altat­tam és kezeltem az intenzív osztá­lyon, akik a legnagyobb rizikójú csoportba tartoznak. Ezeknek a be­tegeknek az altatását más típusú műtéteknél az aneszteziológus nem vállalja el, mert előrehaladott szívbetegségük miatt nagyon nagy kockázatot jelent az operáció. Ugyanakkor szívműtétnél ezeket a betegeket altattam.- Milyen a SOTE után a Balassa János Kórház?- A szekszárdi kórház műszere­zettsége, felszereltsége az országos viszonyokat tükrözi. Egyrészt a műszerek egy része korszerűnek mondható, a másik része viszont nagyon régi, elhasznált. Ez egyéb­ként az egyetemi klinikán is így volt. De a legnagyobb probléma, hogy nincs elegendő műszer. Nem tudunk egy időben minden műtő­ben megfelelő altatógépet és moni­tort biztosítani, emiatt kénytelenek vagyunk adott esetben egyik műtő­ből a másikba költöztetni a beren­dezést attól függően, hogy a műté­tek ezt hogyan kívánják meg. Vagy például lélegeztetőgépet, monitort kell kölcsönkérnünk a másik osz­tályról, mert a beteg ellátása nem szenvedhet csorbát. A kórház központi intenzív osz­tálya másfél évvel ezelőtt alakult meg Szudi főorvos úr idején, aki­nek komoly érdemei voltak ebben. Természetesen minden újonnan in­duló osztályon vannak olyan ne­hézségek, amelyekkel szembe kell nézni. Aneszteziológia szempont­ból a legnagyobb problémát jelen­leg a központi műtőblokk átadásá­nak elhúzódása okozza, mivel az az épület, ami a központi intenzív osztálynak adna helyet, nem üze­mel. A kórház kénytelen kény­szermegoldásokat alkalmazni, ki­sebb ágyszámú intenzív osztályo­kat kialakítani más osztályok ágy­számának csökkentésével, ráadá­sul az ideális követelményektől meglehetősen elmaradva. Termé­szetesen mi igyekszünk ilyen kö­rülmények között is maximálisan eleget tenni feladatainknak, de az orvosok, nővérek lelkesedése nem tudja pótolni azoknak a feltételek­nek, műszereknek a hiányát.- Mikor találkozik a beteg az aneszteziológussal?- A beteg első találkozása az aneszteziológussal akkor történik, amikor bejön a kórházba és műtéti előjegyzésre kerül. A műtét előtti kivizsgálás során az operáló osz­tályról elküldik az aneszteziológiai ambulanciára is, ahol egy tapasztalt aneszteziológus a beteget kikérdezi a betegségeiről, gyógyszereiről, megvizsgálja, és ennek alapján megbeszéli vele, hogy a műtétjéhez milyen altatási, érzéstelenítési módszerek jöhetnek szóba. Ez a megbeszélés azért fontos, mert mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai. Amennyiben választási lehetőség van - altatásos érzéstelenítés vagy regionális érzés­telenítési mód - a beteg a felvilágo­sítás alapján dönthet, hogy melyi­ket alkalmazzák nála. Ezekre az előzetes aneszteziológiai vizsgála­tokra azért van szükség, hogy ki­szűrhessük azokat a rejtett betegsé­geket, rizikófaktorokat, amelyek a műtét körüli időszakban fokozott komplikációt okozhatnának vagy növelik a műtét kockázatát. Amennyiben szükség van rá, kiegé­szítő vizsgálatokra is elküldjük a beteget. Ezt követően megtesszük azokat a terápiás javaslatainkat, amikkel a kockázat csökkenthető a műtét idejére. Például egy jól beál­lított cukorbetegség, vagy magas vérnyomás jelentős kockázatcsök­kentő hatással bír. A befekvés és az operáció időpontjáról műtétet vég­ző osztályon tájékoztatják a bete­get. Az altatását, érzéstelenítését végző aneszteziológussal vagy elő­ző nap, vagy a beavatkozás előtt ta­lálkozik a beteg.- A betegek általában tartanak az altatástól attól félnek, hogy nem ébrednek fel Ilyenkor mit monda­nak nekik?- Megnyugtatjuk őket, mond­ván, hogy nem csak elaltatjuk, ha­nem fel is ébresztjük őket. Félreté­ve a viccet, a mai altatási techni­káknál olyan gyógyszereket alkal­mazunk, amiket nagyon jól isme­rünk és amelyek a lehető legkeve­sebb mellékhatással rendelkeznek, mindig annyi gyógyszert adunk csak a betegnek altatás közben, hogy a mellékhatás kivédhető le­gyen. A másik dolog, ami nagy biz­tonságot jelent a betegnek altatás közben, hogy minden életfunkció­ját monitorozzuk, azaz folyamato­san ellenőrizzük a pulzusát, vér­nyomását, EKG-ját és egyéb para­métereket, ahogy a műtét és a be­teg állapota megkívánja. Ezáltal a szervezetében zajló legkisebb vál­tozásokat is rögön észleljük, és amennyiben a műtét közben a leg­kisebb nehézség támad, az anesz­teziológus rögtön kompenzálni tudja a beteg állapotát.- Az anaszteziológus munkája a műtő után az intenzív osztályon folytatódik. Itt mi a feladatuk?- Az intenzív osztály feladata, hogy a betegek vitális (életfontossá­gú) funkciójának folyamatos megfi­gyelését biztosítsa. Azok kerülnek az intenzív osztályra, akiknél vala­milyen betegség miatt vagy műtét után életfontosságú szerv-, funk­ciózavar lépett fel, vagy annak fellé­pésére számítani kell. Az intenzív osztályos kezeléssel igyekszünk megakadályozni az állapot további romlását illetve elősegíteni állapo­tuk rendeződését, az osztály meg­léte és az ellátás színvonala megha­tározó egy kórház műtétes műkö­dése szempontjából is. Ahol ez az osztály nem rendelkezik például megfelelő lélegeztető gépekkel, ott bizonyos műtéteket eleve nem le­het elvégezni. A szekszárdi kórház abból szempontból különleges helyzetben van, hogy van sebészeti profilú központi intenzív osztálya, és kardiológiai profilú önálló inten­zív osztálya is, a két részleg között szoros kapcsolat van, kisegítjük egymást például lélegeztetőgéppel. Vannak más kórházak, ahol egy központi intenzív osztály biztosítja az egész intézmény intenzíves hát­terét.- Van elegendő személyzet ehhez , a szerteágazó munkához?- Annak hogy az intenzív osz­tály megfelelő szinten el tudja lát­ni feladatát, szakmai, technikai és személyi vonatkozásai vannak. Az aneszteziológiaosztály csapatát - mert amit mi végzünk az csapat­munka - az aneszteziológus orvo­sok és aneszteziológus assziszten­sek alkotják. Bár az osztály létszá­ma elég magas, még sincs elegen­dő aneszteziológus orvos, mivel elég szétágazóak a műtéti igé­nyek. A nővérlétszám is alatta van a kívánatosnak, ezért leterheltsé­gük meglehetősen nagy. Meglehe­tősen messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy minden ágyhoz egy nővért tudjunk bizto­sítani. Mindenképpen ki kell emelni a nővérek munkáját, akik 24 órán át ott vannak a beteg mel­lett, észlelik állapotuk minden vál­tozását és ápolják őket, ami a be­teg állapotának labilitása miatt sokkal összetettebb és bonyolul­tabb feladat, mint. a sima kórházi osztályokon.- Ezenkívül ügyelnek is.- Igen, az aneszteziológiának biztosítani kell az ügyeleti szolgála­tot is a hét minden napján az inten­zív osztályra és minden, a társosz­tályok által végzett beavatkozás ér­zéstelenítésére, aneszteziológiai beavatkozására. Mivel az aneszté­zia kiszolgáló osztály, ezért koordi­nálnia kell a műtéteket szakmák szerint is, a műtőasztalokhoz iga­zítva, az osztályok igényeit maxi­málisan kielégítve, ami komoly szervezési feladatot jelent.- Új osztályvezetőként mik a ter­vei?- Olyan helyzetben kerültem a kórházba, amikor Szudi főorvos úr elkezdte az osztály munkáját felépí­teni és elég jó szintre el is jutott, de a megérkezésemkor ő már nem dolgozott itt, ami miatt az osztályra óriási nyomás nehezedett minden oldalról. Az én célom az, hogy meg­próbáljam az aneszteziológiát összefogni, egyrészt a munka meg­szervezésével, másrészt az itt dol­gozók érdekeinek a képviseletével mind a társszakmák, mind a kór­házvezetés irányába. Igyekszem a megfelelő kommunikációt biztosí­tani mindenfelé, ahol erre szükség van, mert azt vallom, hogy a megfe­lelő párbeszéddel nagyon sok min­dent meg lehet oldani. Természetesen szeretném az osztály szakmai színvonalát is to­vábbfejleszteni. Amiben nekem nagy rutinom, tapasztalatom van, az érsebészeti vonal. A kórháznak van érsebészete, ami jelenleg vi­szonylag kisebb kapacitással mű­ködik, de a potenciális fejlődés le­hetősége adott. Másrészt a korábbi pályafutásom alatt megszerzett kardiológiai tapasztalatom is na­gyon jól kamatoztatható, amit sze­retnék fiatal aneszteziológus kollé­gáimnak átadni. Komoly szerepet szánok szakmai oktatásnak mind az orvosok, mind a nővérek részé­re, hiszen az aneszteziológia az or­vostudomány olyan területe, ahol napról napra új módszerek, lehe­tőségek jelennek meg, amivel ne­künk tisztában kell lennünk. Bo­nyolítja a helyzetet, hogy a saját szakmánk mellett a társszakmák - sebészet, radiológia , stb. - újdon­ságait is meg kell ismernünk, mi­vel ezen területek fejlődésének is megjelennek az aneszteziológiai vonatkozásai, és erre rá kell ké­szülnünk. Regionális érzéstelenítés A regionális érzéstelenítés azt jelenti, hogy a beteget nem altat­ják el, tudatánál van, az aneszteziológus egy testtájékát, testfe­lét érzésteleníti el különféle technikákkal. Ez esetben vagy a gerincvelői szakaszon vagy a gerincből kilépő idegfötörzseket érzéstelenítik el, aminek következtében az adott testtájék fájda­lommentes állapotát hozzák létre. F. KOVÁTS ÉVA Fájdalomambulancia Az aneszteziológiai osztály fájdalomambuianciát is működtet az olyan kórházi és az ambuláns betegek számára, akiknek tartós fájdalomcsillapításra van szükségük. A tartós fájdalom- csillapításnak többféle technikája van. Ilyen esetekben kanült helyeznek legtöbbször a gerinchez és fecskendős pumpa se­gítségével ezen keresztül adagolják a gyógyszert, amivel akár 24 órás fájdalommentes állapotot tudnak biztosítani. Eh­hez természetesen szakképzett személyzetre van szükség. Aneszteziológusok és sebészek egy csapatban fotó, gottvald károly Az aneszteziológiai osztály története A szekszárdi megyei kórházban 1971-ben dr. Turcsán István vezetésével alakult meg az aneszteziológiai osztály. Az ő he­lyét nyugdíjba vonulása után dr. Szudi László főorvos vette át, akit dr. Nyikos György követett 2003- október 1-jével. A szekszárdi kórház anesz- teziológiaosztályának működését az első perctől kezdve ugyanazok a gondok jellemezték, amelyek országosan is végigkísérték az aneszteziológia hazai fejlődését, azaz a létszámhiány és a szűkös felszerelés. A Tolna megyei kór­ház aneszteziológiaosztályán 1975- től 2000-ig 75 orvos fordult meg, akik közül li dolgozott az ezred­fordulón is altatóorvosként. Gya­korlat volt, hogy aki letette a szak­vizsgáját, az elment. Mindezek ellenére az 1970-es években országos jelentőségű műtéteket - veseérsebészet, máj­kapuvéna hasi fővénát összekötő érműtét, mellékvese-, nyelőcső­sebészet, agy- és gerincvelődaga- nat-sebészet - végeztek, az akko­ri technikai színvonalnak megfe­lelő altatógépek álltak rendelke­zésre, korszerű altatási módsze­reket alkalmaztak. Sajnos a mo­dernizációval nem sikerül lépést tartani és a fejlett technikát igénylő műtétek is megszűntek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fejlődött az osztály, de a lét­számhiány és a technikai lemara­dás nagymértékben akadályozta a tudományos munkát és egyes aneszteziológiai módszerek be­vezetését. Az aneszteziológus asszisztensnők áldozatos mun­kát végeztek, sokszor orvos nél­kül, egyedül altattak, illetve a kezdő orvosokat gyakorlatilag ők tanították az aneszteziológia alapelemeire. A szekszárdi kór­házban sajátságos módon a mű­téti szakmákban dolgozó orvo­sok többsége 3-6 hónapos tanfo­lyamot végzett altatásból a minél nagyobb műtéti szám lebonyolí­tása érdekében. Az osztály 1981-ben három EKG-monitorral gazdagodott, így már nem csak a beteg pulzusszá­mát, vérnyomását lehetett figyel­ni, hanem a szívműködését kísérő elektromos jeleket is. Az aneszteziológia 1982-ben 7 főre gyarapodott, ami nem csak a műtéti számot emelte meg, hanem lehetőséget adott újabb módsze­rek bevezetésére. Ekkor kezdő­dött az úgynevezett gerincérzés­telenítés két formája, a spinális és epidurális anesztézia. Az 1990-es évek közepén a szekszárdi kór­házban is elkezdődtek a lapa­roszkópos műtétek, az olyan be­avatkozások, melynek során né­hány pici behatolásból elvégezhe­tő a beavatkozás. Sajnos a további fejlődés évekre megállt, ugyanis elkezdődött a műtőblokk építése és ezzel egy időben megszűntek az eszközbeszerzések a műtők­ben, mivel minden pénzt a diag­nosztikai blokkra kellett csoporto­sítani. Néhány monitort ugyan előre megszereztek a műtőblokk­ból 1999-ben, de minden műtő korszerű felszerelése még így sem sikerült. *. Műtét előtti vizsgálat az aneszteziológiai ambulancián FOTÓ, GOTTVALD KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents