Tolnai Népújság, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-01 / 279. szám

MEGYE I TÜKÖR 7. OLDAL 2003. December 1„ hétfő A cigányság boldogulásáért Tervek: cigányzenekar létrehozása és nyelvoktatás Sárpilis Sárpilis lakosságának több mint egyharmada cigány szár­mazású. Van dolga bőven Ra­fael Gyulának, a kisebbségi önkormányzat elnökének.- A cigány kisebbségi önkor­mányzat 1996 óta működik - mondja az elnök. - Szeretnénk el­érni, hogy a faluban a cigányok, és a magyarság békében, barát­ságban éljenek egymás mellett. Szívügyünk, hogy segítsük a cigá­nyok könnyebb elhelyezkedését. Legfőbb támaszunk a község ön- kormányzata, de sokat pályá­zunk, és az ezáltal befolyt pénze­ket is a cigányság felzárkóztatásá­ra fordítjuk. Nemrég nyertünk 50 ezer forintot, ezen a cigány tanu­lóknak tanfelszerelést vásárol­tunk. Negyvenöt gyerek kap a csomagból, melybe a füzetektől a radírig, a vonalzón át a színes ce­ruzáig mindent beletettünk. Info pályázatot is beadtunk, számító­gép és nyomtató vásárlására. Jó lenne ha nyernénk, mert ezekre az eszközökre szükség van a to­vábbi, gördülékeny munkához. Itt az önkormányzat épületében kapnánk egy helyiséget, ahol iro­dát alakítanánk ki. Zöld forrás pá­lyázatunkra, mely a cigányoklak- ta utcák, területek környezeti ár­talmainak csökkentését célozza, még nem kaptunk választ, de bí­zom benne, hogy ezen pályáza­tunk is sikeres lesz. Ha elnyerjük a támogatást, fűnyírót, és más te­reprendező eszközöket vásáro­lunk. Kiirtjuk a parlagfüvet, ösz- szeszedjük a szemetet, fákat ülte­tünk és füvesítünk. Egyben mun­kahelyet is biztosítanánk, hét em­bert vennénk fel. A jövőbeni ter­veink között szerepel egy hagyo­mányőrző cigányzenekar létreho­zása. Nagybőgőnk már van, hege­dű és brácsa kellene még, és ak­kor a helyi rendezvényeken fel tudnánk lépni. Régi vágyam, hogy megismertessük a lovári nyelvét a gyerekekkel, ha sikerülne, délutá­nonként havi nyolc órában foglal­koznánk velük az iskolában. ■ Jó kapcsolatok külhonban Alsónána Alsónánának két külföldi test­vértelepülése van. Az erdélyi Szotyorral 2000 nyarán, a né­metországi Linsengerichttel egy évvel később, 2001 au­gusztusában vették fel a kap­csolatot. Mindkét községgel remek baráti kapcsolatot ápol a falu, nem ritkák az olyan találkozók, amikor egy éven belül az alsónánaiak és a kül­földiek is látogatást tesznek a má­siknál. A képviselő-testület az idén Németországban és Erdélyben is vizitált. Linsen-gerichtben az otta­ni búcsú apropóján utazott el a nánai delegáció. Az öt fős küldött­ség elsődleges célja az volt, hogy a baráti kapcsolatot kiterjessze, to­vábbfejlessze, és megtalálja a jö­vőbeni együttműködés módját. Szotyorba ugyanezzel a céllal láto­gattak el, s mint hazaérkezésük után beszámoltak róla, a testület elsődleges jövőbeni feladata az lesz, hogy kidolgozzanak egy olyan' tervet, melynek megvalósí­tásával mindkét külföldi testvérte­lepüléssel egy komoly és még ha­tékonyabb kapcsolatot hozhatnak létre. ■ Nagyvejkei aprópecsenye Nagyvejke Sánta Árpádné Lovász Anna 1986 óta él Nagyvejkén. Al­polgármester, a helyi vörös­keresztes csoport tit­kára, az asszonykó­rus egyik dalosa. Minden faluünnepen ott van a szervezők, rendezők között. Az ő ötlete alapján szervez­ték meg 2002-ben az el­ső „mindenki karácso­nyát”. Nagy élmény volt számára, hogy ez alkalom­mal zsúfolásig megtelt a művelő­dési ház nagyterme. Sánta Árpádné szerencsésnek mondja magát, mert a rendezvények szervezésekor első hívó szavára segítők sokasága áll mellé. A köz­ségi eseményeken gyakran tálal­Santa Arpádne ják fel Ancsa főztjét. Most a nagyvejkei aprópecsenye recept­jét osztja meg az olvasókkal. Hozzávalók: 1 kg csirkemell, 3 fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fok­hagyma, só, bors, deli­kát, zsír vagy olaj, 1,5 kg krumpli. A hagymát megpirítjuk, rádobjuk a kockára darabolt csirke­mellet, majd saját levé­ben megpároljuk. Só­val, borssal, delikáttal, fokhagymával ízesítjük. A megtisztított burgo­nyát hasábra vágjuk és bő olajban pirosra sütjük. Egy tepsit vastagon kizsírozunk, be­letesszük a hasábburgonyát, a tetejére helyezzük a megpárolt csirkemellet, szaftjával együtt. Két-három evőkanál zsiradékkal meglocsoljuk, aztán sütőbe tesz- szük és összemelegítjük. ______■ A község lelke: az iskola Minden gyermeket képességei szerint fejlesztenek Tanulni jókedvvel is lehet A pincehelyi általános iskola és óvoda Belecska községgel társulásban működik. Pincehelyen 151 diák és 84 óvodás van, Belecskán pedig 18 tanuló és 15 ovis. Az intézményben folyó munkáról Takácsné Ortner Ilona beszélt. Pincehely Pincehelyen 8 évfolyamos általános iskola és 4 cso­portos óvoda, míg Belecskán alsó tagozat és egy óvodai csoport működik. A személyi feltételek mind az iskolában, mind az óvodában kitűnőek. Az óvodai nevelés középpontjában a játék áll, ter­mészetesen az iskolára való előkészítéssel együtt. Az iskola pedagógia programja a sokoldalú sze­mélyiségfejlesztést tűzte tó célul, minden gyerme­ket a képességei szerint fejlesztenek. Kiemelt fel­adat a nyelvoktatás, az első osztálytó) választhatják a német nyelv tanulását a diákok, majd 4. osztály­tól csoportbontásban tanulják, 8. osztályig. Az in­formatika szintén választható 5. és 6. osztályban, alsó tagozaton pedig a 3. és 4. osztályosok szakkö­ri formában tanulhatják. Az iskolának van 10 szá­mítógépe, internet egyelőre még nincs, de remélik, hogy hamarosan a pincehelyi gyerekek is csatla­kozhatnak a világhálóra. A mindennapi testedzés szintén része a programnak, az alsó tagozatosok­nak tornaszoba áll rendelkezésükre, a felsősök pe­dig a művelődési ház tornatermét 'használják. Az iskola csatlakozott a Bozsik-programhoz is. A sike­res továbbtanulás érdekében 8. osztályban a mate» matíka tantárgyat csoportbontásban tanulják a di­ákok. A felkészítés eredményes, mert az iskola to­vábbtanulási mutatója 100 százalékos. A legtöb­ben szakmát tanulnak, de sokan jelentkeznek szakközépiskolába és gimnáziumba is. A tanórán kívüli elfoglaltságok közül elsőként a természetis­mereti szakkört kell megemlíte- ni, amely igen eredményes, pél- dául országos konferenciára kapott meghívást a szakkörünk. 2 PE 'm Szintén népszerű a honismereti szakkör, s most áll szervezés ' Jjm alatt egy éneket és táncot egyesí- tő szakkör létrehozása. Népsze- rú az erdei iskola-program is, tavasszal a Balaton-felvidéket ismerik majd meg a pincehelyi diákok. Pályázat útján a hátrányos hely­zetű tanulók továbbtanulási és versenyfelkészíté­sére nyertek pénzt. A hitoktatáshoz minden felté­telt biztosít az iskola, igen jó a kapcsolatuk a plébá­niával. A tanulás és szakkörök mellett sok vidám közösségi programot is szerveznek, együtt ünnep­ük a Mikulást és a Húsvétot. Gyermeknapi pro­gramjaink is igen tartalmasak. Az iskolának saját konyhája van, ahol nem csak a gyerekeknek, hanem az ezt igénylő falubeliek számára is főznek. Az intézmény tárgyi feltételei folyamatosan javulnak, megszabadultak az olajos padlótól, most az udvarok szépítése, a tantermek csinosítása a feladat. A további felújításokra pályá­zat útján igyekeznek pénzt szerezni, többek között az ajtók, ablakok cseréjére és a világítás korszerű­sítésére. A szülőkkel való kapcsolattartást igen fon­tosnak ítéli az iskola, újjáalakult a szülői munkakö­zösség és nagyon jól működik. Jó az iskola kapcso­lata a fenntartó önkormányzatokkal, a Pincehe­lyért Egyesülettel, az Uitgeest Baráti Egyesülettel. Ez utóbbitól, a holland partnertelepüléstől nemré­giben 600 ezer forintot kaptak udvari játékokra. Az iskolások aktív résztvevői és szereplői a tele­pülés programjainak, rendezvényeinek, s az ovi­sokkal közösen tartott karácsonyi ünnepség min­den évben zsúfolásig megtölti a művelődési házat. Mesél a nagyi az óvodában Az aparhanti nyugdíjasok mindig szívesen segítenek. Ilyenkor érzik, hogy még mindig fontosak. És annak is örülnek, ha ne­kik segítenek, például színes programokat szerveznek szá­mukra a nyugdíjasklubban. Aparhant A nyugdíjasklub Aparhanton havi két alkalommal várja az időseket. Míg nyáron inkább kirándulni vitték a nyugdíjasokat, addig a téli időszakban előadásokat hall­gathatnak az érdeklődők. A szer­vezők az ismeretterjesztést na­gyon fontosnak tartják, elsősor­ban az öregeket érintő témákban, ilyen például a betegség-megelő­zés. Másrészt az idősek szeretnék hasznosnak érezni magukat, és tapasztalatukat a hagyományőr­zés terén illik, és kell is használni. Az ünnepek megszervezésében és lebonyolításában is segít a nyugdíjastóub. Részt vesznek a mesemondó versenyeken, sőt, a faluban most szeretnék beindíta­ni a „mesél a nagyi” programot, melynek keretében az idősek az óvodában mesélnének a gyere­keknek. A karácsony előtti héten tartják Aparhanton a nyugdíjas napot. Ez alkalomból az iskolá­sok műsorral készülnek, és ven­dégül látják a klubot. Az ünnepséget meghittre ter­vezik, nem lakoma lesz, de egy kevés sütemény , tea, forralt bor azért kerül az asztalra, amit a gyerekek szolgálnak fel. Az öre­gek biztos, hogy örülnek majd neki, hiszen mindent, amit kap­nak, hálásan fogadnak. Vállalkozók az ovisokért ŐCSÉNY Idén hatvannyolc gyerek jár az őcsényi óvodába. A kicsik­kel három csoportban hat óvónő és három dajka foglal­kozik. Az óvoda vezetője Somorjai Istvánná.- Programunkat a környezeti ne­velés és a népi hagyományok ápo­lásának jegyében álütottuk össze- mondja Somorjai Istvánná. ­Fontosnak tartjuk, hogy a gyere­kek jó levegőn, egészségesen ne­velkedjenek, ezért sokat járunk kirándulni. A kömyékbeü telepü­léseken sokszor megfordulunk, de Budapestre is eljutunk. Sok tá­mogatást kapunk a vállalkozók­tól, a három éve létrehozott Őcsényi Óvodásokért Alapítvány az idén már fogadta az 1%-ot. Ezt a pénzt kirándulásokra, kulturális programok lebonyoütására fordít­juk. Évenként farsangi bált rende­zünk, innen is jön egy kis bevétel. Minden pénzünket az óvodára, a játékok, felszerelések fejlesztésé­re költjük, s a vállalkozóknak kö­szönhetően a hátrányos helyzetű gyerekeket is tudjuk segíteni. Nagy sikerrel rendezzük meg év­ről évre a gyermeknapot, amikor Szekszárdról egy légvárat ho­zunk. A kollektíva régóta együtt van, többségünk már húsz éve dolgozik nálunk, ennek köszön­hető, hogy összefogással tudjuk végezni a munkát, s a gyerekek­nek nem okoz gondot az iskolai évekre való átállás. ■ Élénk civil tevékenység Harc A Sió közelsége tulajdonképpen „kötelezi” a harciakat, hogy leg­alább horgász szervezet legyen a községben. Van is, de a Bálint Károly által vezetett egyesület­hez természetesen mindenféle kényszer alkalmazása nélkül le­het csatlakozni. Bár a horgászat alapvetően csendes, „visszafo­gott” tevékenység, azért a harci pecások teremtenek alkalmat az oldott hangulatú közös együttlé- tekre is. Ilyen a tízéves múltra visszatekintő, augusztus 20-hoz kötődő Diósi Jenő emlékverseny. (Diósi Jenő volt a helyi horgász egyesület első titkára.) A meghí­vásos,’ összetett versenyre (hor­gászat és halfőzés) a megye szá­mos településéről érkeznek csa­patok a Sió partjára, a helyiek ál­tal makkfának nevezett emlékfa környékére, ahol a verseny után a baráti társaságok, családtagod - voltak már háromszázan is - jó hangulatú piknikeket tartanak. A Diósi emlékverseny egyben a harci horgászok háziversenye, amit idén a felnőttek között Sze­gi Sándor, az ifiknél ifj. Szendi Sándor nyert meg.__________■ i miimi nmQH 2ÁR VAlli CtOSEo: I LÁTOGATÁS szünetel • KOLOSTOR Gázfűtést kap a görögkeleti kolostor Az idén utoljára szerepel a zárva tábla a szerb templom és kolostor kertjé­nek bejáratánál. A nővérek a fűtési nehézségek miatt ősszel elhagyják a fa­lut, s csak tavasszal térnek vissza. Már megkezdődött a kolostor fűtésének az átalakítása. Tartályos gázfűtés teszi majd lehetővé, hogy télen is látogat­ható legyen a templom és kolostor. Grábóc A török elöl menekülő szerb szerzetesek 1580-ban érkeztek a világtól elzárt, erdő­vel borított dombok között megbújó tele­pülésre a dalmáciai Dragovity kolostorból. Itt emelték első fatemplomukat, majd ké­résükre Szokolovics Musztafa budai pasa engedélyezte új templom építését, melyet kőből sárba rakva építettek fel 1587-ben a jelenlegi helyén, s azt Szent Mihály arkan­gyal tiszteletére szentelték fel. A szerzetesek kemény munkával ter­mővé tették a tájat. Hatalmas szőlőt, gyü­mölcsöst telepítettek. A krónika szerint 1663-ban már több mint hatvan szerzetes élt Grábócon. A törökök 1667-ben feldúl­ták a kolostort, amely 1703-ra elnéptelene­dett. Mérey Mihály szekszárdi apát 1711- ben visszahívta a szerzeteseket, akikkel együtt több szerb család is letelepedett itt. A lerombolt templom helyén felépítették SZERB ORTHODOX kis, vert falú templomukat, amelyet 1736-ig használtak. Ek­kor kezdték meg a mai tégla­templom építését, amely alig két év alatt készült el. A belső munkákat 1740-re végezték el, s 1761-re a torony is állt. A hatalmas ikonosztázt 1768-ban Vaszilie Osztójity szerb festő készítette. A temp­lom belső festésének mesterei az ukrán Andrej és a bécsi Franz Flórián Hoffmann festők voltak, akik 1785-ben fejezték be a díszítő munkát. A ma is meglévő kolostorépület 1787- ben épült fel. Magyarország egyetlen fenn­maradt szerb kolostórtemplo- mának műemléki helyreállítá- Hamarosan gázzal fűtik a régi épületeket sára 1981-87 között került sor. Néhány éve szerb apácák laknak a kolos­torban, Krisztina és Mária nővér. Ők mu­tatják be szakavatottan a látogatóknak az épületet, a freskókat, az ikonosztázt és Szent Borbála ereklyéjét. Az egyház finan­szírozásában folytatódik a kolostor felújí­tása, szerelik a tartályos gázfűtést, így jö­vőre már télen is látogatható lesz a csoda- szép műemlék-együttes.______________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents